A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1868-01-06 / 1. szám
Ezen nem segíthet sem az E, sem az új testamentum sem a birodalmi kormány sem a birodalmi sajtóvezetés. Itt csak két út van : A törvényes út és az erőszak. Tessék választani. II. Mint készítik az európai közvéleményt. A„Liberté“ híres franczia lapnak van egy bécsi levelezője, ki hasonlóképen a Jeremiás táborához tartozik. Ezen úriember utolsó leveléből következő helyet idézünk, hogy lássák olvasóink, mint készítik Bécsben az európai közvéleményt. Az idézett hely így hangzik: „A császár szereti a Magyarokat és örömmel megengedte volna nekik, hogy akárhány honvédezredet állítsanak, azonban kiderült, hogy a Magyarok ez új hadsereggel első alkalommal Kossuth és Klapka (sic) vezetése alatt Ausztria ellen akarnak fordulni. Erre a leyális Deák ez ellen fellépett és a dolgot a majoritással megértette.“ E levelezőről azt mondják, hogy a birodalmi sajtóvezetés fizeti. Ha ez igaz, mit nem hiszünk, akkor a magyar nép arra adózik, hogy ilyen nevetséges hazugsággal ámítsák a világot és izgassák a szabadelvű Európát Magyarország ellen. A „Liberté“ a legelterjedtebb szabadelvű lap és e levélre akárhány Franczia azt hiszi, hogy Deák és a majoritás ellenzi, miszerint fejedelmünk honvédsereget állítson. Ajánljuk a birodalmi sajtóvezetésnek, hogy e levelezőt mentős előbb bocsássa el, ha csakugyan szolgálatában áll, mert ez a ficzkó még végre azt is kisüti, hogy a birodalmi kormány tulajdonképen a birodalmi reactio. Ez a levelező hamis ember. / 4 A magyarok hadjáratai. G) Glad fejedelem ellen vitt hadjárat. (Folytatás.) (Kápolnai.) Egyetértés a nemzet kebelében, bölcs bánásmód a legyőzött népekkel, melyek győzedelmes őseink által nagylelkűen az alkotmány áldásaiban részesítettek, higgadtság a tanácskozások alatt és merészség a kivitelben azon erények, melyek őseinket a honfoglalásra képesítik. Mindez azonban még nem lett volna elegendő arra, hogy alig egy millió lélekből álló nép egypár év alatt nem csak egynéhány kisebb fejedelmet legyőzzen, de még két nagyhatalom : a morva szláv és a bolgárhoni államok erejét is megtörje; erre egyeszélyes, tapintatos, a nép erejének érvényre emelését értő, elővigyázatos és mégis merész fejedelemre volt szükség. Mindezen tulajdonok amint már eddig is láttuk bőven megvoltak Árpádban, ki szerfeletti katonai képessége és fényes polgári erényei által nemzetét és családját a szolgaság- és elenyészéstől megmentve azon hatalomnak vetette alapkövét, amely először Európát s román mívelődési irányát a byzanczi romlott befolyások ellen megóvta és ketté repeszte a nyugati népeket fenyegető roppant szláv tömeget, másodszor pedig a keresztény nemes mívelődési irányt századokon keresztül védte a mindent butító immoralitás által proselytákat kereső mohamedán félhold ellen. Vajda őseink utódjai is mindig oly eszes belországlati elveket követtek volna, mint a minőkkel Árpád alatt találkozunk, vajha a nemzet kebelében soha megszakadások , a nemzet alkotmányától soha elpártolások s a törvényes fejedelem ellen soha honoruló lázadások ne történtek volna! Vajha Magyarhon minden fejedelme annyira tisztelte volna az alapját képező népet mint Árpád! Vajha minden fejedelem oly tapintatosan intézte volna el a belországlaji ügyeket mint ő, ki Magyarhon idegen nemzetiségű lakosaiból hű magyar polgárokat képezett, a nélkül hogy sem azokat sem a nemzet géniuszát megsértette volna! Vajha minden későbbi fejedelem is annyira kerülte volna az elbizakodottságot mint Árpád, ki lángeszében e tekintetben még némi mentséget találhatott volna! Vajha Árpád minden utódja folytonosan eszében tartotta volna, miszerint nagy elődje néphaddal nyerte meg e hazát számos s jól kitanított bolgár és görög állandó hadsereg ellenében! De most veszem észre, eltértem szövegemtől — elragadott a nemzeti büszkeség, midőn a Nagy-Bolgárhonból győzedelmesen visszatérő sereg menetleírásánál eszembe jutott, hogy őseink mily fényesen kezdték meg a nemzet pályafutását! Eszembe jutott, hogy várjon a most fiatalságát élvező nemzedék képes lesz-e a magyar név becsületét nemcsak szavakkal, de majdan tettekkel is védelmezni! „Noblesse oblige“ minden nemes jelszava — pedig a magyar nemzet összesen egy nagy nemesi család, melynek feje a király. — E család tagjai minden alkalomkor emlékezzenek arra, hogy az ezer év óta tisztán ragyogó magyar czimer védelmére hüven buzgó hazafias szív és erős kar kell. Minden honpolgárnak, legyen az király vagy földmunkás, első kötelesség-- az alkotmánykozi hűség — ez biztosítja a nemzetet minden belviszályok ellen. Mihelyt azonban akár fejedelem akár nép az alkotmány által létrehozott egyensúlyt zavarja, mihelyt a fejedelem a nemzet jogait sérti, vagy az alkotmány daczára a nemzeti szellemet tekintetbe nem akarja venni, azonnal elégedetlenség és pártképzések az állam véderejét gyöngítik s királyra és nemzetre szomorú napok virradnak. Nem így volt ez Árpád alatt, ki a Nagy-Bolgárhonba tört magyar sereg visszatérte után föhadiszállását a Duna azon nagy szigetére téve át, mely később Árpád lovászmestere a kun nemzetiségű Csepel után Csepel szigetének neveztetett, noha ő a szigetet nem bírta, hanem csakis mint az ott legelő fejedelmi ménesek igazgatója azon némileg rendőri uraságot gyakorolt. Az elfoglalt haza kikerekítésére Árpád szükségesnek találta Glad bolgár eredetű fejedelem a Maros, Tisza és Duna közti önálló uralmának is véget vetni, mert ennek további létezése nemcsak hogy a közlekedést Erdélylyel gátolta volna, de a netalán újonnan támadó görög és byzanczi hadaknak egyszersmind a bántatlan átkelést a Duna balpartjára is biztosítandotta. A hadjáratra kirendelt tábor vezéreivé Árpád Vajtán kívül még két rokonát Szoárdot és Kadocsát nevezé ki, kik vezéri tehetségüket már a Szatopluk elleni hadjárat alatt bebizonyították. _________ (Folytatása következik.) A záslat. Rakovszky Sámuel honvéd ezredes úr következő cáfolatot küldött be: A „Honvéd“ 18-dik számában a Komárom előtti csata leírásában azt olvastam, hogy az ellenséget a jobb szárnyon a Janik-féle zászlóaljak és a 2-dik hadtest szuronynyal rohanták meg s verték vissza. Ez tévesztve van, mert a 2/. alatt itt mellékelt napi parancsból *) világos, hogy azon elfoglalt sáncz- és ágyúkat a 2-dik hadtestbeli 48-ik zászlóalj, midőn más zászlóaljak már hátráltak, vette vissza az első rohamra s hajtotta az ellenséget az ácsi erdőig. Nem szándékom a Janik-féle zászlóaljak érdemeit kicsinyleni, de ha ők voltak a hátrálok, ezt elhallgatni igen, de a tényezők mellőzésével kiemelni nem lehet. — Ezt azért írom meg csak, mert ezzel úgy hiszem tartozom az igazságnak és történelemnek. Maradván tisztelő bajtársad ____________ Rakovszky Sámuel, ezredes. *) A beküldött 1849. július 4-kén a főparancsnokságtól kiadott napiparancsot, hely szűke miatt, egész terjedelmében nem közölhetjük; kötelességünknek tartjuk azonban abból következő sorokat kiemelni: „A 48-ik zászlóalj volt az, mely Rakovszky Sámuel vitéz őrnagyának vezérlete alatt előrehaladásra a parancsomat örömkiáltások közt fogadta, az elveszett sánczokat a bennök maradt ágyúkkal első rohamra bevette, és az ellenséget az ácsi erdőig visszanyomta.“ Ugyanazon napi parancsban a 48-dik zászlóalj zászlója 3-ad rendű, vitéz parancsnoka pedig alezredesség előléptetése mellett 2-ad rendű érdemjellel diszíttetett fel Szerte.