A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-01-06 / 1. szám

Ezen nem segíthet sem az E, sem az új testamentum sem a birodalmi kormány sem a birodalmi sajtóvezetés. Itt csak két út van : A törvényes út és a­z erőszak. Tessé­k választani. II. Mint készítik az európai közvéleményt. A„Liberté“ híres franczia lapnak van egy bécsi levelezője, ki hasonlóképen a Jeremiás táborához tartozik. Ezen úri­ember utolsó leveléből következő helyet idézünk, hogy lássák olvasóink, mint készítik Bécsben az európai közvé­leményt. Az idézett hely így hangzik: „A császár szereti a Magyarokat és örömmel megengedte volna nekik, hogy akárhány honvédezredet állítsanak, azonban kiderült, hogy a Magyarok ez új hadsereggel első alkalommal Kossuth és Klapka (sic) vezetése alatt Ausztria ellen akarnak fordulni. Erre a leyális Deák ez ellen fellépett és a dolgot a majori­tással megértette.“ E levelezőről azt mondják, hogy a birodalmi sajtóvezetés fizeti. Ha ez igaz, mit nem hiszünk, akkor a magyar nép arra adózik, hogy ilyen nevetséges hazugsággal ámítsák a világot és izgassák a szabadelvű Európát Magyarország ellen. A „Liberté“ a legelterjedtebb szabadelvű lap és e levélre akárhány Franczia azt hiszi, hogy Deák és a majoritás ellenzi, miszerint fejedelmünk honvédsereget állítson. Ajánljuk a birodalmi sajtó­vezetésnek, hogy e levelezőt mentős előbb bocsássa el, ha csakugyan szolgálatában áll, mert ez a ficzkó még végre azt is kisüti, hogy a birodalmi kormány tulajdonképen a birodalmi reactio. Ez a levelező hamis ember. / 4 A magyarok hadjáratai. G) Glad fejedelem ellen vitt hadjárat. (Folytatás.­) (Kápolnai.) Egyetértés a nemzet kebelében, bölcs bánás­mód a legyőzött népekkel, melyek győzedelmes őseink által nagylelkűen az alkotmány áldásaiban részesítettek, higgadtság a tanácskozások alatt és merészség a kivitelben azon erények, melyek őseinket a honfoglalásra képesítik.­­ Mind­ez azonban még nem lett volna elegendő arra, hogy alig egy millió lélek­­ből álló nép egypár év alatt nem csak egynéhány kisebb feje­delmet legyőzzen, de még két nagyhatalom : a morva­ szláv­ és a bolgárhoni államok erejét is megtörje; erre egy­eszélyes, ta­pintatos, a nép erejének érvényre emelését értő, elővigyázatos és mégis merész fejedelemre volt szükség. Mindezen tulajdonok a­mint már eddig is láttuk bőven megvoltak Árpádban, ki szer­feletti katonai képessége és fényes polgári erényei által nem­zetét és családját a szolgaság- és elenyészéstől megmentve azon hatalomnak vetette alapkövét, a­mely­ először Európát s román mívelődési irányát a byzanczi romlott befolyások ellen meg­óvta és ketté repeszte a nyugati népeket fenyegető roppant szláv tömeget,­­ másodszor pedig a keresztény nemes mívelődési irányt századokon keresztül védte a mindent butító immorali­­tás által proselytákat kereső mohamedán félhold ellen. Vajda őseink utódjai is mindig oly eszes belországlati el­veket követtek volna, mint a minőkkel Árpád alatt találkozunk, vajha a nemzet kebelében soha megszakadások , a nemzet alkotmányától soha elpártolások s a törvényes fejedelem ellen soha honoruló lázadások ne történtek volna! Vajha Magyarhon minden­ fejedelme annyira tisztelte volna az alapját képező népet mint Árpád! Vajha minden fejedelem oly tapintatosan intézte volna el a belországlaji ügyeket mint ő, ki Magyarhon idegen nemzeti­ségű lakosaiból hű magyar polgárokat képezett, a nélkül hogy sem azokat sem a nemzet géniuszát megsértette volna! Vajha minden későbbi fejedelem is annyira kerülte volna az elbizakodottságot mint Árpád, ki lángeszében e tekintetben még némi mentséget találhatott volna! Vajha Árpád minden utódja folytonosan eszében tartotta volna, miszerint nagy elődje néphaddal nyerte meg e hazát szá­mos s jól kitanított bolgár és görög állandó hadsereg ellenében! De most veszem észre, eltértem szövegemtől — elragadott a nemzeti büszkeség, midőn a Nagy-Bolgárhonból győzedelme­sen visszatérő sereg menet­leírásánál eszembe jutott, hogy őse­ink mily fényesen kezdték meg a nemzet pályafutását! Eszembe jutott, hogy várjon a most fiatalságát élvező nem­zedék képes lesz-e a magyar név becsületét nemcsak szavakkal, de majdan tettekkel is védelmezni! „Noblesse oblige“ minden nemes jelszava — pedig a ma­gyar nemzet összesen egy nagy nemesi család, melynek feje a király. — E család tagjai minden alkalomkor emlékezzenek arra, hogy az ezer év óta tisztán ragyogó magyar czimer védel­mére hüven buzgó hazafias szív és erős kar kell. Minden honpolgárnak, legyen az király vagy földmunkás, első kötelesség-- az alkotmánykozi hűség — ez biztosítja a nemze­tet minden belviszályok ellen. Mihelyt azonban akár fejedelem akár nép az alkotmány által létrehozott egyensúlyt zavarja, mihelyt a fejedelem a nemzet jogait sérti, vagy az alkotmány daczára a nemzeti szellemet tekintetbe nem akarja venni, azon­nal elégedetlenség és pártképzések az állam véderejét gyöngí­tik s királyra és nemzetre szomorú napok virradnak. Nem így volt ez Árpád alatt, ki a Nagy-Bolgárhonba tört magyar sereg visszatérte után föhadi­szállását a Duna azon nagy szigetére téve át, mely később Árpád lovászmestere a kun nemzetiségű Csepel után Csepel szigetének neveztetett, noha ő a szigetet nem bírta, hanem csakis mint az ott legelő fejedelmi ménesek igazgatója azon némileg rendőri uraságot gyakorolt. Az elfoglalt haza kikerekítésére Árpád szükségesnek ta­lálta Glad bolgár eredetű fejedelem a Maros, Tisza és Duna közti önálló uralmának is véget vetni, mert ennek további létezése nemcsak hogy a közlekedést Erdélylyel gátolta volna, de a netalán újonnan támadó görög és byzanczi hadaknak egy­szersmind a bántatlan átkelést a Duna balpartjára is bizto­­sítandotta. A hadjáratra kirendelt tábor vezéreivé Árpád Vajtán kívül még két rokonát Szoárdot és Kadocsát nevezé ki, kik vezéri tehetségüket már a Szatopluk elleni hadjárat alatt bebizonyí­tották. _________ (Folytatása következik.) A z­á­s­l­­­a­t. Rakovszky Sámuel honvéd ezredes úr következő c­áfolatot küldött be: A „Honvéd“ 18-dik számában a Komárom előtti csata leírásában azt olvastam, hogy az ellenséget a jobb szárnyon a Janik-féle zászlóaljak és a 2-dik hadtest szuronynyal rohanták meg s verték vissza. Ez tévesztve van, mert a 2/. alatt itt mellékelt napi parancs­ból *) világos, hogy azon elfoglalt sáncz- és ágyúkat a 2-dik hadtestbeli 48-ik zászlóalj, midőn más zászlóaljak már hátrál­tak, vette vissza az első rohamra s hajtotta az ellenséget az ácsi erdőig. Nem szándékom a Janik-féle zászlóaljak érdemeit kicsiny­leni, de ha ők voltak a hátrálok, ezt elhallgatni igen, de a tényezők mellőzésével kiemelni nem lehet. — Ezt azért írom meg csak, mert ezzel úgy hiszem tartozom az igazságnak és történelemnek. Maradván tisztelő bajtársad ____________ Rakovszky Sámuel, ezredes. *) A beküldött 1849. július 4-kén a főparancsnokságtól kiadott napiparan­csot, hely szűke miatt, egész terjedelmében nem közölhetjük; kötelességünknek tartjuk azonban abból következő sorokat kiemelni: „A 48-ik zászlóalj volt az, mely Rakovszky Sámuel vitéz őrnagyának vezérlete alatt előrehaladásra a parancso­mat örömkiáltások közt fogadta, az elveszett sánczokat a bennök maradt ágyúk­kal első rohamra bevette, és az ellenséget az ácsi erdőig visszanyomta.“ Ugyanazon napi parancsban a 48-dik zászlóalj zászlója 3-ad rendű, vitéz parancsnoka pedig alezredesség előléptetése mellett 2-ad rendű érdemjellel diszít­­tetett fel Szerte.

Next