A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-22 / 47. szám

Hatodik évfolyam. Előfizetési ár : Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 47. szám. Pest, november 22. 1872. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: A lap szellemi részét illető közlemények­­ a szerkesztőséghez 1 Buda, Ibrech­t-ú­­t,­­ Lónyay-ház, II. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. sf ------------------- HALÁSZ KÁROLY: Porosz h­arczászati kísérletek. A „Honvéd“ egyik számában említve volt, hogy a po­rosz király egy „utasítást“ hagyott jóvá, melylyel új, a hátultöltő hadfegyverek hatásának jobban megfelelő harcz­­alakzatoknak hadozatok alkalmával való megkísérlése ren­deltetett el. Az említett „utasítást“ meghozattuk, de annak ismertetését elhalasztottuk, mert ismerve sok bajtársnak ama gyengéjét, miszerint azt gondolják, hogy poroszok csakis ki­tűnőt gondolhatnak ki, várni akartunk, míg a német katonai irodalom, a hadozati terepeken végrehajtott kísérletek után, bírálatot mond e tervezet fölött, melynek nagy része, nézetünk szerint nem felel meg fontos ütközeti elveknek, s ezenkívül oly hidegvérű katonákat is tételez föl, minekkel jelenleg egy hadsereg sem rendelkezik. Várakozásunkban nem is csalatkoztunk: a német had­sereg legkitűnőbb, az utósó hadjáratot nem a vezérkar magas régióiban, hanem sor- és rendben átélt tisztei a legtekintélye­sebb katonai lapokban oly élesen támadják meg a tervezett újításoknak részeit, hogy azok valószínűleg vissza is lesznek vonva. A porosz utasítás szerint az ellenséges puskatűz tekin­tetbe veendő hatásának határvonala 2000 lé­pésre esik az ellenséges tűzvonaltól. Daczára annak, hogy a „Honvéd“-ben nem egyszer felszólaltunk az ellen, hogy ná­lunk az ellenséges tüzelésnek hatása nem vétetik elegendőleg figyelembe, s pl. hadozatok alkalmával zászlóaljtömegek alig 4—500 lépésre az ellenségtől oly kedélyesen mozogtatnak, mintha csak bonbon­okat küldözne az ellenség ólomlövedékek helyett, mégis be kell ezt vallanunk, kissé túlzottnak tartot­tuk a porosz utasításnak ez állítását, mely alapul szol­gál természetesen az ütközethelyen való csapat-felállítások­nak. Mi azt gondoljuk, hogy 1000 lépésen túl csak eset­legesen talál egyik-másik lövedék, ez az esetleges­ség pedig áll 2000 lépésnél nagyobb távolságokra is, sőt a megijedt ellenséges harc­osnak „e­z ö­­­t fé­­“-szerű puskatartással elsütött töltényének lövedéke egészen 2500— 3000 lépésre is elröpül. Néhány nagyobb távolságra eltévedt puskalövedék miatt kár lenne azonban az ütközetrendnek túl­ságos mélységet adni, mi a kedvező pillanatok gyors s erélyes felhasználását lehetetlenné teszi. A „Militär-Wochenblatt“ szintén e nézetet osztja. Szerinte „a puska hatáskörét 2000 lépésre becsülni, túlzás. A gárdának St. Privat alatt ily távolságra okozott veszteségeit szokták idézni. Igaz, hogy borzasztó vesztesé­geket szenvedett igen nagy távolságokra az ellenséges puska­tűz által, hiba lenne azonban egész harczászati rendszerünket erre az egy hadfényre alapítani, melyben egyedül az ellen­ségnek szerfölött kedvező hadállásának tulajdonítható e rendkívüli puskatűzhatás, melynek párját hiába keressük a hadjárat valamennyi többi csatájában; ezekben a gárdának veszteségeihez arányos veszteségek csakis 800— 1000 lépésnél kisebb lőtávokra mutatkoztak, s átalában véve 1000 lépésnél nagyobb távolságokra a chassepot-fegyver ha­tása nem igen volt érezhető.“ . . . „Nem kivételes, hanem a háborúban legtöbbször előforduló eseteket kell alapul választani.“ Hiba lenne alk­almasint, ha mi a porosz utasí­tás túlzásait követnék, de hiba lesz min­denesetre, ha a nálunk jelenleg alkalmazott harczfelállítással akarunk hátultöltőkkel ellátott rendes sereggel szembe szállni! Kár lenne már 2000 lépésre az ellenséges tűzvonaltól mindent századoszlo­pokká szétforgácsolni, de meg nem bocsátható vétek lenne 500—600 lépésre az ellenségtől sík terepen zászlóalj-töme­gekkel habozni. A porosz utasítás egyik pontja szerint „A raj vonalat követő támszakaszok szintén raj vonalban haladnak előre.“ Megkísérlették ezt a francziák már 30 év óta számtalanszor — magam is láttam egy franczia vadászzászlóaljat, ezt a harczalakzatot épen az 1870-ki hadjárat kitörése előtt Ver­sailles mellett gyakorolni, de a franczia tisztek állítása sze­rint, eltekintve minden — tisztán harczászati hátrányaitól, emez alakzatot már csak azért sem tanácsos ellenség előtt alkalmazni, mert mihelyt a terep csak kissé fedözött, a második rajvonal azonnal elkezd tüzelni: saját első vona­lát ekint két tűz közé hozva. A német katonai újságok is kikelnek ez újítás ellen: „Igaz, mondja a „M. W.“, hogy eme második rajvonal ke­­vésbbé lesz megtizedelve, mint ha zárkózott rendű alosztá­lyokba lenne összevonva, hanem ellenben a parancsnok kézzel adja embereit, mielőtt még azokat valóban mint lövészeket akarná alkalmazni, a mi mai nap, midőn a csapatok úgyis oly nagy mérvben szétforgácsoltatnak, az ütközet vezetését még nehezebbé tenné.“... „Ily alakzatban a támcsapat majd­nem kizárólag csakis az első rajvonal erősbítésére lenne alkal­mazható, de feltéve, hogy az ellenség oldaltámadást intéz ellenünk ? Ha ily esetben a támcsapat zárkózott rendben áll a rajvonal mögött, akkor egyszerűen arczváltást végez, s rajvonalba oszlik az ellenség felé. Mit cselekszik azonban, ha az új ter­vezet szerint már­is arczc­al előre álló hosszú rajvonalba van szétszórva?“ „De kérdéses is, folytatja a „M. W.", hogy váljon keve­sebb embert veszít-e a szakasz ez alakzatban, s hogy a jelen­legi puskák nyújtott röppályái mellett, az első rajvonal közein átjövő lövedékek nem fognak-e a második vonal sok egyes rajában nagyobb pusztítást okozni, mintha csak egy szakasz­­szélességű vonal lenne azoknak kitéve?“ A „D. A. Z.“ szerint „szükséges ugyan a kettős raj­vonalakkal való hadozatot gyakorolni, de azért, mert valami

Next