A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-26 / 4. szám
Harmadik évfolyam. 4. számt. Pest, január 26. 1869. HMnrED Első magyar katonai hetilap.§ Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti «RéF BRTHI.EN HlilVÉR : ! honvéd alezredes. \ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez i I I intézendők. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. Ára 3 frt. A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. | \ \ Előfizetési felhívás „H O N V É D“ első magyar katonai hetilapra. A „Honvéd“ feladata a nemzeti hadsereg eszméjét lehető széles körben terjeszteni. Mi az 1867-iki törvények betűjéhez ragaszkodva egy magyar nemzeti hadsereg létrehozását követeljük, mely aztán mint egy nagy egész a közös hadsereg kiegészítő része lehet. Mi a magyar nemzet önalkotta törvényeit nemzeti irányban akarjuk kifejteni és szembe szállunk azokkal, kik az 1867-iki törvényeket „osztrák“ szellemben magyarázzák. A „Honvéd“ tárczája képekkel illustrálva jelenik meg. ©З5Г A honvédelemhez kinevezendő valamennyi törzstiszt arczképét lapunkban adni fogjuk, és az illető életrajzokat olvasóinkkal megismertetjük. A „Honvéd“ előfizetői „Az Olló“ czímű politikai és irodalmi havi közlönyt ingyen kapják. A szerkesztőség. Előfizetési feltételek: Egész évre (január—december) . 3 ft. — kr. Félévre (január—június)..............................3 ft. — kr. Negyedévre (január -márczius) .... 1 ft. 50 kr. A pénzes levelek bérmentes küldése kéretik a ..Honvéd kiadóhivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Az elvileges különbség gróf Andrássy Gyula és Somssich Pál közt a nemzeti hadsereg kérdésében. Míg Somssich Pál választóihoz intézett beszédjében azt magyarázta, hogy egy nemzeti hadsereg létrehozásából a hadsereg nyolcfelé osztása következnék; addig gróf Andrássy és Trefort Ágoston (kinek beszédjét, a hadserget illetőleg, alább egy második czikkben tárgyaljuk) egészen más szempontból igyekeztek a jelen közös hadsereg boldogító intézményét kimenteni. Trefort még azt is elismerte, hogy a hadseregnek az államalkotó alapelveknek megfelelőleg kell szervezve lenni, tehát a dualizmusnak tulajdonképen két nemzeti hadsereg felelne meg. Szerinte más kivételes körülményeket kell tekintetbe venni, melyek a közös hadserget magyar érdekben is szükségessé teszik. Azonban halljuk először gróf Andrássy érveit; szórulszóra közöljük beszédjéből az illető passust és alább kimutatjuk, hogy gróf Andrássy (öntudatosan vagy öntudatlanul — nem vizsgáljuk) a véderőre nézve épen úgy illusiókban él, mint élt hajdan Schmerling a „Centralparlament“ eszméjére nézve. Ugyanis ő azt hitte, hogy az egységben fekszik a hatalom, pedig úgy a szellemi mint az anyagi erő nem az erőszakos egységben, hanem a külünféleség egyesítésében rejlik. A gróf Andrássy beszédjének idézett része így hangzik: „Mondatik továbbá, hogy mi feladtuk a magyar hadsereget. Erre válaszom az, hogy mi nem adhattuk fel a magyar hadsereget már azért sem, mivel nem létezett. Léteztek gyalog és lovas magyar ezredek, ezek léteznek most is, sőt szaporodtak tüzéri és más technikai csapatokkal, melyek eddig nem léteztek. A 67-diki törvényhozás egy közös hadsereget és mellette egy magyar nemzeti honvédséget alakított, s igen helyesen cselekedett. Most, midőn a két legközelebbi nagy szomszéd államoknak — egyiknek egy millió négyszázezer, a másiknak egy millió kétszázezernyi egységes hadseregük van — a közös hadsereget két külön sereggé választani annyit tett volna, mint az összes monarchiát és ezzel együtt Magyarországot a legnagyobb veszélynek tenni ki. Oly államok, melyek pénz- és véderőre nézve egyenlő erősek vagy erősebbek a szomszéd államoknál, önállólag szervezzék hadi erejüket; olyanok, melyeknek véd- vagy pénzereje gyöngébb mint a környező államoké, másokkal egyesülnek a czélból, hogy közös véderejök elégséges legyen, és ezt úgy szervezik, amint szükséges, hogy a czélnak megfeleljen. A legújabb időben ez sok, még dynastiára nézve is elkülönzött államok között történt; nálunk már rég történt, mert egyik fő oka volt a pragmatica sanctió keletkezésének. Abból azonban, hogy egy nép egy másikkal közösen szervezi véderejét, nem következik, hogy állami létét adná fel; de abból, hogy, ámbár aránylag gyöngébb más hatalmas szomszéd államoknál, ezt féltékenység szempontjából tenni nem akarja, könnyen következhetik, hogy nemcsak államiságát, de magát az államot is elveszti. Az ellenzék egy része e kérdésben a nemzetnek oly tanácsot ad, mint milyent adott a kigyó a paradicsomban. A különálló hadsereget az államiság fő feltételének szereti odaállítani, mondván: „egyetek belőle és mindentudók lesztek,“ de én nem tartok ezen kecsegtető hangoktól, mert a magyar közvélemény józan felfogása meg tudja választani a valót a valótlantól.“ Gróf Andrássy azt mondja: „hogy a gyengébb államok egyesüljenek azon czélból, hogy közös véderejök elégséges legyen, és ezt úgy szervezzék a mint szükséges, hogy a czélnak megfeleljen.“ Mi a czél? Amint a beszéd többi részeiből kitűnik: a közös védelem. Az elv helyes, s már most azt hinné az ember, hogy az következik, miszerint szerveztetik két nagy nemzeti hadsereg, és ezen két hadsereg bizonyos közös elvek alapján szerveztetik és bizonyos közös intézmények által — mint két nagy egész — egymáshoz csatoltatik. Annál inkább hinné az ember, hogy ilyesmi következik ezen felállított elvből, mert gróf Andrássy hozzáteszi: „a legújabb időben sok még dynastiára nézve is elkülönzött államok közt ez történt.“ Történt bizony, hogy egy apró állam hadserege nagyobb állam vezérlete alatt álló hadseregnek egy hadtestét képezze, s mint egy egész azon nagy testnek egy lánczszemét tegye. De hol történt meg a világon, ami ma Magyarországon történik, hogy egy nemzet hadi erejét kétfelé szakítsa; az egyik részt ezredekbe foglalva egy idegen hadseregbe, idegen zászló alatt és idegen vezényszórak szétszórja, és így ezen részben a lelkesedést, a nemzeti szellemet szándékosan megölje.