A Hon, 1878. február (16. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-02 / 31. szám
A „Pesti Napló" és a volt Deák-párt. • — Két czikk. — II. Közéig a discussió ideje, az országgyűlési tárgyalások megindulnak a legfontosabb kiegyezési kérdések fölött s mi azt hiszszük, hogy a létező' eszmezavarral és szenvedélyes támadás '-kal szemben a szabadelvű párt kompleusainak vált nemes kötelességévé nyilatkozni e discussió alkalmával, melynél a támadás és védelem az orsz. képviselők kezébe van letéve. Több éve, hogy a két kormány között alkudozások folynak, ismerjük az egyes kérdések nehézségeit, ismerjük az alkudozó ellenfélnek ragaszkodását a jogtalanul bitorlóit s általunk libertálni szándékolt nem egy tárgyra nézve, ismerjük más részről nem jogtalan aspirátióit nemzetünknek, ismerjük türelmesen dédelgetett édes álmait, melyeknek valósítása körül fölmerült komoly nehézségek nem egy jól irányzott s föltétlenül jogosult törekvésünknek útját állották. A szabadelvű párt avatott kormány férfiéinak s a párt kompheusainak vált nemes föladatává és nemes, mert nehéz kötelességévé a discussió alkalmával világot deríteni az összezavart és felizgatott közvélemény felvilágositása és megnyugtatására. — A képviselőházi discussió meg fogja ez esetben tisztítani a levegőt s eloszlik a nagy köd, melyet a folytonos támadás kisebbítése okozott s melyet a »Pesti Napló« régi hitelének hatalmával fokozott. Szükségessé vált, hogy mikor a discussió megindul, kilépjenek mindazok a küzdtérre, a kiktől a haza véleményt óhajt hallani, kiknek megszokta tanácsát követni, kiket a legnehezebb időkben ama pártok élén és zömében látott, mely pártokat magáénak vallotta a haza szine-java. Szükséges, hogy szóljanak, hogy tanácsukkal előálljanak, hogy lássa, hogy hallja a tévútra vezetett közvélemény, miszerint ama lapoknak zörgése és háborgása, — melyek kígyót békát kiáltanak a fúzióra és annak cselekvényeire — nem a régi vezérek vezényszavai, hanem egyes lelkes és lelketlen »hazafiak« illetéktelen zaja, mely ellen, ha elmulasztatott, vagy nem volt tanácsos felszólalni korábban, ne mulaszszák el ezen kiváló jó alkalmat a határozott nyilatkozattételre ma, mikor proximus ardet ucalegon, mikor a döntés ideje elérkezett. És ha meg vagyunk győződve arról, hogy e nagy és a képviselőház által egymáshoz kötött kérdéseknek megoldása e hazának életkérdése, ha meg vagyunk győződve arról, hogy e kérdések az adott körülmények mentén s ez idő szerint jobban, sikeresebben az országra nézve előnyösebben meg nem oldhatók, ha meg vagyunk arról győződve, hogy e kérdések megoldása biztosítja alkotmányos haladásunk, szellemi és anyagi fejlődésünk biztos útját, növeli hazánk tekintélyes állását, befolyását, akkor, uraim, nem elég az, ha egyszerűen és határozottan megszavazzuk ez egyezménynek feltételeit, de kötelességük, mégpedig fontos, hivatásszerű és elodázhatlan kötelességük azoknak, kik állásuk, tekintélyük,megérdemlett nagy hitelük és hírnevük folytán ez országban elismert tekintélyek és oly egyének, kiket az ország mint tanácsadóit eddig nem repudeált, hogy azok szóljanak, beszéljenek, mert a nép akarja és méltán akarja hallani hangjukat s meg vagyunk győződve, nemcsak hogy kivánja hallani, de kiván is tanácsukkal élni. És ha ők megszólalnak : a tiszta jellemükről, képességeikről, megvesztegethetlen hazafiságukról ismert férfiak, le fog csillapodni a fölvert hullám, lecsendesedik a zajló kebel s föltlkerekedik a józan ész, azon józan ész, mely oly kiváló tulajdona legnehezebb időkben is a magyar népnek, mely legszenvedélyesebb tusáiban azokra, kik reá hatni tudtak és motoscomponere ventos képesek voltak, mindig reá tudták vezetni a márna át tévelyegni kezdőket is ama ösvényre, melyet a megfontolás a higgadt ész józan ítéletével ajánlott. Akkor majd az elkeseredés szitei is elhallgatnak, mert elvesztik azon varázserőt, mely ma a közvélemény zaklatott izgalmát éleszti, mert tudni fogja ország-világ, hogy azok, a kikre a haza népe hallgatni szeret, akik után indulni szokott, nem értenek velök egyet. Egy volt deákpárti vidéki elnök, követséget sem véve ki, minőt egy földi lélek nem fejthettet meg, s igy két hétnél tovább kell vala a megszülemleni nem biró fegyverszünetet bevárni, mi minden stoikus bölcselem daczára fölötte kínos föladat volt, mert nem csak a bumarczangolta az apai szivet, hanem az éjjel-nappal siránkozó, enni, inni, s aludni nem képes anyának keserves gyötrelmei is aggasztották a férjt. Fénykövi tudor ur volt szives balzsamot cseppenteni lelkem sebeire, biztatván, miszerint az orvos foglyoknak sorsa — az első perczeket, órákat vagy napokat kivéve — igen tűrhető, mert naponkint 75 p. é.kr napidijt kapnak pontosan, és mit meg sem álmodnánk, első osztályú kocsiban szállíttatnak a vaspályán,szállóba helyezik el őket, s ha a fogságból kiszabadultak, ingyen jutnak a vaspályán az osztro-magyar határig, honnan szintén szabadjegygyel költözhetnek lakhelyükre, mert mindezekről az osztrák-magyar követség gondoskodik Fétervárott. Baj csak kettő sújtja a szabaduló foglyot, egyik az, hogy levelét előbb Pétervárra küldik, hol, ha gyanúsnak mutatkozik, a tűzbe kerül; a másik baj az, hogy a netalán elküldött pénz levelestől eltűnik,------de miután a napi 75 kr fedezi az éhséget, süt a 11 szobát s az utazást az orosz kormány fedezi, néhány rubelt pedig becsületszóra az osztrák-magyar követség is szívesen előlegez: nem is szükség a foglyot övéi részéről hazulról pénzzel ellátni. Már akartam a szisztovai, bukeresti és kissenevi fogolyszállító hivatalokhoz írni, hol Fenykövy Jr. tudósítása szerint az elvonuló foglyok lajstroma kéznél áll s fiam meg a különösen még szivemen fekvő Moravcsik tr. (egykori jeles tanítványom) után tudakozódni, már óhajtottam hírlapok útján a Kazanlikban műküdő Dornát, Thail, Petheő és Bodnár orvos, meg Avassy Géza, Liptay N., Nagy N., Boboth és Galosz gyógyszerész urak rokonait fölszólítani, hogy a kérdéses urak hollétét megtudhassam, s mind az öt mind meg fiam kiszabadítására a megkívánt lépéseket megtehessem , midőn nagy örömre (s az elősorolt egyének talán eddig még nem értesült atyafiainak megnyugtatására) a következő, még pedig politikából német nyelven irt levelet kaptam. »Kazanlik 1878-iki jan. 15. Kedves szüleim! Kaczagni fognak! *) Folyó hó 7-én azon hír terjedt el, hogy a muszka áttört a Balkánon, — erre azonnal eltakarodott a törökség Kazanlikbél, tódulván Délnek s Keletnek; ugyanaznap délután a várost a még hátramaradt portyázó cserkeszek és basibozukok ízig kirabolták, és elszáguldottak, csak mi orvosok maradtunk itt betegesül. Borzasztó izgalom és rettegés uralgott, mert valószínű volt, hogy a felbőszült bolgárok s a városnak törvényes birtokosai minket kivétel nélkül leölnek, de ez nem történt meg, hanem másnap (8-án) délelőtti 11 órakor orosz sorkatonaság érkezett, Donát tudor (kiről rég írtam, hogy a különféle műtétekbe volt szíves még a nyár végén begyakorolni) meg én, mint a két leghidegebb vérű egyén, — kórházi lepedőkből rögtönözött — fehér zászlóval léptünk a bevonuló sereg elé, Heiking báró, kurlandi, — tehát német ajkú és származású ezredes úr igen nyájasan fogadott, a katonaság példás rendben vonult a két ízben elpusztított városon át, és daczára, hogy 4 nap óta koplalt, mégis bántatlan hagyott mindent. Sipkát 8-án és 9-én foglalták el, hol az oroszok ostrom alkalmával 1400 halottat és 2000-nél több sebesültet vesztettek, török részről mintegy 200 hullott el halva és valamivel több megsebesülve (így kering tudniillik itten a hír) Sipkában 22,000 ember, 150 ágyú, tömérdek lőszer és eleség került orosz kézre. Mi nekünk igen sok tenni, és igen kevés enni valónk van, de különben jó egészségnek örvendünk és Péterváron keresztül fogunk haza, vagy pedig Konstantinápolyba juttatni.« Két hó óta nem közlekedett innen a posta, ezért a látszólagos hallgatagságom. — Köszönöm a »Hon«-t, melyből tiz darab számnál több nem juthatott kezeimhez stb. Ezen Árpád fia levelét közli mint már ezen megnyugtás elején mondva jön Dr. Arányi Lajos. Megnyugtatásul mindazon tisztelt honfiaink s leányaink számára, kiknek kedveltjeik mint török szolgálatban levő tábori orvosok hazánukba szorultak. S azoktól mind eddig hirt nem kaptak. Árpád fiam, ki a török táborban hat hónap óta orvosi hivatalt visel s utolsó levele értelmében m. ég november derekán hazánlikban működött, rendesen minden harmadik héten küldött tudósítást. Két hónap telt el utolsó levele óta, és kétségen kívül volt, hogy vagy a bolgárok dühének esvén áldozatul kartársaival , s betegeivel együtt mészároltatott le, vagy hogy muszka fogságba esett, melyből Fenykövy Alajos tudor úr példájára lenne kiszabadítandó, de fiam és Fénykövy sorsa nem úgy állott egymáshoz, mint egy a százhoz vagy akár a százezerhez, hanem mint a számtalanhoz, a végtelenhez, mert Fénykövi képes volt hol sürgöny, hol levél útján (fogságának kezdetén) szüleit hollétéről és hová rendeltetéséről tudósítani, de fiam és társainak holléte oly talány volta török konzult s az osztrák-magyar országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése február 1-jén. Az esti lapunkban közlöttek után Szüllő Géza szólalt fel Lónyay beszédére, mely szerint e kérdés még nem lenne eléggé tanulmányozva, megjegyzi, hogy a vádnak legsúlyosabb része Simonyi Lajos báróra esik, mert ennek kereskedelmi minisztersége alatt mondatott föl a vámszövetség, amit kellő tanulmányozás nélkül tenni bizonyára nem volt helyes. (Tetszés és derültség.) A kereskedelmi bilanczokból vont következtetéseket szóló helyteleneknek tartja, mert e tudomány még nem megbízható. Ez állítás igazolására felhozza, hogy a hamburgi dohánygyár gyártmányai Pozsonyba 40 írtjával hozatnak be s 12 frt értékben vitetnek ki, mi nyilván tanúsítja, hogy az adatok nem megbízhatók. A kormány eljárását helyesnek tartja, s meggyőződése, hogy senki jobb kiegyezést kötni Tiszánál nem tudna. Erre nézve így szól: Ezen alkudozások, tehát a kormány két évi hosszas fáradsága következményeit képezik. A minisztérium alkudott és fáradozott, most még lehet bírálgatni, de hogy jobb egyezséget nem bírt elérni, de én meg vagyok győződve arról, hogy sem Lónyay, sem más nem tudna jobb egyezséget kötni a mai körülmények közt. Most, midőn a keleti viszonyok egészen új állami alakulásokat alkotnak, most, midőn a roppant muszka hatalom kiterjesztette hatalmas szárnyait, minden bevitel, mely, mint a keleti kereskedés, talán meg is semmisíttetik hosszú időre, talfin véglegesen meg is semmisíttetik. A miniszterelnök személyét illetőleg nekem az a meggyőződésem, hogy ő Aristides szerepére vállalkozott, oly élesek a koronkinti megtámadások ellenében, hogy be fogja látni a t. ház, nem mindenki vállalkoznék ezen a széken oly kitartással ülni. (Elénk derültség a baloldalon.) Csak az önzetlen hazaszeretet folytán teheti azt valaki, hogy a gúnynak és támadásnak (Fölkiáltások a balon . Megérdemli. Zaj.) ellent birjon állni. Az ország elszegényedését nem a kereskedelmi szerződésnek, hanem az uzsorának rója föl, s helytelennek találná, hogy ma, a gyorsforgalom és közlekedés idejében, a forgalmat gátló védvám és külön vámterület létesíttessék. Elfogadja a javaslatot. (Elénk tetszés.) Gr. Nemes Nándor keményen megtámadja a javaslatokat, melyek szárnyát szegik a nemzet törvényes aspiráczióinak. Ausztria német elemének szintúgy érdekében van Magyarországot lekötelezni, mint nekünk azt, mert csak együtt védekezhetünk a pánszláv áramlat ellen. Az sem áll, mintha Németország a szlávság érdekeit gyámolitaná; csak míg nyugati határai fenyegetnék, addig nem lép föl aktíve kelet felé; de a szlávság elhatalmasodását ép Ausztria-Magyarországgal akarja megvédetni. Ausztriának szüksége van hát Magyarországra s ezért Magyarországnak nem kell minden érdekét feláldozni, hogy e szövetséget fentarthassa. Ő a jelen szerződés árán a nemzet legéletbevágóbb jogairól nem mond le s kész inkább az önálló vámterület talajára állni. (Tetszés balról.) S ettől nem rémíti el a chaoszszal, az abszolutizmussal *) Ez egy a családban elfogadott kifejezés, mely a buhárító szerepét játszsza, és hálafohászra dagasztja a keblet, való fenyegetés, ha mindjárt történetírók szájáról hangzik is. (Derültség.) Ő más alapon való helyes kiegyezés nélkül az ország financziáit rendezhetni nem véli, e nélkül pedig az államfőnk felé megyünk. S ezen nem segít a miniszterelnök azon fogadkozása, hogy e szerződés jobb mint a 67-ki, mert az egyátalán nem áll. A Romániával — helytelen politikai szempontból — kötött vámszerződés megfosztott minket az egyetlen nagy előnytől, melyben a vámszövetség által részesültünk, hogy t. i. Románia biztos piaczunk volt, s ma már nem mi látszunk Ausztria szövetségeseinek, hanem úgy tetszik, mintha Románia és Ausztria Magyarország megrontására szövetkeztek volna. (Helyeslés balról.) Jobban szereti a földet mely táplálta, semhogy ily szerződést elfogadhatna. (Helyeslés balról.) Ülés vége 2 órakor; legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor. Görögország kérdése az angol parlamentben. Az angol felsőházban Emly lord kérdést intézvén a kormányhoz: hajlandó-e a ház elé terjeszteni azon okmányokat, melyek a törökök által Görögországban állítólag elkövetett kegyetlenségekről szólnak. E kérdésre Derby gróf előre bocsátva azt, hogy midőn ily kérdésekről van szó, a legkisebb részletekig ismerni kell az ügyek állását, mire nem volt alkalma, egyebek között ezt válaszolta: Kész vagyok a mennyire tehetem, eleget tenni a nemes lord kívánságának. A nemes lord azt kérdi tőlem legelsőbben is, hogy mi történt a török által tett ígéret ügyében a cserkeszek bevándorlását illetőleg. A görög kormány, igaz, panaszt emelt a bevándorlott cserkeszek ellen, kik kénytelenek voltak a görög tartományok somszédságában letelepedni. A panaszok nem voltak egészen alaptalanok s mi representatiót tettünk a török kormánynál. Nem lett volna helyes azt követelni, hogy ezen letelepítés egészen szüntettessék meg, de kiemeltük, hogy a görög lakosság, melyek közt a cserkeszek letelepíttettek, nagy alkalmatlanságoknak van kitéve. És válaszul azt nyertük, hogy az áttelepítés a görög tartományok szomszédságában bizonyos darabra nem fog ismétlődni. Később még érkeztek ugyan panaszok, hogy kis számban letelepítettek cserkeszeket, s mikor aztán erre újabban felszólaltunk, több letelepítés nem fordult elő. A nemes lord egy sokkal fontosabb kérdésről is beszélt a török irreguláris csapatok által elkövetett vétségekről. Ennek magyarázata egyszerűen abban áll, hogy mióta Törökországnak élethalálharcot kell vívnia, az összes rendelkezés alatti rendes csapatok az orosz és román hadak ellen küldettek. Helyüket rendetlen nemzetőrség foglalta el, kik valószínűleg nem voltak nagy fegyelem alatt és azt hiszem, hogy a felőlük terjesztett kihágások nagyobb részét tényleg elkövették. Ez annyival inkább valószínű, mert a török pénzügyek szerencsétlen állapota s a kincstárral szemben támasztott magas igények nem engedték meg, hogy eme rendkívüli török katonák fizetést húzzanak. Ezen csapatok tehát a lakosság állandó háborításának lettek okozói. Valahányszor egy bántalmazás híre hozzánk jött, mindannyiszor felszólaltunk a portánál, de Törökország azon zűrzavarban és feloszlás alatt, melyben az ottomán birodalom van, képtelen volt az ily rendkívüli csapatokat megfékezni. De nem kell feledni, hogy Görögországban nagy párt van,mely minden áron háborút akarna Törökország ellen és ez mindent elkövet, csakhogy Törökországot rossz hírbe hozhassa. Többször intéztetett hozzám azon kérdés, vájjon ha európai konferenczia fog tartatni, részt vehet e abban Görögország is ? E kérdésre mindig azt válaszoltam, hogy erről még korán van beszélgetni. De kimondom most, hogy ha a keleti kérdésben az érdekek meg fognak hallgattatni, akkor Görögország is megkívánhatja a maga számára ezt a jogot. Azt hiszem, hogy Görögország igen bölcsen cselekedett, midőn nem engedte magát a háborúba sodortatni, de nem tartom azt, hogy mivel a háborútól tartózkodtak, igényük lehessen török területre. Azt is mondja a nemes lord, hogy mi a legnagyobb pressiót gyakoroltuk a görög kormányra, hogy ne kezdjen háborút; de fenyegetésekhez nem folyamodtunk s csakis azt a barátságos tanácsot adtuk, melyet mint védállam adnunk kellett; nem akartuk a háborút kiterjeszteni és örömest mondhatom, hogy tanácsunkat meghallgatták. Csak arra figyelmeztettük Görögországot, hogy a török birodalomnak nagy kárt tehetne ugyan, ha háborút kezdene, de gondolja meg, hogy Törökországnak hatalmas hajóraja van, mely végtelen károkat okozhat a tengerpart melletti görög városok f -,n. Amennyiben Anglia érdekelve van, egy pillanatig sem habozom a nyilvánosság elé hozni mindazon papírokat, melyek Görögország iránti politikánkra vonatkoznak. Az angol alsóházban Carlwright kérdé a kormányt, vájjon kikérte-e a görög és török kormány beleegyezését a keleti kérdés tárgyában írt okmányaik közzétételéhez, mire a kincstári kanczellár Northcote ezt válaszolta : Az okmányok a lehető sietséggel össze fognak állíttatni, s mihelyt ez megtörtént, el fognak küldetni ő felsége képviselőjéhez Konstantinápolyba és Athénbe, hogy az illető kormány beleegyezését az okmányok közlésére kieszközöljük. (Éljenzés.) A h ó, b o r u. Konstantinápoly védelmére, mint többszörösen jelentve volt, a török kormány óriási előkészületeket tesz. Az oroszok előnyomulásával szemben sokszor fölvettetett az a kérdés, mennyire lesz képes Törökország fővárosát megvédelmezni. A porta korlátlan ura a Propontisnak és a Feketetengernek, s azért a támadás Konstantinápoly ellen csak a szárazföld felől történhetik. Mo 11 -e az 1829-iki hadjáratról írt könyvében azt írja, hogy a csermecsei vonalak valósággal bevehetetlen hadállásokkal bírnak. De még ha a fővároshoz vezető utak elvesznének is, szakértők véleménye szerint, Konstantinápoly legyőzhetetlen ellenállásra képes. A város régi idők óta meg van erősítve, s erődítvényei most a modern hadtudomány követelményeihez képest átalakíttattak. A várost körülvenni lehetetlen, mivel az ázsiai oldal és a tenger mindig nyitva lesz a törökök előtt. Annyi hadserege, mely a fővárost megvédelmezte, van még a töröknek; ehhez járulnak még Szulejmán pasa hadai, ki serege egy részét Bolgárországból megmenté. Az orosz hadműveletekről a Balkántól délre azt írja a »Pol. Corr.,« hogy Szulejmán hadereje ellen Gurkó tábornok erélyesen folytatja az actiót. Az orosz hadsereg zöme ellenben csak lassan nyomul előre. Szófia megszállása után Gurkó, Schuiman, Tatár-Bazardsik és Bilipoppol ellen indult. Haderejét három részre osztá. Az egyik Dandeville alatt Otlükkiöl és Proibrennen át ment előre, megkerülve a török hadállásokat északon Vacarel és Schtimannál; a másik Samakovon át, melyet Veliaminov jan. 11-ikén kemény csata után bevett, Bánján keresztül ment Veztrenovára. A főhadoszlop pedig Suvalov alatt a török hadállás homlokzatát támadta meg, és úgyszólván csata nélkül elfoglalta Vacarelt, átment a Lucci hegységen s rövid harcz után elfoglalta a Trajánszorost s aztán Hirarsik és Veztrenovon át lement a Maritza-völgybe, hol a déli megkerülő hadoszloppal egyesült. A törökök Kadikre és Allantira vonultak vissza, itt oldalról és szemben lettek megtámadva, mialatt egy más orosz haderő nagy ívet csinálva, a hátukba került, s ámbár a törökök nagyobb számmal voltak, mert Szulejmán mintegy 45.000 ember fölött rendelkezett, Gurkó pedig alig 35.000 fölött, mégis a törökök verettek meg s kénytelenek voltak két részre szakadva, Délre és Kelet felé visszavonulni. A vesztett csata következtében a törökök kénytelenek voltak Philippopolt feladni. Innentől fogva aztán az üldözőbe vett törököket Dermendénél, Karagahacnál és Belasticánál újra megverte és szétszórta. Gurkó százegy ágyúnál többet vett el tömérdek hadiszerekkel és 5000 foglyot ejtett. A sereg maradványa az aegei tenger partján Kavalánál menekült hajóra. Időközben a többi orosz hadtestek is előre nyomultak s most konczentrikusan mennek Konstantinápoly ellen. A törököknek Kirkkiliszán 20,000 emberük van Mehemed Ali alatt, Csorlán 15,000 Ahmed Ejub alatt, Csataldsán 30,000 Mukhtarpasa alatt. A védműveken teljes erővel dolgoznak. Irányadó katonai körökben azt tartják hogy a törökök legfeljebb 5 napig állhatnak ellent, ha az egyesült 100,000 főnyi hadsereg Konstantinápoly ellen nyomul. Úgy látszik egyébiránt, hogy az oroszok Arabo Burgos, Rodosto és Gallipoli ellen is nyomulnak. A török katasztrófa hatásáról Boszniában ezt írja a »Pol. Corr.« Serajevoból. Kormánykörökben egyre nő a zűrzavar és fejvesztettség. Amit Konstantinápolyban elhallgatnak, a szökevények által túlozva kerül a nyilvánosság elé. Szerbiából, Bulgáriából sőt még Ruméliából is roppant nagy számú szökevények érkeztek ide s csak ezektől tudta meg a lakosság Plevna, Sofia, Niselestét s Novi-Bazár és Pristina szorultságát. Hivatalos lapunk, a »Bosna« ezen tények ignorálása által minden hitelét elveszté. Mióta a seraskieratus kiadta a szigorú parancsot, hogy minden kézrekerített szökevényt kérlelhetlenül főbe kell lőni, a zapitek egy szökevényt sem hoznak be, inkább nagy váltságdíjért szabadon bocsátják őket. A corruptió irtózatos módon lábra kapott s a hatóságok kötelességöket annyira elhanyagolják, hogy a nagyvezér egy leiratában keserű panaszra fakadt a fölött, hogy Bosznia ámbár az ellenségtől érintetlen maradt, megszűnt az ottománok hazájához tartozni. Ezen kétségbeesett állapotokhoz járulnak még az insurrectió elemei. Minden emberi érzést kigúnyoló kihágásokat követnek el és brutalitásukat azzal mentik, hogy a despotáktól tanulták az ily tetteket, így egy kézrekerített felkelő Travnikban ezt mondta a kajmakámnak : »Tőled tanultam meg a gyilkolást, ti meggyilkoltátok atyámat és testvéremet s meggyaláztatok nőmet, most csak hasonlót tettem!« Banjaluka járásban Planina Gombárán egy 60—70 főnyi felkelő csapat az egész környéket rettegésben tartja. Falvakat rohan meg, s kifosztja az utasokat. x Magát a kajmakamot is majd kirabolták, csak gyors lovának köszönhette elmenekülését s azóta egy tábor muztehafizt küldtek ki a gazok üldözésére. De a felkelők elmenekültek s csak három csónakukat vették el a katonák a Yerbaz folyón. Örményországból azt jelentik, hogy a hadműveletekben ott teljes csend állott be, csak a hagymáz pusztít, tömérdek emberáldozatot ragadva el szünetlenül. Tiflisben a Kaukázus fővárosában is csak erről foly a közbeszéd. Ezen vészes betegség a kórházakban ütött ki. A 9., 42., 43. és 47. számú barakkórházakban egyszerre járványosan lépett föl a hagymáz, mégpedig oly erővel, hogy az összes ápoló személyzet, orvosok, irgalmas nénék mind elhaltak nagy hirtelen. A barakkórházakból rohamosan terjedt el a betegség a Kaukázusban, valamint Örményország elfoglalt területén, kivált Karszban és Haszán Kálén. A nagyherczeg helytartó egy bizottságot nevezett ki Safiano elnöklete alatt, melynek feladatává tétetett, hogy tegyen meg minden intézkedést a vész elfojtására. Azonban a dolog nehezen fog menni, mert a Kaukázusban igen rossz lábon áll az egészségügyi szolgálat s ezt gyökeresen reformálni kellene. A harcztéren történtek közül csak két mozzanat érdemel említést. Az egyik az, hogy Lazarov megbízást kapott Yan és Mis ellen működni. E kerület kurd lakói ugyan kijelenték meghódolásukat, de ígéretüket more patria megszegték. Izmail bej vezénylete alatt egy jelentékeny csapat alakult s a szorongatott Batum védelmére akart menni. Lazarov 4 zászlóalj gyalogsággal, 10 század kozákkal, 4 svadronnal és 8 ágyúval ellenük ment és szétszórta őket s benyomult Yan kormányzóságba. Most kezesek által — főkép tekintélyes, előkelő családok fejeinek kezesekül vétele által — akarják az oroszok a kurdokat hűségre kényszeríteni. A másik nevezetesebb eset az volt, hogy Komarov a jan. 19 20-iki éjén megtámadta a törökök erős pozitióját Smirkevinél és elfoglalta kemény tusa után Dolis Kánt. A pozitiót 2 zászlóalj niram és 6 tábor irreguláris csapat védte elegendő tüzérséggel. A támadás oly heves volt, hogy a törökök csakhamar Artwinba voltak kénytelenek visszavonulni. Komarov Batumba siet, hogy Oklabinoval közösen intézze e város ostromát. Örményország főkormányzójává Tergukasov fog kineveztetni. Természettudományi est. Február 1-én esti 6 órakor. A mai estén a szokásos nagy számú hallgatóság előtt Paszlavszky József folytatta előadását az állatok rokonságáról. Az állatok szervei — úgymond — oly tervek és törvények szerint vannak elhelyezve, mint a különböző stylü épületek. Az állatországban két állatszervezetet különböztetünk meg: Protozoa, Codeuterata, Echinodermata, Vermes, Arthropoda, Mollusca, Vertebrata. Az állatköröket képező állatok mind rokonok, mert hiszen épen azonos tervezetek szerint soroltattak egy csoportba; legközelebbi rokonok azok, melyek a legrészletesebben egyeznek meg. Bőven fejtegeti e kérdést: bevegyük-e vizsgálódásaink körébe az embert, midőn az állatok rokonságáról szólunk? Aristoteles,Linné, Huxley tekintélyével, az emberi domú majmok hazájában élő népek véleményével és a gyermek naivságával, valamint a majmokkal és más gerinczesekkel való összehasonlítással arra az eredményre jut, hogy az ember szerkezete követeli a gerinczesekhez való tartozását s legközelebbi rokonokul az emberi domu majmokat tünteti ki. Összehasonlítja az ember és majom csontvázát, különösen a koponyát és a koponyaüreget, s kideríti, hogy a különbségek nem olyan nagyok, a milyeneknek látszanak. Elmondja, hogy Cuvier óta a majmokat 4, az embereket kétkezüeknek nevezik s a megfelelő végtagok összehasonlítása által kimutatja, hogy a majom és az ember mellső és hátulsó végtagja azonosan vannak szerkesztve s igy az elnevezés jogtalan és helytelen. Ezután áttér a gerinczesek egymásközti rokonságának kitüntetésére. Összehasonlítván az alakra nézve legváltozatosabb szerveket, a végtagokat, kimutatja, hogy ezek tökéletesen ugyanazon törvények szerint vannak alkotva, hogy a madár szárnya, a ló lába és a hal uszonya, lényegiben véve nem különbözik sem egymástól, sem az ember kezétől. Végre elősorolja azokat az átmeneti alakokat, melyek a gerinczesek egyes osztályait egy szakadatlan lánczczá fűzik. Paszlavszky érdekes előadását, mely a hallgatóság figyelmét ma is mindvégig lebilincselő, a jövő pénteken fogja befejezni. A török sebesültek és menekülök számára beküldött a »Hon«-hoz.]] Bodor Károly megbízásából 18 frt 50 krt (a menekülők részére) A fólhi és vidéke fiatalsága 13 frt 20 krt A fennebbi adományokkal eddig összesen begyült a »Hon« -hoz 5757 frt 38 kr, 15 márk aranyban, 5 császári arany, egy magyar arany, 100 frank aranyban, egy török szelvény, 1 ezüst láncz, 5 ezüst ftos és 6 huszas, két ezüst tallér, 2 ezüst lila, 2*/2 frank ezüstben, két ezüst rubel, egy szerb ezüst frankos, 1 db lei. * * * A Bodor K. által felküldött 18 frt 50 krnyi összeg Nyir-Bakta mezővárosban két olajfestmény — Kossuth és Deák arczképének — kisorsolásából gyűlt össze. ♦ ' * A fóthi vidéki fiatalság jan. 26-án a török sebesültek javára a zord idő daczára sikerült tánczvigalmat rendezett s annak anyagi eredménye 13 frt 20 krt tett ki. Ez összeghez mint felülfizetők járultak : Molnár Juliánna urhölgy 3 frt, Farkas Ödön és Pruzsinszky József két-két frt, Szmáth N., Dudás István, Sztresznyák Sámuel, Tót József egy-egy írttal, Szügyi Mihály, Király Géza, Havlicsek N., Bohra N. N. urak 50 krral N. N. 20 krral. Vajha a farsang mulatságai közben minél több helyütt megemlékeznének szükségben szenvedő török testvéreinkről. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma vasárnap reggel jelenik meg. — Rudolf trónörökös hétfőn Liverpoolban meglátogató a dockokat s több ottani középületet. Ő fensége a legszorosabb incognitoban tartózkodik itt. Jan. 27-én Manchesterbe ment a trónörökös, hol a lakosság ünnepélyesen fogadta. Legközelebb Bradfordot fogja meglátogatni. — Am. tud. akadémiai, (nyelv- és széptudományi) osztálya febr. 4-én d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Zichy Antal t. t. »Lessing Bölcs Náthánjáról.« II. Pozder Antal, mint vendég. »A perzsa tájbeszédekről.« Fölolvassa Vámbéry Ármin. — A budapesti önkéntes tűzoltóegyesület tagjai számára február 3-án vasárnap délután 3 órakor Follmann Alajos h. főparancsnok előadást tart az európai tűzoltóságok történetéről. Az egyesületi tagok fél 3-kor gyülekeznek az I. számú tüzérségen. — Dr. Samassa József, egri érsek, a magyar athletikai club czéljai előmozdításához 100 forintnyi összeggel a klub alapító tagjai közé lépett. — Az orsz. magyar gazdasági egyesület igazgató-választmányi ülését február hó 8 -án d. u. 4 órakor a »Köztelken« fogja megtartani. Főbb tárgyak : Számvizsgálati eredmény, az idei költségvetés, az évi közgyűlés tárgyai és idejének meghatározása. — Az »Eötvös alap, mely a tanítók gyermekei tanítatását segélyezi, a napokban másodízben hirdet ki pályázatot ösztöndíjakra és segélyezésekre. Az alapszabályok értelmében a múlt évi bevétel fele — 1050 frt — fog ez évben kiosztatni. Az Eötvösalap tőkéje jelenleg már kétezer forint körül van s a holnapi lövöldei bálból, melyet a terézvárosi tanítók e czélra rendeznek, legalább ezer frt tiszta bevételre lehet számítani. Mihelyst az alap 5000 frt leend, az alapszabályok szerint a budapesti egyetemnél fog letétetni a magyarországi tanítók gyermekei javára alapítványkép. — Verhovay Gyulát az ügyészség ma délután 5 órakor szabadlábra bocsátotta. — A magy. kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizottságnak múlt hó 12-én választott végrehajtó albizottsága, megválasztása óta szakadatlanul nagy tevékenységet fejt ki, sokoldalú feladatai teljesítésében, úgy hogy az alapítványgyűjtési felhívást már a legközelebbi napokban ki fogja bocsáthatni, illetőleg szétküldhetni. A végrehajtó albizottság figyelmét elsősorban arra fordítja, hogy mindazon előkelő személyiségeket és kiváló hazafiakat, kik közczélok előmozdításánál mindenkor áldozatképeseknek, sőt bőkezűeknek bizonyultak, minél több s jelentékenyebb alapítványi összeg jegyzésére nyerhesse meg. E czélból közelebb a vallás és közoktatási miniszter úrhoz folyamodott, ki is egy m. hó 25-ről keltezett leiratában elismerésre méltó készséggel kijelentette, hogy a magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét valláskülönbség nélkül az összes hazai főpapságnak, káptalanoknak és conventeknek melegen ajánlani fogja, egyúttal fölhívni azokat, hogy egyrészt a maguk részéről minél jelentékenyebb alapítványi öszszeggel járuljanak az egyesület alaptőkéjének létrehozásához, s másrészt az alsóbb papságot fölszólítsák, miszerint az alapítványokat jegyezzen és gyűjtsön és a hívők körében ezen nemzetgazdasági szempontból oly nagyfontosságú ügyet ismertesse és minél népszerűbbé tegye. A miniszter úrnak ezen intézkedése kétség nélkül nagy hatással leend arra, hogy a király és a kormány védszárnyai alá vett egyesület ügyét az összes hazai klérus, mely mindenkor a nép jólétét célzó törekvések támogatásánál nagylelkűségének és áldozatkészségének adta kétségbevonhatlan jelét, hathatósan felkarolja és az egész országban minél népszerűbbé tegye. A józsefvárosi szegénytanulókat segélyző egyesület czélja előmozdítására ma szombaton (február 2-án) a »Józsefvárosi kör« dísztermében (VIII. ker. Ujkörut és a..stáczió-utcza sarkán) tánczvigalmat rendez, melyre a rendező bizottság bálanyákul megnyerte Békey Imréné és Pernhardt Jakabné úrnőket. — A főv. köztárak létesítése érdekében az állam által nyújtandó kedvezmények tárgyában a közmunkasközi miniszter sürgető leiratot intézett a főváros közönségéhez, mivel pedig ez érdemben az illető bizottság már megtette a kellő javaslatot, a fölterjesztés nem fog sokáig magára várakoztatni. A budapesti kereskedőifjak társulata által rendezendő zártkörű tánczvigalom, mely február hó 9-én a »Hungária« dísztermében tartotik, a legfényesebb sikert ígéri, amennyiben a jómódú polgári osztály majdnem versenyez a jegyeknek mielőbbi megszerzésében. A rendező bizottság működése sem vágy kívánni valót hátra, minthogy buzgólkodik a körül, hogy a fővárosnak legszebb hölgyeit az estére megnyerje, és hogy a vendégek igényeinek minden tekintetben elégtétessék.