A Hon, 1882. június (20. évfolyam, 149-178. szám)
1882-06-01 / 149. szám
149. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás, Budapest, 1882. Csütörtök, junius 1. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HiRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal ! Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordó reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................... 2 frt 8 hónapra 6 , 6 hónapra....................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint............................. 1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A HO N 1882-dik XX-aik évi folyamára. Előfizetési Ara: Egy hónapra . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Félévre . . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó-hivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadó-hivatala, Budapest, május 31. Ünnepeltetik magukat a vidéken a szélsőbalt képviselők és a mérsékelt ellenzék lapjai is megirigyelvén a dicsőséget, nagyon biztatják képviselőiket, csak menjenek a vidékre, a népet »fölvilágosítani« mert egy nagy veszély fenyegeti — mondják — a hazát : a megszállott tartományok annexiója és ezt meg kell akadályozni. Valószínű, hogy a szélsőbali dikcziók főtenorja is — mint izgatási tárgy — ezen théma felé volt irányozva. És nincs is kifogásunk ellene, mert nagy dolog az bizony és olyan hálás théma ellenzéki szónokra és kortesre nézve, hogy higgadtságból sem szabad annak jogosultságát eltagadni. El is tudnók képzelni, hogy a szélsőbali szónoknak mikép kellene iparkodni megmagyarázni közönségének azt a nagy ugrást, melyet a szélsőbali politika pár év alatt tett e tekintetben. De elismerjük, hogy lesz az nehéz feladat : a törökbarát politika helyébe, a délszláv-barát politikát tenni és azokat a tartományokat, melyeket erőszakkal akartak pár év előtt a török járom alatt, a szabadelvűség nevében megtartani ; most a monarchiára nézve szégyennel és gyalázattal, Törökországra ép úgy mint monarchiánkra nézve, (minthogy délszláv izgalom fészkei lesznek állandó veszedelemül, a délszlávoknak akarják azokat átadni. Ez akkora ugrás és olyan nehéz feladat, hogy nem is szükséges, miszerint ehhez járuljon még az a kérdés is, hogy ki lesz ez esetben orosz szövetségesnek és orosz barátnak tekintendő ; az-e ki e tartományokat ki nem szolgáltatja a délszlávoknak, hanem megtartja azokat, vagy az, ki átadja a délszlávoknak ; ismételjük, e kérdés jogos fölvetése nélkül is, sokkal nehezebb kérdés marad a szélsőbali -bosnyák) politika, hogy sem föltételezhetnénk az illető beszámolókról és kortesekről, hogy ennek fejtegetésébe bocsátkoznak, mert csak nem teszik ki magukat annak a veszélynek, hogy ők a következetesség apostolai, következetlenségeiket leleplezzék és a török-barátok egykori politikájuk alapossága, vagy mostani politikájuk őszintesége és meggondoltsága iránt kételyt támasszanak. Ennek következtében azt hiszszük, hogy a hosszú kocsisorokkal és leírhatatlan lelkesedéssel »bekísért« képviselők »nagyszabású« beszédei, kommentáraikkal együtt abból állottak, hogy szidták a kormányt és pártját, eszme és irány nélkül, szították a mostani állapotok iránti elégületlenséget, az »önálló függetlenség« nem jelzett megoldási módozatának és még ismeretlenebb külpolitikája, teher- és veszélymentes minőségének nagy átalánosságban való hirdetése által. És miután bebizonyíták hazánknak százszor való elárultatását és elpusztulását, ivának »magnum áldomás« annak általuk való megmentésére és feltámasztására. Mert a szélsőbal — és ez az, mi komoly aggodalomra elég okot adhat, pártkülönbség nélkül mindenkinek — régen lemondott arról, hogy a nép politikai vezére és oktatója egyen, vagy, hogy mérlegelje azon felelősséget, mely a kimondott szóban és meginlított akcióban, a politikusra nézve van, elég neki az, ha hízeleghet a közönségnek és izgathatja annak szenvedélyeit. így, a parlamentáris erkölcsökben mindenesetre szükséges és hasznos gyakori érintkezés a képviselő és választó közt, mit e párt elismerésre méltó buzgalommal, talán túlságos mértékben is kultivál, a szélbal érintkezésére nézve égé,szén más jelentőséget nyer; nem felvilágosítás, oktatás, irányadás az, hanem meglehetős nagy eszmezavar, még nagyobb elkeseredés és végtelen nagy izgalom, szóval nem egészség, hanem lázas betegség. De hát ezt bizony mi meg nem akadályozhatjuk, és rosszalásunk is csak e túlzására terjed ki, máskülönben elviselhetőnek tartjuk, főleg, mivel a nemzet idegei olyan erős szerekhez lőnek szoktatva az ellenzék által évek óta, hogy erős meggyőződésünk az, hogy ezt az újabb rohamot is nagy baj nélkül fogja kiállani. Bár apró-cseprő kellemetlenségek vannak vele, sőt talán komoly bajnak is tekinthetjük azt, hogy a képesség és értelmiség sehogy sem áll arányban, sem a parlamentben, sem azon kívül, a szélsőbali szereplőknél azon követelményekkel, melyekkel »érdemeik« jutalmazása végett a nemzettel szemben fellépnek, és hogy ez a parlament színvonalát is csökkenti, azt is igen szomorúan tapasztaljuk. És Ebből a szempontból a mérsékelt ellenzék ellen kifogásunk nem lehet, hanem hát ez meg korteskedéseiben olyan szerencsétlen, hogy mindig a szél dírbanonájára dolgozik, így most is készül lemenni a kerületekbe a megszállás politikája ellen izgatni, erre találhat kész talajt vagy előkészítheti azt maga is, hanem hát nem az ő politikája számára, mert sem a »monarchia prestige «-et, sem az »anarchia« megakadályozására való előkészületet a felizgatható elemek az ő tanácsára nem fogják tekintetbe venni, hanem elfogadják sans phrase a szélbali »azonnal kivonulást.« Hogy pedig az annexiót miképen lehet ez után megakadályozni, azt két okból nem tudjuk, először azért, mert a kortesgyűlések határozatai sanctio és eredmény nélkül valók, másodszor — és talán ez ama híres századik ok — mert annexiót senki sem készít. Jó lesz ezt megjegyezni. — Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 1-én délután 6 órakor értekezletet tart. — A főrendiház június hó 1-én 11 órakor ülést tart. — Lorisz Melikov szentpétervári látogatása, mint megbízható oldalról állítják, teljesen politikai jelentőség nélküli. Kihallgatása a czárnál szigorúan etiquette-szerü jelleggel birt és csak 10 perczig tartott. A grófot azonban úgy látszik, igen barátságosan fogadta a császár, minthogy láthatólag örvendve tért vissza Peterhofból. — Raguzából jelentik a »P. Ll.«-nak tegnapi kelettel. Az itteni »Déldalmácziai és herczegovinai csapatparancsnokság« fel van oszlatva. Jovanovics báró altábornagy ma az »Andreas Hofer«rel, kisérve eddigi törzskarának egy része által, Zárába megy. Ott azonban csak nehány napig marad s azután Bécsbe megy, hogy személyesen tegyen jelentést és javaslatokat terjesszen elő. A csapatparancsnoksághoz beosztott három-három tartalékos tiszt (Jellacsics gróf, Harnoncourt gróf és Wiener lovag bécsi bankár fia) hazatérnek. Minden más törzskar, úgyszintén az összes csapatok az eddigi inturrekcionális területen egyelőre még jelenlegi szerkezetükben maradnak, míg a sorozást — július végén — Herczegovinában keresztülrendezték és az erődítések építése előbbre haladandott. Csak a 79. és 70. honvédzászlóalj, csupa felső- és középdalmácziai, már legközelebb el fog vonulni Déldalmácziábólés több mint négy hónapon át fegyverben állott embereit haza fogja bocsátani. A raguzai kerületi kapitányságban — mint ezt nem is lehetett másképen várni — a honvédujonczozás teljes rendben és a lakosság legnagyobb készségével vitetett keresztül. Egészben itt 155 ujonczot soroztak be. A kattarói kerületi kapitányságban is fennakadás nélkül hajtották végre az ujonczozást, csakhogy ott a hadkötelesek egy negyedrésze távol van és megszökött. A tulajdonképi válságos momentumot július havában fog kelleni legyőzni, ha a herczegovinai kerületekben, a montenegrói határ hosszában (Focsa, Graczkó, Bilek és Nevesenye környéke) lesz a sorozás végrehajtandó. Feloszlatása előtt az itteni csapatparancsnokság még számos jutalmazási ajánlatot küldött be a hadügyminisztériumnak, oly tiszteket, orvosokat és katonákat illetőleg, a kik az inturrekczió utolsó időszakában magukat kitüntették vagy más módon szereztek érdemeket.« / — Beust gróffal foglalkozik a ma érkezett »Augsb. Alig. Ztg.« egy czikke. Elmondván az illető czikk, mily tevékeny része volt Beust grófnak a Magyarországgal létrejött 1867-ki kiegyezésben, így folytatja: »Az 1867-ki év látta a luxenburgi viszályt, és egyúttal Beustra jellemzőleg amaz indítványok visszautasítását, melyeket Tauffkirchen gróf Bismarck nevében hozott át Bécsbe. A luxenburgi kérdésben Beust becsületesen iparkodott a konfliktus kiegyenlítésére , ezáltal Francziaországnak nagy szolgálatot tett, mert ez akkor még nem volt fölcserélve, a Mexikóban elfecsérelt és elhurczolt készletek még nem voltak pótlólag beszerezve, az új fegyver még csak készülőben volt. Szeptember elején volt a két császár összejövetele Salzburgban. Képzeljük, hogy júniusban játszódott le a queraterói véres dráma, amivel mindenki közvetve Napóleont okozta és könnyen el fogjuk képzelhetni, hogy csak a legsúlyosabb politikai okok indíthatták Ferencz József uralkodót, hogy Napóleon császárt magánál lássa. A salzburgi találkozás Beustra nézve ” ■ fontos etape-pá lett: ellenszegülést látott fölmerülni tervei ellen oly oldalról, ahonnan nem gyanította. A magyar politikusok Francziaországgal való benső szövetkezésről egy, Poroszország elleni akczió czéljáiból semmit sem akartak tudni és Andrássy gróf alkalmat vett magának Napóleonnak kereken kimondani, hogy Magyarországra nem számíthat. Ez csapás volt Beustra nézve és derült égből jött villámkép hatott rá, annál inkább, mert átalánosan föltették, hogy épen Andrássy gróf van megnyerve Napoleon politikájának, benső viszonyánál fogva a tuileriák udvarával. Ez azonban nem így van. Párisban akkor, midőn a magyar emigránsok ott voltak, versenytársak voltak Andrássy és Teleki gróf, ugyanaz, a kinek 1861-ben oly tragikus vége lett. Napoleon császár Teleki felé hajlott, a kit minden más komoly politikai körben is sokra tartottak. — Teleki nagyszabású természet volt, erélylyel, akarattal és szilárdsággal birt s azért talán vonzotta a császárt, a ki iikiül ennek híjával volt. Berlinben nagyon számítottak rá, hogy Andrássy jelen lesz Salzburgban. Egy pillanatra ez kérdésessé vált és ekkor Schweinitz tábornok, aki Poroszországot akkor Bécsben képviselte, azt mondta: »Ha Andrássy nem jön, akkor »dobunk lyukas.« Beust még egyátalán nem adta föl a játszmát: októberben Ferencz József uralkodó Párisba utazott és Beust azt hitte, hogy onnan nov. 1-én egy körsürgönyben a kellő ünnepiességgel kell konstatálnia mindkét állam teljes megegyezését és egyetértését minden nagy függő kérdésben és Párisból jőve egy másik sürgönyben kiemelte, mily óhajtandó, sőt szükséges volna egy déli szövetség fölállítása, hogy az északnémet szövetséget egyensúlyban tartsa. A magyar ellenállás a Beust-féle tervek ellen ismét nyilvánult a bécsi lövészünnep alkalmából 1868 nyarán, amidőn valamennyi magyar lap igen élesen nyilatkozott az ünnep nagy-német jellege ellen. Azután 1869 őszén, midőn Beust ismét Gorcsakoff után ment, Ouchyban a magyarok sürgetésére a bécsi és berlini udvarok közeledése jött létre, mely Károly Lajos főherczegnek Berlinben és a porosz trónörökösnek Bécsben tett kölcsönös látogatásaiban lelte kifejezését. Ami 1870-ben történt, ismeretes. Beust négy évig dolgozott egy Francziaországgal kötendő szervetségen egy Németországgá kitörendő konfliktus esetére; az akczió megvolt és Ausztria-Magyarország semleges maradt. Ezzel Beust el volt ítélve. Megkisérlette ugyan még az uj viszonyokhoz alkalmazkodni ; de az uj helyzet — és a Hohenzellern-ház — uj embert kívántak, a ki Andrássyban készen állott.« — Az egiptomi zavargások. A helyzet Egiptomban a legújabb jelentésekből ítélve époly válságos mint volt. A »N. Fr. Pr.« egy f. hó 30-iki londoni távirata jelenti: Arabitól függ, fel fogják-e a katonák konczolni az idegen lakosságot. Tevfik szintén életveszélyben forog és ő is csak Arabi kegyelmétől függ. Ez egyelőre még visszatartja a szoldateskát, kijelentvén, hogy a szultán bizottságot fog küldeni, mire valamennyi külföldinek mégis el kellene hagyni Egiptomot és az adósságok a külföldnek többé nem fizettetnének. A szultán hir szerint már Ozmán Ghazit kijelölte biztosul, ami a nyugati hatalmak törekvéseire nézve rossz jelnek volna tekintendő. A legkülönbözőbb hírek keringenek arról is, várjon Ozmán jelentékeny csapattesttel vagy csak testőrséggel fog Egiptomba menni. A khedive jövőjére nézve még semmi se bizonyos. A szultán Tevfik ügynökének Konstantinápolyban hír szerint kijelentette, hogy Tevfiket a mostani válságban támogatni fogja és rosszalja Halim pretenzióit. A török minisztertanács állandó, de Abdul Hamid tanácsosai semmit se határozhatnak el és a nagykövetekkel se közölhetnek semmi véglegeset, minthogy a szultán saját titkos politikáját csinálja a minisztereken kívül, saját értesítéseit kapja és titkos emisszáriusokat küld ki, a nyugati hatalmakat Konstantinápolyban, úgy, mint Egiptomban paralizálja és egészen diszkreditálja. A rabi, úgyszintén a kormányzók kigúnyolják a hajórajt Alexandriában. A rab i kihíresztette, hogy a hajók az ottani kikötőben visszatartatnak és csak a szultán parancsait várja, mit kezdjen velük. Egy magas egiptomi hivatalnok »országának egyik legfelvilágosultabb embere« egy angol hírlaptudósítóval szemben kijelentette, hogy az autoritást egyedül a khedire gyakorolhatja. Amíg ő maga nem bír tekintéllyel, kormányzásról vagy kabinet-alakításról szó se lehet. Ma ez anyagi hatalmat csak a szultán katonái által szerezhetné meg. Néhány hét előtt még elég lett volna erre néhány rendőr, néhány nap előtt 1000 ember; ma semmiért sem áll jót, ha nem jön 8000 embernyi török csapat. Minden hiba után, melyeket elkövettek, egy török biztos kiküldése csapatok nélkül még a legnagyobb hiba, mert ma még létezik a szultán prestige-e. Ha Arabi ezt is legyőzi, akkor az anarchia várható. Az egyetlen remény most a szultán leggyorsabb akciója marad fegyveres hatalommal. Az angolok Alexandriában az angol kormányhoz nagyobb oltalomért folyamodnak a lázongó csapatok ellen, mint amennyit a hajók adhatnak. Kijelentik, hogy a veszély óránkint nő és a szoldateska egyre rosszabb lesz. A hajóhad maga több mint czéltalan, minthogy az erődök bombáztatása a katonákat csak még jobban elkeserítené. A tengernagy legfölebb 300 embert tehetne partra ama 3000 emberrel szemben, akikből az alexandriai helyőrség áll. A »Pall Mail Gazette« egy kairói magánsürgönye jelenti, hogy az egiptomi hadsereg teljesen lázongó állapotban van. A »Nordd. Alig. Ztg.« jelenti Kairóból. »Egy Blunt nevű angol egy, Londonból az Ashar-mecset (a theológiai fakultás) egy tagjához intézett távirattal nagy izgatottságot okozott Kairóban. A táviratban kérdezősködik, nem ért-e egyet többé Ashar-mecset Arabival, mely esetben Egiptom annexióját a nyugati hatalmak által elmaradhatatlannak jelenti. Ez a távirat épen azt eszközölte, ami jelenleg a legkevésbbé óhajtott fordulatnak tekintendő, t. i., hogy Egiptom különböző politikai pártjait ismét összehozza. Az annexió ez állítólagos veszélyével szemben mind Arabi maga, mind az Ashar-mecset sejkje, sőt a képviselői kamara elnöke, Szultán pasa is, azonnal azt válaszolta a táviratra, hogy a nemzeti párt egyetértettek, melyeknek rózsái teljes virágzásban diszknek; a »kis erdő« ben pompás, széles utakat metszettek, kettő a komákhoz vezet, egy pedig azon új köröndhöz, melyet az igazgató néhány hölgy névtelen, de indokolt fölkérésére csináltatott reggeli dolgozó hevül. E köröndön kényelmes padok s asztalok állanak a kézi munkával mulató nők számára. Écsy László igazgató figyelme még arra is kiterjedt, hogy a kőrönd mellett álló fahidat kőhíd által helyettesítette, nehogy az átjárók léptei alatt dobogó fahíd az ott időző hölgyeket zavarja. A színház díszletei nagy- mérvű újítás alatt állanak. Gerőffy Andor színigazgató most festeti azokat újra, részben pedig másokat kldött helyükbe; társulata, mellyel jövő hó közepén köszönt be, kiválóan jelesen van összeállítva. Igen nagy előnyére fog válni az idei fürdőévadnak, hogy az igazgatóság gondoskodott arról is, miszerint a kevésbé vagyonosok olcsó konyhát nyerjenek. E czélból Fodor Józseffel az uszodával szemben oly étkező helyiségeket rendeztetett be, melyek lombos fák hús árnyéka alatt feküsznek ; ugyanott készült az új kuglizó is. Fodor konyhája teljesen magyar konyha; kiválóan jól főzik benne a Balatonmellék hires étkét: a paprikás fogast. A komákban étkező fürdővendégek innen hordathatják ebédjöket, vacsorátokat, s igy föl vannak mentve a kényszerűségtől, otthon főzetni. Young Rikárd több új évedzést gyártatott a tél folytán; azután két vitorlást épitett s eddig is legnagyobb vitorlását, a »Mariská«-t megnagyobbította. Miután a Balaton tükre valami másfél lábnyit esett, Young kikötőállványát meghosszabbította, úgy, hogy jelenleg több hajó köthet ki ott egyszerre. A zenekarról a legdicséretesebbet hallhatni: jövő szombaton állítanak be a barna fiúk, akkor önmagunk ítélhetünk majd fölöttük. A gyermekek számára kényelmes tornázóhely készül a »kis erdő«-ben, hová is az onnan kisugárzó fasorokba számos új pad került; az utak jelzőtáblákkal lettek ellátva; a »fenyves« ültetvényei nagyban fejlődtek, a komák száma pedig egygyel szaporodott; ez mind haladás, mind fejlődés. A »Kisfaludy«-gőzös naponkint kétszer jár s a déli és nyugati vaspályák igen olcsó menettérti jegyei már folyó hó közepe óta birván érvénnyel, máris több gyógyvendég érkezett; az elsők közé tartozik Füred hű barátja Jármay bácsi, a budapesti gyógyszerészek egyik legtiszteltebb szeniorja. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok harcza. Regény. Irta: P. Szathmáry Károly. I-s. KÖTET. 23 — Hol van most a clarissimus ? — kérdi félelmesen tekintve körül. — Lenn a pinezében, laboratóriumában és ilyenkor késő estig nem is igen szokott feljönni — mondja vidáman a leányka — bátran cseveghetünk. Ezt Apáczai nem is hagyta kétszer mondatni magának, mert az olyan emberek természete szerint, kik egyelőre bizonyos ok miatt nagyon is tartózkodók , miután az ok megszűnt épen a másik tulságba csapott át s olyan otthoniasan érezte magát Margit közelében, mint odahaza akármelyik fonóházban. — Hát mondja csak kedves Margit, aztán szép volt az magától, hogy jól tudva magyarul, itt létem alkalmával azt egy szóval sem árulta el ? — Ön latinul kérdezett és én latinul feleltem; ha görögül vagy zsidóul kérdezett volna, akkor illett volna válaszolnom. .— És kegyed mind tudja ezeket a hagyma szagu nyelveket ? — kérdi Apáczai bizonyos nemével az ijedelemnek. — Ne féljen — mond a leányka, ki szavai hatását észrevette; — atyám még gyermekkoromban megtanított eme nyelvekre, de nem veszem hasznukat és higyje el sokkal jobban szeretek Anikóval a szakácsnéval káposztát savanyítani. — Az már egészen más! — mondja Apáczai — mert ha például be kellene költöznünk a székely földre, ott ugyan kevés hasznát venné akár a zsidónak, akár a görögnek. — Meghiszem — válaszol a leányka — csakhogy majd ha ott leszek, nem beszélek ám sem görögül sem zsidóul, még csak magyarul sem, hanem székelyül. — Mi a manót — mondja Apáczai — hát úgy is tud ? — Tudok ám—mondja mosolyogva a leány,hallja csak: hát ugyan bizony, hogy van kjed. Ejedtől bizony meg is halhattunk vóna! Hogy el tudá megállani, hogy osan sokáig hozzánk ne jöjjön ? Tán ha gazdagabb emberek vénánk, többször es eljőne. Apáczai magánkivül volt örömében, és oly kedvesnek tartotta a leánykát, hogy nem tudta megállani, hogy annak parányi jobbját kezei között össze vissza ne szorongassa. Mi bizony nem tudjuk megmondani, de megtörténhetett, hogy véletlenül egy párszor mégis csókolta. Hogy észrevette-e azt Margit, az nem bizonyos, de hogy kezeit vissza nem vonta , az történelmi tény. Az ifjak párbeszédéből nyíltan kitűnik, hogy ők a szokásos ismerkedésnek egész hosszú létráját néhány percz alatt ugrották át: de hát boldog Isten! nem együtt futottak volt-e le valóságos tűzben égve egy sokkal hosszabb létrán egykor ? És nem telt-e el egy pár hónap azóta, melyben szivek folytonosan ugyanezen tárgygyal és érzelemmel foglalkozott ? — De mit fog mondani mindezekre a clarissimus ? — merült fel a kétség az ifjú szívében. Egy után fog járni az ő gondolata, a miénkkel? — Édes atyám igen jó ember, de az én jövőmmel keveset foglalkozik, és természete, hogy ő ugyan semmit sem szeret újítani, de ha egyszer valami megtörtént, igazi bölcsészettel bele szokott nyugodni. Egyébiránt — folytatja — ha csak jövő sorsunkat és az ő gondolatát akarjuk megtudni: hát itt van a nagy jövendőmondó könyv, szúrjunk bele, nyissuk fel; én már tudom, hogy kell csinálni a hókus-pókust, aztán megtudjuk az egészet. — A bizony jó lesz — mondja nevetve Apáczay — és segített a leánykának egy roppant foliánsot, mely aranyozott pergamenbe volt kötve és roppant kapcsokkal ellátva, a könyves állványról leemelni és az egyik asztalra elhelyezni. Most Grätchen a gazdag fürtéit összetartó smaragdos hajtűt vonta ki, mire gazdag haja leomlott és egész öltönyét ellepte csaknem a földig . Apáczai gyönyörűséggel nézte az igy szászor szebb teremtést. Margit pedig ritka élénkséggel felbontotta a nagy rézkapcsokat; belé szúrt a nagy könyv lapjai közé; szétnyitotta a könyvet s örömtől ragyogó arczczal kiáltott fel: — A Venus! ez csak eléggé kedvező planéta. Aztán az egyik polczról leemelt egy pálmaágat s az-zal háromszoros kört kanyaritott maga körül a szobában ; s minthogy e körben nem volt szabad benmaradni, hirtelen kiugrott belőle; de egyszerre elsikoltotta magát, mert a talaj egyik koczkáját inogni érezte lábai alatt s a szintén megrémülve odaugrott Apáczai karjaiba hanyatlott. E perezben a szoba talajának ellentétes részén egy koczka felnyílt s annak üregéből Bisterfeld uram tiszteletteljes alakja emelkedett ki. — Mit műveltek itt ti gonosz gyermekek ? — kérdé a tudós tanár elképedve, — természetesen latin nyelven. Erre bizony nehéz volt hirtelen felelni, de Margit mégis hamarabb megkapta a hangot. —• Hát, hát — mondja lassanként magát megemberelve — bizony mi valamit meg akartunk tudni s ettől az öreg könyvtől kérdeztünk tanácsot. — Nos hát mi volt az ? kérdé a tudós tanár valamivel szelidebben. Ez alatt a talajkoczkák helyreigazodtak s Margit édes atyjához futva és azt megölelve mondá vagy inkább suttogá: — Hát kedves édes apácskám az a gonosz Apáczai a ki életemet a tűzhaláltól megmentette, most egy második gonoszságot akar elkövetni; azon van, hogy ha hazajön az akadémiáról, engem magával vigyen a székelyföldre. Ebből ugyan a szó valódi értelmében semmi sem volt igaz, de hát annál igazabb volt az érzelmek nyelvén; s azért Apáczai uram — bár igazi protestáns volt — nem protestált egy szóval sem. Margit pedig addig czirogatta, csókolgatta édes atyját; addig erősítette, hogy Apáczainak milyen nagy jussa van ő hozzá, mig elvégre az öreg ur szemeibe könyek gyűltek s mind kettőjüket magához ölelve, azt mondá: — Fiat piscis! (Legyen baj.) Vonatkozott pedig ez a közmondás Forgács császári tábornoknak ama dicstelen hadjáratára, melyről konyha latinsággal ezt a strófát csinálták : »Perge domum Forgács. Terget tua tergora korbács.« (Szaladj haza forgács, Veri hátadat a korbács) ; t. i. az igen vallásos tábornok az erdei havasok közé szorulván: midőn péntek napon halat nem kaptak, a jámbor urnák kevésbé jámbor lelkésze a megszerezhetett juh pecsenyére azt mondotta: fiat piscis! A boldog pár azonban nem sokat gondolt a történelmi adomával, hanem miután az öreg úr karjaiból kibocsátotta őket, egymás kebelén kerestek támpontot. (Vége az első kötetnek.) Balaton-Füredről. (Ered. tudósítás.) Balaton-Füred, máj. 29. A fürdő évad, mint rendesen, ünnepies »Veni Sancte«-val nyilt meg. Az istentisztelet után, melyen nemcsak a már itt mulató gyógyvendégek s a helybeliek, hanem a vidékről is számosan voltak jelen, a fürdőigazgató, Ecsy László, az egyik fürdőorvos, Engel Gyula orvostudor, s az összes fürdőszemélyzet jelenlétében ünnepiesen nyitotta föl a gyógykutak rácsát s evvel az idei fürdőévadot megnyitottnak jelentette ki. A sétatéren egyik veszprémi zenekar játszott, a szünetek alatt pedig a »Szeretetház« növendékei énekeltek csinosan több karéneket, köztök a »Hymnus«-t. A még pár nappal előbb kihalt Füred kicseréltnek látszott , mert pompás sétányán pezsgő élet fejlődött: a főidény előképe előttünk állott. A pompás Balaton kies fürdője az idén is nagyban fejlődött; a fáradhatlan fürdőigazgatót az enyhe tél különösen kedvezményezte az általa megindított szépítések, javítások s újítások létesítésében. Écsy László újból megmutatta, mily kedves neki Füred, mert csakis a szeretett birtokot sziezomázzuk oly kitartóan, mint ő a lefolyt télen és tavaszon a »savanyu-viz«-et. Az eszplanádot meghosszabbították, úgy, hogy jelenleg ott körülbelől kétszázhetven lombos fa nyújt hús árnyékot ; a tóparti kert északnyugati sarkán új virágágyak készül Fővárosi ügyek. — A főváros közgyűlése. A kevés számmal megjelent tagok előtt a főpolgármester a közgyűlést megnyitván, bejelenté, hogy a király a legutóbbi itt tartózkodása alkalmával segélyért hozzá, fordult szegények számára 1500 irtot küldött (Éljenzés). Tavaszy Endre elhunyt biz. tag helyébe Vámosy Mihály póttag hivatik be. Bernátsky Antal a napirend kinyomatása után nyújtott be indítványt, mely a a tárgysorozat fonalán fog előadatni. Az orvosok és természetvizsgálók debreczeni vándorgyűlésére a főváros is meghivatott. Azon biz. tagok teljesítik a képviseletet, kik azon gyűlésre önkényt elmennek. Áttérve a napirendre: a soroksári út 1—11. számú telkek bérlete Kitseer Samu áccsal, évi 500 frt bérért határozatlan időre s félévi felmondással — meghosszabbittatott; a városligeti Horváth-féle fényképészeti műterem telke iránti bérlet is 50 frt bérért három évre hosszabbittatott meg. A kenyérmező-utczai 29 sz. városi telek (395 □ öl) eladása □ élenként 30 frt kikiáltási árral nyilvános árverésen, elhatároztatik. Azonban a feltételek ama pontja, hogy a vevőt, ha három évi időtartam alatt emeletes házzal a telket be nem építi, évi 500 főt bírság sújtja, Királyi Pál indítványára elejtetett. Bemutatták ezután azon pénzintézetek névsorát, hova az árvapénztári pénzek elhelyezhetők lesznek. Az árvaszék és tanács javaslatba hozza: a pesti hazai első takarékpénztárt, a budapest-fővárosi takarékpénztárt, a magyar orsz. takarékpénztárt, a magyar ált. hitelbankot, az első magyar iparbankot, a pesti magy. kereskedelmi bankot s a magyar leszámítoló és pénzváltóbankot. Elnök jelenti, hogy erre a törvény értelmében név szerinti szavazás fog kelleni, mert elsősorban azok felelősek a netaláni kárért, akik a nevezett intézetekre igennel szavaznak. A tárgy meglehetős kényelmetlenné kezdett lenni, többen elhagyták a termet, mások pedig különféle okokat hoztak fel a szavazás elhalasztása végett. Scheich Károly akkorra kívánta halasztani a határozást, midőn nem 60—70-en mint most, hanem 200-an lesznek legalább jelen, hogy a felelősség terhe megoszoljon. Fuchs Gusztáv a javaslatba hozandó pénzintézeteket a pénzügyi bizottság albizottsága által kívánná előzetesen összeállíttatni s csak azután hozni ide. Halász Géza azt mondá, hogy nem ismerik alaposan az idézett pénzintézeteket, s azért előleges megfontolásra van neki is, másnak is szüksége. Br.