ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1989 / 13. KÖTET (Békéscsaba, 1989)
CSORDÁS LÁSZLÓ - LÓKI JÓZSEF: A talajvízszint változásának vizsgálata a Nagykunságban és a Hajdúságban
2. A TALAJVÍZ MÉLYSÉGE A mintegy 2800 km 2 kiterjedésű Nagykunság felszínét új pleisztocén és holocén üledékek borítják. Futóhomok csak kisebb területeken fordul elő. A Sajó-Hernád, valamint az Eger és a Tarna hordalékkúp anyagából felhalmozott futóhomokot löszös homok vagy homokos lösz fedi. A terület D-i részén az iszapos-agyagos löszök, löszös agyagok, iszapok, valamint folyóvízi homokok jellemzőek a nagyon egyhangú felszínen. A talajvíz felszín alatti mélységében eltérések tapasztalhatók. Területünk D-i részén Mezőtúr és Kétpó térségében, É-on pedig Kunhegyestől Ny-ra és DNy-ra a legmélyebb (5-7 m). A Hortobágy és a Tiszazug irányába a talajvíz szintje magasabban (1-3 m) helyezkedik el, a homokbuckás területeken 3-4 m mélységben követi a felszín domborulatait (1. ábra). A Nyírséget Ny-on határoló keskeny Hajdúság lenyúlik egészen a Körösvidékig. Területe 1500 km 2. A Hajdúságot domborzati viszonyok alapján két részre lehet osztani: a magasabb fekvésű Hajdúhátra és a mélyebb fekvésű, szűkebb értelemben vett Hajdúságra. Területünk felszínének jelentős részét homokos lösz és lösz borítja. A Nyírség irányába a löszös homok, a Hortobágy és a Körösvidék felé viszont az iszapos lösz és a szikes löszképződmények jelentenek átmenetet. A Hajdúságban Hajdúböszörmény-Józsa, valamint Tiszavasvári körzetében mélyebben helyezkedik el a talajvíz (1. ábra). Ezeken a területeken a vizsgált időszak átlagos középvízszintértéke 4,5-6,5 m. A térség jelentős részén ezek az értékek 2-4 m közöttiek (1. táblázat). RÓNAI A. (1955, 1956) vizsgálatai szerint, az '50-es évek első felében területeink egyes körzeteiben mélyebben helyezkedett el a talajvíz. A talajvíz felszín alatti mélységéről készült térképről azt olvashatjuk le, hogy a Nagykunság DK-i részén, valamint a Tisza menti területeken 6-8 m, a Hajdúháton Hajdúböszörmény körzetében pedig több mint 10 m mélyen van a talajvíz nyugalmi szintje. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években ilyen mély talajvízszinteket sehol sem észleltek a VITUKI-kutakban. 3. A TALAJVÍZSZINT VÁLTOZÁSA 1955-1980 KÖZÖTT A talajvízszintnek területeinken is rendszeres periodikus változása van. Az évi periódust tekintve a minimumok szeptember és december között jelentkeznek. A növényzet vízfelhasználásának csökkenése, valamint az őszi esőzések hatására a talajvíztükör emelkedik a tavaszi, nyár eleji maximumig, majd a tenyészidőszak kezdetétől újra sülylyedésnek indul. Ezen az átlagos évi meneten az egyes évek szélsőséges csapadéka és hőmérsékletjárása kisebb-nagyobb eltolódásokat okozhat. Megállapítható, hogy a Nagykunságban Ny-ról felé haladva egyre korábban következik be a maximum (2. ábra). A Hajdúságban az északi és a déli részen májusban, a középső területeken áprilisban, júniusban és júliusban a legmagasabb a vízállás (3. ábra). Úgy tűnik, hogy a talajvízmélység növekedésével a maximum időpontja a nyár felé tolódik el. Összehasonlítás céljából a Nagykunság és a Hajdúság közé ékelődő Hortobágy peremterületeinek talajvízszintjét is értékeltük. A Hortobágyon a talajvíz közel van a felszínhez, így ott már márciusban, a Hajdúháton (Hajdúböszörményben) viszont a nagyobb talajvízmélység miatt csak júliusban jelentkezik a maximum. A maximum beállta után nyáron gyorsan csökken a talajvíz szintje az őszi minimumig. A minimum a kutak többségénél novemberben jelentkezik, de itt is előfordulnak szélsőséges esetek (pl. a Nagykunság és a Hortobágy határán Nagyivánnál), ahol szeptemberben a legalacsonyabb a talajvíz szintje (2. ábra).