A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-10-19 / 42. szám

Ötödik évfolyam. Előfizetési ár : | Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. | Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában 5 Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 42. szám. Pest, október 19. 1871 S2 A lap szellemi részét illető közlemények s a szerkesztőséghez I­s­oda, Krisztinaváros П1ТЩ I A HONVÉD ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : HALÁSZ KÁROLY. ----1 46----­I iskola utcza 235. szám alá intézendők. A HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. Jj L T. Előfizetőinkhez! Azon t. olvasóinkat, kik mint megrende­lők még a múlt fél- és negyedévből az előfize­téssel hátralékban vannak, tisztelettel felkér­jük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfize­tési pénzt (negyedévre 1 frt 50 kr . fél­évre 3 frt) mielőbb beküldeni szíveskedjenek, minthogy e negyedben rendesen a zárszámo­lás történik.­­ Új előfizetések és megrendelések folyton elfogadtatnak a 3-dik és 4-dik évnegyedre. A helyzet. A politikai láthatáron felmerülő fellegek, melyeknek még most nem tulajdonítanak némelyek elég fontosságot, arra ösztönzik mégis a hon megvédésére hivatottakat, hogy ilyen jelenségek láttára számot vessenek a rendelkezésre álló erőkkel és szakadatlanul iparkodjanak azok értékesítését eszközölni. A határőrvidéki zavargások ugyan a napi­lapok által közölt sür­gönyök szerint a közelfekvő ezredek beavatkozása által meg vannak szüntetve , de ki áll jót arról, hogy nemsokára nem tör-e nagyobb erővel ki az elnyomott felkelés és nem fogják-e ennek könnyű szerrel való elnyomását közbejövő események megnehezíteni és annak terjedését elősegítvén nyitányát képezni azon véres színjátéknak, melyről már annyiszor szó volt? Nem tartozik e lap keretébe a politikai viszonyok csetelése, s azok csakis anyiban nyernek méltatást, amennyiben a kato­nai dolgok állására szintén némi befolyást gyakorolnak; nem lehet azonban még­ figyelmen kívül hagyni azon mély benyomást, mit a nyug­talanító hírek a honvédség ügyét valóban szivökön hordókra gyakorol­ták s különösen az ujabb időben nyert tapasztalatok folytán keletkezett aggályokat megemlítés nélkül mellőzni. Ezen hírek önkénytelenül felvetették azon kérdést: „olyan álla­potban van-e a honvédség egyáltalában, hogy azt, ha szükség kívánja, "onnal fel lehessen használni ?“ Az erre adható felelettel mindaz már tisztában van, akinek alkalma volt a dolgok mélyébe is tekinthetni s ’ nem külsőségek, hanem vizsgálódások alapján nyert tapasztalatok után ítél és ki a dolgokat úgy veszi, amint azok a valóságban vannak. Hogyan állanak tehát a dolgok ? és mit kell legelőbb is tenni, hogy harczképességünk minden kifogáson kívül álljon? Először is a tisztekre nézve roppant hiány van. Az őszi gyakorlatoknál minden kerületből csak egy dandár állíttat­ván ki, az egész kerületi tisztikar szinejavának otthon nélkülözhető része beosztatott a kivonuló dandárok zászlóaljaihoz s tisztek még igy se voltak kellő számban. így lehetséges aztán, hogy némely zászlóaljnál előfordult azon eset is, hogy közbejött körülmények folytán bizonyos napokon némely századnál csakis egy tiszt volt, máshol pedig, hogy a zsiszlóalj vezényletében a százados zászlóalj-parancsnokot századosok hiányában főhadnagynak kellett helyettesíteni. Hír szerint még 700-nál több tisztnek kellene kineveztetni, hogy csak 80 ezer embernél a szüksé­ges tiszti állások is mind be lennének töltve. A mennyiség körül mutat­kozó bajnál semmi esetre se sokkal vigasztalóbbak a minőséget illetők. Magunk között, kezünket mellünkre tevén, be kell vallanunk, hogy min­den elismerés és dicséret mellett mégis csak van még igen sok olyan dolog, aminek máskép kellene és aminek valahára máskép kell lennie. A zárt rendbeli gyakorlatok tüzetes és részletes tudása csak a fe­­jét képezi a tiszt katonai ismereteinek s ezen felül még tisztán hadá­szati, harczászati és kezelési tekintetben igen-igen sokat kell neki tudni, ha helyét jól betölteni akarja; a hasznos, sőt szükséges tárgyakból letett vizsgák eredménye csak akkor bír kellő értékkel, ha a­­ napi szük­ségletre nézve elkerülhetlen vezényelni tudást az illetők már elsajátí­tották. Hogy e tekintetben a zászlóaljtól kezdve le a szakaszig mennyi kívánni való van, azt­­án nem szükséges részletesebben feszegetni. A zászlóaljgyakorlatoknál mint nem létezők tekintetnek a legszebb és a valóságban sokszor előforduló alakzatok, a századoknál nem adat­nak meg a mozdulatok helyes keresztülvitelére feltétlenül szükséges gyakorlati segély­fogások, a szakaszoknál a legegyszerűbb mozdulatok jó keresztülvitele a hibás vezénylet folytán törik meg. Nem szabad ma­gunkat ámítanunk, és a környülállások okait magunk előtt eltitkolnunk! Tanulni, szorgalmasan tanulni kell, kivétel nélkül, mindegyikünknek, mindenkinek azt, amiben legkevésbé érzi magát tökéletesnek, mert az idők igen rövidesen oly fordulatot vehetnek, melynek folytán hivatva leszünk síkra szállani. Vannak ezenkívül még a felszerelés körül is bajok. Ruharaktára­inkban nincs elegendő ruha, különösen téli hadjárat esetére nincs elég és alkalmas lábravaló, nem vagyunk tisztában a ruházat körül felmerülő eljárással. A podgyászok szállítása már béke idején mily roppant nehézsége­ket szült, az élelmezés s különösen a főzés mily sok kellemetlenséget okozott, hát háború esetén mindez miként fogna menni! Csak általánosságban is elég itt körvonalazni, mily sok munka vár minden téren elvégzésre, mily sok pótlás és beszerzés szükség, hogy mint a szó szoros értelmében harczképes sereg állhassunk ki. Lelkiismeretes kötelessége tehát mindenkinek, hazak­­­ánt mind­azt megtenni, ami hatáskörénél fogva tőle várható, a legmagasabb ka­tonai hatóságoktól kezdve le egész a legigénytelenebb­­,11 h­étig; becsü­letbeli kötelessége mindenkinek, őszintén megmondani, hol van a bal kútfeje és kíméletlenül rá­mutatni azokra, kiknek hanyagságán vagy szeszélyén (hogy ne mondjuk rosszakaratán) az intézmény emelkedése hajótörést szenved. A honvédségnek komoly jelentőséget kell nyerni és nem szabad más érdekek eszközéül szolgálni többé, nem egye­tsr­int politikai tényezőnek, hanem mint harczászatilag is fontos nemzeti seregnek a hasznavehetőség azon fokára kell jutni, melyen az feladatának csak­ugyan képes lesz megfelelni. Ekkor a helyzet nem fogja nálunk azon megdöbbenést okozni, mely a jelen viszonyok közepette tökélete­sen okadatolva van s bizton nézünk bármely oldalról jövő veszélynek szemébe. Azon nemzeti tőkét, mit a honvédségben bízunk, bűn lenne a nem­zet érdekei ellen, nem használni fel úgy, amint csak a körülmények megengedik; vétek lenne a hazafiság ellen valamit is elmulasztani, a­miből ama tőke kamatoztatására nézve akadály származhatik. A lelkesültség, mi minden seregnél legelső kelléke a győzelem ki­vívására szükséges képességnek, nemhogy emelkednék, hanem inkább csökkenni fog, ha a legénység előtt nem lesznek minden oldalról oly lelkiismeretesség és buzgó törekvés példányképei, melyek nagy tettekre buzdíthatnak. _

Next