A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-26 / 4. szám

Harmadik évfolyam. 4. számt. Pest, január 26. 1869. HMnrED Első magyar katonai hetilap.§ Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti «RéF BRTHI.EN HlilVÉR : ! honvéd alezredes. \­­ A lap szellemi részét illető közlemények­­ a szerkesztőhez i I­­ I intézendők. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. Ára 3 f­rt.­ A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest,­­ egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. | \ \ Előfizetési felhívás „H O N V É D“ első magyar katonai hetilapra. A „Honvéd“ feladata a nemzeti hadsereg eszméjét lehető széles körben terjeszteni. Mi az 1867-iki törvények betűjéhez ragaszkodva egy magyar nemzeti hadsereg létre­hozását követeljük, mely aztán mint egy nagy egész a közös hadsereg kiegészítő része lehet. Mi a magyar nemzet önalkotta törvényeit nemzeti irányban akarjuk kifejteni és szembe szállunk azokkal, kik az 1867-iki törvé­nyeket „osztrák“ szellemben magyarázzák. A „Honvéd“ tárczája képekkel illustrálva jelenik meg. ©З5Г A honvédelemhez kinevezendő valamennyi törzstiszt arczképét lapunkban adni fogjuk, és az illető életrajzokat olva­sóinkkal megismertetjük. A „Honvéd“ előfizetői „Az Olló“ czím­ű­ politikai és irodalmi havi közlönyt ingyen kapják. A szerkesztőség. Előfizetési feltételek: Egész évre (január—dec­ember) . 3 ft. — kr. Félévre (január—június)..............................3 ft. — kr. Negyedévre (január -márczius) .... 1 ft. 50 kr. A pénzes levelek bérmentes küldése kéretik a ..Honvéd­ kiadó­hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Az elvileges különbség gróf Andrássy Gyula és Somssich Pál közt a nemzeti hadsereg kérdésében. Míg Somssich Pál választóihoz intézett beszédjében azt magyarázta, hogy egy nemzeti hadsereg létrehozásából a had­sereg nyolc­felé osztása következnék; addig gróf Andrássy és Trefort Ágoston (kinek beszédjét, a hadserget illetőleg, alább egy második czikkben tárgyaljuk) egészen más szempontból igyekeztek a jelen közös hadsereg boldogító intézményét ki­menteni. Trefort még azt is elismerte, hogy a hadseregnek az államalkotó alapelveknek megfelelőleg kell szervezve lenni, tehát a dualizmusnak tulajdonképen két nemzeti hadsereg felelne meg. Szerinte más kivételes körülményeket kell tekin­tetbe venni, melyek a közös hadserget magyar érdekben is szükségessé teszik. Azonban halljuk először gróf Andrássy érveit; szórul­­szóra közöljük beszédjéből az illető passust és alább kimutatjuk, hogy gróf Andrássy (öntudatosan vagy öntudatlanul — nem vizsgáljuk) a véderőre nézve épen úgy illusiókban él, mint élt hajdan Schmerling a „Centralparlament“ eszméjére nézve. Ugyanis ő azt hitte, hogy az egységben fekszik a hatalom, pedig úgy a szellemi mint az anyagi erő nem az erőszakos egy­ségben, hanem a külünféleség­ egyesítésében rejlik. A gróf Andrássy beszédjének idézett része így hangzik: „Mondatik továbbá, hogy mi feladtuk a magyar hadsereget. Erre válaszom az, hogy mi nem adhattuk fel a magyar hadsereget már azért sem, mivel nem létezett. Léteztek gyalog és lovas magyar ezredek, ezek léteznek most is, sőt szaporodtak tüzéri és más technikai csapatokkal, melyek eddig nem léteztek. A 67-diki törvényhozás egy közös hadsereget és mellette egy ma­gyar nemzeti honvédséget alakított, s igen helyesen cselekedett. Most, midőn a két legközelebbi nagy szomszéd államoknak — egyiknek egy millió négyszázezer, a másiknak egy millió kétszázezernyi egységes hadseregük van — a közös hadsereget két külön sereggé választani annyit tett volna, mint az összes monarchiát és ezzel együtt Magyaror­szágot a legnagyobb veszélynek tenni ki. Oly államok, melyek pénz- és véderőre nézve egyenlő erősek vagy erősebbek a szomszéd államoknál, önállólag szervezzék hadi ere­jüket; olyanok, melyeknek véd- vagy pénzereje gyöngébb mint a kör­nyező államoké, másokkal egyesülnek a czélból, hogy közös véderejök elégséges legyen, és ezt úgy szervezik, a­mint szükséges, hogy a czél­­nak megfeleljen. A legújabb időben ez sok, még dynastiára nézve is elkülönzött államok között történt; nálunk már rég történt, mert egyik fő oka volt a pragmatica sanctió keletkezésének. Abból azonban, hogy egy­ nép egy másikkal közösen szervezi véderejét, nem következik, hogy állami létét adná fel; de abból, hogy, ámbár aránylag gyöngébb más hatalmas szomszéd államoknál, ezt féltékenység szempontjából tenni nem akarja, könnyen következhetik, hogy nemcsak államiságát, de magát az államot is elveszti. Az ellenzék egy része e kérdésben a nemzetnek oly tanácsot ad, mint milyent adott a kigyó a paradicsomban. A különálló hadsereget az államiság fő feltételének szereti odaállítani, mondván: „egyetek be­lőle és mindentudók lesztek,“ de én nem tartok ezen kecsegtető han­goktól, mert a magyar közvélemény józan felfogása meg tudja válasz­tani­ a valót a valótlantól.“ Gróf Andrássy azt mondja: „hogy a gyengébb államok egyesüljenek azon czélból, hogy közös véderejök elégséges legyen, és ezt úgy szervezzék a mint szükséges, hogy a czélnak megfeleljen.“ Mi a czél? A­mint a beszéd többi részeiből kitűnik: a közös védelem. Az elv helyes, s már most azt hinné az ember, hogy az következik, miszerint szerveztetik két nagy nemzeti hadsereg, és ezen két hadsereg bizonyos közös elvek alapján szerveztetik és bizonyos közös intézmények által — mint két nagy egész — egymáshoz csatoltatik. Annál inkább hinné az ember, hogy ilyesmi következik ezen felállított elvből, mert gróf Andrássy hozzá­teszi: „a leg­újabb időben sok még dynastiára nézve is elkülönzött államok közt ez történt.“ Történt bizony, hogy egy apró állam hadserege nagyobb ál­lam vezérlete alatt álló hadseregnek egy hadtestét képezze, s mint egy egész azon nagy testnek egy lánczszemét tegye. De hol történt meg a világon, a­mi ma Magyarországon történik, hogy egy nemzet hadi erejét kétfelé szakítsa; az egyik részt ezredekbe foglalva egy idegen hadseregbe, idegen zászló alatt és idegen vezényszóra­k szétszórja, és így ezen részben a lelkesedést, a nemzeti szellemet szándékosan megölje.

Next