ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1986 / 10. KÖTET (Békéscsaba, 1986)

KERÉNYI ATTILA: Csepperóziós kísérletek nyírségi homokon

Homokterületeken azért is különös figyelmet érdemel ez az eróziós forma, mert a homokon képződött talajok általában jó vízáteresztésűek, és esők alkalmával legtöbbször nincs felszíni lefolyás - erózió viszont ilyenkor is létezik. A szabad homok­felületekre (ilyen felület a termesztett növények nagy többségénél kisebb­nagyobb arányban előfordul) direkt módon csapódnak be az esőcseppek, és miniatűr bombához hasonlóan a tér minden irányába szétröpítik a homok­szemcséket. A lejtőn lefelé több szemcse mozog, mint felfelé, így a két ellen­tétes irányú mozgás eredőjeként lefelé irányuló talajmozgás játszódik le, és ez a folya­mat nem hagy jelentősebb negatív formákat maga után. (Eső után a figyelmes szemlélő néhány milliméteres átmérőjű sekély mélyedéseket láthat a máskor „sima" homokfelszínen. Ezek az esőcseppek „bomba-kráterei".) A csepperózió folyamatának megismerését nehezíti, hogy a cseppek szét­robbanása nagy sebességgel játszódik le. Tanulmányomban olyan vizsgálatokról számolok be, amelyeket a Nyírség­ből származó homokon végeztem a KLTE földrajzi laboratóriumában. A kí­sérletek célja az volt, hogy a csepperóziót olyan körülmények között tanulmá­nyozzam, amelyek során nincs felszíni lefolyás. Mivel a csepperóziós folyamat másképp játszódik le ilyen körülmények között, mint ha vékony vízlepel áram­lik a talajon, a nevezéktanban is érzékeltetem ezt a különbséget. A német ter­minológiát követve (KORON, H.-STEINMETZ, H. J. 1958) a lefolyás nélküli csepp­eróziót ütközéses eróziónak nevezem, szemben az áramló vízlepelben lejátszódó fröccsenéses erózióval. 2. MÓDSZER Az ütközéses erózió vizsgálatára nincs általánosan alkalmazott módszer, ezért a Kazó-féle esőztető készülék felhasználásával olyan módszert dolgoz­tam ki, amely alkalmas laboratóriumi kísérletek végzésére. (Ennek részletes ismertetésétől itt eltekintek, mivel korábbi tanulmányaimban ez fellelhető. KERÉNYI A. 1981a, 1981b. Most csak annyit tartok szükségesnek a módszerről leírni, amennyi e tanulmány megértéséhez feltétlenül szükséges.) A Kazó-féle esőztető készülékkel 35 mm/h intenzitású esőt állítottam elő, és minden kísérlet alkalmával egy óra hosszat esőztettem az előre elkészített sík, lejtős homokfelszínt. A mindössze 30 cm hosszú lejtő alsó és felső végéhez saját tervezésű felfogóedényeket helyeztem, amelyek a röppályán mozgó homokszemcséket felfogták. Ezek tömegét labormérlegen 0,01 g pontossággal megmértem. A lejtőirányban mozgó homok tömegét L-lel, a lejtőn felfelé röpülő homokszemcsék össztömegét F-fel jelölöm. Az adatfeldolgozásban használom az „összes anyagelmozdulást" jellemző L-I-F értéket és az ütközéses erózió mértékét első közelítésben kifejező L-F értéket is. A cseppenergiát az esőztető készülék különböző magasságba helyezésével változtattam. A cseppek a gravitáció hatására csöpögnek ki a készülékből, 76

Next