ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1986 / 10. KÖTET (Békéscsaba, 1986)
KERÉNYI ATTILA: Csepperóziós kísérletek nyírségi homokon
Homokterületeken azért is különös figyelmet érdemel ez az eróziós forma, mert a homokon képződött talajok általában jó vízáteresztésűek, és esők alkalmával legtöbbször nincs felszíni lefolyás - erózió viszont ilyenkor is létezik. A szabad homokfelületekre (ilyen felület a termesztett növények nagy többségénél kisebbnagyobb arányban előfordul) direkt módon csapódnak be az esőcseppek, és miniatűr bombához hasonlóan a tér minden irányába szétröpítik a homokszemcséket. A lejtőn lefelé több szemcse mozog, mint felfelé, így a két ellentétes irányú mozgás eredőjeként lefelé irányuló talajmozgás játszódik le, és ez a folyamat nem hagy jelentősebb negatív formákat maga után. (Eső után a figyelmes szemlélő néhány milliméteres átmérőjű sekély mélyedéseket láthat a máskor „sima" homokfelszínen. Ezek az esőcseppek „bomba-kráterei".) A csepperózió folyamatának megismerését nehezíti, hogy a cseppek szétrobbanása nagy sebességgel játszódik le. Tanulmányomban olyan vizsgálatokról számolok be, amelyeket a Nyírségből származó homokon végeztem a KLTE földrajzi laboratóriumában. A kísérletek célja az volt, hogy a csepperóziót olyan körülmények között tanulmányozzam, amelyek során nincs felszíni lefolyás. Mivel a csepperóziós folyamat másképp játszódik le ilyen körülmények között, mint ha vékony vízlepel áramlik a talajon, a nevezéktanban is érzékeltetem ezt a különbséget. A német terminológiát követve (KORON, H.-STEINMETZ, H. J. 1958) a lefolyás nélküli csepperóziót ütközéses eróziónak nevezem, szemben az áramló vízlepelben lejátszódó fröccsenéses erózióval. 2. MÓDSZER Az ütközéses erózió vizsgálatára nincs általánosan alkalmazott módszer, ezért a Kazó-féle esőztető készülék felhasználásával olyan módszert dolgoztam ki, amely alkalmas laboratóriumi kísérletek végzésére. (Ennek részletes ismertetésétől itt eltekintek, mivel korábbi tanulmányaimban ez fellelhető. KERÉNYI A. 1981a, 1981b. Most csak annyit tartok szükségesnek a módszerről leírni, amennyi e tanulmány megértéséhez feltétlenül szükséges.) A Kazó-féle esőztető készülékkel 35 mm/h intenzitású esőt állítottam elő, és minden kísérlet alkalmával egy óra hosszat esőztettem az előre elkészített sík, lejtős homokfelszínt. A mindössze 30 cm hosszú lejtő alsó és felső végéhez saját tervezésű felfogóedényeket helyeztem, amelyek a röppályán mozgó homokszemcséket felfogták. Ezek tömegét labormérlegen 0,01 g pontossággal megmértem. A lejtőirányban mozgó homok tömegét L-lel, a lejtőn felfelé röpülő homokszemcsék össztömegét F-fel jelölöm. Az adatfeldolgozásban használom az „összes anyagelmozdulást" jellemző L-I-F értéket és az ütközéses erózió mértékét első közelítésben kifejező L-F értéket is. A cseppenergiát az esőztető készülék különböző magasságba helyezésével változtattam. A cseppek a gravitáció hatására csöpögnek ki a készülékből, 76