A Hon, 1877. augusztus (15. évfolyam, 197-225. szám)
1877-08-03 / 199. szám
Budapest, augusztus 3. A törökök pe v n a győzelméés más sikeres hadmozdulatai arra birnak némely bécsi lapot, hogy kijelentsék, miszerint azok következtében monarchiánk felhagy a tervbe vett, és kimondott mozgósítással. De ez alig lehet egyéb kombinácziónál s csak arra való, hogy megmutassa minő hatást és visszahatást szülhetnek és szülnek is monarchiánkra a török földön lezajló harczi események, melyek nem mehetnek végbe a nélkül, hogy minket a legközelebbről ne érintsenek. Azonban bármennyire óhajtjuk is, hogy a törököknek mindvégig úgy kedvezzen a szerencse, mint Plevnánál, de végre nem szabad felednünk, hogy a hadi szerencse nagyon forgandó. Tehát monarchiánknak nem szabad elragadtatni magát a törökök pillanatnyi sikerei által, hanem készülnie kell a »non putaremre.« És kétségkívül készül is, fegyverkezik is. A bukaresti félhivatalos »Románul« egy láthatólag sugalmazott czikkben sürgeti Szerbia actióba lépését, ami alighanem az idők intő jele. Szerbiát orosz részről a muszka sereg jobb szárnyának tekintik s ha most az egymás után következett muszka vereségekre Szerbia is bele vonatnék az actióba, mi volna csoda. Már ezért is szükséges, hogy nálunk csak folytassák a katonai készülődéseket. Már az oláhok is belekaptak az actióba. Manu tábornok hadosztálya elhagyta Nikápolyt, melyet eddig megszállva tartott, és az orosz sereg felé vette útját Plevnának. Nikápolyt aztán helyette Angelescu divíziója szállotta meg. Pétervárról két kérdést vetnek most felszínre: egyik a Szulina-torkolat elzárása kövekkel megrakott hajókkal az oroszok által, a másik a harcztéren elkövetett kegyetlenség. Az elsőre vonatkozólag azt jegyzi meg a »Pol. Corr.« pétervári levele, hogy az európai dunai bizottság mulasztást követett el, midőn nem nyilvánította a háború kitörésekor merőben semlegesnek a torkolatot. Ezt nem tevén, a török hajóhad szabadon járt kelt azon, s ha a torkolat el nem záratik, a török hajók roppant kárt okozhattak volna az oroszoknak, így hát Oroszország teljes jogosan járt el. Senki ezért felelősségre nem vonhatja. — Ami pedig a kegyetlenségeket illeti, azok »nem egyebek a törökök izgatott képzelmének szüleményeinél.« (?) — Az osztrák-magyar mozgósítás Berlinben nem lepte meg az ottani politikai köröket. Ha volt valami meglepő a dologban, — írja a »Pol. Corr.« berlini tudósítója, az bizonyára csak az lehetett, hogy Ausztria-Magyarország még csak most fog neki a mozgósításnak. E monarchia nagy tartózkodását és Németországgal szilárd és hű megegyezés folytán kíméletes tekintetbevételét az orosz részről tett ígéreteknek, semmisem illustrálja jobban, mint az, hogy nem tett eddig semmi demonstráló katonai intézkedést. Azonban ezen mozgósítás nem fog változtatni semmit a három császár megingathatlan (?) jó viszonyán. — A német-osztrák-magyar kereskedelmi szerződésre vonatkozólag jelentik Bmimből. A német delegátusok Bécsbe utaztak és szombaton oda is érnek, hogy a konferencziát újra megkezdjék. A német kormány már notifikálta meghatalmazottjának elutazását. A német kormány azt tartja, hogy az új szerződés positiói azáltal, hogy Ausztria-Magyarország azt határozta, hogy a vámok ezüst helyett aranyban fizetendők, különben is 10—12 ° C emelésnek felelnek meg s ez emelés véghatárai meg sem is mérhetők, mert az arany és ezüst közti agrótól függnek. De ezenkívül Ausztria még további emeléseket követel iparczikkei védelmére s természetes, hogy az ellen Németország, melynek oly liberális és alacsony tarifája van, hogy legkevésbé sem gátolja az idegen árúczikkek behozatalát, minden erejéből küzdeni fog. Ehhez járult a politikai viszonyok bizonytalansága Ausztria-Magyarországon, melyek következtében Németország nem siettette a tanácskozásokat. De úgy látszik most kedvezőbb fölfogás foglalt tért. E tekintetben az osztrák kormány azon tudvalevő szándéka, hogy Magyarországgal a kiegyezést dec. 31-ig mindenesetre megkösse, Berlinben is jó hatást gyakorolt , de nagy visszatetszést szült az osztrák kormány szándéka, hogy lényegesen módosítsa az appretur-eljárást. Van még egy másik baj, de végleg ez mégsem fog tán elgördíthetlen akadályt képezni, az, hogy a német kormány nem egyezik bele a szerződésnek tíz évre való meghosszabbításába. A német kormány rövidebb időt kivon, az osztrák 10 évet. — A török győzelem — mint Bécsből reggeli lapunk közleményeivel egybehangzólag jelentik, — nagy változást okozott. Ausztria-Magyarország közvetlen fellépését elhalasztotta. Andrássy a koronatanácsban történt megállapodást elnapolja. A hivatalos »Militar-Verordnungsblatt«-ból éjjel kivették Bingelsheim, Bodies és Mollináry kinevezését, a mozgósítással felhagytak. — Klapka tábornokot a török szultán ismételten megkínálta valamely parancsnokság átvételével, de Kapka mindannyiszor nem fogadta el. A tábornok úr most több magyarországi várost fog fölkeresni. — A bécsi angol követ jövő szombaton, holnap, díszlakomát ad, amelyre Midhát pasa is hivatalos. — Lembergben is népgyűlést terveznek jövő vasárnapra. Hir szerint olyan értelemben fog nyilatkozni, mint a budapesti nyilatkozott. — Mit várhatunk Angliától. Londonból írják júl. 3- án a »N. H.«-nak a következőket: »Csak ma érkezett hire a Bécsbe mára összehívott minisztertanácsnak, amely bevallottan a mobilizáczió kérdésével fog foglalkozni. Úgy látszik, azonban, még ezen ténynek sincsen nagy hatása. Épen oly természetes dolognak fogják venni a Foreign Officeban a mobilizácziót, mint ha az elhalasztatik ez alkalommal is. E tekintetben semmi sem változtatja meg az angol kormány állását. Ismételve figyelmeztetnem kell önöket, hogy semmi sem lehet tévesebb azon felfogásnál, miszerint Ausztria-Magyarország aktiója tüstént aktióra fogja bírni Angliát is. Igenis, volt olyan idő, a berlini memorandum idejében, amidőn ez lehetséges lett volna , de most semmi sem bizonyosabb annál, mint hogy saját akciónkért teljesen saját magunknak kell elvállalni a felelősséget. Hogy e felelősség elvállalható a Német- és Olaszország közismeretű diplomáciai helyzetével szemben, azt önök jobban tudják odahaza; én csupán csak arról értesítem önöket, ami itt történik, s ami az itt történtek rezultatumául tekinthető, hogy nevezetesen Anglia ma nem tekinthető Ausztria-Magyarország szövetségesének. A helyzet ugyanis itt még egyátalán nem olyan, hogy gyors elhatározás bármely irányban várható volna. A Gallipoli expediczió természetéről igyekeztem kimerítőleg írni önöknek; ez expediczió jelenti azt, hogy Anglia szava nélkül békét kötni nem lehet, de jelenti egyúttal azt is, hogy Anglia ott lesz a zsákmány fölosztásánál. Útdíjára lehetséges, hogy e felosztásnál összeütköznek az érdekek, de addig még sok idő fog lefolyni, és maga ez összeütközés sem valószínű a jelen alkalommal, midőn Konstantin Iipoly végleges elfoglalása aligha foroghat szóban. Semmi sem történt azóta, ami ezen fölfogás helytelenségére mutatna. Tegnap tartatott ugyan egy kabinettanács, de az főleg folyó ügyekkel foglalkozott. Mellékesen figyelmeztetem önöket, hogy ne higgjenek azon hirnek, mintha a kormány beleavatkozása rögtön bekövetkeznék a parlament feloszlatása után. E hirnek semmi alapja sincs. Az ezredek folytonosan szállíttatnak most is a középtengerre , és a csapatok hangulatát jellemzi azon tény, hogy a ma reggel Portsmouthból elindult 29-ik gyalogezred háromszoros éjjént kiáltott indulásakor a törököknek, azonban ez sem jelenti a beavatkozást. Ha a kormány be akarna avatkozni, nem kellene várni a parlament végét. A többség meglehetősen biztos volna, miután a beavatkozás mellett szavazna valószínűleg a liberálisoknak egy-két aránylag jelentéktelen része is. De a tény az, hogy maga a kabinet sem tudja, mit csináljon, úgy látszik, a két áramlat teljesen ellensúlyozza egymást. Egészen mulatságos, hogy Doverbe és Portsmouthba mikép mentek a rendelkező telegrammok. Egyik órában visszavonták azt, amit a másik órában rendeltek, így ment ez teljes 36 óráig, úgy hogy utoljára senki nem tudta, hogy mit csináljon, és a legnagyobb zavar uralkodott a dockokon és a hajókon egyaránt. Egyszer a javítási munkálatokat rendelték el. Alig dolgoztak rajta egy órát, táviratilag beszüntették a munkát. Egy óra múlva jött a rendelet, hogy rögtön folytassák, csakhogy akkor már nehéz volt munkást kapni, s mire összeszedték őket, akkor már indulni kellett. Így esett meg, hogy az »Eufrates« gőzös, melyet festetni kezdtek, 3/* részben befestve indult nagy útjára. Legalább ha meglátja a muszka, annál jobban megijed tőle ! Különben, hogy ha csak akkorra szándékozik mozogni a kormány,mikor a parlament feloszlott akkor természetesen sietne a parlament feloszlatásával, mely rendesen augusztus elején be is szokott következni. — Most nincs ennek semmi nyoma. Ellenkezőleg ma úgy értesültem a Foreign Officeban, hogy a parlament legalább aug. 17-ig együtt fog maradni. Ha ez állítás igaz volna, akkor csak aug. 17-től kezdene nagyobb mértékben mozgósítani az angol kormány. Már hogy elhihető-e ez, azt ítéljék meg azok, akik minden egérből hegyet akarnak felfuvni s minden szőrszált hasogatnak. A tény, bármily kedvezőtlen is reánk nézve, tény: Anglia ma más helyzetben van, mint tavaly. Ma nem lehet biztonsággal számítani reá, s ezért, ha mobilizál vagy actióba lép Ausztria-Magyarország, saját magára kell, saját magára lehet csak támaszkodnia. — A bonapartisták közt belháború ütött ki. A támadást Cassagnac kezdte, Bouher folytatta s úgy odamondogattak egymásnak, hogy szintén gyönyörűség olvasni. Cassagnac a »Pays«-ben kikelt a bonapartista központi bizottság ellen, mivel ez a hivatalos jelöltekben túlnyomó részt követel magának. Erre Boucher az »Ordre«-ban azt hányja szemére Cassagnacnak, hogy nem szerzett magának tudomást azon nehézségekről, melyekkel a pártnak több mint 20 megyében küzdenie kell, hanem a helyett jobbnak látta botrányt csinálni s beleavatkozni a kormánynyal folytatott alkudozásokba, kitéve ezeket annak, hogy ezáltal félbeszakíttathatnak. A közp.bizottság azonban nem hagyja magát e hívatlan beavatkozás által útjáról letéríttetni, stb. Végül ráfogta Cassagnacra, hogy fel akarja robbantani a pártot. Erre Cassagnac felhányta a Boucher által elkövetett hibákat, azt állítá, hogy a kormánynyal a jelöltekre nézve mindent a legszebben el lehetett volna intézni, hogy a megegyezés csak Bouher makacsságán szenvedett hajótörést. Bouhert okozza azért, hogy a császárság a liberalizmus karjaiba vetette magát. Ha a császárság, úgymond, nem mindenek fölött conservativ, ha nem ért ahhoz, hogy az országot ha szükséges, maga alá rendelje, hogy uralkodjék önmagán és várja be idejét, akkor sohasem fog hatalomra jutni. Megmondja aztán Bouchernek, hogy ő juttatta tönkre a második császárságot, mert nem bírt azzal az elvhűséggel és függetlenséggel az odaadásban, melyre Cassagnac úr és társai mindenkor büszkék voltak. A „HON“ TÁRCZÁJA. NO Y. (Uj föld). (64. Folytatás.) Szipjagin egy kecses, élénk mozdulattal nyúlt kalapja után , de Valentina Mihailovna kérve kérte, hogy csak várjon még holnap reggelig. Oly meggyőző okokat tudott fölhordani: mily sötét van odakünn, mennyire aludni fog a városban minden ember, mire ő odaérkezik, hogy csak idegeit izgatja föl és meghal, — hogy Szipjágin végre engedett s fölkiáltott: — Szót fogadok! — s ugyanazzal a kecses, de most már nem élénk mozdulattal helyezte vissza kalapját az asztalra. — Ki kell fogni a lovakat, — parancsolá a szolgának, de reggel korán, pont hat órakor készen álljon! Hallottad ? — Most mehetsz ! Megállj! Ennek az urnák, a vendég urnák a fogatát haza kell küldeni és a kocsist kifizetni! — Mit? Tetszett valamit mondani, Konopatin úr ? Holnap magammal viszem Konopatin ur! — Mit mond ön ? Nem hallottam . . . Csak iszik tán pálinkát? Hozzatok Konopatin urnak pálinkát. Nem? Nem iszik pálinkát? No hát akkor, Feodor, vezesd ezt az urat a zöld szobába! Jó éjt, Kono . .. — Paklin! — kiáltá — Paklin a nevem! — Ah, úgy?! — No mindegy ! De mily erős hangja van önnek, gyönge testalkata daczára ! Tehát holnap, Paklin úr ... Jól mondtam most a nevét ? Siméon vous viendrez avec nous? — Je crois bien! Paklint elvezették a zöld szobába .... Ott aztán bezárták .... Mikor ágyába feküdt, hallotta, amint a kulcs az angol zárban kettőt fordul. Káromkodott önmagára átkozott »geniális gondolatáért« ... igen roszul aludt. Másnap reggel, fél hatkor, fölköltötték. Kávét hoztak neki. Mialatt reggelizett, ott állt előtte az inas a tarka vállszalagokkal, kezében a beatálizával s azt látszott mondani : — Siess ! Szaporán ! .... Az uraság várakozik !. .. Aztán levezették. A kocsi készen várt s Kallomeyczew kocsija is előállt. Szipjagin megjelent a tornáczon, kerek galléru, teveszőr köpenynyel a vállán. Ilyen köpenyeget már rég nem visel senki, kivéve egy igen magas állású egyéniséget, akit Szipjägin utánozni s akinek nagyon a kedvében járni szeretett volna. Fontos, hivatalos alkalmakkor azért soha se mulasztá el fölvenni ezt a köpenyt. Szipjägin meglehetős barátságosan üdvözlő Paklint, egy erélyes mozdulattal a kocsi felé mutatott, fölhíván Paklint, hogy üljön föl. — Paklin úr, ön velem jön, Paklin úr. Tedd a Paklin úr útitáskáját a kocsis mellé. Magammal viszem Paklin urat, — mondá az »a« betűt különösen hangsúlyozván. — Ilyen neved van, — gondold magában,— és nem érzed magadat sértve általa! No hát kóstold! Fuladj meg benne! Paklin ur! Paklin ur ! ez a szerencsétlen név visszahangzott az egész reggeli fris levegőben. Olyan fris, olyan bús volt a levegő, hogy Kallomeyczew mikor kilépett, többször mondá francziául: — Brr! brr! brrrr! — s mikor hátracsapott fedelű csézájába ült, szorosabban burkolá magát köpenyébe. (Az ő szegény barátja, Obrenovics Mihály herczeg, szerb fejedelem, mikor ezt a csézát meglátta, — épen olyat vásárolt magának egy ismert czégnél .... Bindernél ... »Vous savez Binder, le grand carossier des Champs Elysées?«) A hálószoba félig kinyitott ablakszárnyai mögül kitekintett Valentina Mihailovna kendőbe burkolózva, hálófejkötővel fején. Szipjágin beült a kocsiba s a kezével búcsút intett neki. — Jól ül ön, Paklin úr ? — Hajts ! — Je vous recommande mon frére! É pargnez-re! — hangzott le az ablakból Valentina Mihailovna szava. — Soyez tranquille! — kiáltott Kallomeyczew, merészen föltekintve rá a saját találmányi, kokárdás utazósipka ellenzője alól .... C’est surtout l’autre qu’il faut pincér!« — Menjünk! — ismétlő Szipjägin. — Paklin úr, nem fázik ön ? — Előre! A két kocsi megindult. Az első tíz percz alatt Szipjägin is hallgatott, Paklin is. A szerencsétlen Szila Samsononovics az ő igénytelen palotátjában és gyűrött sipkájával még nyomorúságosabbnak tűnt föl a drága selyemszövet sötétkék mezején, melylyel a kocsi bélelve volt. Hallgatag merengéssel vizsgálta a finom kék csillagokat, melyek a legkisebb érintésnél is hirtelen felcsillámlottak, és a gyöngéd, fehér szőnyeget a lábai alatt, valamint az arra alkalmazott, vörös fából készült szekrényt előhúzható kis deszkájával, melyen irni lehet, s még olvasóállványnyal is, — nem azért, mintha Andreics Boris szeretett volna, mint Thiers, útközben kocsiban dolgozni, — de szerette volna, ha azt hiszi felőle a világ. Paklin némileg el volt fogatva. Kissé félt. Szipjagin tekintete egynéhányszor végig siklott tulajdon fényesre borotvált ábrázatán a szegény fiúra, — lassú fontoskodással elővonta ezüst szivartárczáját, nevének egymásba font kezdőbetűivel, — szlavón betükkel is megkínálta, — igen! valóban megkínálta egy szál szivarral, alig fogván meg azt kissé angol kutyabőrkeztyüvel ellátott kezének második és harmadik ujja közivel. — Nem dohányzom! — mormogá Paklin. — Áh! — viszonzá Szipjágin s maga gyújtott rá a szivarjára, mely kitűnő regáliának bizonyult. — Meg kell önnek mondanom Paklin úr, — igy kezdő a beszédet, mialatt néhányat szippantott s finom karikákban kezdé eregetni a szivar füstjét, — hogy én .... ön iránt .... alapjában ve ... . igen nagy .... hálával .... tartozom .... Tegnap .... talán .... kissé .... nagyon is .... hevesnek .... tűntem föl .... ön előtt.... a mi pedig .... nem az én ... . természetem. (Szipjägin szándékosan beszélt szakgatott szavakkal.) Erről biztosíthatom. De Paklin úr! képzelje magát az én helyzetemben. (Szipjägin a szivart szája egyik végiből a másikba gördítő ajkaival, anélkül, hogy hozzá nyúlt volna.) Az állás, melyet elfoglalok, engem — hogy úgy mondjam, — előtérbe tol. S egyszerre csak .... a nőm testvére . ... ily hihetetlen módon .... kompromittálja .... magát és .... engem! . . . Nos Paklin úr! Ön azt gondolja talán, hogy az mit sem jelent ? — Azt én nem gondolom, kegyelmes úr! — Tudva van talán ön előtt, minő alkalommal és nevezetesen, hol fogták el ? — Azt hallottam, a T. kerületben volt. — Kitől hallotta ön ezt ? — Egy .... egy embertől. — Azt úgy is tudom, hogy nem madártól. — De kinek hívják azt az embert ? — Hát.... a kormányzónál .... az irodafőnök segédjétől hallottam. — Mi a neve ? — Az irodafőnöknek ? — Nem! segédjének. — Hát . . . Aljasevics. Kitűnő hivatalnok, exczellencziás uram! — Amint én a dologról értesültem, azonnal exelencziádhoz siettem. — Hát jó, nagyon jó, — mondtam is már, hogy köszönettel tartozom érte. — De minő őrültség! Mert ugye, hogy őrültség ? Paklin úr! Mi ? — Tökéletes őrültség! — kiáltá Paklin s e közben a verejték egy vékony forró nyelve futott végig a háton, — ez annyit jelent, mint nem is ismerni az orosz parasztot. Markelov urnak, amennyire én megitéltem, igen jó és nemes szive van. De az orosz parasztot ő nem ismeri. Paklin fölnézett Szipjaginre, ki félig feléje fordulva, hideg, de nem ellenséges szemmel tekintett le rá. — Hiszen — folytatá Paklin, — az orosz parasztnak a föllázítása sem eszközölhető máskép, mint a felséges uralkodóház és a magas hatóság iránti odaadásának fölhasználásával. — Valami legendát kell kitalálni a számára, — méltóztassék például a pszeudo — Demetriusra gondolni; — vagy pedig egy császári jelvényt kell neki fölmutatni mellünkön, mely izzó állapotában lett oda beégetve. — ígér, igen, mint Pugaczew — vágott szavába Szipjágin, oly hangon, mintha tudatni akarná vele : — Ohö ! ezt a históriát mi még nem feledtük ád! Nem szükség, hogy részletezd ! — Hozzá téve aztán hangosan : »Ez őrültség, igazi őrültség ! — aztán belemerült a szivarja végiről felszállott füstkarika szemlélésébe. — Kegyelmes uram, — kezdő most Paklin a kimúlni érezé félénkségét, — előbb azt mondtam, hogy nem dohányzók. — De az nem igaz. — Mert én dohányzok. — Exczellencziád szivarjának olyan pompás szaga van ... — Mit ? Mi tetszik ? — kérdé Paklint, mintha mély álomból ébredt volna föl, — de azért, mielőtt Paklin ismételhette volna, a mit mondott, oda nyujtá Paklinnak szivartárczáját, — kétségbe vonhatatlan tanúbizonyságát adván, hogy nagyon is jól hallotta, szavait. (Folytatása követkék.) ——------------------ -— 199. szám. XV. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1877. Péntek, augusztus 8. Kiadó-Hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra...........................................6 frt. —kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A háborúI. A törökök fényes győzelmei. A pe v n ai nagysztrű török győzelmeket a muszkabarát »Pol. Corr.« is megerősíti. A török haderő létszámát 80.000 főre teszi, az orosz haderőről pedig hallgat, nyilván azért, hogy az oroszok vereségét némileg enyhítse, szépítse és indokolja. Mi e nagy csatákról tegnap igen kimerítő és hiteles tudósításokat közlünk, mindazáltal közöljük itt még az »Egyetértés« következő eredeti sürgönyét: Sumla, aug. 1. A főhadiszálláson óriás a lelkesedés. A harcztér minden pontjáról döntő győzelmek hírei érkeznek. Osman pasa a lováczi győzelem után plevnai erős állásában három orosz hadtest által támadtatott meg jul. 30-án. Hat órai heves harcz után visszaszorította az oroszokat. Az oroszok újabb csapattesteket nyervén erősítésül július 31-én délben megtsitották a támadást, 60,000-nyi haderővel. Nyolcz óráig szakadatlanul tartott az öldöklő harcz. Ekkor Osman pasa egy hadosztályának sikerült a Vid folyó völgyén át az oroszok hadállásainak hátába kerülni. A csata ezzel el lett döntve. A törökök két tűz közzé szorítva az orosz haderőt, a Schilder-Schuldner és Krüdener egyesült hadtestein roppant vérontást vittek véghez. Az egész haderőt szétverték. Az oroszok a legrendetlenebb futásban menekültek, hátra hagyva ágyúikat és felszereléseiket. Ide jött jelentések hétezer halottra és tizenkétezer sebesültre teszik az oroszok veszteségét az első számításra. Osman pasa két irányban nyomul előre. Itt biztosnak tartják, hogy egyesülésének e döntő csapás után Mehemed Ali és Beuf pasa seregeivel többé nem áll semmi útjában. A Balkán-hadsereg győzelmes előnyomulásáról is jött hír. Beuf pasának, akire Drinápoly megvédése volt feladatul bízva, Szulejmán serege által fölmentetvén, a Jambolinál vívott ütközet után nagy stratégiai hadmozdulat keresztülvitelével jön megbízva. Gurkó tábornok visszavonulási vonalát kellett elzárni a Balkán-szorosok felől, míg Szulejmán pasa Jeni-Zágra és Drinápoly között erős kémszemlemez- idulatokkal lekötve tartja. Beuf pasa nagyszerűen oldotta meg a feladatot. A kasanliki völgyön át megkerülte az oroszokat. Ma már a Sipka-szoros bejáratánál áll. Előcsapataival az összeköttetést keresi Ozmán pasa és Mehemed Ali seregeivel Egyik osztálya Gurkó tábornok egy dandárának nagy veszteséget okozott Eski Zagránál. Az oroszok visszavonulási vonala el van vágva. Gurkó tábornok Beuf pasa és Szulejmán seregeinek két tüze közé szorult. A teljes egyesülés végrehajtása a katonai tekintélyek véleménye szerint küszöbön áll. Az oroszok centruma ellen a döntő támadást a jövő héten intézik A török katonaságot a győzelmek lázas harcai kedvbe hozták. E hadseregnek újabb erősítésekkel sem fog ellenállhatni az orosz hadvezénylet. Gurko tábornok tökéletes megveretését vagy kapitulatióját minden órában várják. Előőrsei kijárást keresnek és menekülnek a Balkánon át, az összeköttetési vonal fentartása végett. Örömteljes izgatottsággal várjuk az újabb csatatéri győzelmek hírét, hz oláhok cooperacziója. Az oroszok a plevnai vereségért egészen az oláhokat okolják. A nagyherczeg jul. 23-án parancsot adott a Manu tábornok alatt Turnu-Magurellinél állott oláh hadaknak, hogy keljenek át a Dunán és szállják meg Nikápolyt, hogy onnét az orosz őrség elvonulhasson Plevna felé. Károly fejedelem azonban ellenparancsot adott seregeinek, s így Mami tábornok a lábát sem tette ki Turnu-Magurelliből. Az oláhok e kétes maguktartása, mely az orosz főhadiszálláson leírhatatlan elkeseredést okozott, mint az N. Fr. Pr.« bukaresti levelezője elbeszéli, a következőkben leli magyarázatát: Károly fejedelem a múlt héten levelet kapott Miklós főherczegtől, melyben elő volt adva, hogy az orosz fővezérlet elérkezettnek hiszi az időt. Károly fejedelemnek oly sokszor kifejezett óhajtását, hogy az oláh sereg a háborúban tényleg részt vegyen, kielégíteni. Nikápolyt az oroszok ki fogják üríteni, s kívánatos, hogy az oláh hadsereg ez erősségbe bevonuljon. Egyszersmind tudatta, hogy ő az ide vonatkozó parancsot már el is küldte Manu tábornoknak. Az oláh hadsereg általános cooperatiojáról, a fejedelem önálló vezényletéről nem volt a levélben említés téve, azonban a főherczeg kilátásba helyezte, hogy később egy átalános katonai conventio fog köttetni az oláhokkal. Károly fejedelem azonnal hadi tanácsot tartott, mely elhatározta, hogy Manunak ellenparancsot kell küldeni. Az oláhoknak ugyanis az a szírük kívánsága, hogy az oroszoknak mint szövetségesei s ne mint védenczei vegyenek részt, s minthogy úgy látják, hogy az oroszoknak most szükségük van rájuk, kedvezőnek hiszik a perczet e kívánságuk kivitelére. Egyszersmind tudtára adták Miklós nagyherczegnek, hogy ők nem azért áldoztak milliókat már eddig is az oroszok érdekében, s nem azért haragították magukra egész Európát, hogy most az oroszok, mint lakájokkal bánjanak velük. Azt kívánták, hogy az oroszok ismerjék el, mikép csak az oláh hadsereg segítségének köszönhetik az oroszok, hogy Nikápolyt elfoglalták. A katonai szerződés megkötését szintén elengedhetetlen feltételül állíták fel a cooperaczióra. Hogy ez csakugyan megtörtént-e vagy az oláhok csak írásbeli ígéretekkel elégedtek-e meg ? arról a levelező nem tud bizonyosat mondani, elég az hozzá, hogy az oláhok jul. 28-án csakugyan átkeltek a Dunán és megszállták Nikápolyt. Népgyűlés a vidéken. Gyöngyösről írják nekünk aug. 2-ikáról a következőket: A keleti hadjárat alattomos czéljai és a vérlázitó kegyetlenségek, melyek korlátlanul űzetnek, városaink lelkes polgárainál is átalános aggodalmat s megbotránkozást szültek ; a miért is e hó 1-én egy értekezlet tartatott, mely »népgyűlést rendező bizottság«-gá alakulva, elnökül Berecz Ferenczet, jegyzőül Csömör Kálmánt választotta. A megalakult bizottság a népgyűlést a város közházánál folyó hő 5, azaz vasárnap délelőtt 10 és fél órakor határozta megtartani, mely gyűlésre a következő felhívást bocsátotta ki : »Polgártársak! A keleten dúló hadjárat, melynek eredménye hazánk jövőjére nagy befolyással van, minden igaz magyar kebelben élénk érdeket költött. Mert Törökország volt az, mely a szláv elem elnyelése ellen bennünket annyi évtized alatt fönállásával védett. És ha Törökország, a mi nemzeti létünk válaszfala leromboltatik , a szláv elem erőt nyer, és föntarthatlanul nyeli el hazánk szabadságát és nemzeti létét. A török nemzet azon nemes tettei, a melyeket a válság napján — bujdosó s hontalanná kényszeritett — hazánkfiai iránt a védelemben és pártfogolásban elkövettek, erősen szivünkbe vésődtek. Eme nemes tettek szülék önkénytelenül azon ragaszkodást, melyet a török nemzet iránt érezünk. Ezek szülék a testvériség szikráját, mely kedvesen ápolva azon alkalommal látja helyén föllángolni, midőn ép azon orosz kormány által szándékoltatik vérrel szerzett hazájából, Európából kiszorittatni, melynek vezetői ajkán a »népjólét« hangzik és kezükben pálmaágat tartanak;... kiknek azonban ajkuk hazugságra nyílik, s a pálmaágban gyilok, rabbilincs és kancsuka van elrejtve. Épen azon nemzet kormánya akarja a török nemzetet — a mi természetes szövetségesünket, keleti származásánál fogva is egyedüli testvérünket — kiszoritni, a mely mindig a szabadság letiprásán, a zsarnokságért harczott. Aki Lengyelországot szabadságától megfosztotta,... hitétől eltiltotta;... a ki önvédelmi harczunk gyilkosa volt s honfiaink kezeire rabbilincseket rakott. Ezen nemzet kormánya indított hadjáratot a