A Hon, 1880. november (18. évfolyam, 287-315. szám)

1880-11-02 / 287. szám

tenegrói vezér Szuturmánba utazott, hogy ott átvegye a főparancsnokságot azon c­sapatok felett, melyek Dulcignoba bevonulandók lesznek. Az orosz hajóhad admirálja, Kremer parancsot kapott kormányától, hogy a hajók­kal addig maradjon a bocca di cattarói öböl­ben, míg a többi hajók, azután pedig az orosz flotta a Piraeusba indul. Mint tudva van, Riza pasa eleinte 7 pon­tot vett fel a Montenegróval kötendő konven­­czió-tervezetbe. E pontozatokban, mint Hay­­me­lének az osztrák delegáczióban tett nyilat­kozt­aiból is tudjuk, voltak politikai termé­szetűek is, melyek komolyan gátolták az egyezség létrejöttét. Ekkor közbelépett Calice báró, osz­trák-magyar követ, ki a török külügyminisz­terrel, a miniszterelnökkel és a szultánnal megértette, hogy tisztán csak katonai kon­­venczió megkötéséről lehet szó; a szultán egy ideig ingadozott, de midőn megtudta, hogy a többi hatalmak is így gondolkoztak, ily érte­lemben küldött új instrukc­iót Riza pasához. A dolog nem könnyen ment, mert az utolsó pillanatban is előállottak a szultán különféle tanácsadói, kik azt hajtották, hogy semmi szín alatt sem szabad engedni, mert a Monte­negrónak adott konc­esszió még jobban fel fogja bátorítni a porta ellen Görögor­­szágot, mely nyakra-főre fegyverkezik már is. De végre is győzött Calice báró s igy re­mélhető, hogy végre valahára pár nap múlva teljesen letűnik a napi­rendről a dulcignói kérdés. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. e.­tartott ülésében tárgyalás alá vette a csőd­­törvényjavaslatnak a kényszeregyezségre vo­natkozó részét. Mint előrelátható volt, e része a javaslatnak igen élénk vitára szolgáltatott alkalmat. Miután az előadó felolvasta azon kérvényeket, melyek a kény­szeregyezség tárgyában a képviselőházhoz benyujtot­­tak és melyek kettő kivételével, a minimál quotának a törvénybe felvételét sürgetik, — az előadó röviden jelezte, hogy a kényszeregyezség intézményéhez elvi­leg elannyira ragaszkodik, hogy a kényszeregyezség elvi elestére esetében kénytelenítve érezné magát az előadói tisztről lemondani. Midőn azonban ezt hangsúlyozza, előre is kész­ségét jelenti ki, minden oly módosítás elfogadására, mely a javaslatban foglalt garancziákat fokozhatja. Ezzel a vita megnyittatván Chorin Ferencz szólalt fel s a kény­szeregyez­séget a törvényjavaslatból lényegileg a következő okokból kéri kihagyatni. Szóló károsnak tartja a kényszeregy­ezséget, mert az a könnyelmű csődnyitá­sokat, a fungált követelések felállításának lehetőségé­re való tekintetben szaporítani fogja. A kényszer­­egyezség jogfejlődésből nem indokolható s annak 1861-ben történt eltörlését a közlemény egyhangúlag helyeselte. Abban, hogy a kereskedelmi testületek, a pénz­intézetek s az egyes kereskedők a minimál quota mel­lett szólalnak fel, magának az intézménynek elítélé­sét látja, de szerinte nem is szükséges a kényszer­egyezség, mert a javaslat a kereskedelmi vagyon mi­előbbi felszabadulását a törvény részletes felszólalása által lehetővé tette. Ehez járul még, hogy a kényszer­­egyezség jogi tekintetben oly erőszak, a­melyet iga­zolni nem lehet. Végre hivatkozik arra, hogy a kül­földi törvényhozások azért fogadták el a kényszer­egyezséget, mert nem bírtak oly gyors eljárással, a­minőt például a javaslat is megállapít. Pauler igazságügyminiszter felelve Chotinnak, kimutatja, hogy a jogfejlődés kérdése irányadó nem lehet, mert nálunk a csődjog, melyet 1870. óta isme­rünk, receptió útján honosíttatott meg. Chorin többi érvei ellen az igazságügyminiszter utalt a külföldi törvényhozásokra és különösen azon analógiára, mely a lajthántali és az itteni viszonyok közt létezik s mely a rokon intézmények meghonosítását nemcsak igazolja, hanem­ követeli is. Teleszky István nem hallgathatja el ugyan, hogy jogi tekintetben maga sem vélné a kény­szer­egyezséget teljesen indokolhatónak, de szerinte a jogi intézmény megítélésénél a törvényhozónak nem lehet és nem szabad mereven jogi szempontból kiindulnia. Ezután áttér Chorin érveinek c­áfolásába, s azon eredményre jut, hogy a kényszeregyezséget fontos gazdasági okok javasolják, melyekkel szemben a jogi skrupulozitásnak meg kell szűnnie. Végre kijelenti, hogy midőn a kény­sze­rügyess­é­­get elvileg elfogadja a javaslatnak arra vonatkozó egyes intézkedéseit több tekintetben módosíttatni óhajtja. Lényegileg hasonló értelemben nyilatkozott a bizottság e­l­n­ö­k­e, a­kinek nézetéhez — Hosz-Toldy­ nevet »nem hagyja homályba borulni« hanem »gyarapítja névvel, mindenik évvel.« És ime mai ün­nepünkön Klió mellett, ki az atyát gyászolja, itt van Melpomene is, megfordított fáklyával a fiúért. Mondjunk búcsút nekik. Mondjuk el Toldy hamvainak, hogy nyugodjanak; de emléke ne nyu­godjék, s­inem éljen és hasson, míg vezéreszméjének, a magyar nemzeti mivelődésnek, győzelmével és di­csőségével meg nem teljesedik az idő és az ország. Mondjunk búcsút a síremléknek is. A kutató tudo­mány mostanában talált, a főváros határában, egy elpusztult világ omladékai között oltárra, mely ezredév után is hirdeti egy műveit nemzet emlékét. Bár leh­­etné e kő ily késő idők nemzedékeinek is betöl­tött hálánkat!« Az ünnepet az énekkar a hymnuszszal fejezte be. Ezután Lónyay, Gyulai, Pulszky is szá­mos jóbarát a gyászos családhoz sietett, hogy még egyszer kifejezzék a pótolhatlan veszteség fölött fájdal­makat. Lónyay ezután a biró özvegyet karöltve vezette a sírbolt melói kocsijához, melylyel hazahajtatott. A sírboltban, mint tudjuk, Toldy István, Toldy Ferencz fiának hamvai is ott pihennek, melyeket a Kisfaludy­­társaság a napokban szállíttatott oda át. A sírbolt telve volt koszorúkkal, melyek részint a mostani al­kalomra készültek, részint Toldy István temetéséről maradtak fönn. Az újak közül megemlítjük a babér­­koszorút, melyet Gyulai beszéde zártával a Kisfaludy-társaság nevében a sírra elhelyezett, fekete szalagon »A Kisf. társ. alapítójának«, az özvegyén fe­hér szalaggal s a következő felírással : »Elfelejthet­­len drága férjemnek, forrón szeretett fiamnak« ; Toldy Irma koszorúja virágokból nemzeti szinü sza­laggal : »Szeretett atyámnak—öcsémnek« fölirat­­tal, az egyetem bölcsészeti karának koszorúját fehér szalaggal, a pozsonyi Toldy-kör koszorúját nemzeti szinü szalaggal s feketére festett felirattal, melyet maga a Toldy-kör elnöke helyezett a sírra a hym­­nusz eléneklése alatt. A nagy közönség az ünnep után meghatottan tért haza. Minszky János és Vécsey Tamás is hozzájá­rultak. Ellenben Emmer Kornél elfogadva Chorin álláspontját, az utóbbi által felhozott okokon kívül még különösen kiemeli, hogy a kereskedelmi forgalom viszonyai nálunk lényegesen különböznek a külföldi­ektől. Hogy továbbá kényszeregyezség által a csőd­per gyorsabb befejezése azért nem éretik el, mert ezen intézmény szerint is hosszadalmassággal jár. Végre Apáthy István előadó a kényszeregyez­ség ellen felhozottakra reflektálva, mindenekelőtt kiemeli, hogy a kényszeregyezséget jogi szempontból is teljesen indokoltnak találja s e részbeni nézetét nemcsak azon körülményből meríti, hogy a kényszer­egyezség Európa minden civilizált állama által el van fogadva, pedig ezeknél a jogérzék alig van kevesb­­bé kifejlődve, mint minálunk, hanem indokul szol­gál neki e tekintetbe azon átalánosan elfogadott elv, mely szerint jogközösség esetében a többségnek áll jogában a közös érdekek felett határozni. E nélkül a kisebbség uralma állapíttatnék meg a többségé fölött és igazoltatnék azon elv, hogy sum­­mum jus summa injuria. Szóló szerint Magyaror­szágban a szólásszabadság és szabad kritika tényleg annyira el van ismerve, mikép semmi kétség az iránt, hogy a kereskedő világ e jogával minden­k­őségen felül élt volna, ha a kényszeregyezséget akár káros­nak, akár fölöslegesnek tartaná. Szóló nagy súlyt fektet arra, hogy a kereskedő a javaslat szerint nemcsak akkor köteles csődöt mon­dani, ha elegendő vagyonnal nem bír, hanem akkor is ha fizetéseit megszünteti. Az ilyen kereskedő jog­gal követelheti, hogy existentiája meg ne semmisíttes­­sék, hanem a kényszeregyezség által mód adassék neki arra, hogy pillanatnyira megzavarodott existen­­tiáját ismét folytathassa. Ha a kereskedőtől e lehe­tőség megvonatik, akkor arra lesz utalva, hogy úgy mint eddig vagyona egy részének félretételével biz­­ta­­tsa existentiáját. Végre nagy súlyt fektet a bizottság több tagja által kiemelt azon körülményre, hogy a kereskedelmi vagyon természeténél fogva oly realizálást követel, mely a közönséges vagyon realizálásától lényegesen különbözik. Az a vagyon, mely kótya­vetye után el­­adva, értékének egy tized részére lesülyed, a keres­kedő által a rendes úton értékesítve mit sem veszt árából. Mindezekhez járul még az, hogy a kényszer­egyezség határozottan költségkíméléssel jár, s hogy a kereskedelmi vagyon sajátszerű természetét tekint­ve, oly eljárást, nem képzelhető, mely kényszeregyez­ség nélkül a csődnek szükséges gyors befejezését biz­tosíthatná. Miután a bizottság nagy többsége a kényszer­­egyezséget elvileg elfogadta, néhány fontos kérdés bocsáttatott vita alá. Ezek közül a bizottság a következőket intézte el. Kimondotta, hogy az egyezség érvénye elfogadá­sához a szavazásra jogosított követeléseknek négy­ötöd része kívántatik. Továbbá megállapíttatott, hogy a­mennyiben az egyezségben megállapított teljesítési idő egy esztendőnél tovább tartana, ezen időn túl ka­matok fizetendők. Ezzel az ülés befejeztetvén, a többi kérdés,­­ valamint a javaslatnak szakaszonkénti tárgyalása a legközelebbi ülésre halasztatott, mely nov. 2­0. d. u. 2 őrakor fog megtartatni. Államháztartási kimutatás 1880. har­madik negyedéről. A m. k. pénzügyminiszteri központi számvevő­ség közzé tette a magyar koronához tartozó állam­pénztáraknál 1880. évi julius hó 1-től szeptember hó végéig előfordult bruttó bevételekről szóló kimutatást, összehasonlítva azokat az 1879. évi ha­son időszaki eredményekkel, tényleges eredmény a krajczárok elhagyásával, e következő: Bevételek. 1880. 1879. Egyenes adók .... 23,885.746 23,628.208 Fogyasztási adók . . . Fogyasztási adóvisszatérité-3,349.045 3,518.629 Összesen 59,603.570 58,967.605 A kiadásoknál a tényleges eredmény az év harmadik negyedében a tavalyi eredményhez vi­szonyítva a következő : Kiadások: 1880. 1879. A királyi udvartartás költ­­­­ségei......................... 1,162.389 1,161.525 Ő cs. és apostoli királyi fel­sége kabineti irodája . 46.334 46.550 A főrendi és képviselőház szükségletei .... 20.018 26.353 Közösügyi kiadások . . 12,032.799 12,106.715 Az 1849. évtől az 1867. évig tettleg fennállott közpon­ti kormány közegeinek nyugdijai.................... — 69.636 Nyugdijak az illető minisz­teri tárczáknál ... — — Állami adósságok, és pedig: Államadóssági járulék . 8,485.738 8,460.494 Földtehermentesités és örök­váltság......................... 2,878 523 2.590.304 Szőlődézsmaváltság . . 989.639 982.031 Maradvány- és irtványföldek megváltása .... 47.342 16.885 Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése.................... 2.513.770 2.673.389 Sorsolási kölcsön törleszté­si járadéka.................... 612.000 612.000 Gömöri vasúti kölcsön ka­matai s törlesztése . . 223.074 210.194 30 millió frtos kölcsön ka­­matai s törlesztése . . 65 — 54 millió frtos kölcsön ka­matai s törlesztése . . 1.442.211 1.443.014 153 millió frtos kölcsön ka­­­matai és törlesztése Arany járadékkölcsön ka-189.886 919 734 matai......................... Keleti vasút államkötvé-14,398.338 10.556,227 nyék kamatai .... Függő államadósságok ka-2,167.318 2,142.121 matai......................... Vasúti kamatbiztositási elő-177.308 93.495 legek......................... Horvát - Szlavonországok 1,335.165 3,554.300 beligazgatási szükséglete 1,429.218 1,463.810 Fiume.............................. 19.217 19.168 Állami számvevőszék . . 31.244 31.476 Miniszterelnökség . . . Ő felsége személye körüli 72.663 67.064 minisztérium .... Horvát-szlavon-dalmát mi-11.184 8.985 niszterium.................... 10.991 9.197 Belügyminisztérium . . 1,800.731 1,837.939 Pénzügyminisztérium, és pedig: Pénzügyigazgatás, adóbe­Összesen: 79,727 822 76,798 969 Felvilágositások. Az 1879. év III. negyedében előfordult bevéte­lekkel szemben az 1880. év III. negyed eredménye kedvezőbb: az egyenes adóknál 257.538 frt, a fo­gyasztási adóvisszatéritések felosztásából 483.545 forint, a vámkezelési átalánynál 9.153 forint, a bé­lyegnél 43.535 forint, a dijaknál 9.300 forint, a fém­jelzésnél 285 forint, a sójövedéknél 51.673 forint, az állami erdőknél 149.146 frt, a bányászat és pénz­verésnél 259.362 frt, az ingó állami vagyonnál 462.220 frt, a különféle bevételeknél 391.671 frt, a sorsolási kölcsön bevételeinél 67.684 frt, és a posta­jövedéknél 75.705 frt, összesen kedvezőbb 2.250 823 frttal. A többi bevételi czimeknél azonban kevesebb folyt be 1.614.857 írttal.­­ Az összes bevételek vég­eredménye tehát kedvezőbb 635.965 frt. A bevételi kevesbbletből esik a fogyasztási adókra. 169.583 frt 55 kr. Ezen kevesbblet a szesz-, valamint a bor- és húsadóban elért 119.316 forint llt/* krajczárnyi többlettel szemben, a söradónak 42 585 frt 421/2 krral, a czukoradónak pedig 224.083 frt 40 krral történt apadásában találja indokát, mely a söradóra nézve a folyó évi augusztus és szeptember havi sör­termelés csökkenésének, a czukoradóra nézve el­­enben annak tulajdonítható, hogy egyrészt az 1879. évi rossz répatermés következtében az 1879/80. évi termelési idény előbb fejeztetvén be, a hitelezett czukoradó legnagyobb része már a folyó évi III. évnegyed előtt lett befizetve; másrészt pedig, h­ogy a fennállott czukoradó-törvénynyel engedett ked­vezménynél fogva aránylag kevesebb répamennyiség ült adóztatás alá. A czukoradó csökkenése azonban tényleg nem terheli az adójövedéket, mert a czukoradó-törvény­­ben megállapított tiszta jövedelem azon része, mely az adóelőírás alapján teljesített fizetésekből ki nem kerül, a czukorgy­árosok által pótfizetés útján fe­deztetik. A dohányjövedéknél mutatkozó 513.655 frt 17*/2 kr kedvezőtlenebb bevételi eredmény kisebb ré­sze a belföldi dohányeladás csökkenésében, nagyobb része pedig abban rejlik, hogy »külföldre eladott nyers dohányért« az 1879. év III. negyedében 571.600 frt, az 1880. év III. negyedében pedig csak 211.495 frt, tehát az 1880. év III. negyedében 360.105 frttal kevesebb folyt be. A fennebb kimutatott 513.655 frt 17l/2 krnyi bevételi csökkenéssel szemben áll azonban a kiadá­soknál az 1880. év III-ik negyedében mutatkozó 695,527 frt 65 kinyi kiadási kevesebblet, és e szerint a nettó eredmény a III-ik negyedben egészben 181,872 frt 47x/ krral kedvezőbb, megjegyezvén, hogy a kiadási kevesebblet főleg a külföldi, dohány beszer­zéséből ered, melynek egy része már az év első felé­ben szereztetett be. A lottójövedéknél mutatkozó 103.572 frt 241/1 krnyi bevételi csökkenéssel szemben áll a kiadások­nál mutatkozó 123.702 frt 80­/2 kr kevesebblet, úgy, hogy itt is a nettó eredmény 20.129 frt 66 krral kedvezőbb. Az állami jószágoknál mutatkozó 57.963 frt 56 kr bevételi kevesebblettel szemben áll a kiadási ke­vesebblet 100.381 frt 891/2 krral, és e szerint ezen rovatnál is a nettó eredmény 42.418 frt 33^2 krral kedvezőbb. Az állami nyomdánál mutatkozó 21.108 frt krnyi bevételi kevesebblettel szemben állanak egyrészt az állami nyomdának 1880. évi szeptember hó végével még ki nem egyenlített követelései; más­részt azon körülmény, hogy a nagy mérvben roska­­dozóvá vált gépház felépítése miatt az üzlet részben szünetelt. Az­­állami vasutak és gépgyárak tiszta jöve­delménél­ mutatkozik 400.000 frtnyi bevételi csökke­nés. Mint a többi vasutaknál, úgy az állami vasutak­nál is a forgalom ez évben nem volt oly élénk, mint a múlt évi, ebben leliő magyarázatát az állami biztosí­tást élvező vasutak által igénybe vett garantia-több­­let, az állami vasutakra nézve pedig a tiszta jövede­lem beszállítási csökkenése; kilátásba helyezhető azonban, hogy az utóbbiakra nézve a visszaesés az évnek még hátralévő hónapjaiban, ha nem is egészen de nagy részben pótoltatni fog. Az »állami előlegek«-nél mutatkozó 90.856 frt 761/2 kr bevételi kevesebblet csak látszólagos és a be­folyó összegek más elszámolásából ered. Ugyanis az országgyűlési képviselőház 1880. május hóban hozott határozata szerint, a régibb, vagyis az 1866. végéig adott inségi kölcsönökre befolyó összegek, melyek ed­­digelé az állami előlegek czimén számoltattak el, most már egy más »különféle bevételek« czimén könyveltetnek. Onnan eredt, de csak részben azon be­vételi többlet, mely a különféle bevételeknél mu­­tatko­zk. A »szőlődézsmaváltságnál« 125.999 frt 19 kr­ral mutatkozó kedvezőtlenebb eredmény azon körül­ménynek tulajdonítható, hogy az adók és ezekkel együtt a váltságdíjaknak végrehajtás útján való be­szedése az ország legnagyobb részében beszüntetve volt. A többi bevételi czímeknél a bevételi csökke­nés jelentéktelen, és az egyes évnegyed­ rendes hul­lámzásából ered. A kiadások egészben 2,928.853 frt 57 krral na­gyobbak. Ha tekintetbe vétetik, hogy az occupatióval járt folyó III-ik évnegyedi költségek a múlt évi hason idő­szakban felmerült költségekkel szemben 1,355.549 fit­árnyi kiadási kevesebletet tün­tetnek fel, akkor a többi czimeknél egészben 4,284403 frt 23 1/2 krnyi több kiadás mutatkozik. Ezen többletből esik mindenekelőtt egy igen jelentékeny eltérés a bányászat és pénzverés czimére 1.379,776 frt 68 1/2 krrral. Ezen kiadási többlet a fennebb említett összes 4.346,628 frt 4 */2 krrnyi többletből levonandó, mert ezen nagy eltérés csak látszólagos, és a bányászat összes bevételi és kiadási kezelésével van összeköt­tetésben. I-III.negyed 1880. 1879. 1880. frt frt több-kevesebb. Bevétel 13,634.713 13,964.613 329.900 Kiadás 14,685.424 13,251.845 1,333.578. s igy a nettó hiány fölös­leg tett 1,050.711 frt 612.767 frt 1,663.478 frt. Itt azonban tekintetbe veendő azon körülmény, hogy az 1879. évi nettó­ fölösleg nem ered a bányá­szat rendes kezeléséből mely minden évben több keve­sebb hiányt tüntet fel, minthogy a jelzett fölösleg az 1877. és 1878. évben vásárolt nagyobb nyers ezüst­mennyiségnek 1879. évben történt kivezetése és érté­kesítése folytán mutatkozott; ennek bizonyításául szolgálhat azon körülmény is, hogy a bányászat nyersanyag-készlete az 1878. év végével a zárszám­adás szerint 3.400.545 frt 10 krnyi értékgyarapo­dást tüntet fel, így tehát a bányászatnak az 1878. év végével fenmaradt 3.400.000 Irt értékű nyers ezüst kivezeté­­séből és értékesítéséből 1879. év folyamában befolyt nagy bevétel által, tehát nem rendes viszonyok kö­zött eredményezett 1879. évi fölöslege az összehason­lítás helyes alapjául nem tekinthető. Ha azonban az 1880. év első három évnegyedi 1, 050,711 frt 50 krnyi nettó­ hiánya, az 1878. évi ren­des viszonyokon alapuló 1,205,676 frt 22 krnyi nettó­­hiányával hasonlittatik össze, az esetben az 1880. évi eredmény nettó­ hiánya 154.964 frt 72 krral kedve­zőbbnek mutatkozik. Nagyobb kedvezőtlen eltérések mutatkoznak: A földtehermentesités és örökváltságnál 288.218 frt 311/2 krral. Ha ebből azonban levonatik azon ösz­­szeg, mely 270.000 frttal előlegképen kiszolgáltatott tőzsdeszerű beváltásokra, 1881. január hóra a többlet csak 18.218 frt 31x/2 krt tesz, mely további indoko­lást nem igényel. Nagyobb eltérés mutatkozik továbbá az »arany­­járadék-kölcsön kamatainál« 3 842.110 frt 97 krral. Ezen többletből azonban levonandó a 153 milliós kölcsön kamatainál mutatkozó 1,089.620 frt 65 kr kiadási kevesebblet, és így a többlet 2,752.490 forint 31112 krt tesz. Ezen többlet az arany­járadéki adósság emelke­déséből ered, ugyanis 1879. évi július hó 1-én a for­galomban volt 366.113.000 frt névértékű kötvények kamatja váltatott be; azonkívül a forgalomban volt tőke kamatjának egy része fedezetet nyert azon ka­mat-összegben, mely a kölcsön-consortium által a köt­vények kibocsátásának napjáig meg lett térítve, ho­lott az 1880. évi julius hó 1-én beváltott kamatszel­vény a forgalomban levő 400.000.000 frt névértékű kövényeknek felel meg. A »vasúti kamatbiztositási előlegnél« mutatko­zó 780.865 frt 661 /2 krral kedvezőtlenebb eredmény részben az 1876. évi XI. t.-cz. alapján kibocsátott II. 191.600 frt vasúti beruházási kötvények kamatja, részben az északkeleti vasútnak az 1878. és 1879. évekre utólag kifizetett 200.000 frtos biztosítási elő­leg, és végre az által idéztetik elő, hogy a vasúti for­galom e évben nem volt oly élénk, mint a múlt évi, és ennélfogva a kamatbiztosítást élvező vasutak ré­széről nagyobb összegek vetettek igénybe. A »pénzügyigazgatásnál« mutatkozó 25.347 frt 88 krnyi kiadási többlete fedezetét találja az év első felében 27.121 frt 45 krral e czimén mutatkozó meg­­takarításokban. A »különféle kiadásoknál« mutatkozó 320.782 frt 60 krnyi kiadási többlet részben magyarázatát találja az év első felében mutatkozó megtakarítá­sokban. A »földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­tériumát« mutatkozó 125,149 frt 390/a kvnyi kiadási többlet felvilágos­itását találja az 1880. évre különö­sen közgazdasági czélokra és beruházásokra engedé­lyezett nagyobb hitelek felhasználásában. Az »állami lótenyészintézetnél« mutatkozó 154,799 frt 94’/2 kr. kedvezőtlenebb eredmény javára esik a bevételi többlet az 1880. év első felében 26,985 frt 12 krral. A »postajövedéknél« mutatkozó 165,536 frt 10 kr. kedvezőtlenebb eredmény javára esik szintén a kedvezőbb bevétel: az 1880. év I. felében 22,949 frt 281/a. és a III. negyedben 75,705 frt 32 kr. valamint a kisebb kiadás az év I. felében 12,691 frt 341/2 kr. összesen 111 345 frt 95 krral. A »honvédelmi minisztériumnál« mutatkozó 353,764 frt 59*/2 kmnyi kedvezőtlen eredmény az ezen évben eszközölt nagyobb lovassági s gyalogsági összpontosítások, a pécsi sátortábor építési és felsze­relési költségek, az ottani lövölde területi kisajátítá­sok és építési munkálatoknak költségei végett a csa­patoknak h­ltványozott nagyobb dotácziók által idéztetett elő, mely azonban egészen nem használta­tott fel; a IV. évnegyedre jelentékeny összeg fog fenmaradni, mely az eddigi számítás szerint az ed­dig mutatkozott tulkiadást megközelítőleg fedezendi s ennélfogva az ez év végével tulkiadást a költségvetés ellenében nem fog okozni, mi annál is inkább várha­tó, mert a IV. évnegyedben kevesebb költség szokott előfordulni. A többi kiadási czímeknél látható és nem je­lentékeny eltérések az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából erednek, tapasztalat szerint azonban az év végéig egymást kiegyenlítik, minthogy ezen közigazgatási kiadások csakis a költségvetés keretén belül eszközölhetők. Ha a fennebb kimutatott 635,965 frt 84 krnyi bevételi többletből levonatik az 1880. év I. felében kimutatott 2.903,490 frt 9­­2 krnyi bevételi keresl­­let, a bevételek csökkenése 1880. január 1-től szep­tember végéig tesz 2.267,524 frt 251/2 krt. Ezzel szemben az 1880. év I. felében a kiadási kevesebblet volt 1.045,635 frt 71 kr.; ha ezen keve­sebblet levonatik az 1880. év III. negyedben mutat­kozó 2.928,853 frt 57 krnyi kiadási többletből, a ki­adási többlet 1880. január 1-től szeptember végéig tesz 1.883,217 frt 86 krt, és e szerint az 1880. ja­nuár 1-től szeptember végéig terjedő kezelés mérlege végeredményében a múlt év hason időszaki mérlegé­hez képest 4.150,742 frt 12­2 krral kedvezőtlenebb ugyan, de tekintve, hogy a folyó év október havi sebből.................... 1,946.954 1,463.408 Vámkezelési átalányból . . 142.916 133.762 Bélyeg.............................. 1,866.134 1,822.598 Jogilletékek.................... 3,673.406 3,679.690 Dijak.............................. 127.839 118.538 Fémjelzés......................... 5.508 5.222 Út-, hid- és rév­vám . . ..737 8.329 Dohányjövedék .... 7,700.584 8.214.239 Lottójövedék.................... 743.460 847.033 Lójövedék........................... 3.724.306 3,672.633 Államjószágok .... 1,511.495 1,569.458 Államerdők.................... 1,508.863 1,359.716 Bányászat és pénzverés . . 4,203.320 3,943.958 Államnyomda.................... 95.517 116.626 Államépületek .... Államvasutak és gyárak tisz-6.681 9.027 ta jövedelme .... 650.000 1.050.000 Ingó államvagyon . . . 677.027 214.807 Különféle bevételek . . 579.652 187.981 Állami előlegekből . . . 48 373 139.230 Átmeneti bevételek . . . 212.043 229.872 Szőlődézsmaváltság bevét. Maradvány- és irtványföl-262.544 388.544 dek megváltásából . . 14.572 17.071 Sorsolási kölcsön bevételei 217.565 159.881 Állami lótenyészintézetek be­vételei.............................. 309.832 311.421 Posta .............................. 1,534.102 1,458.397 Távirda.............................. 423.106 449.390 Birtok eladása.................... 176.230 249.927 szedési és kezelési költsé­gek s nyugdíjakkal együtt 2,805.503 2,780.155 3,070.250 Dohányjövedék . . . . 2,374.722 Lottójövedék.................... 427.111 550.814 Lójövedék .................... 527.496 607.653 Állami jószágok . . . 537.701 638.083 Állami erdők .... 1,111.516 1,103.073 Bányászat és pénzverés . 4 594.556 3.214780 Állami nyomda .... 146.268 144.251 Állami épületek .... 3.826 4.155 Különféle kiadások . . Földadószabályozási költ-412.209 91.426 , cégok ......................... 561.129 455.987 Átmeneti kiadások . . Közmunka- és közlekedési 284.339 243.836 minisztérium .... Földmivelés-, ipar- és keres-2.462.006 3.010.593 Vedelmi minisztérium . 419.604 294.455 Állami lótenyészintézetek 757.243 602.443 Posta......................... 1,377.815 1,212.279 Távirda.................... Vallás- és közoktatásügyi 473.569 477.730 minisztérium . . . 942.779 978.669 Igazságügyi minisztérium 2,532.892 2,537.198 Honvédelmi minisztérium 1,830.864 1,477.099 Rendkívüli közös költségek Szegedi árvíz következte­ 266.260 1.621.809 ben fölmerült költségek az 1879. XXV. tvczitk alapján .................... 141.102 579.603 pénztári kimutatás szerint a külső hivatalok nélkü­lözhető pénzfölöslegkép 110 millióval többet szállí­tottak a központi állampénztárba, mint a múlt év ugyanazon havában; tekintetbe véve továbbá a ta­pasztaláson alapuló azon körülményt, hogy az év IV. negyedében, az év három első negyedében felmerült túlkiadásokat nagyrészt ellensúlyozó megtakarítások éretnek el, remélhetni, hogy a pénztári mérleg a fo­lyó év végével a múlt évinél kedvezőtlenebb nem lesz. Az osztrák­­delegáczióból. - okt. 31. Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága tegnap Hoffmann báró elnöklete alatt ülést tar­tott , melyen a kormány részéről jelen voltak: Bylandt-Rheidt gróf közös hadügyminiszter, Pöck altengernagy, Falke osztályfőnök és Szen­t-G­y­ö­r­g­y­i udvari tanácsos , úgyszintén Lambert főintendáns. A bizottság mindenekelőtt a közös hadügy­minisztérium előirányzott szükségletének függőben maradt 18. czímét, a »katonai egészségügyet« tár­gyalta. Srom erről jelentést tesz és 3,107,600 frt fölvételét ajánlja (törlés 15.074 frt), mely indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Erre Sturm tesz jelentést a szükséglet kö­vetkező czimeiről: 6. czim »magasabb parancsnoksá­gok és törzsek«, 7. ez. csapattestek és általános csapatelhelyezés; 22. ez. természetiekben való ellá­tás; 23. ez. legénységi koszt; 24. ez. egyenruha-és ágynemű-ügy; 25 ez. elhelyezési kiadások; 26.ez. pótlovazás ; 27. ez. altiszti szolgálati praemiák. Az előadó behatóan indokolja az általa kilátásba helye­zett törléseket s mindenekelőtt több előkérdés elvi fejtegetéséhez fog. A századosok jóval ellátására vo­natkozólag előadó ragaszkodik a delegáczió azelőtti határozataihoz. Ajánlja, hogy az általános vita befeje­zése után először is a következő elvi kérdések fölött szavazzanak: 1. A legénységi kosztra vonatkozó 1.091,103 frtnyi nagyobb szükséglet; 2. a századosok jóval ellátásának kérdése (137,147 frt nagyobb köve­telés) ; 3. az újonczok későbbi behívása folytán az előadó által indítványozott 1.375,208 frtnyi törlés. A hadügyminiszter ugyan elismerését fejezi ki az előadó alaposságának és tárgyilagosságának, de több lényeges pontban kénytelen ellenkező nézetét hozni érvényre. Részben az a hit mértékadó, hogy a hadügyi kormány 1880-iki adminisztratív rendszabá­lyaiba bele van foglalva 15—20 ember tényleges szabadságolása. Ez a nézet helytelen. A hadügyi kormány az általa kilátásba helyezett adminisztratív rendszabályok keresztülvitelénél ez eredetileg szem előtt tartott szándékától eltért, és a viszonyok által volt erre kényszerítve és pedig annál inkább, mint­hogy ilynemű szabadságolás végett önként átlag csak 5—6 ember jelentkezett századonkint s mégis barbár és kemény rendszabály lett volna, a legénysé­get, mely nagyobbrészt a pór­osztályhoz tartozik, oly időszakban, melyben semmiféle foglalkozást nem találhat, erőszakkal hazaküldeni s igy a legnagyobb nélkülözéseknek tenni ki. A hadügyminiszter ezért kényszerítve volt más eszközökhöz folyamodni és pe­dig, hogy a szabadságolás századonként 5 emberre, tehát átlag az önként jelentkezőkre szoríttassék, ellenben az újonczok későbbi behívása eszközöltessék. A hadügyminiszter kiemeli, hogy már az 1879-iki és 1880-iki évek tárgyalásainál hangsúlyoz­ta, hogy ez adminisztratív rendszabályok nem tekint­hetők tartósaknak, mert ez, meggyőződése szerint, érzékenyen érintené a hadsereg fölkészültségét. A hadügyi kormányt mindig ama törekvések vezették, hogy az általános pénzügyi szükségeteknek és a delegáczió óhajának minden irányban eleget tegyen, buzgón rajta volt, hogy más adminisztratív rendszabályokat is kutasson, melyek esetleg ez évben is segítségére lehetnének a viszonyoknak. Ez irány­ban a hadi kormány további 5 ember szabadsá­golását századonként, mint további megtakarítási rendszabályt, az újonczok átlag 12 nappal való ké­sőbbi behívását hozta számadásba és már fölvette az illető szükségleti tételekbe. Ez irányban továbbmenni a hadügyminiszter egyéni meggyőződése szerint lehe­tetlen a­nélkül, hogy a hadsereg belső tartalmában, teljes kiképeztetésében lényegesen le ne szoríttassék. Az újonczoknak az illető év január havára való be­hívására vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy ebben az időszakban, monarchiánk éghajlati viszonyai sze­rint csak elméleti begyakorlás volna lehetséges. A hadügyminiszter ezért határozottan kijelenti, hogy ő annak idején nem fogja helyeselni az előadó által ajánlott intézkedést és hogy ő az ily rendszabá­lyok végrehajtására, ha esetleg határozatba menné­nek, a maga részéről nem vállalkozhatik. A hadügy­miniszter, hivatkozván ismételve kimutatott törekvé­sére, hogy hivatalban levésének ideje alatt a hadi budget minden egyes tételeiben, a lehető megtakarí­tásokat eszközölje, újólag kijelenti, hogy továbbmenő rendszabályokért nem veheti magára a felelősséget. A­mi a századosok lovasítási kérdését illeti, a miniszter azt hiszi, hogy miután erről a dologról már éveken át annyit beszéltek és írtak, az ügy to­vábbi fejtegetésébe nem bocsátkozhatik. Ő tehát csak a hadügyi kormány által e tekintetben ismételve kifejtettekre akar hivatkozni s csak azt az egy mo­mentumot kiemelni, hogy ez a rendszabály, mely a hadügyi kormánytól évek óta mindig újból követelte­­tett s a rossz pénzügyi viszonyok mindeddig akadályt gördítettek útjába, már minden más államban keresz­tülvitetett. Ha pedig a rendszabály, a pénzügyi viszo­nyokra való tekintetből, ezúttal ismét visszautasíttat­­nék, a hadügyi kormánynak e követelést a jövő évben meg kellene újítania. Schmerling támogatja a hadügyminiszter eléseit, melyek csak megerősítették ama néze­tét, melylyel az előadónak az újonczok későbbi be­hívására vonatkozó ajánlata iránt volt. Ez utóbbi a védtörvényen hézagot ütne és jövőre praecredencziát teremtene. Tisztán katonai álláspontról is ellene kell nyilatkoznia s másrészt a századosok lovasítását vé­delmeznie. Khevenhüller hasonló értelemben nyilatko­zik, és a századosok lovasításának szükségességét in­dokolja, nevezetesen nyílt téren, Amerikában tett tapasztalásai által. Suess hangsúlyozza, hogy az előadót és nézet­­társait csak az a törekvés vezeti, hogy lehető meg­takarításokat érjen el. Azért kérdezi, nem lehetséges-e a hadügyminiszternek, ha már nem állhat rá az elő­adónak az újonczok behívására vonatkozó indítvá­nyára, a budget más terén jelentékeny megtakarítást előidézni. Bylandt gróf közös hadügyminiszter, vála­szolván Suessnek, azt a megjegyzést kénytelen előrebocsátani, hogy a hadi budgetben évről-évre jelentékeny törlések létettek, hogy azonban ezzel ellentétben, mind a hadsereg szükségletei, mind az egyes szükségletek árai jelentékenyen növekedtek. Ő a maga részéről csak azt állíthatja, hogy a hadi budget minden egyes tétele már most nagy zavart okoz a hadügyi kormánynak, ezért nincs abban a helyzetben, hogy megtakarításokat ajánlhasson, me­lyek esetleg a többi tételekben eszközölhetők. Vagy megállapított pozíc­iókra vonatkoznak e tételek, vagy az árviszonyok írják elő, vagy tanítási czélokra vo­natkoznak, mely utóbbi pozíc­iókat károsítás nélkül nem lehet leszállítani, bizonyára nem is akarják.

Next