A Hon, 1881. október (19. évfolyam, 269-299. szám)
1881-10-10 / 278. szám
278. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Hétfő, október 10. ■*&****^'**»m,T*Mmx ...... i-1 - 1 ■ ............ ■-1 ............ ...... ■' Szerkesztési Irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal ( Barátok-tere, Athenaeuszs-épület földszint. Előfizetési »Sij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................... . 2 írt 3 hónapra , 6 , 6 hónapra ks . Az esti kiadás postai különküldéssért feltedtetés negyedévenkint................................1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban meg*kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mint*elenkori hó első napjától számíttatik. Budapest, október 9. A horvát tartománygyűlésen tegnap ismét zajos, botrányos jelenetek voltak, előidézve ismét az ellenzék, nevezetesen Starcsevics által, ki egyebek közt az indemnity-javaslatot »charlataneriának« nevezte; a kormány — szerinte — a magyarok segélyével nyúzta a népet, megfossza utolsó darab kenyerétől s a bán felé fordulva azt mondá, hogy ez infámia sat. Ennek következtében a »P. Sl. szerint a horvát kormánypárti klubban értekezlet volt a felett, hogy miként kellene és lehetne a házszabályok módosítása által jövőre meggátolni az immár türhetlenné lett botrányok ismétlődését a törvényhozás termében. Hogy határoztak-e már és mit, még nem tudni, de nagyon is ideje volt e kérdést tanácskozás tárgyává tenni; magunk is ajánlottuk ezt a napokban. Hanem a puszta tanácskozás nem ér semmit. Határozni kell gyorsan és erélyesen, ha mte^ak'S'fSSk“száha^"' dúlni az utczai jelenetektől, melyek maholnap világcsufjává teszik Horvátországot. A francia kormányválságra vonatkozólag érdekes jelenség, hogy az összes gambettista lapok azt követelik, miszerint a kormány várja be a képviselőház összeillését és csak az erre vonatkozó vita befejezte után adja be esetleg lemondását. A kormány eddigelé még nem határozott. Gambetta hír szerint a következő feltételekhez kötötte a kormányalakítást: hogy a kormányelnökséget tárcza nélkül vállalja el; hogy többé ne Grévy, hanem maga Gambetta elnököljön a minisztertanácsban; továbbá, hogy Ferry a külügyi, Constans a közmunka, Waldeck-Rousseau az igazságügyi és Freycinet a pénzügyi tárczákat vegyék át. Az ilyen miniszternévsorok azonban csak föntartással fogadandók ; maga Gambetta, mint mondják, még nem szólított meg senkit eziránt. Korai és ildomtalan is lett volna, míg a mostani kormány meg van s lemondásától még hetek választják el. Hogy Gambetta kormánybalépése, illetőleg az általa történendő kormányalakítás , komoly dolog, kilátszik onnan is, hogy a Gambetta és Bismarck találkozására vonatkozó hírek még mindig erősen tartják magukat. — Az osztrák-magyar vámkonferencziánál Bécsben maradt magyar kormányképviselőknek az új utasítások már megküldettek. — Mihelyt az osztrák-magyar kormány hasonlóképen megállapodásra jut, a konferenczia tanácskozásai újból fel fognak vétetni. — Bécsből a következőket írják a »B. C.«nak : A »Times« jónak látja, a kelet fölosztására vonatkozó tervét, melyet egyik levelezője bocsátott legújabban világgá s mely szerint Ausztria-Magyarországnak az a szerep jutna, hogy rövid idő alatt megszállja Salonichit — daczára a leghatározottabb ellenkező nyilatkozatoknak — még most is föntartja. Bajosan lehet vitatkozni egy oly lappal, mely közleményeit minden áron fönn akarja tartani és meg akarja védeni, s arra, hogy mi nem fogunk Salonickibe menni, alig volna bizonyíték állítható. Annyi azonban minden kétségen kívüli, hogy az idézett angol lap eme közleményét az összes illetékes kör okban nagy meglepetéssel fogadták, miután e körök épenséggel mit sem tudnak arról, hogy az osztrák-magyar monarchia előkészületeket tenne a Salonichibe való előnyomulásra. Az államháztartási deficitről egy közleményt hoz a »N. fr. Pr.«, mely egyebek közt a következőket mondja : Beavatott helyen az a nézet, hogy a pénzügyminiszter kedvező előterjesztést fog tehetni a jövő évi költségvetési előirányzatról. — Az élénkebb gazdasági tevékenység minden téren két év óta észrevehető s ez kihatással van a budgetre is. A rendes előirányzatban a hiány sokkal jelentéktelenebb, mint a múlt évben, s ha a pénzügyminiszternek ennek daczára mintegy 30 millió írt hiányról kellene gondoskodnia, úgy ennek az az oka, hogy a beruházások igen tetemesek és arányosan oszolnak meg az államéletnek minden terén ; a legnagyobb részt azonban a vízépítési munkák veszik igénybe, amelyek most tervszerűen keresztül fognak vitetni. Egyébiránt a takarékosság elvei ezeknél is figyelembe vétetnek s csak a legszükségesebb beruházások fognak eszközöltetni. A fedezet kérdése nem sürgős, minthogy a pénzügyminiszter a rentekonverzió iránt a Rothschild-konzorcziummal kötött egyezmény által minden eshetőségre fedezve van. A fedezet kérdése tehát valószínűleg csak márcziusban , esetleg még később lép a kormány elé. A felirati vita s a delegácziók ülésezése miatt bajos lesz a költségvetést letárgyalni s tán január közepe előtt nem is kezdik el a tárgyalást. Nagyon valószínű, hogy Szapáry gróf expozéjában a fedezet kérdéséről csak átalánosan fog szólni s a budget-törvényben alternatív felhatalmazást veend igénybe, amely szerint a hiányt vagy 5 százalékos papírjáradék eladásából vagy »más bevételekből« fedezhesse. Ezek közé kell sorozni azon bevételeket is, amelyek a Bécsben most tartott osztrák-magyar vámkonferrencziák határozatai alapján állapíttatnak meg. . V* ‘U ^ — — A magyar válaszfelirati javaslatról a bécsi lapok közül a »N. fr. Pr.« így ír az ország és hadsereg közti viszonyt illető passzusról : »Ezen kikezdés minden sora mutatja, hogy azt nemcsak egy melegen érző, hazája alkotmányáért helyt álló hazafi, hanem a stylnek egy mestere is írta. A gondolatot, hogy a zászlóeskü nem ellenkezhetik az alkotmánynyal, nem lehetett határozottabban kifejezni, sem szigorúbb ítéletet a Lendl-ügyben a koronához intézendő feliratban nem lehet mondani. A magyarok »mély jobbágyi hódolattal« közelednek megkoronázott királyukhoz ; de mikor hazájukat és alkotmányukat illeti valami, akkor valósággá tudják tenni a szót: férfibüszkeség királyi trónok előtt ! De azért Magyarországon senkinek sem lesz a szomorú bátorsága, hogy a mai kormánypárttól a kormányképességet azért megtagadja, mert egyikét a kényes kérdéseknek, egy hatalmi kérdést megbolygatott. Épen mert Magyarország szabadelvű pártja bizonyítja, hogy hátgerincczel bír, fölfelé úgy, mint lefelé, megerősíti kormányképességét, s hogy ezen ügyben megelőzte az ellenzéket, elsőrangú taktikai mesterfogásnak kell elismerni.« A »Fremdenblatt« azt mondja a feliratról, hogy egy tekintetben igen markáns mű. Zármondataiban nagy nyíltsággal szól a lakosság viszonyáról a hadsereghez s ez utóbbinak teljes igazságot szolgáltat. — A felirat ugyane passzusáról a »Presse« így ír : »Jókai szerencsés formát talált, hogy e tárgyat époly lejális, egyátalán hazafiasan korrekt és mérsékelt, mint férfias, nyílt módon beszélje meg. Szavai, melyek, hol mint a magyar nemzet hivatott képviselőinek szavai emeltetnek a trón lépcsőinél és Szent István országának egész területén, mint beható intés visszhangzani fognak, vitéz tett. Hihetőleg okot fognak szolgáltatni a közvélemény áramlatára, mely elűzi a gyűlöletes Lendl-Göczel ügy óta uralkodó rekkenő levegőt. Az ország higgadt és mérsékelt többségének szóvivőit az attól való félelem, hogy népszerűségük nimbusza pillanatnyira elhalványul, félénkké tette a hajszák elleni felszólalásuknál. Most, miután a parlamentben és annak többségétől férfias szavat hallottak, ez az átok hihetőleg mindenkorra meg van törve.« — Az osztrák-magyar és orosz uralkodók találkozása — a »Tribüne« egy szentpétervári levelezője szerint bizonyos, előbb azonban Ausztria-Magyarországnak a béke fentartása érdekében »kötelező koncessziókat kell tennie,« minthogy Berlinben a szláv mozgalmat Ausztriában nem nézik oly semlegesen. A további haladásról, melyet a szlávság Ausztriában tett, élénk eszmecsere keletkezett a három uralkodó közt egyenesen és Bismarck és Haymerle közt. A cseh vezérek Taaffetől már megtudták, hogy a kormány óhajaikat ezentúl nem teljesítheti többé kizárólag. A czár és az osztrákmagyar uralkodó közti találkozáson a német császár csak ily auspicziumok közt fog szellemileg jelen lehetni. Megbízható jelentések szerint mind Varsóban, mind Granicziában előkészületeket tesznek a czár megérkezésére. Megérkezésének napját egyelőre senki se tudja. Híte jár annak is, hogy a találkozás Szczakowában fog végbemenni. — Favre franczia hadügyminiszter beszédében, melyet tegnap délelőtt a st.-quentini csata emlékére felállított szobor leleplezésekor mondott, beszélt a város hősies magatartásáról, dicsérte északi Francziaország lakosainak hazafiságát és közreműködésüket a haza védelménél az északi hadsereg által, Gambetta mellszobrára mutatott, s így végezte beszédét: »Ez emlékszobor előtt hódoljanak a nagy polgárnak is, a ki rendíthetetlen bizalommal állt ellen az ellenséges betörésnek s még remélt, mikor a többiek mind kétségbeestek; annak, a kinek lángoló beszéde minden szívbe behatolt, a ki a hazafiságot mindenütt fel tudta kelteni: Gambettának. Hogyan lehet a haza védelméről beszélni anélkül, hogy e kitűnő államférfiúnak külön helyet jelöljenek ki, akinek hazafisága a köztársasági hadseregeket elővarázsolta, miután a császári hadseregek teljesen megverettek. E tetteket sem a demokráczia, sem a hadsereg sose fogják félreismerni. Megemlékszünk a nagy példáról, mely adatott; megemlékszünk a szerencsétlenségről, melyet a haza egy hozzánk még oly közel levő időben szenvedett; megemlékszünk azokról, a kik a harczban oly dicsően elestek. E fenséges gondolatok lelkeinket föl fogják emelni állampolgári és katonai kötelességeink magaslatára és férfias erélylyel, forróbb hazafisággal és legyőzhetetlen bizalommal fognak eltölteni Francziaország köztársasági jövője iránt.« A »Times« czikke még mindig beszéd tárgya az európai sajtóban. A »Bob.« mértékadó körökkel viszonyban álló berlini levelezője biztosnak veszi, hogy a »Times« által közölt keleti tervek háta mögött maga Gladstone áll. Gladstonenak Törökország elpusztítására és Egiptom egyedüli megszerzésére irányzott terve egyenes ellentétbe helyezi magát a három császárságnak most Törökország konzerválására és keleti viszályok elkerülésére irányzott békepolitikájával. Tehát programm áll programmal szemben és az a kérdés, melyik a kettő közül fogja a másikat kiszorítani. Míg Oroszország és Ausztria-Magyarország, Gladstone tervei szerint Törökország feladásával volna elfoglalva, tehát a békeszövetség meg volna oldva, Francziaország Gambetta boszupolitikájának befolyása alatt Németországgal kiköthetne. E perspektíva által Németország magatartása Gladstone tervei irányában elő van írva. Bismarck herczeg a három császári hatalom békepolitikájának minden kijátszását meg fogja előzni és a békeprogrammot győzelemre fogja segíteni. Teljesen ferde tehát az a nézet, hogy Bismarck bármi módon hajlik a Gladstone-féle terv felé. Különben Németország minden békés szándéka mellett katonailag nem tétlen. A nagy vezérkar ez idei gyakorlati utazásának eredménye Mo 11 be vezetése alatt, Holsteinban egy tengerészeti arzenál gyors felállítására és a kieli hadi kikötő terjedelmes megerősítésére vonatkozó határozat, amely eredmény nem marad jámbor óhajtás, hanem legközelebb valósíttatni fog. A HON TÁROZÁJA. A Petőfi-társaság havi ülése. A Petőfi-társaságnak ma ismét érdekes felolvasó ülése volt érdekes tárgyakkal s igen nagyszámú közönséggel, különösen a szép nők a padok nagyrészét megtöltötték. Az elnöki tisztet Komócsy József viselte. Az első előadó Abafi Lajos volt, ki .A magyar testőrök s a szabadkőművesség« czimű értekezésében különösen a szabadkőművesek hatását fejtegetve, irodalmunk újjászületésére a múlt század második felében, mely hatást korábbi írók s maga Toldi is elfeledtek számba venni, sőt ez utóbbi határozottan tagadta. A szabadkőművesség intézménye Németországból származott át Ausztriába s innét Magyarországba. Fénykora II. József alatt állott be, a midőn nemcsak az akkori osztrák társadalom szine-javát, de számos magyar főurat számlált tagjai között. Ezek között felemlíti értekező gr. Pálffy Miklóst, gr. Batthyányi Lajost, három gr. Bethlent, gr. Bánffy Györgyöt, gr. Gyulay Ferenczet, gr. Széchényi Istvánt stb. A szabadkőmivesség intézményéből merítettek értekező szerint Bessenyei s társai buzdítást hazafias működésre. Itt határozták el, hogy azt, amit a németek tesznek meg nemzeti irodalmuk érdekében, azt ők is meg fogják tenni saját hazai irodalmuk érdekében, azaz emanczipálni idegen befolyás alól. — Összesen 34 testőrről bizonyos, hogy a szabad- fs kőmivességhez tartoztak s mig egy részök az irodalom terén fejtett ki munkásságot, addig más része a közpályán igyekezett tehetségeit érvényesíteni. Szabadkőműves bocsájtotta ki az első magyar hírlapot, az első folyóiratot, szabadkőműves pendítette meg a magyar tud.akadémia eszméjét s a nemzeti színészet első apostolai is szabadkőművesek voltak. Mindezekből igyekezik értekező kimutatni, mily nagy befolyással voltak a magyar testőrök mint szabadkőművesek a nemzeti irodalom haladására nézve. Érdekes adatai közül kiemeljük, hogy az első itt felavatott szabadkőműves Ausztriában I. Ferencz, Mária Terézia férje volt 1742-ben s hogy az irodalommal foglalkozó testőrök közt Báróczy eredeti ismeretlen kézirata után Biró Lászlót, Kerekes Sámuelt s b. Bálintith Jánost is felemlíti, kiknek eddig neveiket sem ismerték. A tetszéssel fogadott előadás után a társaság egy újabban választott tagja, Peteley István, ismert novellá- s rajz író, a kolozsvári »Kelet« belmunkatársa lépett a felolvasó asztalhoz s »Szikrák a a homályban« czímű rajzát olvasta fel. A rajz meséje körülbelül a következő: Egy fiatal házi tanító szerelmes viszonyt kezd az úri család leányával, melynél ifjúsági éveit tölti. Időközben azonban elmegy külföldi egyetemekre s midőn haza tér, hogy papi állását elfoglalja, úgy találja, hogy a leány legjobb barátjához ment nőül. Nem szeretetből, inkább szülői reábeszélésére s hidegségét érezteti is férjével, ki e miatt keservesen panaszkodik barátjának. A barát sejdíti az okot s meghatva az őszinte panaszokból az nagy elhatározásra szánja magát,részegnek tetteti magát a nő előtt, s megutáltatva magát, örökre eltávozik. A férj panasza s az utolsó jelenetek azokkal a mesteri vonásokkal vannak rajzolva, melyek Petelei rajzaiban itt-ott feltalálhatók s az egész nyelvezete igen kedves, gördülékeny s tősgyökeres magyaros. Kár, hogy szerző, ki külön e miatt utazott fel Kolozsvárról, nem tud felolvasni. Halkan s a mellett igen gyorsan olvas kevés hangváltoztatással. A közönség mindamellett elég figyelemmel kisérte a felolvasást s felismerve annak szépségeit, zajosan megtapsolta a fiatal szerzőt. A tapsot előlegezték is már részben Kiss Józsefnek, ki az ifjabb nemzedékben a balladáknak jelenleg legtehetségesebb nevelője. Ez alkalommal maga olvasta fel következő költeményét: A czigányvajda elégiája. Meghalt a vajda — oda lett a vajda, Megesett a szörnyű baleset rajta, Busul a czigányság, egyre azt hajtja: Ne neked, dádé ! benne vagy a bajba ! Mikor megérté közelgő végét, Egybehivá két sátoralja népét, S halkan — a szélsők alig-alig érték, Elhaló-haldoklón szólt ilyetén kép. »Im, fogytán a szusz már a fújtatóba. Pihenni tér a sátorok lakója, Pihenését csönd s áldott béke óta, Vihar nem lesz, se szél a bolygatója. Aludni vágyom, hűséges vajdátok, Még búcsúzóra végszavam halljátok, Örökül mást én úgy sem hagyok rátok Meg egy rószülőt s horpadt kalapácsot. Viaskodj, rajkóm, tovább is a széllel, Legyűröd ne félj, tűrés fegyverével, Sátrad kőházzal soha ne cseréld fel, A sátor olykor palotával ér fel. Mi kőházakban olyan nagyon ritka, A boldogság a kóbor sátrak titka, A sátorponyva mindenfelől nyitva, Hamarabb kigyul a lappangó szikra. A boldogságból én kivettem részem ! Egy szál hegedű — egy pár tüzes szép szem — (Ah, végórámban is még rá emlékszem !) Álom, üdítő, mely túltesz a mézen — Egy pipa dohány — egy ital viz — mi kell Még több ? A ki be nem tud érni ennyivel, Sátraink alól az sompolyogjon el, Vándor szabadságot az nem érdemel. Bejártam körül a kerek világot, Ó mindenütt szép, akármerre járok ! De hol végig alulnám a nagy álmot Szivem örökké csak egy helyre vágyott. Oda vigyetek bű véreim, népem ! Hol a nap leszáll füzeselt vizében, Messze Moldovában aranyos réten, Ott az én sírom már megásva régen. Hel ott maradt el tőlem édes társam, Hogy soha többé őt viszont ne lássam, Ha kísérőm a nagy barangolásban, Szivem szerelme .... sírját magam ástam. Vén csontjaimat ott ágyazd be, népem, Ott lesz csak enyhe nekem, közelében, Sobse félts ! megférünk egy sírba szépen S biztatjuk egymást, ha félnénk sötétben. Nos ? Ki ígéri ? Esdő számra hajtva Nincs ki megtenné, mit szivem óhajtna, Ó renyhe nép te ! Ó te lusta fajta ! . . . No de egyet még rátok lesz a vajda. Fülelj ! Ama sír túl messze hegyeken Más kincset is rejt, a mi drága nekem ! Vajdák kincsét, botját ott rejtegetem, Ki oda elvisz — mind az övé legyen. S mint ki fogas cselnek előre örül, Furfangos mosoly játszott adta körül, Hunyorgatott félig hunyt pillák mögül, Elhallgatott és csend lett köröskörül. Egy barna legény, a vonót gyantázta, Próbált új nótát húrjani e gyászra, És addig addig próbálta, czifrázta Vajda lelke rég fönnjárt menyországba. Kiss József költeménye, melyet a közönség több perczig tartó s ismételve megújuló tapsokkal s éljenzésekkel tüntetett ki, volt a nyílt ülésnek utolsó tárgya. Ezután zárt ülés következett, melyben a folyó ügyeken kívül Petőfi szülei holttetemeinek a kerepesiúti temetőbe szállításáról intézkedett. Szende Béla miniszter beszéde választóihoz. Szeged, okt. 9. (Távirat.) Szende Béla honvédelmi miniszter Lajtos százados kíséretében ma délben érkezett meg Szegedre, melynek lakossága nagy előkészületeket tett volt a miniszter fogadtatására. A város az indóháznál, ahol egy szép bandérium és zenekar, valamint sok ezerre menő közönség várta az érkezőt, egy igen szép diadal kaput emelt. A választópolgárok már délfelé kigyülekeztek volt a pályaudvarra, hol a minisztert megérkezésekor lelkesült, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A diadalív előtt Zsótér Andor szabadelvű pártelnök szívélyes üdvözletet intézett a miniszterhez, ki erre röviden, de hatásosan válaszolt. Közvetlen ezután kezdetét vette a bevonulás. A miniszter a város diszfogatára szállva a bandérium, valamint a díszes fogatok beláthatlan sora által költve a lakosság Elkes éljenzése között a városba hajtatott, melynek utczái mindenütt fel voltak lobogózva. A házak ablakait gyönyörű hölgyközönség foglalta el, mely hasonlóképen a legrokonszenvesebben üdvözölte az érkezőt. Déli 1 órakor a menet a királyi biztos lakásához ért, hol a miniszter meg is szállt. A lépcsőházban Tisza Lajos kir. biztos fogadta. 2 órakor a város legelőkelőbb polgárainak részvétele mellett diszebéd volt. 4 órakor egy küldöttség jött a miniszter után s felkérte őt, hogy szíveskedjék a városházán összegyűlt választói körében megjelenni A miniszter a küldöttség vezetése mellett azonnal választó közé is ment s itt a közönség által a legrokonszenvesebben üdvözöltetett. A terem karzatait és a folyosókat a választók zsúfolásig megtöltötték s örömmel látták körükben megjelenni képviselőjüket A választási elnök röviden üdvözölte a minisztert, mire ez a következő beszédet intézte választóihoz. »Eljöttem szíves meghívásuk folytán önök közé, hogy megköszönjem azon megtisztelő és nagyrabecsült bizalom nyilvánítását, melylyel megválasztatásom által megtiszteltek, hogy ezt már előbb nem teljesítettem, ennek okát volt szerencsém nálam megfordult küldöttségük tagjainak megmondhatni. Tudom, hogy e választás eredménye nem személyemnek tulajdonítandó, és hogy én csak eszköz voltam önök hazafias harczában, de azért nagy az örömöm, hogy bármi részben is képes voltam azt elősegíteni. Elvharcz volt ez s az önök fáradhatlan hazafias működése sikert aratott. Nem fogják tőlem rossz néven venni, ha kinyilatkoztatom, hogy megválasztatásom örömébe egy kis keserűség is vegyült; — volt nekem egy választókerületem, melyben megvénültem, melynek választóival évtizedeken át együtt búsultam és örültem, mely mindig megtisztelt bizalmával, attól el kellett válnom — és ezt nehéz szívvel tevem — de tudom, hogy ők is fel fogják Szeged helyzetét és meg fogják nekem bocsátani, hogy én az önök segélyére és képviseltetésére szegődtem. És most önöké vagyok s remélem, hogy nem kell biztosítanom önöket — ha engemet ismernek — hogy az egyszer elvállalt feladatnak egész erőmmel megfelelni kötelességemnek is tartandóm, és teszem ezt örömmel. Parlamentáris szokás, hogy a választandó választóinak programmját terjeszsze elő, de önök tőlem ezt nem követelték, mert — legalább azt kell következtetnem — ismerték eddigi működésem irányát, és nem csalódnak, ha következtetve a múltból, feltették rólam, hogy ettől el nem térendek. A miniszternek vélekedésem szerint e téren helyzete nehezebb , ő nem ígérhet meggondolatlanul; másrészt könnyebb feladata, mert ismeretes működése, és köti őt a kormány programmja, míg e testület tagja; az én helyzetem pedig eperczben legkönnyebb, mert előttünk fekszik a király trónbeszéde, és ez fejtegeti mindazon teendőket, melyek eldöntését ő várja és a kormány sikeresíteni vállalkozott; kész tehát programmon, önök ezt ismerik, és hogy keresztülvitelében a szabadelvűség szelleme fog keresztülvonulni, azt biztosítja a különböző nézetek, és nem a leglegálisabb érdekek által gyakran, de mindig igaztalanul gyanúsított Tisza Kálmán kormányzatának szabadelvű iránya. Felmentenek önök tehát a programm részletezésétől, de mégis megengedendik, hogy a most napirenden levő ügyre felhívjam a tisztelt választók figyelmét. Általános — legalább általánossá akarják tenni — a sereg megtartása elleni panasz, feltüntetve azt mint a haza sorsával keveset törődő idegent. — Ez alaptalan. Ott láttuk a legújabb időben is annak áldozatkész működését, melyet Szeged városa egy derék bajnok koporsójánál is elismert; látjuk azon szívélyes viszonyt, mely az általános védkötelezettség folyományaképen polgár és katonaság közt fejlődik, és csak az e napokban lapjaink által Miskolczról közölt hirek tanúsága szerint naponta erősbödik s mondhatom mindenütt gyarapodik, a hol s a midőn nem találkoznak egyének, kik bármi szempontból — de bizonyára nem hazafias szempontból büszkét akarnak vetni a fejlődő viszony közé, és ellentétbe akarják hozni a polgárt a katonával, emezt pedig a honvédséggel, holott mindezeknél egy az érdek, s anélkül hogy kötelességeiket bármely irányban kénytelenek lennének elhanyagolni egyesülhetnek egy közös értelemben, a közös haza szeretetében. Igaz, hogy a katonaság soraiból is történnek néha törvényt és hazafiús érzelmeket sértő egyes cselekmények, de ezek visszaélések, melyek előfordulnak és előfordulhatnak minden testületben; ez azonban nem maga a testület, hanem az egyes egyén többnyire megvetendő, eléggé nem rosszalható cselekedete, melyért méltatlanság sújtani az egész testületet főkép akkor, midőn az egyesre ily esetekben — lehet hogy gyakran nem az ingerült, sértett közvélemény óhaja arányában, de a fennálló katonai törvények szerint — mindig ránehezedik a büntetés súlya. De nemcsak ez a panasz. Azt is hangoztatják, hogy a sereg nem magyar, hiányzik belőle a magyar szellem. A hadsereg azon része, melyet törvényeink értelmében az ország állít ki: magyar; nem lehet tehát idegen érzelmeire nézve sem, ha csak nem akarjuk fajunkat azzal vádolni, hogy a magyar, ha katonaruhát ölt, kivetkőzik nemzetiségéből. Ha a hadsereg magasabb köreiben kevés a magyar, ez a mi bűnünk, a mi hibánk, mely nem is fog javulni mindaddig, míg mi e kérdésben higgadt és részrehajlatlan megfontolása után fel nem hagyunk azon irányzattal, melyet e kérdésben eddig követtünk, követünk, követ a sereg alkotására hivatott fiatalság és amely frázisba foglalva a legkényelmesebb és sok a helyzetet meg nem ítélő előtt legnépszerűbb módot nyújt a törvény és védkötelezettség teljesítése alól kibújhatni. A magyar fiatalság nem akar katona lenni; e tekintetben nem követi őseink példáját s úgy látszik, fel akarja áldozni azon hirt, melyet a világ a magyar harcziasságáról ismer; nem akar katona lenni, mert mint mondja, a hadsereg nem magyar. Hogy legyen ez magyar, ha a magyar ifjúság nem akar soraiba lépni ? honnan vegye a sereg a magyar tiszteken — kik ma alig teszik az egész tisztikar 12 százalékát — ha a fiatalság nagy része előbbre teszi életét czél nélkül tölteni, semmint hazafiai kötelességet teljesítve oly pályára lépni, mely tiszteletet és elismerést eredményez. E visszavonás okául felhozzák a német nyelv követelését, melyet ők nem birnak. Hogy a sereg hivatalos nyelve a német, az kétségtelen, és ez alig változtatható meg, hacsak törvényeink és közérdekünk ellenére a sereg dualiszmusának degradálása által nem akarjuk a sereg igen sok szempontból nem eléggé becsülhető egységét veszélyeztetni. És, hogy e hivatalos nyelv tudását követelik, az oly természetes, minthogy a magyar nyelv leírását a honvédségnél én követelem. De ez irányban is oly könnyebbségek léptettetek életbe, melyek egy kis jóakarattal igen elősegítik a magyar fiatalember helyzetét, még az esetben is, ha nem volt alkalma otthon vagy iskolában a német nyelvet tökéletesen elsajátítani. De szomorító az, hogy félni lehet, miszerint nem az az egyedüli vagy valódi ok, mely fiataljainkat viszszatartja az állam védelmére fegyvert ragadni, és hogy ezt csak köpenyül használják annak eltakarására, hogy nem akarnak katonák lenni, minek alig lehet más oka mint az, hogy nem szeretik a fegyelmet ; mert ha ez így nem volna, akkor logikailag azt kell következtetni, hogy a honvédségnek adnak előnyt, mert ez magyar, de ide is csak kényszerítve lépnek be és nagy részük alig várja a perczet, melyben a törvény a kilépést megengedi. Szomorító körülnények ezek s fájdalmas azok érintése. De a bajokon segíteni kell, mire nézve elég bátorsággal kell bírnunk a kór szeme közé nézni és a baj orvoslására minden alkalmat felhasználni. Iparkodjunk tehát mindazokat, kiktől a haza elvárhatja — és azt a függetlenebb anyagi viszonyok közt kétszeresen — a fegyveres védelmet, felvilágosítani a felől, hogy e téren is hazafiai kötelességet teljesítenek, és hogy belépésük által a sereg soraiban foglalják el azon tért, mely e hazát megilleti. Ez megszüntetendő a panaszokat, és akkor a rosszakarat sem fogja mondhatni, hogy az ilyen sereg idegen. Fogadják még egyszer köszönetemet bizalmukért : istápoljanak Szeged városa mindnyájunk által óhajtott emelésének és fejlesztésének munkájában és érdekeinek megismerésében tanácsaikkal és legyenek meggyőződve, hogy ezek előmozdítását kötelességemül ismerendem. Magamat szívességükbe ajánlom ! A miniszter e hatásos beszédét a hallgatók »úgy van«, »helyes« közbekiáltásokkal, s itt-ott viharos éljenzésekkel sűrűn szakították félbe. A beszéd 3/45-kor ért véget, mire Zsótér Andor a választók nevében köszönetet mondott a miniszternek, ki ez után Bakay Nándor volt kerületi országgyűlési képviselővel beszélgetett s tőle barátságos kézszorítással vált meg, azután pedig különböző tisztelgő küldöttségeket fogadott. A városházát elhagyva a miniszter, meglátogatta a honvédtiszti lakot és a laktanya valóban pompás két épületét és nagy megelégedéssel nyilatkozott felőlük. A délután folyamában Szende látogatást tett a választási pártelnöknél. Este 8 órakor bankett lesz a miniszter tiszteletére, ki a ma éjjeli vonattal visszatér Budapestre. Az országos nőiparkiállitás bezárása. — okt. 9. Az országos nőiparkiállitás ma rekesztetett be ünnepiesen, d. u. 5 órakor. A bezárási ünnepen jelen volt a kiállítás védasszonya: Koburg Lujza főherczegasszony, Koburg herczeg, Szapáry és Kemény Gábor miniszterek, Rátb Károly főpolgármester, Kammermayer polgármester, Zichy Edmund gr. és számosan az arisztokrácziából, fővárosi előkelő polgárokból, stb. Az érkező főherczegi párt a lépcsőház alján Zichy Jenő gróf , elnök és a jelen volt méltóságok fogadták. A megérkezés alkalmával éljenzéssel fogadta a közönség a védasszonyt, aki Poch báróné kíséretében érkezett. A zárülés a Vigadó kistermének oldaltermében tartatott meg, ahol hosszú asztal körül foglaltak helyet a végrehajtó bizottság tagjai. Kézből ült a főherczegasszony, jobbról tőle Zichy Jenő gr., balról Z i r z e n Janka. A jelen volt előkelő vendégek, Koburg herczeg, Szapáry és Kemény miniszterek, a polgármesterek oldalt foglaltak helyet a teremben. Midőn a csend