A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)

1879-10-10 / 244. szám

m . s* ■ • • 244 szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás Budapest, 1879. péntek, október 10. Szerkesztégi Iroda,« Barátok tere, Athenaeum-épitest. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. lüitlr-kivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előkijelzési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ............................................ • 2 írt 3 hónapra 6 * 8 hónapra ........................................ ...12» Kis esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint................................. 1éka előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, október 9. Andrássy ismét itthon! Most novemberben lesz nyolcz esztendeje, hogy a magyar miniszterelnöki széket elhagyá a közös külügyminiszteri missió elvállalása végett. Mit cselekedett ez idő alatt? Megőrizte monarchiánk veszélyeztetett békéjét, visszaszerezte aláhanyatlott tekintélyét, biztosította hosszú időkre jövendőjét. És soha egy ország jobban ösztönözve nem volt a háborúra, mint ez idő alatt a monarchia ; soha jobban próbára nem volt téve erkölcsi súlya, ha fegyvert nem ragad, soha fenyegetőbb alakban nem volt eléje feltéve a saját létkérdése a jövőben, mint ez évek alatt. S mind a három kérdésben együttes és összefüggő diadalt szerzett magának. Nem vesztegette háborúban életerejét, mégis ő adott irányt a békekötésnek s adott oly módon, mely a jövendőre nézve őt tette irányadóvá Európa Keletén , a rettegett Keleten. Nem török, nem orosz, hanem az osztrák-magyar monarchia , mint Európa mandatariusa vezeti ezentúl a Balkánfélsziget állami fejlődését s vezeti mely irányban ? a czivilisatio, a humanismus, az anyagi és szellemi gyarapodás követelményeinek irányzata szerint. A panszlavismus helyébe lép a czivilisatio, az alkotmányos szabadság, s ez nekünk nem ellenségünk; magunk ellen mondanánk ítéletet, ha annak tartanók. S hogy Európa Keletén ily döntő befolyáshoz jussunk, azt — fegyvertények nélkül — csupán Nyugat-Európa őszinte támogatásának köszönhetjük. Németország szövetsége monarchiánkkal bevégzett tény, s hogy e szövetség nincs Francziaország ellen kötve, nincs Európa békéjének felzavarására irányozva, hanem épen a béke tartós megszilárdítására, azt bizonyítja Francziországnak ránk nézve oly nagybecsű és részünkről is teljesen viszonzott barátsága. S mindez Andrássynak a műve, melyet az uralkodó bölcsesége s a parlamentek helyes támogatása tett foganatossá. »Te saxa loquuntur.« Nem azok a kövek, a miket az utókor mauzóleumához fog össz hordani, hanem azok a béretek, a miket monarchiánk határául előre tolt »idáig és ne tovább «-ot parancsolva a bennünket fenyegetett áradatnak; beszélnek róla a kövek, amiket a hideg diplomata szívekben megolvasztott; s beszélnek róla még azok a kövek is, amiket ellene hajigálnak, mert azokat csak a magyar-osztrák monarchia ellenségei hajigálják; t. i., vagy azok, akik az egész magyar-osztrák monarchiának ellenségei, vagy csak külön Magyarországnak, vagy külön Ausztriának. Nem ellenségei űzték el helyéről, nem bukott politikája romjain keresztül szállott alá. Amig volt küzdelem, addig helyt állt annak, amig ingadozott alatta a rostrum, addig le nem szállt róla; csak mikor nehéz missiójának vége volt, akkor mondá: »bevégeztetett ! « S mi volt a talizmán, mely Andrássyt a sikerre vezette ? Az, amit eddigelé a diplomatia hitvallásában eretnekségnek tekintettek: az egyeneslelkűség. Andrássy nem csalt meg soha senkit — se felbiztatással, se fenyegetőzéssel , megtartotta, a mit megígért, megtartotta, a mivel fenyegetett, se szövetséges társ, se ellenség nem csalatkozott az adott szavában soha. Andrássy diplomatiai erénynyé emelte az egyeneslelküséget s megdönté azt a jelszót, hogy »a beszéd azért adatott az embernek, hogy a gondolatjait eltakarja vele. » Tőle magától haltam ez emlékezetes szavakat (a keleti háború elején): »mai világban nem ér semmit hazudni a diplomatának, rájönnek az igazira. Én megmondom őszintén, amit akarok: — az ellenségeim nem hiszik el; — mert én mondtam; a jó barátaim pedig elhiszik, mert én mondtam — s mind a kettővel én járok jól. Most már hisznek neki mind a ketten. Azt is elhiszik már neki, hogy valósággal eltávozik. Eltávozik úgy, hogy azt nem hagy maga után, — mert egész politikai alkotása ott marad utána — és visszajön hozzánk, úgy, hogy idejöttével megtelik egyszerre egy nagy űr, amelyben a bomlott pártszenvedély előrehátra kergette czéltalan agyrémeit. Úgy lép le, hogy még akkor is magasabbra hág : magasabbra Európa közvéleményében, magasabbra uralkodója kegyében, magasabbra honfitársai becsülésében. Az a levél, melyben a koronás fejedelem tőle búcsút vesz, nem ajándékoz neki fényes czimeket, érdemrendeket, donatiókat , hanem ami mindazoknál végtelenül drágább: az uralkodó egész szivét. Soha uralkodónak szive úgy egyszerre nem dobbant alattvalói millióinak sziveivel, soha oly igazán egyet nem értett azokkal, mint a midőn e sorokban érzelmeinek kifejezést adott ; — ily »Isten hozzád«-dal elbocsátva, s ily »Isten hozott«-al üdvözölve, lenni egyszerre és egy időben, uralkodó és nemzet által, talán soha senkinek nem adatott meg. Hadd tolmácsolja a mi szavunk is e fájó örömét minden józaneszű igaz magyar hazafinak. »Isten hozzád« ! — »Hozott Isten !« Jókai Mór. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén elsősorban kijelöltettek a holnapi ülésben megválasztandó bizottságok tagjai, az ellenzéki pártok által kijelölt tagokkal együtt következőleg , a honosítási bizottságba: Bausznern Guidó, Bethlen Andr. gr., Csernátony L., Emmer K., Bunták Sánd., Ilyasevics Jenő, Jászay Antal, Madarász József, Ormay Károly, Péchy Jenő, Péchy L.Manó gr., Scitovszky János, Szederkényi Nándor, Veszter Imre, Zsivkovics János; a közgazdasági bizottságba: Andaházy Pál, Apponyi Albert gróf, Baross Gábor, Éles Henrik, György Endre, Balk Miksa, Istóczy Gy., Karácsonyi Guidó gr., Kerntler F., Korizmics László, Kovács László, Mocsáry Lajos, Nagy Gábor, Probsztner Arthur, Révay Simon b., Simonyi Lajos b., Szalay Imre, Tisza László, Willand Arthur, Zsigmondy Vilmos, Kotur Bazil; - a boszniai és herczegovinai közigazgatási bizottságba: Bánffy Béla gr., Beöthy Ákos, Éber Nándor, Földváry Gábor, Ivánka Imre, Kazy János, Jókai Mór, Latinovics János, Migazzi Vilmos gr., Pulay Kornél, Rácz Athanáz, Szilágyi Dezső, Szögyény László, Taray Andor, Voncina János. Ezután a zárszámadási bizottság két rendbeli jelentése vétetett föl, névszerint az 1877-dik évi állami zárszámadás megvizsgálása iránt és a Horvátországgal eszközölt 1875-diki leszámolás eredményéről, s az 1873—74. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről. Az értekezlet rövid tárgyalás után, melyben Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Prileszky Tádé, Hegedűs Sándor és Baross Gábor vettek részt, mindkét jelentéshez hozzájárulván, a tanácskozás véget ért. A függetlenségi párt ma d. e.tartott értekezletén a magyar állampolgárság megszerzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottságba Madarász Józsefet és Szederkényi Nándort, a közgazdasági bizottságba Mocsáry Lajost és Szalay Imrét jelölte ki; a boszniai és herczegovinai közigazgatási bizottságba pedig, ellene lévén Bosznia és Herczegovina occupatiojának, nem választ. Az egyesült ellenzék mai értekezletén az állampolgári jogról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottságba, Scitovszky Jánost és Veszter Imrét, — a boszniai közigazgatási bizottságba Beöthy Ákost és Szilágyi Dezsőt, a közgazdasági bizottságba Apponyi Albert grófot és Simonyi Lajos bárót jelölte ki. — Wahrmann Mór — mint a »Gy. F.« értesül — a szabadelvű körhöz a pénzügyi bizottságban történt jelöltetéséért köszönő levelet intézett, s bizalmas körben úgy nyilatkozott, hogy visszalép a szabadelvű körbe. — A büntetőtörvények életbeléptetése tárgyában tanácskozó bizottság ma az igazságügyminiszter elnöklete alatt hatodik ülését tartotta. A bizottság a múltkor függőben hagyott 37. szakaszt elfogadván, a 38. és 39. szakaszokat is — melyek ép úgy mint a 37. a büntetés alatt álló egyének újabb megbüntetéséről szólnak — elfogadta, — felvettetvén a kérdés, mi történjék azokkal, kik oly cselekvény miatt lettek elitélve, mely az uj törvény szerint nem büntetendő és ép akkor szenvedik büntetésüket, midőn az uj törvény életbe lép — a bizottság e részben a correctiót a kegyelem gyakorlásának fenhagyandónak mondta. Felvett a bizottság még két új szakaszt, melyek egyike szerint az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy Erdélyre és a polgárosított határőrvidékre nézve az életbeléptetés iránt szükséges különös intézkedéseket rendeleti úton megtehesse. A másikban pedig kimondatik, hogy az életbeléptetési törvény az új büntetőtörvényekkel egyidejűleg lép hatályba. A kisbirtokosok országos földhitelintézeténél, mint az »E-r« értesül, aziránt történt intézkedés, hogy azok, kik a múlt alkalommal hamisított meghatalmazások alapján szavaztak, vagy az újabban f. hó 19-ikére összehívott rendkívüli közgyűlésen akarnának szavazni, már a jelentkezésnél elfogassanak. Részünkről — folytatja az »E-r« — csak helyesléssel fogadjuk ez intézkedést, mert az áldozatkész honpolgárok és az ország tekintélye elleni vétségnek tartanék az efféle üzelmek megtűrését. Az osztrák szabadelvűek klubjának programmja szó szerint így hangzik: »Az alkotmánypárt képviselői által a f. her dikán egyhangúlag hozott határozatok alapján mi alulírattuk magunkat minden az összes alkotmánypártnak fentartandó ügyekben határozatának fogjuk alárendelni. E szervezeten belül a szabadelvűek klubját képezzük és: 1. Az alkotmány sérthetetlensége mellett fogunk harczolni és minden indítványt visszautasítunk, melyek azt föderalista vagy hátramozdutó értelemben megváltoztatni alkalmasak, 2. Émoly határozottan fogunk az alkotmány végrehajtó törvényeiben, nevezetesen a közoktatási és felekezeti törvényekben letett szabadságok mellett küzdeni. 3. Nemzetiségi óhajokra tekintettel leszünk, amennyiben azok se más törzsek jogos követeléseit, sem az összállam érdekeit meg nem sértik. 4. Az államháztartásban való rendre minden inproduktív kiadásban eszközlendő megtakarítás, a közigazgatás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele és igazságos adóreform által fogunk törekedni. 5. A védszerkezet végleges szabályozásánál egyrészt a külső és belső politikai helyzetet összességében, másrészt az állam komoly pénzügyi helyzetét lelkiismeretes megfontolás alá fogjuk vonni, nevezetesen pedig a békeállomány terheinek tetemes csökkentése mellett fogunk küzdeni. 6. A nép óhajait számba veszszük azáltal, hogy a törvényhozás és közigazgatás oly intézkedéseit, melyeket a hivatott választókörök városban és falun a közgazdasági helyzet javítása segédeszközeinek mondattak, támogatni fogjuk, vagy a támogatást megpendítjük. 7. Aláírásaink által kötelezzük magunkat magunk tartását a házban és a klubban a fenti elvekhez és a klub alapszabályaihoz képest berendezni. — Az okkupáczionális csapatok redukálására és elhelyezésére vonatkozó részletekről írja a »N. fr. Pr.« : A Kulin báró 17. gyalogezred Livnóból Bécsbe jön; a 29. gyalogezred (Scudier báró II.-Becskerek) Visegrádból Komáromba ; az 54. sz. ezred (Thun-Hohenstein gróf, Olmütz) Gorazdából Brünnbe; a 79. gy. ezred (Jellasics) Maglajból Triesztbe és Klagenfurtba ; a 3-dik császári vadász-zászlóalj Stolaczból Brixenbe. Az okkupáti tartományokból továbbá egy egészségügyi osztály és egy hegyi üteg fog kivonalni, az utóbbit feloszlatják ; a tartalékosok hazaküldetnek és a sorhadi szolgálatra kötelezett legénység törzstisztükhöz küldetik vissza. Nevezett, az okkupáczionális területből kivonulandó csapatok részleges pótlásakép a bevonulásra kitüzettek : a második császári vadászzászlóalj Brixenből , a 26. tábori vadászzászlóalj Linzből és a 71. gyalogezred (Rossbach, Trencsén) Brünnből. Végül a jelenleg Komáromban levő 34. Vilmos gy. ezred (Kanai) új elhelyezést kap. — Cseh hangok a cseh reichsrathi klubról. A csehek reichsrathi klubjának megalapításáról írnak a tegnapi cseh lapok vezérczikkeikben. A »N a r od n i L i s ty« megelégedéssel kiemeli, hogy az új klub époly erős lesz mint a lengyel klub, de sajnálja, hogy mint ez, nem áll egy nemzetiség tagjaiból, amiben a lengyel klub ereje rejlik. A »P o k r o k« ellenben örömmel látja a cseh és morva feudális nemességet a cseh klubban. Ez egyesülés statútumai minden tagjának lehetővé teszik, hogy alárendelt politikai és társadalmi kérdésekben saját nézetüket kövessék. Közgazdasági és pénzügyi dolgokban, úgyszintén államjogi és nemzeti kérdésekben pedig a klub egyet fog érteni. A klub cseh ellege eléggé nyilvánul nevében, czéljaiban és abban a körülményben, hogy a cseh nyelvet tették a klub nyelvévé. Sőt a morva testvérek belépése a cseh klubba a cseh korona tartományainak együvé tartozását bizonyítja, melyek közül egy a klubban fájdalom »még nincs« képviselve. Az osztrák trónbeszéd, magyar szempontból. Nemcsak nagyfontosságú, korszakot alkotó az a trónbeszéd, melylyel uralkodónk tegnap az osztrák parlamentet megnyitó , de egyszersmind oly részleteket is tartalmaz, melyek minket sokkal közvetlenebbül, saját belügyeink szempontjából is, érdekelnek. Nem fogunk a trónbeszédnek alkotmányos jelentőségére újra reflektálni. Mert lehet, azt sokféleképen magyarázni, egyes tételeit összeállítani cseh vagy osztrák kiadásban , de a csetiekre vonatkozó passusokat csak a jövő fogja illetékesen magyarázhatni. Hiába esik viszsza egyik laptársunk azon, már gyakran elhagyott álláspontjára, hogy ami Ausztriában most történik, annak reánk is, alkotmányi és különösen a dualizmus szempontjából, végzetes befolyása lesz , mert arról, hogy az uralkodó a monarchia egységét hangsúlyozza — a csehek előtt, inkább lehet ellenkezőt kiolvasni, mint azt, hogy a »kibékülés actiója« az alkotmány alapjait és a mi befolyásunkat is fenyegeti. Ez állításunkat még a csehek magán után beadott és ma fölolvasott »óvása« is megerősíi , mert ha még egy mostani minister is (Prazak) ezelőtt 5 évvel absolute még csak tudni sem akart a »birodalmi gyűlés «-ről , ha a csehek folytonosan cseh alkotmány elismerését és királyi esküt követeltek, mielőtt a passivitásból kilépnek, akkor bizony ők adták föl eddigi álláspontokat és ismerték el az alkotmányt, midőn inkább látszólagos, mint komoly, mindenesetre pedig hatástalan óvás mellett, minden előzetes föltétel követelése, annál kevésbé teljesítése nélkül, teljesítik alkotmányos kötelességüket, azon alapon és azon alakban, melyet a dualistikus alkotmány előszab. Hanem hát hagyjuk ezt a meddő, conjecturális vitát. A mi várunk, a mi alkotmányunk , abban szépen megmaradunk és filozofikus nyugalommal, részrehajlatlansággal nézzük az osztrák dolgok folyását, mindaddig, míg azon keretben mozognak, melyet a dualistikus alkotmány előszab. Azt látjuk, hogy az osztrák pártok készülődnek, szervezkednek , de azt is látjuk, hogy a többség három árnyalata, ép úgy, mint az alkotmányhívek ziláltsága, még sok fejlődési processust, sőt meglepetést is ígér ; aminek a felirati vita és a delegationális választás kell, hogy testet adjon ; ha ez az osztrák parlament egyátalában életképességgel bír, amivel hogy bírjon , kívánjuk: először a monarchia alkotmányos consolidatiója érdekében; másodszor : gyakorlati szempontból, mert az osztrák parlamenti vajúdások eddig is sok késedelemmel, hátránynyal voltak a mi alkotmányos életünkre is ; így, legközelebbről, ennek tulajdoníthatjuk a közös költségvetés elkészülésének nehézségeit is. Pedig már az osztrák trónbeszéd érdekes színben tünteti föl a két kormány törekvését e tekintetben. Még nem volt e monarchiában trónbeszéd, mely a hadiköltségek leszállításának szükségét ennyire kiemelte volna, mint ez És azt hiszszük, nem ok nélkül fektetünk erre a körülményre súlyt. Hasznos intés van abban, az uralkodó részéről »a katonai körök« számára , és egyszersmind bizonyságot tesz e passus arról, hogy a két kormány működik ez irányban. Az osztrák kormányról már korábban volt a lapokban e hír , majd később ki fog talán tűnni az, hogy a magyar kormány sem volt tétlen, azért, hogy a fáma nem beszél róla. Nem akarunk illusiókat táplálni. Maga az ellenzék is, igen okosan, óv ezek ellen. Bánhidy és Szilágyi (tán igen is korán) kijelenték , hogy hadseregreductioról beszélni nem lehet, de annak keretében is lehetséges a megtakarítás ; csak meg kell kezdeni, ha egyszer meg van törve a jég, és ha békésen konsoldálódnak a viszonyok, lehet tovább is menni. Sőt most sem szeretnék ezt a megtakarítást csekélységre redukálni. Annak jelentékeny összegben kell nyilvánulnia, akkor lesz komoly. És ha az osztrák trónbeszéd kiemeli az aggastyánok, elesettek özvegyeinek, árváinak, valamint a mozgósítottak családjának eltartásáról való gondoskodást, csak azon hiányokat jelzi, melyek az átalános védkötelezettségről szóló törvényünkben, fájdalom, megvannak. De nem kell felriadni, nem kell új tervekről beszélni. Maga az 1868-ks törvény kilátásba helyezte a katonakötelezettség alól felmentettek megadóztatását. Ebben van a fedezet, mint ahogy ez épen azon ellenzéki lapban volt ajánlva, mely már is jajgat az uj teher miatt. Országos tehernek és újnak nem mondható az, mi 10 év előtt el volt határozva, — és, úgyszólván, csak a kiváltságosak előnyének némi megváltását képezi. Ez az átalános védkötelezettség kiegészítő része ; még Svájczban is életbe van léptetve. Ebből kitűnik, hogy legalább részben,mert az önkénytesi intézmény reformja is kilátásba van helyezve) milyen lesz a kormánynak a véderőtörvény reformjára vonatkozó előterjesztése. A legutóbbi mozgósítás kétségtelenül szükségesnek bizonyíta be e rendszabályokat; ezek elől kitérni nem lehet , csak iparkodni kell, hogy terhessé ne legyenek. De e kérdések természete bizonyítja azt is, hogy mily alaptalan az ellenzéknek Szilágyi D. által már tegnap kilátásba helyezett azon álláspontja, hogy ezeket a kérdéseket, illetőleg a többi reformkérdést is, már akkor kell tárgyalni, mikor a véderő létszámáról lesz szó , holott azok ezzel nem csak absolute összefüggésben nincsenek ; de egyszersmind a létszámok ez év végén lejáró érvényének időhöz kötött és haladékot nem tűrő természete sem engedi meg, hogy más, időhöz nem kötött elvi dolgokkal szoros »junctim«-ba hozassák. Úgy hiszszük, hogy ha a kormány nem úgy járna el, az ellenzék küzdene a »junctim« ellen. Az osztrák trónbeszéd előtérbe állítja a Németországgal való kereskedelmi viszonyokat , és akármit mondanak, midőn a német vám- és vasúti reakió által okozható károk elhárítását tűzi ki a trónbeszéd czélul, akkor csak érdekeinknek megfelelő irányba tereli kereskedelmi politikánkat. Hiába ígér e követelmény mellett, kisiparnak, földbirtoknak védelmet az osztrák kormány, ezeket csak ama czél feláldozása nélkül, ha tetszik hiteli és adózási kedvezményekkel, vagy szoros értelemben vett más belkormányzati intézkedhetésekkel érheti el; az osztrák forgalom és magyar gazdaság kategorikus imperativusa a német vám- és vasúti reaktió lefegyverzése. Különben, hogy főleg a kisipar érdekében, a mi ipartörvényünket is revisió alá kell venni, az kétségtelen, ebben még nincs reactio, de egyik életszükségünk nyilvánul, úgy, hogy e szempontot csak ajánlhatjuk a magyar kormánynak. Valamint igen figyelemreméltó ígéretet tesz az osztrák kormány, az előlegegyletek adókedvezményére nézve is. Ez, a mi önsegélyegyesületeinkre nézve is feltétlenül szükséges , mert fiskális szempontból nem szabad megfojtanunk, a szegény osztály öntőkegyűjtését, vagy betegség, halál esetére való biztosítását. Hogy e hasznos intézkedéseken kívül, az osztrák kormány hizeleg a papoknak, tanítóknak , az az ő dolga. Minket a fentebbi pontok érdekelnek és azoktól nincs mit félnünk , sőt van azokban sok jó dolog. Tiszavölgyi társulat. A »Tiszavölgyi társulat« központi bizottsága 1. év október 7-én ülést tartott gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt. Bemutattattak a pénzügyminiszter leiratai, melyek szerint a 8 millió fitos előlegből következő összegeket utalványozott: Alsó-fehérkőrösi társulatnak 70,000 frt; hosszúfoki társulatnak 200,000 frt; felső-szabolcsinak 300,000 frt; bodrogközinek 40,000 frt ; Arad-Körös szab. társulatnak 450,000 frt; szalók-tiszabeőinek 100,000 frt; Nyírvíz szab. társulatnak 100,000 frt. Folytatólag előterjeszti elnöklő gróf, hogy a végleges tiszai kölcsönnek a kedvező pénzpiacz felhasználásával a legjutányosabb alakban leendő megkötését sürgető felirat a pénzügyminiszter úrnak átadatott, azonban mindezideig válasz nem érkezett; indítványozza tehát, hogy a pénzügyminiszter úr keressék fel, miszerint a kérdéses felterjesztésre válaszát megadni méltóztassék , hogy ekkép a Tiszavölgy, ezen egyik legnagyobb életkérdését, illetőleg megnyugtatást nyerjen. Ezen indítvány elfogadtatott. Titkár bemutatja a kataszteri bizottság által a pénzügyminiszter úrhoz intézett s az összes ártéri kataszteri ügyeket röviden magában foglaló felterjesztést. Ez alkalomból felszólalt Sennyey Pál b.: nem helyeselheti, hogy a felolvasott fölterjesztés szerint a kölcsönök finanszírozásának terhei mintegy kivételesen keretnek egyes sújtottabb társulatoknál a kormány által figyelembe vétetni. Keszlerffy János kataszteri szempontból a kölcsön nominális értékének alapul leendő vételét a liquidationál lehetőnek nem tartja ; vannak társulatok, melyek tetemes áldozatokkal szükségleteiket készpénzzel fedezték; nem volna méltányos, ha ezek fölött kedvezményben részesittetnének azok, melyek kölcsönökhöz folyamodtak. Wahrmann Mór azt találja, hogy itten fait accompliról van szó , a kérvény a pénzügyminisztériumhoz felterjesztetett, s e szerint azon már változtatni nem lehetett. —Gróf Lónyay Menyhért azt tartja, hogy az adott viszonyok közt meg lehetünk elégedve, ha a kát. bizottság által formulázott kérelmek teljesittetni fognak. Gróf Károlyi S. méltányolja, hogy a catasteri bizottság egyszer elfoglalt álláspontjához következetes akar maradni. Dr. Senyey Pál Keszlerffy közp. bizottsági tagnak felelve megjegyzi, miszerint a tiszai kölcsönök legnagyobb része a kormány közbenjárásával köttetett, s a nemzeti banktól vétetett fel; nem volna helyes és méltányos tehát, ha a kormány ezen, az akkori ministérium közbejöttével létesült kölcsönök financírozási terheit, melyek egyéb kiadásokkal egészen egyenlő elbánás alá kell hogy essenek számításba nem venné. Nézete szerint ez egy elvi kérdés, amit a catasteri bizottság kért, hogy t. i. a sujtottabb társulatoknak a financirozás terhei kivételkép beszámíttassanak, az annyi, mint az elv elejtése. Eszmecserekép felvettetett még azon kérdés is, vájjon az 1875. VII. t. ez. 18. §-ában körülírt rendkívüli költségek parczellánként volnának-e az illető birtokosoknak betudandók, vagy pedig tömegesen lennének az államkincstár által a társulatnak kiadandók. Keszlerffy János a parczellás betudás mellett van. Gr. Lónyay Menyhért elnök megjegyzi, miszerint a felső Tiszán a rendkívüli költségeknek a törlesztési kölcsönbe való betudása nagyon czélirányosnak tapasztaltatott. Dr. Sennyey Pál, mint a töltéseknek utak gyanánt leendő használása tárgyában kiküldött bizottság elnöke, jelenti, miszerint a bizottság érdemleges tárgyalásait akkorra határozta megkezdeni, ha egyfelől a kormány e közlekedési utakkal foglalkozó szakreferenst a kellő felvilágosítások megadása végett a bizottsághoz kiküldi, s ha másfelől a külföldi szakértők nézete ez irányban ismeretes lesz. Ily értelemben a köztek, miniszter úr megkerestetni határoztatott. Gr. Károlyi Sándor, mint a vizi jog tárgyában kiküldött bizottság elnöke, jelenti, hogy családi körülmények folytán e bizottságot eddig egybe nem hivhatta; kapcsolatban ezzel felolvastatott a közi. miniszter úr leirata, mely szerint egy vizi jogi enqueté tartása szándékoltatik,s felhivatik a Tiszavölgyi társulat, hogy az enquetre meghívandó képviselőjét nevezze meg. Tekintve, hogy Károlyi Sándor gróf a nevezett enqueten az orsz. gazd. egyesületet fogja képviselni, a vízjogi bizottság utasittatai határoztatok, hogy képviseletéről más tag kiküldése által gondoskodjék. Bemutattatok a Krompach-hernádi vasgyárban vizlecsapolásra szolgáló szívócsővel 1879. auguszt. 10-én megejtett hivatalos kísérletről szóló jegyzőkönyv; a közp. bizottság nagy érdekkel vett tudomást ezen kísérletről, mely a belvizek lecsapolására nézve felette fontos lehet; nevezett vasgyárt felkérni határozta, hogy ezen jegyzőkönyv megfelelő példányait a vidéki egyletek rendelkezésére bocsássa. Bemutattatok az alföld-fiumei vasút átirata, mely szerint az algyői hid nyílása 389 méter széles, melyből 293 méter a főhidra s 96 méter az ártéri hidra esik ; az erre vonatkozó hivatalos jelentés ily értelemben kijavíttatni határoztatott. Bemutattatott a mindszent-apátfalvi társulat kérvénye, melyben elmondja, hogy bármily áldozatokkal védelmezi magát a társulat, a szegedihez hasonló csapásnak néz elébe Szentes és Hódmezővásárhely városokkal együtt az esetre, ha a társulattal közvetlen összeköttetésben levő bökénymindszenti társulat nem szorítkozik arra, hogy saját töltéseit helyreállítsa. Titkár megjegyzi, hogy Stammer Sándor alispán a bökény-mindszenti társulat kormánybiztosa oda nyilatkozott, miszerint az erre szükséges költségeket a bökény-mindszenti társulat közgyűlése legközelebb már megszavazta. A mindszent-apátfalvi társulat kérvénye pártoltatni határoztatott.