A Hon, 1878. július (16. évfolyam, 158-186. szám)

1878-07-01 / 158. szám

158. szám, XVI. évfolyam. Budapest, 1878. Ilétfő, julius I. Reggeli kiadás. te 1111 ■■ ...... ..*■' ‘ I " ■ ■' —I Ilii I H .1 * - ————— Hiadó hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épületöldszint ElőfizetésiIij. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra .......... 6 írt — kb. 6 hónapra.........................................12» — » ''z esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 11 — » .z előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok Hegye, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás az IfcT XVI-dik évfolyamára. QV“ A júliusi félév közeledtével felhívjuk t. olvasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. (A Hon megjelen napon kint kétszer.) Előfizetési árak: Évnegyedre . . . ...................... 6 frt Félévre...........................................12 » Egy hónapra................................... 2 » Az esti kiadás postai külön külitáseért fölülfizetés évnegyedenkint 1 forint. PV* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 30. A trónbeszéd. A trónbeszéd meghallgatására főrendek és képviselők nagy számmal jelentek meg a királyi trónteremben. A szabadelvű párt nagy számmal, elnökével Gorovéval, a szélbal három tagja által (Simonyi Ernő, Helfy távol voltak) képviselve, az egyesült ellenzék gr. Apponyi által (b. Simonyi, Bánhidy nem voltak) vezetve jelent meg. Ott voltak Simor és Mihajlovics bíbornokok, a püspöki kar, főispánok, képviselők nagy számmal. Pont 12 órakor adatott a jel, hogy a király jön, Zajos éljen fogadta. A trónt elfoglalva, Tisza átnyújta a trónbeszédet, a király nyugodtan, emelkedett hangon olvasta azt fel. Nagy éljen fogadta azon passust, mely a kiegyezés jótékony hatását emlité monarchiánkra és hazánkra. A trónbeszéd után a király hosszas éljenzés közt vonult vissza. Azután te deum tartatott, mely alatt az udvari kápolna zsúfolva volt. A felvonulást nagy közönség nézte, a kocsik sorkatonaság közt hajtottak fel. A király erőteljes, élénk, nyugodt volt; a trónbeszéd jó hatást tett. A trónbeszéd szövege következő: Tisztelt Urak, Főrendek és Képviselők, Kedvelt Hiveink! Reménynyel és bizalommal üdvözöltük Önöket, midőn az 1875-ik évi augusztus hó 31-én ez országgyűlést megnyitottuk. Felhívtuk ez alkalommal figyelmüket azon nagyfontosságú tárgyakra, melyeknek elintézése buzgó munkálkodásukat igénybe fogja venni. Kiemeltük egyebek között, hogy az egyensúlynak az államháztartásban helyreállítása, a közigazgatás minden ágában és az igazságszolgáltatás körül mutatkozó hiányok orvoslása szakadatlan munkásságot és nem egy tekintetben áldozatkészséget fog követelni. Az átalános politikai helyzet, mely a hitelviszonyokra mindenütt nyomasztólag hatott, igen megnehezítette eszközlését annak, minek az államháztartás rendezése és az ország hitelének javítása érdekében történni szükséges volt. Monarchiánk két állama között némely fontos kérdésre nézve szükségessé vált egyezkedések pedig hosszasabb tárgyalást okozván, nagyon igénybe vették önök idejét. Ily körülmények között nem volt lehetséges megtenni mindazt, minek megtétele óhajtandó volt. Minde mellett történt sok, úgy az ország pénzügyeinek rendezése, mint a közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében. Nem említve mást: a takarékosság elvének szigorú alkalmazása és az önök megállapodásaiban nyilvánult áldozatkészség e viszonyok között is lehetővé tette az államháztartás mérlegének határozott javulását és az ország hitelének emelkedését, a pénzügyi közigazgatásnak nem egy hiánya törvény által orvosoltatott, a közigazgatás terén számos, hiányt pótló törvény alkottatott, az igazságszolgáltatásnak a nemzet által oly régen érzett legégetőbb hiánya, a büntető codex megalkotása által pótoltatott, az 1867-ben monarchiánk két állama között tíz évre kötött egyezmények megnyitottak. Jótékonyan fog ez hatni monarchiánk mindkét állam területének érdekeire, összes népeinek jólétére és az ezen czélból mindkét részről tett engedményekért hő kárpótlást fog nyújtani az erő, melyet az érzelem és érdekkapcsolat ez újabb nyilvánulása mindeniknek kölcsönözni fog. Biztosítást nyújt ez egyszersmind az iránt, hogy a legközelebbi országgyűlések kellő idővel fognak rendelkezni arra, hogy azt, ami most elmaradt, pótolhassák és átalában mindazt, mit kedvelt Magyarországunk érdeke kívánni fog, megtehessék. A külügyi viszonyok jelen állása remélnünk engedi, hogy sikerülni fog monarchiánk érdekeivel együtt a béke áldásait biztosítani. Jól esik elismernünk, hogy azon hazafias támogatásnak, melyben Önök kormányunkat részesítették, ebben jelentékeny érdeme van. Bármit hozzon a jövendő, bízhatunk abban, hogy monarchiánk és így kedvelt Magyarországunk érdekei Önökben és az ország minden fiában mindenkor biztos támaszra fognak találni. E bizalom kifejezése után fogadják Önök meleg köszönetünket buzgó fáradozásaikért. Fogadják és vigyék küldőiknek őszinte királyi üdvözletünket. Ezzel a jelen országgyűlést berekesztettnek nyilvánítjuk. — A főispánok a trónbeszéd meghallgatása után tisztelegtek Tisza Kálmánnál. — A helyzet Konstantinápolyban. A D. Tel.perai tudósítója jelenti, hogy San Stefanóban igen rossz benyomást tett az a hir, hogy a congressus azt határozta, miszerint a törökök megkapják a Balkán-átjáratokat. Nagy számú orosz tisztek gyűltek össze az orosz főhadiszálláson és kijelentették, hogy összetörik kardjukat, ha a congressus ezen határozata keresztülvitetik. Másfelől a törökökre is igen rossz benyomást tett egy angol lapnak az a közleménye, hogy az úgynevezett titkos orosz török egyezmény fennáll. A törökök föl vannak dühödve a congressusra, a nagyhatalmak részéről ügyük iránt tanúsított közöny miatt azon hősi önfeláldozó harcz után, melyet Törökország Európa s kivált Nagy-Brittannia érdekeiért vívott. — Attól lehet tartani, hogy túlsúlyra jut az az irányzat, mely véd- és daczszövetséget akar kötni Oroszországgal. — Az occupátió. A congressusról jövő távirati hírek kétségbevonhatlanul tanúskodnak a felől, hogy ott — Angolország kezdeményezésére — elhatároztatott Bosnyákország és Herczegovina katonai és politikai kormányzatának meghatározatlan időre Ausztria-Magyarországra való ruházása, a czélból, hogy a nevezett két tartományban rendezett viszonyokat állítsunk helyre. A határozatot a congressus, Törökország szavazatán kívül, egyhangúlag hozta. Konstantinápolyi hírek is jelentik, hogy úgy török, mint diplomáciai körökben Bosnyákország és Herczegovina occupátiójának kérdésével már komolyan foglalkoznak. Zichy gróf Szavjet pasával való beszélgetés közben Ausztria-Magyarország netáni ilyetén intézkedését ideiglenes jellegűnek jelezte, melynek czélja a menekülők szülőföldjükre való visszatérésének biztossá tétele. Tegnapelőtt a szultán elnöklete s ulemák, tábornokok és más főméltóságok részvétele mellett minisztertanács tartatott, mely szintén az occupátió e kérdésével foglalkozott. A Pester Lloyd híre szerint Bécsben az occupátiót már elhatározott vénynek tekintik is. Philippovics táborszernagy már ki is neveztetett a Boszniát és Herczegovinát elfoglaló csapatok parancsnokává. A főparancsnok kíséretében lesz egyebek közt Thömmel alezredes is. A congressusról azt írja a D. T. berlini tudósítója, hogy a rumeliai tartományt illetőleg az előbbeni megállapodások oda módosíttattak, miszerint a tervezett bizottság el fog maradni. Várna szabad kereskedelmi kikötővé fog tétetni s az átmeneti vámdijak, melyeket idáig a török kormány szedett, el fognak töröltetni. Jellemző, hogy Bismarckig minden kérdésnél, melyről tudva van, hogy az angolok és oroszok már megegyeztek, nagy sietséget tanúsított s ezen ügyeknél a részletek elintézését egyszerűn egy bizottsághoz utasítá. Az ügyek gyors folyamát a törökének egyszer sem engedte félbeszakítani, s így az utolsó illésről el lehet mondani, hogy a tárgyalások gőzerővel haladtak. Valószínű hogy a congressus tíz nap alatt annyira befejezi feladatát, hogy az angol miniszterek Londonba visszatérhetnek. — Szerbia és Montenegró. A Pester Lloydnak írják Berlinből: Andrássy a bizalmas előértekezleteken az iránt is javaslatot tett — s e tekintetben már létre is jött a megegyezés — hogy az új szerbiai és montenegrói határ közt való távolság, mely a san stefanói békében csak öt kilométerre határoztatott, s tényleg Bosnyákországot és Herczegovinát ekkora vonal választja el Törökországtól, ami jövő bonyodalmak esetén Szerbország és Montenegró összműködését szerfölött megkönnyítené, nagyobbra terjesztessék, s a két fejedelemség másutt kárpótoltassék. Az antivarii kikötőre nézve megállapítottnak látszik, hogy azt a montenegróiak megkapják, az orosz hajók előtt azonban zárv marad az. Választási mozgalmak. Az országgyűlés ma megtörtént hivatalos bezárásával elérkezett illendő ideje annak, hogy az országban meginduljon a mozgalom az új képviselők megválasztása iránt. E mozgalom izgalmai bizonyára a legélénkebb hullámokat fogják verni. Igyekezni fogunk ha tükröt adni e mozgalomnak, s elvbaráti bizalommal szólítjuk fel pártunk minden tagját s lapunk minden barátját, hogy e rovatunk teljessé, jól értesültté, megbízhatóvá tételére támogassanak minket azon készséggel, amind mind lapunknak, mind az általunk képviselt ügynek érdekében van. A ferenczvárosi választókerület szabadelvű pártjának alakulása. Száznál több tekintélyes választó jött össze ma délelőtt 11 órára Prükler László udvarán, Morócz István felhívása folytán. Morócz megnyitotta az értekezletet és előadta a behívás czélját, felszólítván a választókat, szervezkedjenek egy párttá, válaszszanak elnököt és választmányt. Mire Márkus Ignácz indítványára az összejöttek , egyhangúlag Morócz Istvánt választották elnöknek, alelnökökké : Pordán Imre, Hindy Kálmán, dr. Glück Ignácz, Kis Károly, Landau Imre, Kék István, Steger Tamás, Medvey Zsigmond, Fáczányi Áron, Rebrovics és Kalenda Nándor választottak. Hindy felolvasott egy névsort, melyet több választó állított össze, választmányi tagokul ajánlta ezeket. Az értekezlet a névsort elfogadta és megbízta a választmányt, hogy a maga körében egészítse ki magát és a további szervezkedésről tegyen intézkedést. Ma d. e. 10 órakor a terézvárosi VII. ker. választópolgárai a jövő helyiségeiben , Kukay János elnöklete alatt értekezletet tartottak. Reiter János felolvasta a 40-es bizottság jelentését, mely következőt tartalmaz: a terézvárosi VII. ker. választópolgárainak kijelölő és végrehajtó bizottsága, anélkül, hogy a jelenlegi országgyűlési párt bármelyikéhez is csatlakoznék, Hoffmann Pál tanárt, és volt országgyűlési képviselőt hozza javaslatba képviselőjelöltül. A kijelölés indokolásául a jelentés felhozza, hogy Hoffmann művelődési és anyagi érdekeink nagy fontosságát felfogva, hogy ő a szabadságot pártolandja, és hogy a korszellem és szabadelvűséget,különösen pedig a vallásszabadságot és vallásegyenlőséget támogatni fogja, és e reformok értelmében a házassági jog érdekeit is sürgetendi. Végül, hogy a főváros érdekeit tőle kitelhető erővel, a hosszas éveken át a közigazgatás terén szerzett tapasztalatai alapján fogja előmozdítani. E jelentés átalános helyesléssel fogadtatván, ezután Kuklay János elnöklete alatt egy küldöttség, amely a következő tagokból állott — menesztetett Hoffmann Pálhoz : Popper A., Morzsányi K., Steinitz L., dr. Apaticzky, Kasnitz I., Gradl I. T., Kunstädter M., Hirsch Seb., Lederer A., Herz I., Kann M., Reiter J., dr. Maier Aurél, dr. Batizfalvy, Romeiser, Dr. Schulhof, Schütz L., Gross A. Itt Kuklay előadván a küldöttség megjelenésének okát, röviden kifejtette a VII. ker. választópolgárainak abbeli óhaját, mely szerint őt kívánja képviselőjelöltül felléptetni, kérvén egyúttal őt annak elfogadására. Hoffmann meghatva, meleg szavakban köszönte meg a reá nézve kiváló tiszteletet és késznek nyilatkozott a jelöltséget elfogadni s bármikor,— politikai hitvallásának letétele végett — választói körében megjelenni. Érzi — úgymond — a reá esett kitüntetésnek jelentőségét, mert választókerülete az ország legintelligensebb polgáraiból áll, ahol iparérdekeink is összpontosulva vannak. Ezt fesztelen társalgás követvén, a küldöttség 67 éves búcsuvétel közt eltávozott. Jászberényben az egyesült ellenzék b. Lipthay Bélát léptette föl. Meghívás. A vasmegyei szabadelvű párt tagjait f. évi július 7-én Szombathelyen a Sabaria termében délután 6 órakor tartandó pártgyűlésre tisztelettel meghívja Káldy Gyula ideiglenes elnök. Csermátony Lajos beszámoló beszéde a ferenczvárosi választékhoz jun. 29-én. T. polgártársaim! (Halljuk !) Ezen helyen harmadszor állok most. Első alkalommal mint képviselőjelölt mondtam el nézeteimet a teendők felett; a második alkalommal — két évvel ezelőtt — egy incidens folytán, midőn a szabadelvű párt köréből kiléptem, kötelességemnek tartottam megkérni a t. választópolgárokat, hogy szíveskedjenek itt megjelenni, hogy előadhassam, miért léptem ki és mi lesz annak folytán a jövőben magatartásom. Ezen két év előtti beszédemet s az egész gyűlés lefolyását, hogy ne kelljen itt hosszas idézetekbe bocsátkoznom, lenyomattam az Ellenőr mai számában. Azon beszéd tartalma röviden az, hogy miután ellene szavaztam a körben az elnök által föltett azon kérdésnek, hogy helyesli-e a párt, hogy a kormány a tárgyalásokat tovább vigye azon alapokon, amelyeket akkor a párt előtt részletesen feltüntetett, és amelyek az országnak és a pártnak reményeit nem elégítették ki, kötelességemnek tartottam a szabadelvű párt köréből kilépni. Ezzel együtt bejelentettem 1. választóimnak, hogy azért szavaztam a körben nemmel, mert nézetem az volt, hogy a kormánynak, miután feltételei nem acceptáltattak, meg kellett volna maradni lemondása melett, meg kellett volna maradni pedig azért, hogy minden lehetőséget kimerítsen arra, hogy megmutassa az országnak, hogy azon egyezségnél jobbat elérni nem lehet, és hogy mások sem képesek annál jobbat létesíteni. Ugyanazon alkalommal kijelentettem egész nyíltsággal, hogy ámbár nemmel szavaztam a szabadelvű párt körében és ennek folytán abból kiléptem, mégis, ha az országra nézve érdekeit illetőleg komoly változások állanak be, jövendő szavazatomat illetőleg magamat absolute semmi irányban nem kötelezhetem, mert lelkiismeretes ember azt nem teheti, hogy egészen ismeretlen dolgokkal szemben megmondja, mikor fog szavazni. A gyűlés szíves volt eljárásomat helyeselni. Ismételt felszólításomra, hogy nyilatkozzanak, ha nem helyeslik eljárásomat, én kész vagyok azonnal lemondani, vagy ha később nyilvánítják ezt, kész vagyok bármikor is lemondani, ez irányban nyilatkozat nem történt. Ezúttal tehát csak az a feladatom, hogy elmondjam, mi indított engem arra, amit, mint említem, két év előtti beszédemben jeleztem. Jeleztem akkor, hogy jöhetnek körülmények, midőn a kiegyezés elfogadására szavazok, daczára annak, hogy akkor a szabadelvű párt körében nemmel szavaztam, és daczára annak, hogy a kiegyezést ily alapon nem tartom jónak. (Halljuk!) Ha én bizonyítgatni akarnám azt, hogy most itt fellegek vannak, és ha ezek elvonulnak, akkor a nap süt, az nevetséges volna. Tudjuk mindnyájan és érezzük hatását, hogy mi történt két év óta e hazában, és mi történt Európában. Még ma sem tudja senki, hányadán áll a dolog hazánk és a monarchia lételét illetőleg. S ez következése annak, amit két évvel ezelőtt jeleztem, hogy valamely fordulat az egész helyzetet megváltoztathatja és hogy háború talál kiütni. De most mindenekelőtt a kiegyezésről akarok szólni. Nekem, t. polgártársaim, egyátalán nem szándékom itt a kiegyezés glorifikációjába bocsátkozni. A kiegyezéssel merem állítani — elégedetlen minden ember Magyarországon, a kormány fejétől kezdve az utolsó választópolgárig és nem választópolgárig. (Egy hang : Nem kellett volna mellette szavazni ! — Halljuk !) Azt nagyon könnyű mondani olyannak, aki nem fontolja meg hazája érdekeit, (Úgy van !) de nagyon nehéz ezt megtenni annak, aki nem szokott érdekeket hajhászni, konczokat lesni, hivatalok után járni, és aki, mint én, 30 éves politikai pályája után büszkén mutathatja föl szegénységét. Az ily embernek meg kell gondolni, és én legalább megszoktam gondolni, hogy hazája érdekében, melynek képviseltetését valamely kerület választó polgárai rá bízzák, meggyőződése szerint, becsület -ben adja szavazatát, nem keresve kegyet egy oldalról sem, de nem félve a kurjongatásoktól sem. (Ögyeslés.) T. polgártársaim ! A kiegyezés igen is nemaegíti ki, nem elégítheti ki az országot. Nekünk kétségtelin jogunk volt az önálló magyar jegybankhoz, és ez az, amire nézve két évvel ezelőtt lehetetlennek tartottam, hogy a kormányt ez ügyben pártoljam, mert ez volt oka a szabadelvű párt köréből való kilépésemnek. Ami pedig az önálló vámterületet illeti, erre nézve megválasztásom előtt megmondtam, hogy igenis nagyon szép szó, magam is óhajtanám, de én nem csak ezt óhajtom, én ennél sokkal többet óhajtok; én óhajtom a personal-uniót, óhajtom, hogy Ausztriával semmi közünk ne legyen. Igen, de mindez csak szép óhajtás, ezt meg is kellene valósítani; az óhajtás és annak megvalósítása közt azonban roppant hézag van. Nem elég csak azt mondani, hogy én ezt meg ezt óhajtom, hanem mielőtt valamivel előállunk,meg kell fontolni a nehézségeket is. De hogy visszatérjek a dologra, az önálló magyar jegybankot illetőleg az mondatott a pártnak és az országgyűlésnek, hogy annak felállítása a fennálló körülmények közt, a mostani európai financziális helyzetben lehetetlen; az ország joga az önálló magyar jegybankhoz teljesen el van ugyan ismerve, de mert solid tőkepénzesek nem vállalkoznak annak felállítására, ezen óhajunk megvalósításáról egyelőre le kell mondanunk. Higgye ezt bárki, vagy ne higgye, de én mindenesetre több hihetőséget találok azok szavaiban, akik most vannak a kormányon, mint azokéban akik már megmutatták, mennyire képesek az ország érdekeit megóvni. Azokat már megpróbáltuk. Ők idézték elő az ország állapotát, romlását és tehetetlenségét a kiegyezési tárgyalásoknál. Mert mi idézte el a szabadelvű pártot? Talán az, hogy a Deák párt nagyon jól érezte magát, hogy a balközépen hatalmas ellenzék volt irányában ? hogy mindkettő nagyon meg volt elé- A HON TÁRCZÁJA. Nemzeti színház. Aszalai uram leányai. Szinmű négy felvonásban. Irta L’Arronge, magyar színre alkalmazva fordította Újházi Ede. — Először adatott jun. 28-án. Még egy uj darab ajtó-zárás előtt, s vége a nemzeti színház nyári műsorának, mely — s ezt nem lehet elvitatni az igazgatóságtól, — változatos, élénk és vonzó igyekezett lenni s nem egyszer diadalmasan küzdött a közönség szabadba vágyó kedvével. Tegnap is annyira megtelt a színház, hogy a szini-saison bármely téli estéjén se jobban. Pedig nem valami világhírű darab került színre, sőt nem is valami egész ismeretlen újdonság, hanem egy német »polgári szinmű«, melyet a közönség jó nagy része már látott is Hasemann’s Töchter czím alatt a gyapjú-utczai német színházban, hol sűrűn adták. Mert ez a LArrange egyátalán nem abból az agyagból van gyúrva, a hogy a közönség a franczia hangzású név után ítélni hajlandó volna, melyből Sardou, Legouvé, Augier, Beuillet, Dumas, ő egy becsületes jóra való német, mint akár Moser, akár Rosen s a német színpad mai egyéb szállítói. Múzsájuk ugyanaz a jó vaskos dajka, sőt még a fa is ugyanaz, melyből alakjaikat faragják. Aszalai uram, mivelhogy Hasemann ur Újházi kegyelméből magyar polgárjogot nyert s Budapesten települt meg — derék, jámbor műkertész a fővárosban s vagyon neki az ő egyéb csemetéi mellett három drágalátos virágszála, három szép leánya. Ő azonban maga inkább csak kerti csemetéinek él; a három virágszál ápolását, nyesegetését, fölvirágoztatását egészen rábízza nejére, Borbála asszonyra, úgy értelmezvén a helyes munkafölosztás elvét, hogy ő maga hadd legyen az úr a kertben, az asszony pedig hadd legyen az ur a házban. Ennek aztán nevezetes eredményei vannak. A legidősb leány, Emilia, egyszerű, házias, polgári nevelést nyert. Tud sütni, főzni, háznak gondját viselni stb., stb., de se zongorázni nem tud, se nyelveket. Ilyen tudatlanul ment nőül a nyers Pataki Sándor lakatosmesterhez, akivel igen boldog életet él, pedig még nincs is gyermek a háznál. Hanem a férj az minden hétfőn a körbe jár, azt megtudja a napamaszszony, fölbiztatja leányát, ne engedje urát oly szabadjára. Ebből aztán nagy patába lesz, mert a lakatos goromba egy fráter s egyenest neki ront a házi békét zavaró anyósnak, akin azzal boszulja meg magát, hogy annak is, meg egy másik pletyka asszonyságnak is magával viszi a férjét a körbe, ahonnan jól ellátva térnek aztán haza. De ez csak a keret. A cselekvény súlypontja nem itt van. Aszalai uraim második leánya Róza, az már egészen más teremtés, mint Emilia. Virtuóz a zongorán, előkelő társaságokba járatos, ízléssel öltözik, irodalmi nyelven beszél, — szóval oly kisasszony, akinek már lehetnek magasabb igényei. Vannak is, Teremi báróra aspirál. Ez azonban csak amúgy szeretné, nem nejének. E miatti elkeseredésében aztán atyja egy barátjának, Szántai Leó gazdag gyárosnak nyújtja kezét s annak lesz neje. Másfél év telik le az első és a következő felvonás között, Patakinénak születése napja van. Jönnek gratulálni a lakatos legények ékes rigmusokban. Aztán jön Parányi Eduárd, gyógyszerész-segéd is egy tulipános virágcseréppel. Ez a jámbor, jó szivü, de selyp fiú is szerelmes volt Rózába, meg is kérte az anyjától, de az durván elutasította. Ő azért hűséges barátja maradt a háznak s íme most is itt van a tulipánnal. Emilia el van merülve egy könyvbe, mely a gyermeknevelésről és anyai kötelességekről értekezik. Pedig neki még mindig nincs gyermeke. Parányi, hogy magára vonja a figyelmet, tapsol, de ekkkor leesik a tulipános cserép és eltörik. Ott busul fölötte, de aztán lassan kint beszélni kezd, persze Rózáról, s elmondja, hogy az nem szeretheti férjét, mert különben nem keresne mindig a házon kívül szórakozást, s nem hagyná férjét magára, ki egész természetesnek találja, hogy neje estékre, mulatságokba járjon ő nélküle. Emilia ezt aztán elbeszéli férjének, az pedig kissé jó kedvben, fölkeresi sógorát. Ennek házában az alatt nagy dolgok történtek. Róza, estére menőben, levelet kapott Teremi bárótól, melyben ez szemrehányásokkal illeti őt hidegségéért é s találkozást kér tőle. Az estén egy ibolyacsokor legyen a jele, hogy meg akarja hallgatni. A nő, ki igazán megszerette férjét, megsértődve elutasító levelet akar írni a bárónak, de azt is abbahagyja, sőt az estéről is el akar maradni, de anyja s később férje rábeszélik, hogy csak menjen és mulasson. A férj még ibolyacsokrot is hoz neki. Róza elmegy. Ekkor jön Szántaihoz sógora, a lakatos, ki a kissé ittas ember őszinteségével nyitja föl a gyáros szemeit s felkölti benne a féltés ördögét, — úgy hogy mire Róza az estéről visszatér, már egész bizonyosra veszi megcsalattatását, annyival inkább, mivel a nejének hozott ibolyacsokrot a földön eldobva találja. Ingerülten kijelenti nejének, hogy válni fognak. A megrémült nő még szót sem tud találni védelmére s lesújtva és zokogva távozik szobájába. Még elébb megérkezett Aszalai uram is egy menykő nagy utazó bundában. Aszalai uram oly ember, a ki mindig utazik — könyvből. Ma aztán megakarta próbálni az utazást gyakorlatilag is, s e végből még reggel magára vette a bundát, hogy el ne késsék , viselte egész nap — mégis lekésett a vonatról. Most aztán nem mert haza menni, nehogy felesége és még iskolás leánya kinevessék, igy hát vejéhez jött hálni. Amit Aszalai Szántainak elmond, az még inkább megerősíti ez utóbbinak gyanúját, hogy neje nem szereti, megcsalja. Aszalai tanúja volt a mellékszobából a heves jelenetnek lánya neje között. Békíteni akar, de sikertelen. Ekkor leányát vigasztalja s elvezeti őt egy kis bölcsőhöz, ahol gyermekük alszik. A negyedik felvonásban ismét Aszalai uram Lázában vagyunk. Az öreg hazahozta leányát s rendet kezd csinálni a házban. Nejét, a ház zsarnokát, a nőt megillető korlátok közé utasítja vissza, legkisebb leányát, a nyelves,vásott Sárikát ránczba szedi, Patakit és nejét, kik minduntalan a gyermeknevelés elvei fölött veszekesznek, holott nincs gyermekük, megszégyeníti s újra elkezdi az engesztelés nehéz munkáját Szántainál. De ez mind nem vezetne eredményre, ha nem jönne Parányi a gyógyszerész. Ez a jó ember orvost látván menni Szántaiékhoz, azonnal ott termett s a konyhában várt a receptre. Ezt meg is kapta. De a recept a nagy sietségben ugyanannak a levélnek a hátára volt írva, melyet Teremi báró irt Rózának s mely a legerősebb bizonyíték Róza ártatlansága mellett. Ezt most a gyógyszerész átadja a férjnek, ki félénken közeledő nejét zokogva szorítja keblére és megbocsát. Aszalai uram pedig úr lesz a maga házában. Ez a darab meséje, melybe sok mulatságos epizód jelenet szövődik. A mű tökéletesen magán viseli az újabb német középfajú színi termékek átalános jellegét. Mint már előleges jelentésünkben érintők, az alakok ugyanazok, melyeket a legtöbb német vígjátékokból ismerünk, 8 Aszalai uram és neje pl. tökéletesen a Nagyzás hóbortjabeli férj és feleség. A nevettető helyzeteket sok túlzás teszi ízetlenekké, sőt a szerző annyira szerelmes némely ötletébe, hogy kétszer is eljátszatja. A szerkezet is igen hibás. Az egész második felvonásban nem történik egyátalában semmi s más czélja nincs, mint a jellemfestés, illetőleg annak a festése, ami az előforduló alakokon a kirívó vonás. Aszalai uram bundája egy, sőt másfél felvonáson át a közönségre is nyomasztó hatású, kivált ily melegben; a külső eszközök unalomig használása, mint pl. a selypítés, a vasúti kalauz, tulipán, ibolyacsokor, levélből lett levél, tanuló-irka krumpli stb. mind oly dolgok, melyekkel nagyon iu cum grano salis kell bánni, ha azt nem akarja az író, hogy a jobb ízlésű nézőben tegyen ugyan hatást, de ne viszás hatást. Ugyanezt mondhatni a jellemzésre is. A szerző nagyon is különöz vonásokkal ruházza föl alakjait s mindig ezt a specziális oldalakat szereti a közönség elé tartani, ami végre egyhangúságot szül ama kevés leleményesség mellett, melyet átalában az újabb német színművekben tapasztalunk. A helyzetek is sokszor ha nem épen valószínűtlenek, de indokolatlanok. Az oly fogás pedig, midőn valamely bonyodalom megoldása azért szenved halasztást, mert valamely cselekvő személy nem nyilatkozott, csak az oly mesterművekben van megengedve, mint Othello vagy a szerkezeti tekintetben szintén kitűnő Dora. De itt is az illető személyek azért nem nyilatkozhattak, mert nem nyílt rá kedvező alkalom. Rózának azonban egy szavába kerülne csak, hogy a harmadik felvonásban egészen tisztába hozza a helyzetet. Némely alak azonban igen jól kidomborul, sőt meglepő tudna lenni, ha nem ismernék előképeiket száz más darabból. Aszalai uram pl. igen szerencsés kézzel festett jellem, nem különben a szelíd, jószivü patikárius, a lakatos, annak a neje, a makranczes gyermekleány, sőt Aszalainé asszonyom is. A jelenetek között is akadni olyanokra, melyektől nem megtagadni az elismerést, s egyik eleven bume másik érzelmeivel lep meg, csak kár, hogy a legtobbször túlozva lesz mind a kettő s amaz átcsap, szükség nélkül, sőt helyén kivül a vastag komikumba, ez utóbbi az érzelgésbe. A szereposztás kitűnő volt s ily darabokban jeles művészeinknek sikerült sokat elsimítani a darab feltűnőbb kiszögeléseiből s eltakarni némely biát .