A Hon, 1882. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-14 / 45. szám
45. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési iroda Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HmnnEiÉSEfi szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1882. Kedd, február 14. Ivadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Idlőfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................................... . 8 et 8 hónapra ...... . . . . . 6 é • 6 hónapra ........ . . . IS . Az esti kiadás postai különküldéséért felül*fizetés negyedévenkint....................... , 1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, február 13. Nem hinné az ember, hogy mennyi dolga van a képviselőháznak, mikor látja, milyen gondatlan kényelmességgel tárgyalja a folyó évi költségvetést, mintha csak azon törné fejét, hogyan élje el az időt. »Nagy szónoklatok «-nak híre sincs, vezérférfiak nem szólalnak fel, ha csak Irányit elismert tekintélyével párt nélküli vezérnek nem tartjuk. Mindössze csak Hermann mulattatja a házat azzal a vakmerőséggel, hogy ő ért a tűzrendőrséghez ép úgy, mint a paleonthologiához, a politika minden ágához ép úgy, mint a természettudományokhoz és ez jogosítja fel nem csak arra, hogy ítéljen elevenek és holtak felett, hanem arra is, hogy megvonja másoktól a jogot, hogy pl. az állattan minden részéből előadást tarthassanak, a ki minden tudományban szakértőnek és kategorikus ítéletre jogosítottnak tolja fel magát. Valóban, bámuljuk a képviselőház türelmét, hogy ezeket az igazságokat elhallgatja, s egyúttal elnézi, hogy mint rántanak le előtte rendre mindenkit, a ki némely agyafúrt szélbali képviselőnek nem tetszik. Ily ellenzéki szabadossággal szemben jóleső elégfelullgáta a Jusz többségének Zsigmondy mai felszólalása, ki egy érdemes tudósunk védelmére kelt és Trefort miniszter valóban sikerült magvas beszéde azon támadások ellenében, melyek csak azért határozottak, mert teljes mértékben meggondolatlanok. De sem e szép beszédek, sem Literáti Ödön rövid, higgadt beszéde meg nem mente a házat attól, hogy a többi beszédek alatt ne unatkozzék vagy ne boszankodjék. Az ezekben megérintett kérdések, nevezetesen a polgári házasság, a vallásszabadság már annyira ismeretes dolgok, valamint az is tudvalevő, hogy ezekre nézve a kormány és pártja a fokozatos és nem a radikális reform mellett foglal állást. A zsidók és keresztyének közötti polgári házasság behozatalával e kérdésben lényeges haladás fog történni s még inkább akkor, ha a többi, felekezetek közötti, főleg házassági kérdésben létező anomáliák, a jogegyenlőség felé haladva, elenyésztetnek. Ez ügyek elintézésével az átalános vallásszabadság sok nehézséggel járó kérdését gyökeresebben még sok ideig nem lesz szükség megoldani. E kérdéseknél sokkal aktuálisabb a középiskolai törvény sürgetése. Ez már egészen helyénvaló volt, mert csakugyan idején lenne, hogy ez végre valahára letárgyaltassék. A vita folyamán felmerült kérdésekre nézve egyébiránt sokkal több az előkészület a kormány részéről, hogy sem ennek lehetne mulasztást vagy késedelmet szemére vetni. Ellenkezőleg áll a dolog. A képviselőház pazarolja el drága idejét és “fcfcsTéTfgff111 i!o§_nitájk^ir.a bizottságok érdemleges müküdAsfit-JIa. valakit a kormány lenne jogosítva arra, hogy az országgyűléstől követeljen nagyobb szorgalmat és több munkásságot. Gondoljuk csak el, hogy az új országgyűlés érdemleges, maplát tulajdonképen még nem végzett. — Megalakult, nagy felirativitást csapött, a delegáczióban a közös kiadásokat megalapító, a bizottságokban pár kisebb törvényjavaslatot letárgyalt és most épen egy hónap óta foglalkozik a költségvetéssel anélkül, hogy hosszadalmas tárgyalásának egyetlen egy új eszme avagy csak indítvány lenne eredménye; anélkül, hogy a felhalmozott feladatok megoldása ezáltal csak egy lépéssel is előmozdíttatnék. Most ennek a sok beszédnek még csak a politikai helyzet tisztássá sem lehet czélja.A szélsőbal régi állásában meg van aa nélkül, hogy parlamenti hódításokra készülne, a mérsékelt ellenzék, pedig egy időre legalább ezekről lemondani látszik. Hozzájárul, hogy a figyelmetlen képviselőházzal szemben még az egyéni hiúságokat és választók iránti kötelességeket sem igen látszik, a fölszólalás kielégíteni. Azt meg a legfeljebb három napig tartó angol költségvetési vita eléggé bizonyítja, hogy a parlamentarizmus erejéhez és sikeréhez épen nem szükséges a hosszú költségvetési vita. Ha e helyett legalább a pénzügyi rendezéssel szoros összefüggésben álló petróleumadó és vámrevízió , az adózók érdekében benyújtott pénzügyi bíráskodás , a közigazgatás kiváló javítására és biztosítására ható megyei háztartási és hivatalnoki kualifikácionális törvényjavaslatok, valamint kulturális fejlődésünk alapbiztosítékát képező középiskolai törvényjavaslat letárgyaltatnék, még ez ülésszakban , akkor bizonyára maradandó hatása lenne ennek a közélet legfontosabb ágaiban. Pedig ezek még nem is a nehezebb feladatokat képezik. Ott vannak a kodifikácionális kérdések, ott a ma is említett, polgári házasság kérdése a keresztyének és nem keresztyének között, ott van a fontos adókezelési törvényjavaslat. Ezek bizony méltóbb feladatok a képviselőház bizottságainak és — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 14. napján d. u. 6 órakor értekezletet tart. — A vámtariffára vonatkozó törvényjavaslatot szerdán fogja a kormány előterjeszteni. A terjedelmes indokolás, mintegy 200 lapra megy. A főbb változások a gabnavám 25—50 krral való behozatalában, a kávévámnak 24 frtról 32 frtra emeléséből, és a gyapotszövetek vámjának a mostani 40—50— 60 frtos tételek helyett, két osztályban, 50—80 frtos tételekben megállapításából áll. A határvonalat 600 grammos súly teszi. A vámrevízión kívül egyúttal egy zárlati törvényjavaslat is be lesz terjesztve, mely elfogadás után azonnal életbe lép. Az egyes tárczák költségvetésének tárgyalási rendjére nézve, az »O. É.« szerint a sorrend úgy állapíttatott meg, hogy a közoktatási tárcza után, mely most van szőnyegen, a pénzügyi utána a közlekedési, ezutána a kereskedelmi és végül a honvédelmi tárcza költségvetése fog felvétetni. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsonyi elnök megnyitván, előadja, hogy a mai értekezlet tárgyát Zichy Jenő grófnak a magyar ipar pártolására vonatkozó hat.javaslata képezi. A határozati javaslat felolvastatván, Kemény Gábor b. miniszter ,Prileszky Tádé, Busbach Péter és Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásaik után a kereskedelmi miniszter javaslata értelmében abban történt megállapodás, hogy a földművelési ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával indítvány fog tétetni, mely szerint a határozati javaslat indokolt jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utassitassék. Tisza Kálmán miniszterelnök Iványi Dánielnek a színházi előadásokra, vonatkozó határozati javaslatára nézve előadván álláspontját, ezt az értekezlet magáévá tette, mire a tanácskozás véget ért — Bizanóból jelentik a »P. Ll.«-nak mai kelettel, hogy ott az inzurgensek egy uj proklamácziója kering, mely az impressum szerint, Rómában nyomatott, de a cziril betűk Nándorfehérvárra mutatnak, míg az első proklamáczió láthatólag Czetinjében készült. Az uj proklamáczió harczról beszél »élet-halálra a Szerbiával és Montenegróval való egyesítés« czéljából és vissza nem adható, Ausztria- Magyarországra nézve nagyon sértő módon nagy-szerb tendencziák mellett kardoskodik. Egy pánszláv akczióbizottság látszik e proklamácziót terjeszteni, és pedig a déldalmácziai kikötővárosokban bizalmi férfiakkal kell bírnia. — A »Goosz« folytatja hadjáratát az orosz dhauvinisták ellen. Nevezett lap belátja, hogy Oroszország jogi állammá fejlődése a béke időszakát tételezi föl és a háború csak az abszolutizmusnak és a forradalomnak válhatnék hasznára. Arra emlékeztet, hogyan vitetett Oroszország 1876-ban oly háborúba, melynek megkezdését senki sem akarta. A «Golosz« a többi közt ezeket mondja: »Egy hólapda, melyet valaki Moszkvában formált, megindult és oly lavinává növekedett, hogy minden akadályt lerombolt. Folyt az orosz vér , kidobatott az orosz pénz, amelynek árfolyama annyira hanyatlott, hogy isten a megmondhatója, mikor heverjük ki azt. Nem ugyanez ismétlődik-e most is ? Moszkva harczias manifesztumokat küldöz szét Oroszországban. Az emlékünnepeken oly beszédek hangzanak el, melyek izgalomban tartják az európai közvéleményt, sőt , mint mondják, diplomácziai magyarázatokat is követelnek. Honnét tudjuk azt, nem akad-e újra valami nyugdíjazott tábornok, aki maga köré gyűjti az önkényteseket? Ki lesz képes megfékezni az uj árt, ha a körülmények azt ismét ragadóvá tennék ? Azonban az utolsó háború még emlékezetünkben van, tanulságait nem szabad nyomtalanul eltűnni hagyni. Hinni akarjuk, hogy az orosz társadalom ezúttal jóval hidegebb vérrel fogadandja a barczi tárogatókat, és hogy tudni fogja feltartóztatni az árt, amíg nagy mérveket nem öltött. Nem kell nekünk most veszedelmes játékba bocsátkoznunk, nem kell bravúr áriákat szereznünk az oly magas eszmékre, a minő »Oroszország történeti rendeltetése,« »szláv testvériség,« »szláv egyesülés« stb. Két harczias manifestum jelent meg nemrég a lapokban, az egyik toaszt alakjában, a másik vezérczikk képében, ezek nyilván bizonyítják, hogy társadalmunkban vannak emberek, akik nem gondolva a jövőre, nem törődve a jelennel, könnyű szívvel készek belesodorni a háborúba, nem Törökországgal való háborúba, amint az 1877-ben történt, hanem az európai koalíczióval való háborúba, »kitűnően képezett« sok milliós haderővel. Az ily embereknek szükségesnek tartjuk megmondani : »Ne játsszatok a tűzzel ! Megégetitek magatokat!« A »Dziennik Poznanski« egy orosz diplomatával folytatott interviewról tesz jelentést, melyből kitűnik, hogy Oroszország nem sürgeti, a hirtelen szakadást Ausztria-Magyarországgal, hanem ugyanazt az agitáló és cselszövő rendszert akarja ellene színre hozni, melyet Ig na t iev követett a portával szemben, mint konstantinápolyi nagykövet. Oroszország meg van győződve, hogy a siker most se fog elmaradni, mert »Ausztria-Magyarország politikai felbomlási menetének szakadatlanul előre haladnia kell.« A cseh egyetemnek az osztrák főrendiház által történt megszavazása alkalmából a cseh lapok örömtől áradozó czikkeket hoznak. Végre valahára megvirradt a nap, amikor a cseh nemzet meggyőződhetik, hogy igazságos követeléseivel nem utasítják el. A cseh egyetem kérdése valóságos vizsgálat volt arra nézve, vájjon Ausztria kormányszervezetében csakugyan gyökeret vert-e a nemzet kibékítő irány Taaffe gróf a Cseh egyetem kérdése körül tanúsított plénumának, mint pletykák és személyes támadások meghallgatása, mire jelenleg a szélsőbal táborkara a házat kárhoztatja. Ha nem halad a reformmunka, ezért legkevésbé lehet hibáztatni a kormányt. Inkább vethet magára a parlamenti többség és főleg kisebbség. Jó lesz ezt megfontolni, magaviselete teljesen meggyőzte a cseh nemzetet arról, hogy ismeretes programmjához komolyan akar alkalmazkodni. Különben a cseh egyetemre vonatkozó törvény megszavazása magára a kormányra nagy jelentőségű. Most bebizonyodott, hogy Taaffe gr. — ha akar — a főrendiházban is többséget szerezhet. Ez a tudat a Taaffe-kabinetet bátrabbá és határozottabbá teheti. — Az agitáczió Montenegróban. A »P. Lt.« katonai levelezője egy f. hó 8-ki keletű raguzai levelében kereken kijelenti, hogy a herczegovinai bokhéz fölkelés végleges és tartós leküzdését csak Montenegró leveretése után várhatjuk.« Csetinyében és Grahovóban oly dolgok történnek, melyek nem engednek több kétséget, az iránt, hogy a higgadt politikusok és nyugodtan gondolkodó emberek száma Montenegróban a pánszlavista, mellesleg angol pénzzel is szitott agitácziók fanatizáló hatása alatt elolvad mint vaj a napon. Az agitátorok közt vannak osztrák szlávok, magyar szerbek és angolok is, akik rózsás jövővel ámítják a népet, ha Ausztria-Magyarország ellen fölkel. A levél ezután ezt mondja: »Az utolsó barczok Korito, Konjicza, Focsa és Krusevácz mellett, melyek voltakép csak jelentéktelen összeütközések vagy kémszemlék voltak, sokban hozzájárultak csernagorczi testvéreink képzeletének feltüzelésére és tett-szomjának növelésére. A harczok lefolyását ferdített módon adták elő, a csapatok veszteségeit roppantul nagyították és idáig naponkint a legkalandosabb hirek érkeznek támadásokról cs. kir. őrállomásokra és egyes csapattestek szorongattatásairól. E badar túlzásokat, melyek Montenegróban rendszeresen terjesztetnek és ide is utat találnak, aztán értelmetlen vagy rosszakaratú levelezők kritikátlanul és válogatás nélkül bocsátják világgá. Ezek az emberek hajlandók a csapatok visszatérését az eszközölt kémszemle után visszavonulásnak s e szerint magukat »győzők«-nek tartani. Ennek az a következménye, hogy ama herczegovinai helységek végső lakosai is, akik egy ideig még nyugodtan viselték magukat vagy ingadoztak, többé nem vonják ki magukat a bandák terrorizmusa alól és szaporítják a fölkelők számát, minthogy attól tartanak, hogy hosszabb vonakodás esetén többé nem fognak a csapatok által oltalmaztatok De az inturrekció vezérei, nevezetesen Samardjics Marko, Samardjics Puso Miatov, Kovacsevics Stoján és Tanovics Ozmán bég által gyakorolt terrorizmus borzasztó is és ama helységek lakosainak, ahol csatáikkal megjelennek, lehetetlenné teszik, hogy semlegesek maradjanak.« A képviselőház ülése február 13-án. (Esti lapunk kiegészítéséül.) Az esti lapunkban közlöttek után felszólal Trefort Ágost vallás és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Nem lehet szándékom egy nagyszabású egyházi és vallási vitát provokálni, hiszen annak, nem lehetne semmi eredménye, mert azon fontos kérdéseket, melyek a vallásszabadság köréhez tartoznak, így a budget alkalmával vagy egy petíczió alkalmával megfejteni nem lehet. De miután Iványi J. képviselő úr ezen kérdést napirendre hozta, kénytelen vagyok az ő felszólalására és javaslatára némi észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr minden évben napirendre szokta hozni ezen ügyet és körülbelül — ami a dolog természetében fekszik, mert az igazságnak mindig ugyanezen kifejezése van— mindig ugyanazon érvekkel él. És ez állásomat könnyíti, mert körülbelül én is csak azt fogom mondhatni, amit tavaly és máskor is mondtam. A lelkiismeret és vallásszabadság olyan dolog, amelynek becsét nem lehet megmérni. Épen azért mi, a kormány és azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, mi épen olyan barátai vagyunk annak, mint a t. képviselő úr. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsőbalon.) Én nem látom sehol nyomát Magyarországon a vallási és egyházi üldözésnek, sőt merem állítani, mint máskor is mondtam, hogy olyan mozgalom.r, mint most Francziaországban és Németországban napirenden van, Magyarországon lehetetlen. (Élénk felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Ha sokban elmaradtunk, de a vallási meggyőződés tiszteletében azt mondhatom, hogy az elsők között állunk Európában és e tekintetben a versenyt kiállhatjuk akárkivel. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azonban a t. képviselő úr valami mást akar: az egyházi vagy vallásos testületek alakításának szabadságát, és erre nézve felfogásunk különbözik. A lelkiismeret szabadságát Magyarországon senki sem bántja és nem is szándékozik bántani, hanem a vallási testületek alakításának szabadságát mi másképen formulázzuk, nekünk arról más fogalmaink vannak, mint a t. képviselő úrnak. A t. képviselő úr egy átalános törvénnyel akarja ezt tisztába hozni, mi pedig — mint tavaly is mondtam — speciális törvényekkel. Igenis, ha itt az országban alakul egy felekezet, egy vallási konzorczium, amelynek dogmái az állam czéljaival összeütközésbe nem jönnek, azt mi sem ellenezzük; de ha alakulni akar egy hitfelekezet, amely p. o. dogmái közé azt is beiktatja, hogy adót nem fizet (Derültség), vagy pedig mormonismust akar űzni (Élénk derültség) avagy más efféle dolgokat, ezt nem fogjuk felvenni a szabad vallások sorába. De ha, mondom valamely vallási társulat czéljai az állam czéljaival ellentétben nem fognak állani, ha ezen társulatnak képviselője hozzám jön és engem arról meggyőz, akkor én leszek az első, aki ezen ügyet a minisztertanácsba beviszem, a korona elé terjesztem és törvényjavaslat formájában a ház elé hozom. De mi az átalános törvénynek barátai nem vagyunk, azon okoknál fogva, melyeket múltkor elmondtam. (Helyeslés jobbról. Halljuk!) Én nem mint ember, de mint politikus minden kérdést a magyar államiság és a magyar kultúra szempontjából tekintek és fogok fel. (Helyeslés jobb felől), mert én azt hiszem, hogy oly törvény, minőt a képviselő úr követel, a létező egyházakat és egyházi korporácziókat Magyarországon disszoluczióba fogná hozni, a mi a magyar államiságnak nagy kárára válnék. (Úgy van! a jobb oldalon). Talán nem szükséges ezt bővebben fejtegetni — (Egy hang a szélső baloldalon : De szükséges!) no hát ha szükséges, megmondom, hogy teljes meggyőződésem, hogy a magyar evangélikus egyházban egy szakadás fogna keletkezni, és ki fogna fejlődni egy pánszláv töredék, amelynek a képződése csakugyan a magyar államiságnak és nemzetiségnek nagy kárára válnék. (Úgy van: a jobb oldalon. Halljuk! Zaj.) Ebből az okból, de még más oknál fogva is, nem óhajtom ilyenformán egy átalános törvénynek létrehozatalát, mert tekintve a mostani áramlatot s a kedélyek disposíczióját, egy ilyen átalános törvény a hitfelekezetlenséghez, a »confessionslesighkeit«-hoz fogna vezetni, ez pedig a mai társadalomnak legnagyobb mételye. (Ügy van a jobb oldalon. Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) mert ez minden positiv vallásnak a megsemmisítésére vezet, ahol pedig a positiv vallás megszűnik, ott megszűnik a positiv jog is. (Helyeslés jobb felől. Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Egyébiránt mondom, a lelkiismeret szabadságát tisztelve, ha valaki magát, mint individuum a felvett vallásokon kívül helyezi, mi az ő lelkiismeretét nem bántjuk, hanem azt a jogot nem akarjuk megengedni, hogy ő a létező egyházak keretén kívül neveltesse gyermekeit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Pozitív vallás és egyház nélkül a társadalmat összetartani, csupán politiával kormányozni sehol a világon nem lehet. (Úgy van a jobb oldalon.) Én e felszólalásomra vonatkozólag akarok valamit idézni és pedig nem Szent Ágostonból, vagy Bossuetből, vagy valamely modern theologusból, hanem Renán egyik munkájából. (Halljuk!) Nem akarom az illető helyet francziául felolvasni, hanem felolvasom magyar fordításban. (Halljuk!) »A haza és a család az emberi assocziáczió nagy és természetes alakjai. Mindkettő szükséges, de nem elégséges. Azok mellett fen kell tartani egy oly intézményt, amelyben a lélek táplálékot talál, valamint vigaszt és tanácsot, hol a jótékonyság szervezkedik és ez az egyház, vagy mondjuk az egyházak, melyeket soha nem fogunk nélkülözhetni, a nélkül, hogy az életet, főleg a nőkre nézve kétségbeejtő szárazságnak ne lennék ki.« Ezt mondja Renan, aki nem orthodox. Ő is elismeri a positív és a fennálló egyházak szükségét. Én azért nem fogadom el a t. képviselő úr határozati javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezután reflektál Irányi azon vádjára, hogy ő más egyházakhoz tartozó egyéneket is bizonyos adóra akar szorítani. Erre nézve véleménye az, hogy a párbér alapja a vizitatio kanonikában van. Ahol erre nézve szerződés van, ott a legtöbb esetben a párbér a fundussal összekötött adónak tekintetik, s ott a kormány ezen nézethez ragaszkodik. Ellenkező esetben nem tekintette a fundussal összekötött adónak, de miután ez iránt kételyek és panaszok támadtak, az igazságügyi és belügyi miniszter urakat felkérte, hogy tanácskozzunk ezen kérdésben. Ők más nézetben voltak, és oda nyilatkoztak, hogy amennyiben ezen kérdés vitássá válnék valahol, az a bíróság ítélete által döntessék el. Ezen nézetet elfogadta és így hasonló panaszok a jövőre nézve meg fognak szűnni. Ege másik kérdés a zsidó iskolaalap kérdése. Ezen iskolaalap ügye ezen házban tárgyaltatott és én azt az alapot a ház határozatai értelmében és szellemében kezelem. Az erdélyi konsistoriumok jogait nem bántottam és amit a hadügyminiszter tett, azért én nem vagyok felelős, minthogy én arról nem is tudtam semmit. Az alapok és alapítványokat illetőleg hivatkozik az alapok és alapítványok megvizsgálására kiküldött bizottságnak tagjaira, s kiemeli, hogy ő mindig sürgette ezen bizottságot, hogy tanácskozzék és tegyen jelentést a t. háznak. Az autonómia kérdésére azt jegyzi meg, hogy ő nem mondta azt, hogy a felség rezervált jogainál fogva nem nyilatkozhat, hanem azt mondta, hogy azon munkálat épen az alapok és alapítványok miképi kezelésével is összefügg és hogy addig, amíg ez az ügy nem fog eldőlni, a kormány nincs azon helyzetben, hogy az autonómia ügyében előterjesztést tehessen. A muraközi kérdést illetőleg az a nézete, hogy e kérdés végleges megoldása előtt tekintetbe kell venni azt, hogy ha a Muraköz ki fog kebeleztetni a zágrábi érsekségből, akkor a szlavónországi 40 községet is, melyek a pécsi dioecesishez tartoznak, ki kell kebelezni , valamint nagy figyelmet érdemel az is, hogy a Muraköz kikebeleztetése esetén a zágrábi érsek nem lesz többé magyar püspök és nem fog a magyar kormány hatósága alatt állani. (ügy van jobb felől.) Megengedi, hogy felekezeti ügyekben hézagai vannak törvényhozásunknak, ezeket csakugyan ki kell tölteni. De nem merné magára vállalni a felelősséget azért, hogy a vallásszabadságról átalában szóló törvényjavaslat iránt terjesztessék a ház elé. Lükő azon állítására, hogy ő és a kormány oda sem mernek felemelkedni, ahol 1874-ben álltak, midőn az ő indítványára kiküldetett egy bizottság, hogy tegyen javaslatot az állam és egyház közti viszonyok rendezése iránt, azt hiszi, hogy a helyzet kissé változott. Akkor egy concret eset volt előttünk, melyet tisztáznunk kellett volna : a placetum kérdése. Ezen szempontból kiindulva, ő is indítványozott ily bizottság kiküldését. Ezen bizottság össze is ült, munkálkodott is, jelentést is adott be. De az egész működésnek azért nem volt sikere, mert a jelentés levétetett a napirendről, mert Deák Ferencz maga is a mellett volt, hogy a jelentés levétessék a napirendről. Mert a dolog nem volt még eléggé érett. (Mozgás a szélsőbaloldalon). Itt van két kérdés — folytatja szóló — mely azon viszonyok körébe tartozik. Egyik az alapok és alapítványok kérdése. Vajjon gyorsan halad-e ez az ügy ? És talán csak itt, nálunk vannak akadályok ? Ott önöknél nincsenek akadályok ? (Úgy van jobbfelől.) Itt van a mellékkérdés: a középtanodák szervezése. Ez is oda tartozik, amennyiben épen az egyházak és a felekezetek ezen ügyet kezükben akarják megtartani. S váljon kedvező az áramlat ezen kérdés eldöntésére ? Midőn a múlt országgyűlés utolsó szakában nagy nehezen keresztülvittük az ügyet a közoktatási bizottságban és napirendre tűzetett a házban, ki indítványozta annak a napirendről való leszorítását ? Épen az önök pártja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez tehát az igazi liberalizmus ? Beszélnek mindig a mi álliberalizmusunkról és midőn bizonyos dolgokat liberális irányban tisztázni akarunk mi, önök azokat megakadályozzák. (Élénk tetszésnyilatkozatok a jobboldalon. Nyugtalanság a szélsőbalon.) A t. képviselő úr javaslatba hozta, hogy a ház utasítsa a kormányt a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Ezt a t. ház a legnagyobb inconseptentia nélkül nem tehetné. Itt van a törvényjavaslat az izraeliták és a keresztények közötti házasságról. Ezen javaslat bizottsághoz utat juttatott, a bizottság megteszi jelentését és akkor lesz ideje e tárgyban határozni. A t. ház vagy elfogadja a törvényjavaslatot, vagy nem. Én hiszem, hogy elfogadja, mind a mellett, hogy az extrém táborokban más nézetek vannak. De ha nem akarná elfogadni, akkor lesz idején a kormányt utasítani, egy másik javaslat beterjesztésére. Én tehát ezen határozati javaslatot szintén el nem fogadom. Azok után át kell térnem Hermann Ottó (Halljuk! Halljuk!). képviselő úr tegnapelőtti phillippikáját (Halljuk!) Ezen philippika, ha fontolóra veszszük a felszólalás lényegét és legbelsőbb tartalmát, két részre oszlik. Az egyik résznek van reális alapja. Ő pártja nevében nyilatkozik, hogy a magyar kultúra és a közoktatás ügye az egész pártnak szívén fekszik, abból várja az ország jövőjét. Előad némely bajokat és hiányokat, többek közt, hogy nincs minden községben iskola, mit én jól tudok, de nem mondja, hogy hány községben állítottam fel iskolát. (Tetszés a jobboldalon) Elősorol némely hibákat a középtanodáknál, az egyetemeknél stb. Tökéletesen egyetértek vele. Hanem, ha a t. képviselő úr azt hiszi, hogy valami új dolgokat mondott, nagyon téved. Nincs ember a képviselőházban, aki ezen dolgokat nem tudná. Vagy azt méltóztatik hinni, hogy én soha sem gondoltam ezen dolgokra és sohasem foglalkoztam velük ? Nem pretenciálom, hogy a t. képviselő úr tudjon és olvasson mindent, amit mondok, írok, hogy olvassa körleveleimet vagy rendeleteimet. Mindezen dolgokkal én foglalkoztam és némely bajokat saját initiativám folytán talán orvosoltam is. Másik része felszólalásának csak az ő phantásiájának szüleménye. (Derültség.) Itt vannak a nagy leleplezések. (Halljuk!) Először is a t. képviselő úr saját énjét leplezi le; mondja, legalább implicite, hogy a kormány azon tanférfiakat, akik vele egyet nem értenek, üldözi. Ugyan ki üldözte a t. képviselő urat, míg a múzeumnál volt ? (Zaj a szélső balon.) Én ? Mondhatja ezt rólam ? Nem tudok semmit arról, hogy kellemetlensége lett volna. A t. képviselő úr magát mint mártyrt állította oda, mert bátorsága van bizonyos dolgokat leleplezni. Ne méltóztassék ezt hinni; a t. képviselő úr posícziója nagyon javul. (Derültség jobbfelől.) Higgye el, hogy mindazon tanárok, kik a fegyelmet nem szeretik, de sőt azon tanárjelöltek is, kik megbuktak, mind a t. képviselő úr protectióját fogják keresni, (Zajos derültség jobbfelől.) sőt lesznek és vannak tanárok, a kik nálam kedvezményeket keresnek, azokat meg is kapják s ennek daczára el fognak menni a képviselő úrhoz és engem denunciálni fognak és oly adatokat fognak szolgáltatni, amelyek a képviselő urat tévútra fogják vezetni. (Úgy van, a jobboldalon.) A másik leleplezés az, hogy Magyarországon a tanárképzés és a tanárjelöltek megvizsgálán oly lazán megy, hogy három-négyszer is tehetnek vizsgát. Miért nem méltóztatott az utolsó szabályzatot megolvasni, melyet ez ügyben kibocsátottam ? Hiszen nem a laza, hanem ellenkezőleg a szigorú eljárás miatt van panasz, mert a tanárjelöltek 50 százaléka megszokott bukni. (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő úr, hogy a lazaság miatt annyi tanár lesz, hogy ezek koldulni járnak, és így én nevelem a proletáriátust. Hiszem, hogy vannak tanárjelöltek, kiknek nincs hivataluk, de hát a minisztériumnak vagy az államnak kötelessége minden tanárjelöltnek hivatalt adni? Hisz akkor kötelessége minden ügyvédnek pereket adni. (Élénk derültség.) Nem értem a t. képviselő úr felfogását ez ügyben. Nyilatkozata legalább nem illik azon tábor felfogásához, amelyhez tartozik. Hát megszüntessük a szabadságot átalában s legyen talán a belügyi vagy közoktatásügyi miniszternek joga, hogy a tanulókat bizonyos szakoknak szánja, hogy pl. jogász legyen 25, tanár legyen 15? Hát ez a szabadság ? (Élénk tetszés jobbfelől) Hisz e felfogás szerint kasztokba vagy phalanszerekbe kellene sorozni az embereket. Akkor ezután csak annyi tanárjelölt lesz, a mennyi szükséges, és annyi ügyvéd, a mennyi per van. (Zajos derültség.) A harmadik nagy leleplezés a visszaélés a behratásoknál, a termek túltömöttsége stb. A t. képviselő úr azt mondotta, hogy egy tantárgyra be van írva 819 hallgató, de ezt az adatot én sehol sem találom. Igenis be van írva a leíró boncztanra 241, a tájboncztanra 188, az érzékszervekre 90, a gyakorlati boncztanra — a terem egész nap nyitva áll — 328. De ez nem egy tantárgy. Hogy volna lehetséges, hogy 819 hallgatója legyen egy tanárnak egy tantárgyból? Nem méltóztatott a dolgot vizsgálni. Nem mondom, hogy midőn az ember felszólal, kötelessége minden tárgygyal foglalkozni, hanem, ha az embernek szándéka van, erősen támadólag fellépni, azon tárgyra nézve tájékozottnak kell lennie az embernek. (Elénk derültség jobbfelől.) Mióta a boncztanra nézve a második kathedra egészen parallel kathedra lett, az egyik tanárnak nincs annyi hallgatója. Bizonyos tantárgyaknak van 3—400 hallgatójuk , de nem tudom, hogy lehetne e bajon segíteni ? (Felkiáltások a szélső balon: Parallel tanszékekkel!) Igenis parallel tanszékekkel. Vannak a német egyetemeken is parallel tanszékek, de egyik tanárnak van 60 hallgatója a másiknak 300. Ha már most itt is minden tantárgyra parallel tanszéket fogunk felállítani, azért mégis meg fog történni az, hogy az egyik vagy másik tanár előadásaira, akinek nagyobb híre van, a hallgatók nagyobb számmal fognak menni. Egyébiránt ezen bajokra nézve nem fogunk találni orvoslást a behatások megvizsgálásával. Erre nézve csak egy orvoslás van: még egy egyetemet kell felállítani, (felkiáltások a szélső balon: Persze Pozsonyban !) mert roppant nagy a konfluxus a budapesti egyetemre. Ma is a jogászok száma 1500, az orvosoké pedig 1000, több mint Bécsben. Vagy pedig kénytelenek leszünk, mert oda fog jutni a dolog, hogy minden tantárgyra, különösen a demonstratív tudományok számára nemcsak külön parallel tanszékeket fölállítani, mert utóvégre ez könnyebben menne, nem kerülne annyiba, hanem parallel intézeteket is felállítani, így pl. ha még egy vegytani intézetet akarunk felállítani, mert kénytelenek leszünk arra, ez belekerül 4—500.000 forintba. A t. képviselő úr beszélt még a tanpénzekről. Én a tanpénzek kérdésére nézve tartottam enquettet, abban megbeszéltük a dolgot, de nem tudtunk a fölött tisztába jönni, valamint e kérdés átalában egész Európában napirenden van és nincs tisztázva. Van-