A Hon, 1881. október (19. évfolyam, 269-299. szám)
1881-10-19 / 287. szám
** gwj,rvw*Tn fnwnvjT?r ütt t*w—inr iwfrrwfyT8Tr'7WTrniriTwnwwwwMnrwMM«wwwwReggeli kiadás. Budapest, 1881. Szerda, október 19. 287. szám. 19-dik évfolyam. Szerkesztési iroda,« Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ezütugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok* tere, Attenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal ( Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 firt 5 hónapra ••••••.•«.. 6 » 6 hónapra Az esti kiadás postai különköldéséért felül. fizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés 1z év folytán minden hónapban maga kezdhető, de ennek bármely napján történik«, mindenkor a hó első napjától számittatik. Budapest, október 18. A mai szavazás nagyjelentőségű, dolog. Olyan többsége a kormÁn^matrarmzi^ ideje óta^ ^eD^y^"ÁírnyÁn’ma^a javaslat elfogadásánál. A többség 90 volt. Az ellenzéknek kedvére azt is megmondjuk, hogy e többséghez a horvátok csak 15 szavazattal járultak. A kormány iránti bizalmat és a kormány parlamenti jogosultságá t’az" ellenzék eddig mindig a többség számarányával mérte, reméljük, hogy e szokástól most sem tér el, és a mai szavazásból levonja a theóriája szerinti következtetést, nevezetesen azt, hogy a kormány iránt a nemzet és a parlamenti többség bizalma 5 — 6 év óta sem volt akkora, mekkora most. Amiből természetesen súlyosabb kötelezettégek háramlanak a kormányra, mint az ellenzékre, és ezt nem is akarjuk egyébbel terhelni, mint azzal a tanúsággal, hogy a magyar nemzetnél nem boldogulnak sem frázissal, sem vádaskodással; annak higgadt, józan felfogásához és érdekeit nem kockáztató politikához kell folyamodni, hogy bizalmát megnyerjék, márpedig a mostani ellenzék, mindkét árnyalata oly következetes változatossággal kereste a túlzásokat hol a külügyi, hol a belügyi politika terén, hogy lehetetlenség volt bizalmat ébresztenie. Három év előtt ignorálta az ellenzék a reformok szükségét, és csak a külpolitikáról, a nagy politikáról beszélt, hirdetve a boszniai megszállás következtében bekövetkező pénzügyi és alkotmányos válságunkat. S ezeket oly biztos kilátásba helyezte, hogy úgyszólván a napját is megszabta bekövetkezésüknek. Minthogy pedig a lefolyt három év alatt pénzügyeinkben nem hogy beállott a válság, hitelünkben nem hogy bekövetkezett a krach, ellenkezőleg sokkal nagyobb mértékben javultak, mint a megelőző években, minthogy a dualizmus nem hogy fenyegetve lenne, alkotmányos befolyásunk a monarchiában nem hogy csökkent, ellenkezőleg most sokkal inkább el van ismerve és érvényesítve ez is, az is, mint valaha — igen természetes tehát, hogy az ellenzék minden jóslatat ily csúfosan megcáfolva lévén, az hitelét veszti. Ezek után csak bámulnunk kell, egyfelől a szélbal izgatási képességét és másfelől a mérsékelt ellenzék szívós gyűlöletét és erős ambíczióját, hogy a nemzet előtt most hasonló jóslatokkal és vádakkal mernek előállani. Csakhogy a taktika most a mérsékelt ellenzéken változott. Elfogadja és élvezi azt a békét,mely azon külpolitikának eredménye, melyről azt hirdeti, hogy »bonyodalmak tömkelegébe« vezeti a nemzetet, megfeledkezik arról, hogy azt beszélte, miszerint mindaddig, míg Boszniában benmaradunk, alkotmányunk és pénzügyeink veszélyben forognak. Jelenben egy árva szóval sem követeli a Boszniából való kivonulást, hanem ráveti kritikáját a belpolitikára és itt ugyanazon túlzásokkal, az őszinteség hiányának és tervtelenségnek ugyanazon vádjaival lép fel a kormány ellen, melyeket a külpolitikával szemben egykor felhozott. Lát egy csomó törvényjavaslatot kinyomatva, tudja, hogy — ezeken kívül — mi minden van már készülőben (a közigazgatási, igazságügyi és közlekedési politika érdekében) de mindezt ignorálja és azt kívánja, hogy már a trónbeszéd alkalmából adassék elő egy egész közigazgatási, igazságügyi politika, hogy a felett nagy átalánosságban, hetekig tartó elmefuttatásokhoz bocsátkozzunk, mint ahogy tegnap Szilágyi Dezső megkísérte, mert tudják, hogy ők csak a dikczióban és theóriában erősek, mihelyt gyakorlati munkáról van szó, azonnal összevesznek, sőt bele unnak. De az országnak semmi kedve többé a hosszas eredménytelen szóharczhoz, ennek a tudatnak nyomása alatt volt az idén rövidebb a felirati vita, mint máskor és reméljük, hogy ennek hatása alatt lesz sikeresebb, gyakorlatibb az országgyűlés működése is. Mikor aztán a kész törvényjavaslatok bírálatához jutunk, akkor meglátjuk, hogy ki áll inkább a helyzet magaslatán, a kormány-e vagy az ellenzék ? De épen azért, mert a kormánynak most olyan többsége van, milyen évek óta nem volt, nem csak politikáját látjuk igazolva, de egyszersmind felelősségét is fokozva, munkásságát is felhíva, arra nézve, hogy biztosabban, szabadabban dolgozhatván, nagyobb erővel fogjon a belreformok folytatásához és keresztülviteléhez. Mert abban igazat adunk Szilágyinak, hogy a békének kínálkozó éveit nem csak a mindennapi munkára, de az átalakító reformokra is kell fordítanunk. Hogy a kormány érzi ezt, bizonyítja az, hogy a közigazgatás, igazságügy, pénzügyi kezelés és jogszolgáltatás nevezetes ágait, valamint a főrendiház reformját tűzte ki a reformmunka feladatául, és az élet természetes követelményei, valamint a logikai összefüggés szerint ki lesznek kerekítve, az organikus szervezetbe beillesztve az illető reformok úgy, hogy a kor igényeinek meg fognak felelni, anélkül, hogy a történelmi összefüggésben szakadást idéznének elő. Apponyinak azon állítása, hogy egyes javaslatokból, a kormány politikáját megítélni nem lehet, nem áll, mert minden javaslat a közigazgatás vagy igazságszolgáltatás egész szervezetével függ össze és bizonyára sokkal jobban megítélhető azok alkalmából a kormány szándéka és terve, mint egy trónbeszédből, bár oly terjedelmes legyen is az, milyenné az ellenzék szerette volna tenni. A nagy többségben és a kormány iránti bizalom fokozásában rejlik a kormányra nézlyel és következetességgel folytassa a pénzügyi rendezés nagy munkáját. Egész erőnkkel azon kell dolgoznunk ugyanis, hogy államháztartásunk és lehetőleg valutánk is, a fokozatos haladás és erőfeszítés segedelmével, a közelebbi kiegyezés alkalmával egészen helyre legyen átatva, mert csak így fogunk érdekeinknek teljesen megfelelő kiegyezést köthetni és a netalán bekövetkező nehéz időket is baj nélkül átélni! Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 19-én szerdán, d. u. 6 órakor értekezletet tart. — Utóválasztások. A debreczeni uj képviselőválasztás határideje november 9-ikére tűzetett ki. — A nagyenyedi szabadelvű párt e hó 16-én tartott gyűlésén egyhangúlag dr. Dárdai Sándort kiáltotta ki jelöltté. Dárdai, ki jelenleg Nagyenyeden időzik, küldöttség által hivatott meg a gyűlésbe, ahol rövid beszéddel a jelöltséget elfogadta. Zala megye bakai kerületében november 10-én lesz az új választás. A szabadelvű párt jelöltje itt Fack Károly a nyugati vasút vezérigazgatója, a mérsékelt ellenzéké Oborin Ferencz, a függetlenségi párté Thassy Imre földbirtokos. — A zalaegerszegi kerületben a választás szintén nov. 10-én ejtetik meg. — A szilágysomlyói kerületben a függetlenségi párt A HON TÁRCZÁJA. SZERETVE MIND A VÉRPADIG. Történeti regény a Rákóczy-korból. Irta JÓKAI MÓR. 12-dik ELSŐ KÖTET. Folytatás. A szabály szerinti dobütés hangzott, mire a három küldött közül a káplár előlépve, egyik kezét a csákójához emelte, a másikkal pedig egy akkor metszett topolyfa-vesszőt (mintegy singnyi hosszút) nyujta át a vezérnek, e szavakat mondva hozzá: »Pardon, gráczia a szegény delinquensnek, vitéz ezredes kapitány uram!« Háromszor kell ismételni ezt a kérést; ha a harmadiknál is azt feleli rá a vezér, hogy Istennél a kegyelem , s aztán azt a rövid vesszőt kettétöri s a földre dobja, akkor már »lőttek« a szegény elítéltnek. De mielőtt kettőbe roppanthatta volna Ocskay azt a vesszőt, valaki megfogta gyengén a kezét. — Ilonka volt az. — Hol vette ezt a nagy bátorságot, hogy egy olyan kegyetlen erős kezet halált csináló munkájában megakaszszon ? — Ajándékozza én nekem kegyelmed azt"a topolyfa-vesszőt. Jaj de szépen tudott kérni az édes szájával, hát még azzal a beszélő két szemével. Ocskay ránézett, s rajta veszett a szeme, — a lelke is. — S mit akar kegyelmed, szép búgom, ezzel a topolyfa-vesszővel ? — Elültetem s addig öntözöm, mig kihajt: szép fa lesz belőle. Ocskay elmosolyodott rá s odanyujtá a leánynak azt a a topolyfa-vesszőt. (Még e század elején is megvolt az Ocskay kastély kertjében az a nagy jegenyefa, a mi ebből a topolyvesszőből lett: úgy hitták, hogy a »kegyelem fája.«) — No te gézengúz! kiálta Ocskay a delinquensre, most az egyszer száraz lábbal gázoltál ki a binárból. Fogd ezt az aranyat, fizesd ki vele, akit megkárosítottál. Annak köszönd az életedet, hogy jó védszentet választottál, mikor megbérmáltak. Feljöhetsz a kézcsókolásra. De biz azt a kézcsókot nem várták be. Ilonka vigan szökdécselve futott be a belső palotába, anyját felkeresni, a ki elfutott az executió elől s a párnák közé dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást , mikor azt a szegény kuruczot agyonlövik. — Nézd! Itt a kegyelem vesszője! Nekem adta egy kertemre ! Ezt én elültetem és ki fog hajtani. A nagyasszony sejtette már, hogy sok más egyéb is gyökeret fog ott verni, s levelet hajtani: nem csak az a topolyvessző. .. Még egy várostrom. — No, édes asszonynéném, mondá, másnap reggelre kelve, Tiszáné nagyasszonynak Tormássy László nagybátyja: — most hevenyében Ocskay László urammal még egy vár ostromához fogunk hozzá, s ha Isten megsegít, be is veszszük. — Hát már ilyen hamar odább akarnak menni kegyelmetek ? No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja. — Ellenkezőleg! Nagyon soká is itt maradunk. Csak azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom. Az ő szive az a vár, a kit be akarunk venni. Időnk pedig van a megszállásra elég, mert a fővezér parancsa az, hogy itt őrizzük addig Lévát, meg a bányavárosokat, a mig ő Eger városát behóditja s a fejedelem Tokajt löveti. A nagyasszony kegyesen mosolygott ene a szóra. — Hát hiszen ha »suttogóba« küldték édes bátyám kegyelmedet hozzám (a »suttogó« volt az előjátéka a formális leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk róla. Szóból ért az ember, aztán szegény megboldogult uram azt szokta mondani, hogy »dara paca, boni amici,« a mi magyarul annyit tesz, hogy »aki lovat vesz, nézze meg a fogát.« — Én, a mióta szegény vémet, Kovách Istvánt, olyan szerencsétlenül lakodalma napján megölték, felfogadtam, hogy soha több vőlegényt a leányom számára nem választok, — hanem ő rá bízom, hogy szemelje ki magának szíve szerint, akihez legjobban odatalál az indulatra, én nem keresem, csakhogy becsületes ember, jó magyar és nemes ember legyen; iszákos, lunatikus, nyavalyatörés ne legyen, se olyan fiatal ne legyen, hogy az ajka legyen kopasz, se olyan vén, hogy a feje teteje legyen az, egyébiránt nem bánom, ha tiz testvérrel osztozik is otthon s a leányomnak a napával kell is egy konyhán lenni. Még csak a vallására sem nézek : nem bánom, ha pápista is, ámbátor ez nagy galiba lehet az összekelésnél. — No hát mindezekre igen jó feleletem van , mondá Tormássy. — Ocskay László uramnak, hogy becsülete van , azt meghallhatta édes bugomasszony maga a fejedelem leveléből; hogy jó magyar, azt hirdetik a tettei ; nemessége olyan régi, mint a Tiszáéké. Hogy a bor nem árt meg neki, azt megmutatta a tegnapi ítéletével. Férfinak olyan, hogy nincs párja az országban. Egy testvére van, azzal már megosztozott. Ocskói kastélyában nem lesz más asszony, aki parancsoljon a leendő feleségénél. — Vallására nézve igaz, hogy buzgó pápista , de e miatt ne legyen aggodalma kegyelmednek ; a mi fejedelmünk nemcsak a vallásszabadságot proklamálta, hanem még a vallások közötti jó egyetértést is : a hogy ezt kegyelmed megláthatja ezen az emlékpénzen, a mit a fejedelem vezetett kiválasztott hivei számára, s a mit kegyelmednek küld általam Ocskay, a szives vendéglátás emlékezetére.*) Nagy gyönyörűséget okozott ez ajándékkal Tormássy a nagyasszonynak. — Nem tudom, mivel örvendeztetett volna meg jobban kegyelmed, mint ezzel az emlékpénzzel, amit csak híréből hallottam eddig emlegetni. Nem volt erre szükség, hogy még jobban megszeressem ezt a derék ifjút, mint ahogy eddig megszerettem. Ha én rajtam állna, két kézzel adnám hozzá a lányomat, még ma, nem is holnap. Hanem én már ebbe bele nem szólok többet. Egyszer tettem, megbántam. Azóta négy esztendő elmúlt. Sok derék ifjú legény megfordult a házamnál, háztűznézőbe, leánykörőbe, mindeniknek azt mondtam : ott van a leány, édes uramöcsém ; nem tartom üveg alatt, beszélhetsz vele egyedül ; úgy neveltem, hogy ne kelljen mindig strázsálni és lesni, hogy mit beszél, merre jár ? ha meg tudod nyerni a hajlandóságát, tied lesz, elviheted ! — De biz az még mindig csak idehaza van : senki se fogta el. Ha kérdeztem tőle, mert nem tetszik neked ez az *) Ez volt az a ritka emlékpénz, tallérnyi nagyságú, amelyiknek az egyik oldalán magas domborműben Rákóczy Ferencz daliás mellképe látható, a másikon egy égő oltár (a honszerelem oltára, melyen a tüzet egy magyar hős alakja gyújtja meg, s melyre virágaikat hintik a három vallásnemtöl. A bécsiek később egy ellenmedailonnal válaszoltak erre, melynek egyik oldalán amaz ismeretes allongeparókás fő volt verve, a másikon ugyanazon oltár, de melette egy pánczélos dragonyos, a ki az oltártüzet eloltja sat három vallás nemzőit kergeti háromfelé. Mind akettő láthaól a budapesti n. múzeumban. J- Milyik, az a másik? Nem derék ember-e ? Milyen jólovas ! milyen vitéz harczos! milyen jó gazda! mennyire szép alak! Mind ráhagyta, hogy igaz lesz az, úgy van , de hát ő valami mást keres. Nem tudom én, hogy mit ? Talán olyan embert, amilyenek a holdban laknak. Annyit veszek észre rajta, hogy azokhoz az urfiakhoz, akik csak vadászatról, bajvívásról, tánczról tudnak neki beszélni, nem igen húzódik; épenséggel idegen azoktól, akik naphosszant kártyáznak, azt gondolta egy némely, hogy talán lantolva, dalolva lehet megnyerni a kedvét, azt meg épen kinevette, akadt aki verseket darált el előtte , az elől elbújt, ha már jönni látta. Nem tudom én, mi kell ennek? Sokszor meglepem az apja könyvtárában, amint a könyveket sorba nyitogatja, de azok mind diákul, németül, meg francziául vannak. Azt pedig ő nem érti. Honnan tanulta volna meg ? A leányt Csak nem lehet cserébe küldeni Nagyszombatba, hogy tanuljon meg németül , könyvből pedig azt nem tanítják. Azután az urfiak sem igen tudnak lesz ahhoz. A bichaec hoc-on túl nem igen vitték. Biz itt astronomust nem igen kap ezen a mi vidékünkön, aki neki a csillagokat megmagyarázza, pedig mindig azok között szeretne járni. Szegény boldogult apja is ilyen volt: az égen megismerte a »kost,« de a földön nem tudta megkülönböztetni a foklyot a báránytól. Könyv nélkül tudta Horácziust, hanem a cselédet nem tudta összeszidni, ha valami kárt tett. A lánya is olyan: egészen ráütött: tőlem semmit sem örökölt. Aki ezt el akarja venni, a másvilágról jöjjön. — No hát az én kliensem épen onnan jött. Monda Tormássy, azután megbiztatá a nagyaszonyt, hogy miután elég idő van a várostromhoz, a győzelem egészen bizonyos , amit a nagyasszony maga tartott legkivánatosabbnak. (Folytatása következik.) jelöltje Thaly Kálmán. — Az udvardi kerületben a függetlenségi párt, miután Justh Gyula a jelöltséget el nem fogadta, Somssich Iván grófot léptette föl, ki e hó 23-án tartja programmbeszédét. A szabadelvű párt jelöltje itt tudvalevőleg Bahó alispán. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter a képviselőháznak egy holnap ad hoc tartandó ülésén kimentő exposé kíséretében elő fogja terjeszteni az 1882-dik évi költségvetési előirányzatot. Expozéjában a pénzügyminiszter — amint értesülünk — nemcsak a jövő évi költségvetési hiány fedezési módja felől fog nyilatkozni, hanem az aranyjáradék konverziójának eddigi állását is részletesen ismertetni fogja. A költségvetés magában a rendes szükségletben valószínűleg kedvező mérleget fog felmutatni. A rendkívüli szükségletnél ellenben, különösen a »beruházások« czímén, nevezetesen a közlekedési minisztériumnál jóval tetemesebb összegek irányoztattak elő, miután a budapest-zimonyi vasút kiépítésére még hátralevő 14 millió frt, továbbá a budapesti Dunaszabályozásra több mint 1.300,000 frt, a Tiszaszabályozásra 1.000,000 frt, Szeged részére több mint 300,000 frt, a szegedi vasúti hídra 450,000 frt, az államvasúti beruházásánál több jelentékeny összeg s ezenkívül folyó szabályozási munkálatokra több mint 700,000 frt, valamint a gépgyárra és a diósgyőri aczélgyárra egyenként egy fél millió frt kiadási többlet figurái a közlekedési minisztérium előirányzatában. E kiadási többletek magukban több mint 19,000,000 írtra rúgnak, mely összeggel azonban a közlekedési minisztérium költségvetési előirányzatában 1.600,000 frt bevételi többlet áll szemben. A honvédelmi minisztérium költségvetése csak 200,000 írtnál valamivel nagyobb kiadási többletet fog előirányozni, mely összeg legnagyobbrészt fegyverek beszerzésére, valamint a jelenlegi fegyverek csőüregeinek kibővítésére lesz szükséges. A képviselőház IV-ik bíráló bizottsága ma esti ülésén tárgyalás alá vette Zselenszky Róbert gr., a hidegkúti kerület képviselője választási ügyét. Miután nevezett képviselő választása ellen megvesztegetési vádak emeltettek, a bizottság hosszabb tárgyalás után a vizsgálat megtartását rendelte el és erre Véglső Gellért biz. tagot küldte ki. A választók ügyének védője a bizottságban dr. Várady Béla ügyvéd volt. A képviselőház az államköltségvetés bemutatása után csak a felirat felolvasása s aláírása, lutotóágon'lfieg kínasárÁsil..."trincieti tag a valasztas" kihirdetése végett tart ülést; érdemleges tárgyalásra azonban tárgy nem lévén, körülbelül pénteken elnapolja magát a delegácziók ülésezésének végéig. Ezalatt — mint az »O. É.«írja, a bizottságok, név szerint a pénzügyi bizottság, tart ülést az államköltségvetést tárgyalván. — A vágvölgyi vasutat a kormányba »B. K.« szerint egész Zsolnáig szándékozik kiépíteni s a trencsén-zsolnai vonal kiépítésére a jövő évi költségvetési előirányzatba megfelelő összeg is fel fog vétetni. ■— Az osztrák-magyar uralkodó és a czár közti találkozásra vonatkozólag tegnap megbízható helyről vett értesülés alapján jelentettük, hogy ő felsége és a czár találkozásáról eddig hivatalosan szó se volt; a sajtó mindazáltal nem fogy ki az erre vonatkozó új meg új hírek és kombinácziók kolportázsában. Ezek szerint a találkozást illető előkészületek nem tagadhatók , de az a törekvés nyilvánul, hogy a találkozás az utolsó pillanatig bizonytalanságban maradjon és a nihilista körök figyelmét a czár útjáról eltereljék. Más verzió szerint a czár és az osztrákmagyar uralkodó közti találkozás tervét épen azért állítják egyelőre feladottnak, mivel annak létrejötte a czár személyének teljes biztosságától függött, de az e dispozícziókkal megbízottak a kezességet ezt illetőleg nem vállalhatták el. — Ugyane tárgyra vonatkozólag a »N. W. Tagbl.«-nak Krakkóból a következőket jelentik : »Hogy előkészületek létetnek magas személyiségek fogadtatására, nem tagadható. A krzeszoviczei és trzenbinjai pályaudvarban a javító munkálatok teljes folyamatban vannak. A harmadosztályú vasúti vendéglő Krzeszowiczében fogadócsarnokká alakíttatik át és földiszittetik. A Krakkóban állomásozó 60-ik ezred zenekara az orosz néphimnuszt tanulja. Mind a zenekar, mind pedig a prezumtiv disz-század parancsot kaptak, hogy álljanak útra készen és megfelelően fölruháztattak. Mindez előkészületek alkalmasak voltak arra, hogy a találkozásról szóló közleményeket megerősítsék. Azt állítják azonban, hogy mindez előkészületek csak azért léteznek, hogy az esetben, ha a találkozás mégis megtörténnék, mind az állomási közegek, mind a katonai hatóságok ne lepettessenek meg. Értesítés a közelálló császári utazásról sem a krakkói polgármesterhez, sem a vasúti igazgatósághoz nem érkezett.« — Umberto király — mint a milanói »Nazionale« jelenti — f. hó 28-án indul Ausztria- Magyarországba a Ferencz József ő felségével való találkozásra. — Hobart pasa egy levele. A »Standard« Hobart pasa ismert török tengernagy egy levelét közli, melyet az Konstantinápolyból f. hó 7-ki kelettel intézett Angliához s mely jellemzi Angliának és Francziaországnak az egiptomi ügyben követett magatartása fölötti felfogást Konstantinápolyban. A levél igy hangzik: »Párisi és londoni sürgönyök arról értesítenek, hogy az összes ottani lapok megróják Törökországot beavatkozásáért az egiptomi ügybe. Nem hihetem, hogy ez a nézet egyhangú, mert meggyőződésem, hogy az en gros politikai rablás eme korában is még sok éleslátású ember van, aki ily igazságtalan nézetben nem osztozik. Minthogy nem vagyok beavatva a diplomáczia titkaiba a keleti kérdést illetőleg, az eseményeket csak a néző szemeivel kísérhetem, de ha azt látom, hogy szuverénségi joguk, melyeket Francziaországnak is, e pontban követett bizonytalan nézeteivel el kellene ismernie Egiptomra vonatkozólag, teljesen ignoráltatnak, csak a közönség józan eszére hivatkozhatom az ez ügyben való igazság érdekében. Senki se tagadhatja a szultán szuverénségi jogát Egiptomra vonatkozólag és jóllehet ő felsége bölcsen és szabadelvűen megengedett egy külső intervencziót amaz ország pénzügyeire vonatkozólag, mégis nagyon sok azt mondani neki, hogy, ha komoly lázongás tör ki oly csapatok közt, melyek se több,se kevesebb mint török katonák, egyszerűen keresztbe kell fonnia karjait és nem szabad semmit szórnia. Felette örvendek, hogy ő felsége, a franczia nagykövet erős remonstrálágot küldött Kairóba, hogy az ottani dolgok valódi állapotáról jelentést tegyen és alkirályával tanácskozzék a lépések fölött, melyek szükségesnek mutatkozhatnának, hogy csapatai oly nem illő maguk viseletének ismétlését megakadályozzák. Az állás, melyet ez alkalomból a két nyugati hatalom elfoglal, nem igazolható és sajnálatra méltó. Francziaországnak elég dolga van Tunisszal, hogy az Abd-el-Kader-ügy ismétlésének veszélyétől visszaijedjen és a francziáknak most fölnyilnak szemeik nagyon is mohó afrikai tevékenységük balgasága fölött. És Anglia, melyet végül idegenesen fellármáztak s talán kissé féltékeny is lett Egiptom miatt, az által, hogy Törökország helyett Francziaországot támogatja, azt a nagy hibát követi el, hogy ellenségeinek számát a nagy muzulmán faj közt szaporítja, mely hibát egy napon keserűen fogja megbánni.Eszerint pártjának (a fölfogásban való ellenmondások daczára) van közigazgatási programmja, ami természetesen egyébbel nem volt jellemezve, mint az »organikus fölfogás« emlegetésével. A szavazás fölötte érdekes volt ; sokan hiányoztak ugyan mindenik pártból, de a kormány mellett 204 szavazott és ezek közt volt gr. Zichy Jenő, Lukács Béla, Hoffmann Pál, Mandl Pál is, ami az ellenzéknek rosszul esett, de nem tehetünk róla. Széll Kálmánt betegség akadályozta a szavazásban.* A képviselőház ülése okt. 18 án (Folytatás esti lapunkhoz.) Apponyi Albert gr.: (Zárbeszéd.) A felirati vita az ugyanazon közjogi alapon álló pártok között azon nagy kérdés körül forgott: rendszeresség, vagy rendszertelenség, öntudatosan kitűzött czélok felé való törekvés, vagy a kísérletek politikája uralkodjék-e a most bekövetkezendő országgyűlési ciklusban. Ezen kérdésre megfeleltek többen, különösen kifejtette azt Szilágyi Dezső, tehát szóló nem is foglalkozik ezzel, hanem azokra teszi megjegyzéseit, amelyek azóta a házban elmondattak. A miniszterelnök nyilatkozatai teljességgel nem világosították fel a helyzetet, sőt a theoretikus elvekkel csak elrejtette azt, amit tulajdonképen mondania kellett volna. Szóló és pártja nem theoretikus politikát követel a kormánytól, hanem gyakorlati politikát, amely a nemzet valódi szükségeinek megfelel. A miniszterelnök ama nyilatkozata, hogy a kormány irányát majd kidomborítják a beadandó törvényjavaslatok, szólót nem nyugtathatja meg. E javaslatokból csak azt lehet megítélni, hogy minő megoldást fog nyerni egyes dolog, de hogy létezik-e valósággal kormánypolitika, azt az összes törvényjavaslatokból sem ítélheti meg a ház. Jókai előadó tagadja az egyesült ellenzék abbeli jogosultságát, hogy rendszeres politikát sürgessen, mert abban a pártban sincs egységes, rendszeres politika. Szóló itt hosszasabban cáfolja ez állítást, kijelentvén ismételve, hogy igenis, van az egyesült ellenzéknek egységes politikai rendszere. Ami a közigazgatás kérdését illeti, szóló bírálat alá veszi a kormányelnök erre vonatkozó nyilatkozatát, s arra a meggyőződésre jut, hogy bármikép adja is elő a dolgot, mégis csak a kísérletek politikáját követi e téren, mert kételkedve próbálni meg a régi rendszer fentartását és oly kísérlet, mint új szervezésnek megpróbálása. (Helyeslés balról.) De más kifogása is van a miniszterelnöktől hallott közigazgatási nézetek ellen. A miniszterelnök ugyanis azt mondja, hogy minden eszközzel megpróbza? Mtells Sbad alternatívákba belemenni, hanem csak egy eszme által kell hogy vezéreltesse magát. És a miniszterelnök e magatartása is elég volna arra, hogy szóló vele szemben elenzéki állást foglaljon el. A választásoknál elkövetett tisztviselői presszóról is volt szó s arról mind a miniszterelnök, mind az előadó nyilatkoztak. Szóló is kiterjeszkedik azokra. A miniszterelnök arra hivatkozik, hogy miért nem panaszoltak az illetők ? Szóló szerint nem a panaszjogban van ezen baj orvoslásának súlypontja, hanem ott, hogy a kormányban legyen annyi tisztelet a választások szabadsága iránt, hogy a kormányban legyen annyi érzék az állami életnek erkölcsi alapjai iránt, hogy az illetéktelen befolyásnak gyakorlását tisztviselőitől ne csak ne kívánja, de meg se tűrje, hogy a sikernek ilyen úton való elérése ne képezze az előléptetésnek és a különös kedveltségnek alapját. Addig, míg a kormányzat az ezzel ellenkező szellemben jár el, hiába van törvényben igtatva a panasz beállásának joga és hiába vannak meg azon garancziák, amelyeket különben fentartandóknak vél. Addig tovább fog tartani az a mostani szomorú állapot, melyet a miniszterelnök által tegnap idézett és általa tagadott, de sajnos, igaz szavakkal jellemezhetünk , hogy a kormánypárt ellen nem szabad semmit, a kormánypárt mellett szabad mindent. (Ugy van bal felől.) Miután a vitának tulajdonképeni érdeme pártja szónokai által ki van merítve és az azóta mondottakra több megjegyezni valója nincsen, egyszerűen arra A mai zárbeszédek érdekesek voltak ugyan, de minthogy a ház a szavazást várta és uj eszme nem merült föl, csak abban gyönyörködtünk, hogy milyen keservesen esett a szélbalnak azon tény fölemlítése, hogy Erdélyben paktált a román intranzigensekkel, valamint azt az erőfeszítést élveztük, melyet gr. Apponyi kifejtett, hogy bebizonyítsa, mi