A Jövő 1906 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-01 / 1. szám
Választójog és műveltségi fok. Az uralkodó osztály vezérpolitikusai az általános titkos választójog kérdésével szembeállítva nehéz vergődésben vannak. A legnehezebb feladat előtt állanak: őszinte állásfoglalást várnak tőlük. Őszinteség és nyíltság sohasem volt a magyar politikusok kenyere. A koalíciónak sokat hirdetett egységességét súlyosan döngeti az általános választójog problémája. Valamennyi koalíciós vezér egymástól eltérő más nézeten van. Tisza ellenzi az ált. választójogot, mert a magyar társadalomnak magasabb osztályait konzerválni kívánja. Andrássy, a latifundiumos mágnások képviselője az ipari munkások javára helyesnek mondja. Bánffy, a magyar imperializmus föltalálója a magyar nyelv ismeretéhez akarja kötni kúriák keretében. Kossuth — akinek nincsen pártja, mert nem tudja befolyásolni — elég becsületes bevallani, hogy amikor a király jogokat akar adni a népnek, a törvényhozó testület azt nem ellenezheti. Apponyi mindig mást beszél , pozitívumot nem tud akarni ; fő célja a frázis. Tot caput, tot sensus. Ahány fej, annyi nézet. Pedig a választójog általánossága olyan szükségszerű követelmény, amely a mi viszonyaink között is megérett a megvalósításra. Csakhogy a mostani visszás és alapjaiban erkölcstelen választási rendszer teljesen megmételyezte a polgári középosztály nagyobb részének észjárását. Az általános választójogot részint magyar nemzeti, vagy pedig közművelődési szempontokból szokták ellenezni. Sokszor ezekkel palástolják a rideg osztályuralom föntartására irányuló törekvéseket. A magyar hegemónia szempontjából eredő aggályoskodásra ez alkalommal nem kívánunk reátérni. Azok, akik az általános választójogot közművelődési okokból ellenzik, úgy mondják : „Az emberek nem egyenlők. A vagyon és művelődés megkülönbözteti az embereket az életben. Ezek a különbségek tények. Ezekkel a tényekkel számolni kell. A legnagyobb politikai jogot nem holmi elmélet, hanem egyedül az élet reális tényeivel számoló alapon szabad szabályozni.“