A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-19 / 42. szám
Ötödik évfolyam. Előfizetési ár : | Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. | Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában 5 Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 42. szám. Pest, október 19. 1871 S2 A lap szellemi részét illető közlemények s a szerkesztőséghez Isoda, Krisztinaváros П1ТЩ I A HONVÉD ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : HALÁSZ KÁROLY. ----1 46----I iskola utcza 235. szám alá intézendők. A HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. Jj L T. Előfizetőinkhez! Azon t. olvasóinkat, kik mint megrendelők még a múlt fél- és negyedévből az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt 50 kr . félévre 3 frt) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, minthogy e negyedben rendesen a zárszámolás történik. Új előfizetések és megrendelések folyton elfogadtatnak a 3-dik és 4-dik évnegyedre. A helyzet. A politikai láthatáron felmerülő fellegek, melyeknek még most nem tulajdonítanak némelyek elég fontosságot, arra ösztönzik mégis a hon megvédésére hivatottakat, hogy ilyen jelenségek láttára számot vessenek a rendelkezésre álló erőkkel és szakadatlanul iparkodjanak azok értékesítését eszközölni. A határőrvidéki zavargások ugyan a napilapok által közölt sürgönyök szerint a közelfekvő ezredek beavatkozása által meg vannak szüntetve , de ki áll jót arról, hogy nemsokára nem tör-e nagyobb erővel ki az elnyomott felkelés és nem fogják-e ennek könnyű szerrel való elnyomását közbejövő események megnehezíteni és annak terjedését elősegítvén nyitányát képezni azon véres színjátéknak, melyről már annyiszor szó volt? Nem tartozik e lap keretébe a politikai viszonyok csetelése, s azok csakis anyiban nyernek méltatást, amennyiben a katonai dolgok állására szintén némi befolyást gyakorolnak; nem lehet azonban még figyelmen kívül hagyni azon mély benyomást, mit a nyugtalanító hírek a honvédség ügyét valóban szivökön hordókra gyakorolták s különösen az ujabb időben nyert tapasztalatok folytán keletkezett aggályokat megemlítés nélkül mellőzni. Ezen hírek önkénytelenül felvetették azon kérdést: „olyan állapotban van-e a honvédség egyáltalában, hogy azt, ha szükség kívánja, "onnal fel lehessen használni ?“ Az erre adható felelettel mindaz már tisztában van, akinek alkalma volt a dolgok mélyébe is tekinthetni s ’ nem külsőségek, hanem vizsgálódások alapján nyert tapasztalatok után ítél és ki a dolgokat úgy veszi, amint azok a valóságban vannak. Hogyan állanak tehát a dolgok ? és mit kell legelőbb is tenni, hogy harczképességünk minden kifogáson kívül álljon? Először is a tisztekre nézve roppant hiány van. Az őszi gyakorlatoknál minden kerületből csak egy dandár állíttatván ki, az egész kerületi tisztikar szinejavának otthon nélkülözhető része beosztatott a kivonuló dandárok zászlóaljaihoz s tisztek még igy se voltak kellő számban. így lehetséges aztán, hogy némely zászlóaljnál előfordult azon eset is, hogy közbejött körülmények folytán bizonyos napokon némely századnál csakis egy tiszt volt, máshol pedig, hogy a zsiszlóalj vezényletében a százados zászlóalj-parancsnokot századosok hiányában főhadnagynak kellett helyettesíteni. Hír szerint még 700-nál több tisztnek kellene kineveztetni, hogy csak 80 ezer embernél a szükséges tiszti állások is mind be lennének töltve. A mennyiség körül mutatkozó bajnál semmi esetre se sokkal vigasztalóbbak a minőséget illetők. Magunk között, kezünket mellünkre tevén, be kell vallanunk, hogy minden elismerés és dicséret mellett mégis csak van még igen sok olyan dolog, aminek máskép kellene és aminek valahára máskép kell lennie. A zárt rendbeli gyakorlatok tüzetes és részletes tudása csak a fejét képezi a tiszt katonai ismereteinek s ezen felül még tisztán hadászati, harczászati és kezelési tekintetben igen-igen sokat kell neki tudni, ha helyét jól betölteni akarja; a hasznos, sőt szükséges tárgyakból letett vizsgák eredménye csak akkor bír kellő értékkel, ha a napi szükségletre nézve elkerülhetlen vezényelni tudást az illetők már elsajátították. Hogy e tekintetben a zászlóaljtól kezdve le a szakaszig mennyi kívánni való van, aztán nem szükséges részletesebben feszegetni. A zászlóaljgyakorlatoknál mint nem létezők tekintetnek a legszebb és a valóságban sokszor előforduló alakzatok, a századoknál nem adatnak meg a mozdulatok helyes keresztülvitelére feltétlenül szükséges gyakorlati segélyfogások, a szakaszoknál a legegyszerűbb mozdulatok jó keresztülvitele a hibás vezénylet folytán törik meg. Nem szabad magunkat ámítanunk, és a környülállások okait magunk előtt eltitkolnunk! Tanulni, szorgalmasan tanulni kell, kivétel nélkül, mindegyikünknek, mindenkinek azt, amiben legkevésbé érzi magát tökéletesnek, mert az idők igen rövidesen oly fordulatot vehetnek, melynek folytán hivatva leszünk síkra szállani. Vannak ezenkívül még a felszerelés körül is bajok. Ruharaktárainkban nincs elegendő ruha, különösen téli hadjárat esetére nincs elég és alkalmas lábravaló, nem vagyunk tisztában a ruházat körül felmerülő eljárással. A podgyászok szállítása már béke idején mily roppant nehézségeket szült, az élelmezés s különösen a főzés mily sok kellemetlenséget okozott, hát háború esetén mindez miként fogna menni! Csak általánosságban is elég itt körvonalazni, mily sok munka vár minden téren elvégzésre, mily sok pótlás és beszerzés szükség, hogy mint a szó szoros értelmében harczképes sereg állhassunk ki. Lelkiismeretes kötelessége tehát mindenkinek, hazakánt mindazt megtenni, ami hatáskörénél fogva tőle várható, a legmagasabb katonai hatóságoktól kezdve le egész a legigénytelenebb,11 hétig; becsületbeli kötelessége mindenkinek, őszintén megmondani, hol van a bal kútfeje és kíméletlenül rámutatni azokra, kiknek hanyagságán vagy szeszélyén (hogy ne mondjuk rosszakaratán) az intézmény emelkedése hajótörést szenved. A honvédségnek komoly jelentőséget kell nyerni és nem szabad más érdekek eszközéül szolgálni többé, nem egyetsrint politikai tényezőnek, hanem mint harczászatilag is fontos nemzeti seregnek a hasznavehetőség azon fokára kell jutni, melyen az feladatának csakugyan képes lesz megfelelni. Ekkor a helyzet nem fogja nálunk azon megdöbbenést okozni, mely a jelen viszonyok közepette tökéletesen okadatolva van s bizton nézünk bármely oldalról jövő veszélynek szemébe. Azon nemzeti tőkét, mit a honvédségben bízunk, bűn lenne a nemzet érdekei ellen, nem használni fel úgy, amint csak a körülmények megengedik; vétek lenne a hazafiság ellen valamit is elmulasztani, amiből ama tőke kamatoztatására nézve akadály származhatik. A lelkesültség, mi minden seregnél legelső kelléke a győzelem kivívására szükséges képességnek, nemhogy emelkednék, hanem inkább csökkenni fog, ha a legénység előtt nem lesznek minden oldalról oly lelkiismeretesség és buzgó törekvés példányképei, melyek nagy tettekre buzdíthatnak. _