A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-22 / 47. szám
Hatodik évfolyam. Előfizetési ár : Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 47. szám. Pest, november 22. 1872. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez 1 Buda, Ibrecht-út, Lónyay-ház, II. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. sf ------------------- HALÁSZ KÁROLY: Porosz harczászati kísérletek. A „Honvéd“ egyik számában említve volt, hogy a porosz király egy „utasítást“ hagyott jóvá, melylyel új, a hátultöltő hadfegyverek hatásának jobban megfelelő harczalakzatoknak hadozatok alkalmával való megkísérlése rendeltetett el. Az említett „utasítást“ meghozattuk, de annak ismertetését elhalasztottuk, mert ismerve sok bajtársnak ama gyengéjét, miszerint azt gondolják, hogy poroszok csakis kitűnőt gondolhatnak ki, várni akartunk, míg a német katonai irodalom, a hadozati terepeken végrehajtott kísérletek után, bírálatot mond e tervezet fölött, melynek nagy része, nézetünk szerint nem felel meg fontos ütközeti elveknek, s ezenkívül oly hidegvérű katonákat is tételez föl, minekkel jelenleg egy hadsereg sem rendelkezik. Várakozásunkban nem is csalatkoztunk: a német hadsereg legkitűnőbb, az utósó hadjáratot nem a vezérkar magas régióiban, hanem sor- és rendben átélt tisztei a legtekintélyesebb katonai lapokban oly élesen támadják meg a tervezett újításoknak részeit, hogy azok valószínűleg vissza is lesznek vonva. A porosz utasítás szerint az ellenséges puskatűz tekintetbe veendő hatásának határvonala 2000 lépésre esik az ellenséges tűzvonaltól. Daczára annak, hogy a „Honvéd“-ben nem egyszer felszólaltunk az ellen, hogy nálunk az ellenséges tüzelésnek hatása nem vétetik elegendőleg figyelembe, s pl. hadozatok alkalmával zászlóaljtömegek alig 4—500 lépésre az ellenségtől oly kedélyesen mozogtatnak, mintha csak bonbonokat küldözne az ellenség ólomlövedékek helyett, mégis be kell ezt vallanunk, kissé túlzottnak tartottuk a porosz utasításnak ez állítását, mely alapul szolgál természetesen az ütközethelyen való csapat-felállításoknak. Mi azt gondoljuk, hogy 1000 lépésen túl csak esetlegesen talál egyik-másik lövedék, ez az esetlegesség pedig áll 2000 lépésnél nagyobb távolságokra is, sőt a megijedt ellenséges harcosnak „ez öt fé“-szerű puskatartással elsütött töltényének lövedéke egészen 2500— 3000 lépésre is elröpül. Néhány nagyobb távolságra eltévedt puskalövedék miatt kár lenne azonban az ütközetrendnek túlságos mélységet adni, mi a kedvező pillanatok gyors s erélyes felhasználását lehetetlenné teszi. A „Militär-Wochenblatt“ szintén e nézetet osztja. Szerinte „a puska hatáskörét 2000 lépésre becsülni, túlzás. A gárdának St. Privat alatt ily távolságra okozott veszteségeit szokták idézni. Igaz, hogy borzasztó veszteségeket szenvedett igen nagy távolságokra az ellenséges puskatűz által, hiba lenne azonban egész harczászati rendszerünket erre az egy hadfényre alapítani, melyben egyedül az ellenségnek szerfölött kedvező hadállásának tulajdonítható e rendkívüli puskatűzhatás, melynek párját hiába keressük a hadjárat valamennyi többi csatájában; ezekben a gárdának veszteségeihez arányos veszteségek csakis 800— 1000 lépésnél kisebb lőtávokra mutatkoztak, s átalában véve 1000 lépésnél nagyobb távolságokra a chassepot-fegyver hatása nem igen volt érezhető.“ . . . „Nem kivételes, hanem a háborúban legtöbbször előforduló eseteket kell alapul választani.“ Hiba lenne alkalmasint, ha mi a porosz utasítás túlzásait követnék, de hiba lesz mindenesetre, ha a nálunk jelenleg alkalmazott harczfelállítással akarunk hátultöltőkkel ellátott rendes sereggel szembe szállni! Kár lenne már 2000 lépésre az ellenséges tűzvonaltól mindent századoszlopokká szétforgácsolni, de meg nem bocsátható vétek lenne 500—600 lépésre az ellenségtől sík terepen zászlóalj-tömegekkel habozni. A porosz utasítás egyik pontja szerint „A raj vonalat követő támszakaszok szintén raj vonalban haladnak előre.“ Megkísérlették ezt a francziák már 30 év óta számtalanszor — magam is láttam egy franczia vadászzászlóaljat, ezt a harczalakzatot épen az 1870-ki hadjárat kitörése előtt Versailles mellett gyakorolni, de a franczia tisztek állítása szerint, eltekintve minden — tisztán harczászati hátrányaitól, emez alakzatot már csak azért sem tanácsos ellenség előtt alkalmazni, mert mihelyt a terep csak kissé fedözött, a második rajvonal azonnal elkezd tüzelni: saját első vonalát ekint két tűz közé hozva. A német katonai újságok is kikelnek ez újítás ellen: „Igaz, mondja a „M. W.“, hogy eme második rajvonal kevésbbé lesz megtizedelve, mint ha zárkózott rendű alosztályokba lenne összevonva, hanem ellenben a parancsnok kézzel adja embereit, mielőtt még azokat valóban mint lövészeket akarná alkalmazni, a mi mai nap, midőn a csapatok úgyis oly nagy mérvben szétforgácsoltatnak, az ütközet vezetését még nehezebbé tenné.“... „Ily alakzatban a támcsapat majdnem kizárólag csakis az első rajvonal erősbítésére lenne alkalmazható, de feltéve, hogy az ellenség oldaltámadást intéz ellenünk ? Ha ily esetben a támcsapat zárkózott rendben áll a rajvonal mögött, akkor egyszerűen arczváltást végez, s rajvonalba oszlik az ellenség felé. Mit cselekszik azonban, ha az új tervezet szerint máris arczcal előre álló hosszú rajvonalba van szétszórva?“ „De kérdéses is, folytatja a „M. W.", hogy váljon kevesebb embert veszít-e a szakasz ez alakzatban, s hogy a jelenlegi puskák nyújtott röppályái mellett, az első rajvonal közein átjövő lövedékek nem fognak-e a második vonal sok egyes rajában nagyobb pusztítást okozni, mintha csak egy szakaszszélességű vonal lenne azoknak kitéve?“ A „D. A. Z.“ szerint „szükséges ugyan a kettős rajvonalakkal való hadozatot gyakorolni, de azért, mert valami