A Hon, 1878. február (16. évfolyam, 30-53. szám)

1878-02-02 / 31. szám

A „Pesti Napló" és a volt Deák-párt. • — Két czikk. — II. Közéig a discussió ideje, az országgyű­lési tárgyalások megindulnak a legfontosabb kiegyezési kérdések fölött s mi azt hiszszük, hogy a létező' eszmezavarral és szenvedélyes támadás '-kal szemben a szabadelvű párt kom­pleusainak vált nemes kötelességévé­ nyi­latkozni e discussió alkalmával, melynél a tá­madás és védelem az orsz. képviselők kezébe van letéve. Több éve, hogy a két kormány között alkudozások folynak, ismerjük az egyes kérdések nehézségeit, ismerjük az alkudozó ellenfélnek ragaszkodását a jogtalanul bitor­lóit s általunk libertálni szándékolt nem egy tárgyra nézve, ismerjük más részről nem jog­talan aspirátióit nemzetünknek, ismerjük tü­relmesen dédelgetett édes álmait, melyeknek valósítása körül fölmerült komoly nehézsé­gek nem egy jól irányzott s föltétlenül jogo­sult törekvésünknek útját állották. A szabadelvű párt avatott kormány fér­fiéinak s a párt kom­pheusainak vált nemes föladatává és nemes, mert nehéz kötelességévé a discussió alkalmával világot deríteni az összezavart és felizgatott közvélemény felvi­­lágositása és megnyugtatására. — A képvise­lőházi discussió meg fogja ez esetben tisztítani a levegőt s eloszlik a nagy köd, melyet a folytonos támadás kisebbítése okozott s me­lyet a »Pesti Napló« régi hitelének hatalmá­val fokozott. Szükségessé vált, hogy mikor a discussió megindul, kilépjenek mindazok a küzdtérre, a kiktől a haza véleményt óhajt hallani, kik­nek megszokta tanácsát követni, kiket a leg­nehezebb időkben ama pártok élén és zömé­ben látott, mely pártokat magáénak vallotta a haza szine-java. Szükséges, hogy szóljanak, hogy tanácsukkal előálljanak, hogy lássa, hogy hallja a tévútra vezetett közvélemény, miszerint ama lapoknak zörgése és háborgá­sa, — melyek kígyót békát kiáltanak a fú­zióra és annak cselekvényeire — nem a régi vezérek vezényszavai, hanem egyes lelkes és lelketlen »hazafiak« illetéktelen z­aj­a, mely ellen, ha elmulasztatott, vagy nem volt tanácsos felszólalni korábban, ne m­ulasz­­szák el ezen kiváló jó alkalmat a határozott nyilatkozattételre ma, mikor proximus ardet ucalegon, mikor a döntés ideje elér­kezett. És ha meg vagyunk győződve arról, hogy e nagy és a képviselőház által egymás­hoz kötött kérdéseknek megoldása e hazának életkérdése, ha meg vagyunk győződve arról, hogy e kérdések az adott kö­rülmények mentén s ez idő szerint job­ban, sikeresebben az országra néz­ve előnyösebben meg nem oldha­tók, ha meg vagyunk arról győződve, hogy e kérdések megoldása­ biztosítja alkotmányos haladásunk, szellemi és anyagi fejlődésünk biztos út­ját, növeli hazánk tekintélyes ál­lását, befolyását, akkor, uraim, nem elég az, ha egyszerűen és határozottan meg­szavazzuk ez egyezménynek feltételeit, de kö­telességük, még­pedig fontos, hivatásszerű és elodázhatlan kötelességük azoknak, kik állásuk, tekintélyük,megérdemlett nagy hitelük és hírnevük folytán ez országban elismert tekintélyek és oly egyé­nek, kiket az ország mint tanács­adóit eddig nem repudeált, hogy azok szóljanak, beszéljenek, mert a nép akarja és méltán akarja hallani hangjukat s meg va­gy­unk győződve, nemcsak hogy kivánja hal­lani, de kiván is tanácsukkal élni. És ha ők megszólalnak : a tiszta jelle­mükről, képességeikről, megvesztegethetlen hazafiságukról ismert férfiak, le fog csilla­podni a fölvert hullám, lecsendesedik a zaj­ló kebel s fölt­lkerekedik a józan ész, azon józan ész, mely oly ki­váló tulajdona legnehezebb idők­ben is a magyar népnek, mely leg­szenvedélyesebb tusáiban azokra, kik reá hatni tudtak és motoscom­­ponere ventos képesek voltak, mindig reá tudták vezetni a már­na á­t tévelyegni kezdőket is ama ösvényre, melyet a megfontolás a higgadt ész józan ítéletével ajánlo­tt. Akkor majd az elkeseredés szitei is el­hallgatnak, mert elvesztik azon varázserőt, mely ma a közvélemény zaklatott izgalmát éleszti, mert tudni fogja ország-világ, hogy azok, a kikre a haza népe hallgatni szeret, a­kik után indulni szokott, nem értenek velök egyet. Egy volt deákpárti vidéki elnök, követséget sem véve ki­, minőt egy földi lélek nem fejthettet meg, s igy két hétnél tovább kell vala a megszülemleni nem biró fegyverszünetet bevárni, mi minden stoikus bölcselem daczára fölötte kínos föl­adat volt, mert nem csak a bu­marczangolta az apai szivet, hanem az éjjel-nappal siránkozó, enni, inni, s aludni nem képes anyának keserves gyötrelmei is aggasztották a férjt. Fénykövi tudor ur volt szives balzsamot cseppenteni lelkem sebeire, biztatván, mi­szerint az orvos­ foglyoknak sorsa — az első percze­­ket, órákat vagy napokat kivéve — igen tűrhető, mert naponkint 75 p. é.­kr napidijt kapnak ponto­san, és mit meg sem álmodnánk, első osztályú kocsi­ban szállíttatnak a vaspályán,szállóba helyezik el őket, s ha a fogságból kiszabadultak, ingyen jutnak a vaspá­lyán az osztro-magyar határig, honnan szintén szabad­­j­egy­gyel költözhetnek lakhelyükre, mert mindezekről az osztrák-magyar követség gondoskodik Fétervárott. Baj csak kettő sújtja a szabaduló foglyot, egyik az, hogy levelét előbb Pétervárra küldik, hol, ha gyanúsnak mutatkozik, a tűzbe kerül; a má­sik baj az, hogy a netalán elküldött pénz levelestől eltűnik,------de miután a napi 75 kr fedezi az éh­séget, s­ü­t a 11 szobát s az utazást az orosz kormány fedezi, néhány rubelt pedig becsületszóra az osztrák-magyar követség is szívesen előlegez: nem is szükség a foglyot övéi részéről hazulról pénzzel ellátni. Már akartam a szisztovai, bukeresti és kissene­­vi fogolyszállító hivatalokhoz írni, hol Fenykövy Jr. tudósítása szerint az elvonuló foglyok lajstroma kéz­nél áll s fiam meg a különösen még szivemen fekvő Mo­­ravcsik tr. (egykori jeles tanítványom) után tudako­zódni, már óhajtottam hírlapok útján a Kazanlikban műküdő Dornát, Thail, Petheő és Bodnár orvos, meg Avassy Géza, Liptay N., Nagy N., Boboth és Galosz gyógyszerész urak rokonait fölszólítani, hogy a kér­déses urak hollétét megtudhassam, s mind az öt mind meg fiam kiszabadítására a megkívánt lépéseket meg­­tehessem , midőn nagy örömre (s az elősorolt egyé­nek talán eddig még nem értesült atyafiainak meg­nyugtatására) a következő, még pedig politikából német nyelven irt levelet kaptam. »Kazanlik 1878-iki jan. 15. Kedves szüleim! Kaczagni fognak! *) Folyó hó 7-én azon hír ter­jedt el, hogy a muszka áttört a Balkánon, — erre azonnal el­takarodott a törökség Kazanlik­bél, tódul­ván Délnek s Keletnek; ugyanaz­nap délután a várost a még hátramaradt portyázó cserkeszek és basibo­­zukok ízig kirabolták, és elszáguldottak, csak mi or­vosok maradtunk itt beteges­ül. Borzasztó izgalom és rettegés uralgott, mert valószínű volt, hogy a felbő­szült bolgárok s a városnak törvényes birtokosai min­ket kivétel nélkül leölnek, de ez nem történt meg, hanem másnap (8-án) délelőtti 11 órakor orosz sor­­katonaság érkezett, Donát tudor (kiről rég írtam, hogy a különféle műtétekbe volt szíves még a nyár végén begyakorolni) meg én, mint a két leghidegebb vérű egyén, — kórházi lepedőkből rögtönözött — fehér zászlóval léptünk a bevonuló sereg elé, Heiking báró, kurlandi, — tehát német ajkú és származású ezredes úr igen nyájasan fogadott, a katonaság pél­dás rendben vonult a két ízben elpusztított városon át, és daczára, hogy 4 nap óta koplalt, mégis bántat­­lan hagyott mindent. Sipkát 8-án és 9-én foglalták el, hol az oroszok ostrom alkalmával 1400 halottat és 2000-nél több sebesültet vesztettek, török részről mintegy 200 hul­lott el halva és valamivel több megsebesülve (így ke­ring tudniillik itten a hír) Sipkában 22,000 ember, 150 ágyú, tömérdek lőszer és eleség került orosz kézre. Mi nekünk igen sok tenni, és igen kevés enni valónk van, de különben jó egészségnek örvendünk és Péterváron keresztül fogunk haza, vagy pedig Konstantinápolyba juttatni.« Két hó óta nem közlekedett innen a posta, ezért a látszólagos hallgatagságom. — Köszönöm a »Hon«-t, melyből tiz darab számnál több nem jutha­tott kezeimhez stb. Ezen Árpád fia levelét közli mint már ezen megnyugtás elején mondva jön Dr. Arányi Lajos. Megnyugtatásul mindazon tisztelt honfiaink s leányaink számára, kiknek ked­­veltjeik mint török szolgálatban levő tábori orvosok hazán­­u­kba szorultak. S azoktól mind eddig hirt nem kaptak. Árpád fiam, ki a török táborban hat h­ónap óta orvosi hivatalt visel s utolsó levele értelmében m. ég november derekán hazánlikban működött, rendesen minden harmadik héten küldött tudósítást. Két hó­nap telt el utolsó levele óta, és kétségen kívül volt, hogy vagy a bolgárok dühének esvén áldozatul kar­­társaival , s betegeivel együtt mészároltatott le, vagy hogy muszka fogságba esett, melyből Feny­­kövy Alajos tudor úr példájára lenne kiszabadí­tandó, de fiam és Fénykövy sorsa nem úgy állott egymáshoz, mint egy a százhoz vagy akár a százezer­hez, hanem mint a számtalanhoz, a végtelenhez, mert Fénykövi képes volt hol sürgöny, hol levél útján (fogságának kezdetén) szüleit hollétéről és hová ren­deltetéséről tudósítani, de fiam és társainak holléte oly talány volt­­a török konzult s az osztrák-magyar országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése február 1-jén. Az esti lapunkban közlöttek után Szüllő Gé­za szólalt fel Lónyay beszédére, mely szerint e kérdés még nem lenne eléggé tanulmányozva, meg­jegyzi, hogy a vádnak legsúlyosabb része Simonyi Lajos báró­ra esik, mert ennek kereskedelmi minisztersége alatt mondatott föl a vámszövetség, a­mit kellő tanulmá­nyozás nélkül tenni bizonyára nem volt helyes. (Tet­szés és derültség.) A kereskedelmi bilanczokból vont következtetéseket szóló helyteleneknek tartja, mert e tudomány még nem megbízható. Ez állítás igazolá­sára felhozza, hogy a hamburgi dohánygyár gyárt­mányai Pozsonyba 40 írtjával hozatnak be s 12 frt értékben vitetnek ki, mi nyilván tanúsítja, hogy az adatok nem megbízhatók. A kormány eljárását he­lyesnek tartja, s meggyőződése, hogy senki jobb kiegyezést kötni Tiszánál nem tudna. Erre nézve így szól: Ezen alkudozások, te­hát­­ a kormány két évi hosszas fáradsága következményeit képezik. A mi­nisztérium alkudott és fáradozott, most még lehet bí­­rálgatni, de hogy jobb egyezséget nem­ bírt elérni, de én meg vagyok győződve arról, hogy sem Lónyay, sem más nem tudna jobb egyezséget kötni a mai körül­mények közt. Most, midőn a keleti viszonyok egészen új állami alakulásokat alkotnak, most, midőn a rop­pant muszka hatalom kiterjesztette hatalmas szár­nyait, minden bevitel, mely, mint a keleti kereskedés, talán meg is semmisíttetik hosszú időre, talfin végle­gesen meg is semmisíttetik. A miniszterelnök szemé­lyét illetőleg nekem az a meggyőződésem, hogy ő Aristides szerepére vállalkozott, oly élesek a koron­­kinti megtámadások ellenében, hogy be fogja látni a t. ház, nem mindenki vállalkoznék ezen a széken oly kitartással ülni. (Elénk derültség a baloldalon.) Csak az önzetlen hazaszeretet folytán teheti azt valaki,­­ hogy a gúnynak és támadásnak (Fölkiáltások a ba­lon . Megérdemli. Zaj.) ellent birjon állni. Az ország elszegényedését nem a kereskedelmi szerződésnek, hanem az uzsorának rója föl, s helyte­lennek találná, hogy ma, a gyors­forgalom és közle­kedés idejében, a forgalmat gátló védvám és külön vámterület létesíttessék. Elfogadja a javaslatot. (Elénk tetszés.) Gr. Nemes Nándor keményen megtámadja a javaslatokat, melyek szárnyát szegik a nemzet tör­vényes aspiráczióinak. Ausztria német elemének szintúgy érdekében van Magyarországot lekötelezni, mint nekünk azt, mert csak együtt védekezhetünk a pánszláv áramlat ellen. Az sem áll, mintha Németország a szlávság érdekeit gyámolitaná; csak míg nyugati határai fe­­nyegetnék, addig nem lép föl aktíve kelet felé; de a szlávság elhatalmasodását ép Ausztria-Magyarország­­gal akarja megvédetni. Ausztriának szüksége van hát Magyarországra s ezért Magyarországnak nem kell minden érdekét feláldozni, hogy e szövetséget fen­­tarthassa. Ő a jelen szerződés árán a nemzet legélet­­bevágóbb jogairól nem mond le s kész inkább az önálló vámterület talajára állni. (Tetszés balról.) S ettől nem rémíti el a chaoszszal, az abszolutizmussal *) Ez egy a családban elfogadott kifejezés, mely a buhárító szerepét játszsza, és hálafohászra dagasztja a keblet, való fenyegetés, ha mindjárt történetírók szájáról hangzik is. (Derültség.) Ő más alapon való helyes kiegyezés nélkül az ország financziáit rendezhetni nem véli, e nélkül pe­dig az államfőnk felé megyünk. S ezen nem segít a miniszterelnök azon fogadkozása, hogy e szerződés jobb mint a 67-ki, mert az egyátalán nem áll. A Ro­mániával — helytelen politikai szempontból — kö­tött vámszerződés megfosztott minket az egyet­len nagy előnytől, melyben a vámszövetség által ré­szesültünk, hogy t. i. Románia biztos piaczunk volt, s ma már nem mi látszunk Ausztria szövetségesei­nek, hanem úgy tetszik, mintha Románia és Ausztria Magyarország megrontására szövetkeztek volna. (He­lyeslés balról.) Jobban szereti a földet mely táplálta, semhogy ily szerződést elfogadhatna. (Helyeslés balról.) Ülés vége 2 órakor; legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor. Görögország kérdése az angol parla­mentben. Az angol felsőházban Emly lord kérdést intéz­vén a kormányhoz: hajlandó-e a ház elé terjeszteni azon okmányokat, melyek a törökök által Görögor­szágban állítólag elkövetett kegyetlenségekről szól­nak. E kérdésre Derby gróf előre bocsátva azt, hogy midőn ily kérdésekről van szó, a legkisebb rész­letekig ismerni kell az ügyek állását, mire nem volt alkalma, egyebek között ezt válaszolta: Kész vagyok a mennyire tehetem, eleget tenni a nemes lord kíván­ságának. A nemes lord azt kérdi tőlem legelsőbben is, hogy mi történt a török által tett ígéret ügyében a cserkeszek bevándorlását illetőleg. A­ görög kor­mány, igaz, panaszt emelt a bevándorlott cserkeszek ellen, kik kénytelenek voltak a görög tartományok s­omszédságában letelepedni. A panaszok nem vol­tak egészen alaptalanok s mi representatiót tettünk a török kormánynál. Nem lett volna helyes azt követelni, hogy ezen letelepítés egészen szüntettessék meg, de kiemeltük, hogy a görög lakosság, melyek közt a cserkeszek le­­telepíttettek, nagy alkalmatlanságoknak van kitéve. És válaszul azt nyertük, hogy az áttelepítés a görög tartományok szomszédságában bizonyos darabra nem fog ismétlődni. Később még érkeztek ugyan pana­szok, hogy kis számban letelepítettek cserkeszeket, s mikor aztán erre újabban felszólaltunk, több letelepí­tés nem fordult elő. A nemes lord egy sokkal fontosabb kérdésről is beszélt a török irreguláris csapatok által elköve­tett vétségekről. Ennek magyarázata egyszerűen ab­ban áll, hogy mióta Törökországnak élethalálharc­ot kell vívnia, az összes rendelkezés alatti rendes csa­patok az orosz és román hadak ellen küldettek. He­lyüket rendetlen nemzetőrség foglalta el, kik valószí­nűleg nem voltak nagy fegyelem alatt és azt hiszem, hogy a felőlük terjesztett kihágások nagyobb részét tényleg elkövették. Ez annyival inkább valószínű, mert a török pénzügyek szerencsétlen állapota s a kincstárral szemben támasztott magas igények nem engedték meg, hogy eme rendkívüli török katonák fizetést húzzanak. Ezen csapatok tehát a lakosság állandó háborításának lettek okozói. Valahányszor egy bántalmazás híre hozzánk jött, mindannyiszor felszólaltunk a portánál, de Törökország azon zűrza­varban és feloszlás alatt, melyben az ottomán biroda­lom van, képtelen volt az ily rendkívüli csapatokat megfékezni. De nem kell feledni, hogy Görögország­ban nagy párt van,mely minden áron háborút akarna Törökország ellen és ez mindent elkövet, csakhogy Törökországot rossz hírbe hozhassa. Többször intéz­­tetett hozzám azon kérdés, vájjon ha európai konfe­­renczia fog tartatni, részt vehet e abban Görögország is ? E kérdésre mindig azt válaszoltam, hogy erről még korán van beszélgetni. De kimondom most, hogy ha a keleti kérdésben az érdekek meg fognak hallgat­tatni, akkor Görögország is megkívánhatja a maga számára ezt a jogot. Azt hiszem, hogy Görögország igen bölcsen cselekedett, midőn nem engedte magát a háborúba sodortatni, de nem tartom azt, hogy mivel a háború­­tól tartózkodtak, igényük lehessen török területre. Azt is mondja a nemes lord, hogy mi a legna­gyobb pressiót gyakoroltuk a görög kormányra, hogy ne kezdjen háborút; de fenyegetésekhez nem folya­modtunk s csakis azt a barátságos tanácsot adtuk, melyet mint védállam adnunk kellett; nem akartuk a háborút kiterjeszteni és örömest mondhatom, hogy tanácsunkat meghallgatták. Csak arra figyelmeztet­tük Görögországot, hogy a török birodalomnak nagy kárt tehetne ugyan, ha háborút kezdene, de gondolja meg, hogy Törökországnak hatalmas hajóraja van, mely végtelen károkat okozhat a tengerpart melletti görög városok f­ -,n. A­mennyiben Anglia érdekelve van, egy pillanatig sem habozom a­ nyilvánosság elé hozni mind­azon papírokat, melyek Görögország iránti politikánkra vonatkoznak. Az angol alsóházban Carlwright kérdé a kor­mányt, vájjon kikérte-e a görög és török kormány beleegyezését a keleti kérdés tárgyában írt okmá­nyaik közzétételéhez, mire a kincstári kanczellár Northcote ezt válaszolta : Az okmányok a lehető sietséggel össze fognak állíttatni, s mihelyt ez meg­történt, el fognak küldetni ő felsége képviselőjéhez Konstantinápolyba és Athénbe, hogy az illető kor­mány beleegyezését az okmányok közlésére kieszkö­zöljük. (Éljenzés.) A h ó, b o r u. Konstantinápoly védelmére, mint több­szörösen jelentve volt, a török kormány óriási előké­születeket tesz. Az oroszok előnyomulásával szemben sokszor fölvettetett az a kérdés, mennyire lesz képes Törökország fővárosát megvédelmezni. A porta kor­látlan ura a Propontisnak és a Feketetengernek, s azért a támadás Konstantinápoly ellen csak a szá­razföld felől történhetik. M­o 11 -­e az 1829-iki had­járatról írt könyvében azt írja, hogy a csermecsei vonalak valósággal bevehetetlen hadállásokkal bír­­nak. De még ha a fővároshoz vezető utak elvesznének is, szakértők véleménye szerint, Konstantinápoly le­győzhetetlen ellenállásra képes. A város régi idők óta meg van erősítve, s erődítvényei most a modern hadtudomány követelményeihez képest átalakíttat­tak. A várost körülvenni lehetetlen, mivel az ázsiai oldal és a tenger mindig nyitva lesz a törökök előtt. Annyi hadserege, mely a fővárost megvédelmezte, van még a töröknek; ehhez járulnak még Szulejmán pasa hadai, ki serege egy részét Bolgárországból megmenté. Az orosz hadműveletekről a Bal­kántól délre azt írja a »Pol. Corr.,« hogy Szulejmán hadereje ellen Gurkó tábornok erélyesen folytatja az actiót. Az orosz hadsereg zöme ellenben csak lassan nyomul előre. Szófia megszállása után Gurkó, Schui­­man, Tatár-Bazardsik és Bilipoppol ellen indult. Haderejét három részre osztá. Az egyik Dandeville alatt Otlükkiöl és Proibrennen át ment előre, megkerülve a török hadállásokat északon Va­­carel és Schtimannál; a másik Samakovon át, melyet Veliaminov jan. 11-ikén kemény csata után bevett, Bánján keresztül ment Veztrenovára. A főhadoszlop pedig Suvalov alatt a török hadállás homlokzatát támadta meg, és úgyszólván csata nélkül elfoglalta Vacarelt, átment a Lucci hegységen s rövid harcz után elfoglalta a Trajánszorost s aztán Hirarsik és Veztrenovon át lement a Maritza-völgybe, hol a déli megkerülő hadoszloppal egyesült. A törökök Kadikre és Allantira vonultak vissza, itt oldalról és szemben lettek megtámadva, mialatt egy más orosz haderő nagy ívet csinálva, a hátukba került, s ámbár a törö­kök nagyobb számmal voltak, mert Szulejmán mint­egy 45.000 ember fölött rendelkezett, Gurkó pedig alig 35.000 fölött, mégis a törökök verettek meg s kény­telenek voltak két részre szakadva, Délre és Kelet felé visszavonulni. A vesztett csata következtében a törökök kény­telenek voltak Philippopolt feladni. Innentől fogva aztán az üldözőbe vett törököket Dermendénél, Ka­­ragahacnál és Belasticánál újra megverte és szét­szórta. Gurkó százegy ágyúnál többet vett el tömér­dek hadiszerekkel és 5000 foglyot ejtett. A sereg maradványa az aegei tenger partján Kavalánál me­nekült hajóra. Időközben a többi orosz hadtestek is előre nyomultak s most konczentrikusan mennek Kon­stantinápoly ellen. A törököknek Kirkkiliszán 20,000 emberük van Mehemed Ali alatt, Csorlán 15,000 Ah­med Ejub alatt, Csataldsán 30,000 Mukhtarpasa alatt. A védműveken teljes erővel dolgoznak. Irányadó katonai körökben azt tartják hogy a törö­kök legfeljebb 5 napig állhatnak ellent, ha az egye­sült 100,000 főnyi hadsereg Konstantinápoly ellen nyomul. Úgy látszik egyébiránt, hogy az oroszok Arabo Burgos, Rodosto és Gallipoli ellen is nyo­mulnak. A török katasztrófa hatásáról Boszniában ezt írja a »Pol. Corr.« Serajevoból. Kormánykörökben egyre nő a zűrzavar és fejvesztett­­ség. A­mit Konstantinápolyban elhallgatnak, a szö­kevények által túlozva kerül a nyilvánosság elé.­­ Szerbiából, Bulgáriából sőt még Ruméliából is rop­pant nagy számú szökevények érkeztek ide s csak ezek­től tudta meg a lakosság Plevna, Sofia, Nis­elestét s Novi-Bazár és Pristina szorultságát. Hivatalos la­punk, a »Bosna« ezen tények ignorálása által minden hitelét elveszté. Mióta a seraskieratus kiadta a szi­gorú parancsot, hogy minden kézrekerített szökevényt kérlelhetlenül főbe kell lőni, a zapitek egy szöke­vényt sem hoznak be, inkább nagy váltságdíjért sza­badon bocsátják őket. A corruptió irtózatos módon lábra kapott s a hatóságok kötelességöket annyira elhanyagolják, hogy a nagyvezér egy leiratában ke­serű panaszra fakadt a fölött, hogy Bosznia ámbár az ellenségtől érintetlen maradt, megszűnt az ottománok hazájához tartozni. Ezen kétségbeesett állapotokhoz járulnak még az insurrectió elemei. Minden emberi érzést kigú­nyoló kihágásokat követnek el és brutalitásukat azzal mentik, hogy a despotáktól tanulták az ily tetteket, így egy kézrekerített felkelő Travnikban ezt mondta a kajmakámnak : »Tőled tanultam meg a gyilkolást, ti meggyilkoltátok atyámat és testvéremet s meggya­láztatok nőmet, most csak hasonlót tettem!« Banja­luka járásban Planina Gombárán egy 60—70 főnyi felkelő csapat az egész környéket rettegésben tartja. Falvakat rohan meg, s kifosztja az utasokat. x Magát a kajmakamot is majd kirabolták, csak gyors lová­nak köszönhette elmenekülését s azóta egy tábor muztehafizt küldtek ki a gazok üldözésére. De a fel­kelők elmenekültek s csak három csónakukat vették el a katonák a Yerbaz folyón. Örményországból azt jelentik, hogy a hadműveletekben ott teljes csend állott be, csak a hagymáz pusztít, tömérdek emberáldozatot ragadva el szünetlenül. Tiflisben a Kaukázus fővárosában is csak erről foly a közbeszéd. Ezen vészes betegség a kórházakban ütött ki. A 9., 42., 43. és 47. számú ba­­rakkórházakban egyszerre járványosan lépett föl a hagymáz, még­pedig oly erővel, hogy az összes ápoló személyzet, orvosok, irgalmas nénék mind elhaltak nagy hirtelen. A barakkórházakból rohamosan ter­jedt el a betegség a Kaukázusban, valamint Örmény­­ország elfoglalt területén, kivált Karszban és Ha­szán Kálén. A nagyherczeg helytartó egy bizottsá­got nevezett ki Safiano elnöklete alatt, melynek fel­adatává tétetett, hogy tegyen meg minden intézke­dést a vész elfojtására. Azonban a dolog nehezen fog menni, mert a Kaukázusban igen rossz lábon áll az egészségügyi szolgálat s ezt gyökeresen reformálni kellene. A harcztéren történtek közül csak két mozza­nat érdemel említést. Az egyik az, hogy Lazarov megbízást kapott Yan és Mis ellen működni. E kerület kurd lakói ugyan kijelenték meghódolásukat, de ígéretüket more patria megszegték. Izmail bej vezénylete alatt egy jelentékeny csapat alakult s a szorongatott Batum védelmére akart menni. Lazarov 4 zászlóalj gyalogsággal, 10 század kozákkal, 4 svad­ronnal és 8 ágyúval ellenük ment és szétszórta őket s benyomult Yan kormányzóságba. Most kezesek ál­tal — főkép tekintélyes, előkelő családok fejeinek ke­zesekül vétele által — akarják az oroszok a kurdokat hűségre kényszeríteni. A másik nevezetesebb eset az volt, hogy Ko­marov a jan. 19­ 20-iki éjén megtámadta a törökök erős pozitióját Smirkevinél és elfoglalta kemény tusa után Dolis­ Kánt. A pozitiót 2 zászlóalj niram és 6 tábor irreguláris csapat védte elegendő tüzérséggel. A támadás oly heves volt, hogy a törökök csak­ha­mar Artwinba voltak kénytelenek visszavonulni. Ko­marov Batumba siet, hogy Oklabinoval közösen in­tézze e város ostromát. Örményország főkormányzójává Tergukasov fog kineveztetni. Természettudományi est. Február 1-én esti 6 órakor. A mai estén a szokásos nagy számú hallgató­ság előtt Paszlavszky József folytatta elő­adását az állatok rokonságáról. Az állatok szervei — úgymond — oly tervek és törvények szerint van­nak elhelyezve, mint a különböző stylü épületek. Az állatországban két állatszervezetet különböztetünk meg: Protozoa, Cod­euterata, Echinodermata, Vermes, Arthropoda, Mollusca, Vertebrata. Az állatköröket képező állatok mind rokonok, mert hiszen épen azonos tervezetek szerint soroltattak egy csoportba; legközelebbi rokonok azok, melyek a legrészleteseb­ben egyeznek meg. Bőven fejtegeti e kérdést: bevegyük-e vizsgáló­dásaink körébe az embert, midőn az állatok rokonsá­gáról szólunk? Aristoteles,Linné, Huxley tekintélyé­vel, az emberi domú majmok hazájában élő népek vé­leményével és a gyermek naivságával, valamint a majmokkal és más gerinczesekkel való összehasonlí­tással arra az eredményre jut, hogy az ember szer­kezete követeli a gerinczesekhez való tartozását s legközelebbi rokonokul az emberi domu majmokat tünteti ki. Összehasonlítja az ember és majom csontvázát, különösen a koponyát és a koponyaüreget, s kideríti, hogy a különbségek nem olyan nagyok, a milyenek­­nek látszanak.­­ Elmondja, hogy Cuvier óta a maj­mokat 4, az embereket kétkezüeknek nevezik s a megfelelő végtagok összehasonlítása által kimutatja, hogy a majom és az ember mellső és hátulsó végtagja azonosan vannak szerkesztve s igy az elnevezés jogta­lan és helytelen. Ezután áttér a gerinczesek egymásközti rokon­­ságának kitüntetésére. Összehasonlítván az alakra nézve legváltozatosabb szerveket, a végtagokat, kimu­tatja, hogy ezek tökéletesen ugyanazon törvények szerint vannak alkotva, hogy a madár szárnya, a ló lába és a hal uszonya, lényegiben véve nem különbö­zik sem egymástól, sem az ember kezétől.­ Végre elősorolja azokat az átmeneti alakokat, melyek a gerinczesek egyes osztályait egy szakadat­lan lánczczá fűzik. Paszlavszky érdekes előadását, mely a hallga­tóság figyelmét ma is mind­végig lebilincselő, a jövő pénteken fogja befejezni. A török sebesültek és menekülök számára beküldött a »Hon«-hoz.]] Bodor Károly megbízásából 18 frt 50 krt (a menekülők részére) A fólhi és vidéke fiatalsága 13 frt 20 krt A fennebbi adományokkal eddig összesen begyült a »Hon« -hoz 5757 frt 38 kr, 15 már­k aranyban, 5 császári arany, egy ma­gyar arany, 100 frank aranyban, egy török szel­vény, 1 ezüst láncz, 5 ezüst ftos és 6 hu­szas, két ezüst tallér, 2 ezüst lila, 2*/2 frank ezüstben, két ezüst rubel,­ egy szerb ezüst frankos, 1 db lei. * * * A Bodor K. által felküldött 18 frt 50 krnyi összeg Nyir-Bakta mezővárosban két olajfestmény — Kossuth és Deák arczképének — kisorsolásából gyűlt össze. ♦ ' * A fóthi vidéki fiatalság jan. 26-án a török sebesültek ja­vára a zord idő daczára sikerült tánczvigalmat rendezett s an­nak anyagi eredménye 13 frt 20 krt tett ki. Ez összeghez mint felülfizetők járultak : Molnár Juliánna urhö­lgy 3 frt, Farkas Ödön és Pruzsinszky József két-két frt, Szmáth N., Dudás Ist­ván, Sztresznyák Sámuel, Tót József e­gy-egy írttal, Szügyi Mihály, Király Géza, Havlicsek N., Bohra N.­ N. urak 50 krral N. N. 20 krral. Vajha a farsang mulatságai közben minél több helyütt megemlékeznének szükségben szenvedő török testvé­reinkről. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk legközelebbi száma vasárnap reggel jelenik meg. —­ Rudolf trónörökös hétfőn Liver­poolban meglátogató a dockokat s több ottani köz­­épületet. Ő fensége a legszorosabb incognitoban tar­tózkodik itt. Jan. 27-én Manchesterbe ment a trón­örökös, hol a lakosság ünnepélyesen fogadta. Legkö­zelebb Bradfordot fogja meglátogatni. — Am. tud. akadémiai, (nyelv- és szép­­tudományi) osztálya febr. 4-én d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Zichy Antal t. t. »Lessing Bölcs Náthánjáról.« II. Pozder Antal, mint vendég. »A perzsa táj­beszédekről.« Fölolvassa Vámbéry Ármin. — A budapesti önkéntes tűzoltó­­egyesület tagjai számára február 3-án vasárnap délután 3 órakor Follmann Alajos h. főparancs­nok előadást tart az európai tűzoltóságok történeté­ről. Az egyesületi tagok fél 3-kor gyülekeznek az I. számú tüzérségen. — Dr. Samassa József, egri érsek, a magyar athletikai club czéljai előmozdításához 100 forintnyi összeggel a klub alapító tagjai közé lépett. — Az orsz. magyar gazdasági egye­sület igazgató-választmányi ülését február hó 8 -án d. u. 4 órakor a »Köztelken« fogja megtartani. Főbb tárgyak : Számvizsgálati eredmény, az idei költség­­vetés, az évi közgyűlés tárgyai és idejének megha­tározása. — Az »Eötvös alap, mely a tanítók gyer­mekei tanítatását segélyezi, a napokban másodíz­ben hirdet ki pályázatot ösztöndíjakra és segélyezé­sekre. Az alapszabályok értelmében a múlt évi bevé­tel fele — 1050 frt — fog ez évben kiosztatni. Az Eötvösalap tőkéje jelenleg már kétezer forint körül van s a holnapi lövöldei bálból, melyet a terézvárosi tanítók e czélra rendeznek, legalább ezer frt tiszta bevételre lehet számítani. Mihelyst az alap 5000 frt leend, az alapszabályok szerint a budapesti egyetem­nél fog letétetni a magyarországi tanítók gyermekei javára alapítványkép. — Verhovay Gyulát az ügyészség ma délután 5 órakor szabadlábra bocsátotta. — A magy. kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizott­ságnak múlt hó 12-én választott végrehajtó albi­zottsága, megválasztása óta szakadatlanul nagy tevé­kenységet fejt ki, sokoldalú feladatai teljesítésében, úgy hogy az alapítványgyűjtési felhívást már a leg­közelebbi napokban ki fogja bocsáthatni, illetőleg szétküldhetni. A végrehajtó albizottság figyelmét első­sorban arra fordítja, hogy mindazon előkelő sze­mélyiségeket és kiváló hazafiakat, kik közczélok elő­mozdításánál mindenkor áldozatképeseknek, sőt bő­kezűeknek bizonyultak, minél több s jelentékenyebb alapítványi összeg jegyzésére nyerhesse meg. E czél­­ból közelebb a vallás és közoktatási miniszter úrhoz folyamodott, ki is egy m. hó 25-ről keltezett leiratá­ban elismerésre méltó készséggel kijelentette, hogy a magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét valláskülönbség nélkül az összes hazai főpapságnak, káptalanoknak és conventeknek melegen ajánlani fogja,­­ egyúttal fölhívni azokat, hogy egyrészt a maguk részéről minél jelentékenyebb alapítványi ösz­­szeggel járuljanak az egyesület alaptőkéjének létre­hozásához, s másrészt az alsóbb papságot fölszólít­sák, miszerint az alapítványokat jegyezzen és gyűjt­sön és a hívők körében ezen nemzetgazdasági szem­pontból oly nagyfontosságú ügyet ismertesse és mi­nél népszerűbbé tegye. A miniszter úrnak ezen intéz­kedése kétség nélkül nagy hatással leend arra, hogy a király és a kormány védszárnyai alá vett egyesület ügyét az összes hazai klérus, mely mindenkor a nép jólétét c­élzó törekvések támogatásánál nagylelkűsé­gének és áldozatkészségének adta kétségbevonhatlan jelét, hathatósan felkarolja és az egész országban minél népszerűbbé tegye.­­ A józsefvárosi szegénytanuló­kat segélyző egyesület czélja előmozdítására ma szombaton (február 2-án) a »Józsefvárosi kör« dísztermében (VIII. ker. Ujkörut és a.­.stáczió-utcza sarkán) tánczvigalmat rendez, melyre a rendező bi­zottság bálanyákul megnyerte Békey Imréné és Pern­­hardt Jakabné úrnőket. — A főv. köztárak létesítése érde­kében az állam által nyújtandó kedvezmények tár­gyában a közmunka­s­közi­ miniszter sürgető leiratot intézett a főváros közönségéhez, mivel pedig ez ér­demben az illető bizottság már megtette a kellő ja­vaslatot, a fölterjesztés nem fog sokáig magára vára­koztatni.­­ A budapesti kereskedői­f­jak tár­sulata által rendezendő zártkörű tánczvigalom, mely február hó 9-én a »Hungária« dísztermében tartotik, a legfényesebb sikert ígéri, a­mennyiben a jómódú polgári osztály majdnem versenyez a jegyeknek mi­előbbi megszerzésében. A rendező bizottság műkö­dése sem vágy kívánni valót hátra, minthogy buz­­gólkodik a körül, hogy a fővárosnak legszebb höl­gyeit az estére megnyerje, és hogy a vendégek igé­nyeinek minden tekintetben elég­tétessék.

Next