ALFÖLDI TANULMÁNYOK 2000-2001 - EU ES AZ ALFÖLD / 18. KÖTET (Békéscsaba, 2001)
LENGYEL IMRE: Megjegyzések az alföldi régiók versenyképességének megítéléséhez
AZ ALFÖLDI RÉGIÓK VERSENYKÉPESSÉGE... - A nemzetközi kereskedelem összetétele is megváltozott, számtalan telephely, érdekeltség van külföldön és a nemzetközi kereskedelem tekintélyes része a különböző országokban levő telephelyek és az anyacég, valamint ugyanazon cég telephelyei között zajlik, így a vállalaton belüli árumozgás országok közöttiként van nyilvántartva, a fejlett országok importjának döntő része saját világcégeik más országokban lévő érdekeltségeitől származik. Növekszik a kölcsönös összefüggés a globalizáció különböző részfolyamatai között: a közvetlen külföldi befektetések (külföldi működő tőke), az árukereskedelem, a technológia-transzfer és a tőketranszfer egymáshoz szorosan kapcsolódik, nehéz kimutatni egy-egy régió gazdaságában ezen részfolyamatokat külön-külön. A globalizáció másik alapvető következménye a térségek, régiók szerepének megváltozása és felértékelődése. A régiók, földrajzi koncentrációk előtérbe kerülése nem valamilyen politikai vagy eszmei „divatnak" a következménye, hanem a globalizáció megváltoztatta a távolság szerepét és egy új gazdasági teret hozott létre (Cséfalvay 1999; Enyedi 2000; Lengyel-Rechnitzer 2000). A mai világban a vállalatok „bármit-bármikor-bárhonnan" beszerezhetnek és nagyon sok hasonlóan előnyös telephelyet hozhatnak létre. Ennek ellenére az empirikus vizsgálatok szerint a globális cégek tevékenységei térben nem terülnek szét egyenletesen, hanem erőteljes regionális specializáció (és földrajzi koncentráció) figyelhető meg. A globális versenyben részt vevő és azt nagyrészt irányító nemzetközi vállalatok versenyelőnyei a cégek lényegi tevékenységeinek (core competencies) helyet adó térségtől, általában egy várostól és vonzáskörzetétől függnek, ahol a vállalati döntéshozók, a versenystratégiát kidolgozók, a fejlesztők, a marketingesek, a pénzügyesek stb. dolgoznak és élnek (Porter, 1990; Lengyel 2000a). A globális versenyben dúló erőteljes rivalizálásban felértékelődtek a versenyelőnyök lokális forrásai: az innovációk kifejlesztését segítő üzleti környezet, az alacsonyabb tranzakciós költségeket lehetővé tevő regionális hálózatok, a speciális versenyelőnyöket nyújtó helyi intézmények (oktató, képző, minősítő stb.), a helyi tudásbázis stb. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a globális verseny nem más, mint a globális vállalatoknak helyet adó régiók és városok versenye. Azaz a nemzetközi verseny helyébe a globális verseny lépett, és a korábbi nemzetgazdasági szint veszített fontosságából, kompetenciái egyrészt „felcsúsztak" a globális, másrészt „lecsúsztak" a regionális szintre. A globalizáció teljesen új követelményeket támaszt, az erőteljes verseny a világon szinte mindenütt jelen van, az új kihívásokra és új problémákra új válaszokat kell adni. Az új válaszok többsége pedig a versenyképesség fogalmára épül. A versenyképesség lényegében a gazdasági növekedés, a gazdasági fejlettség mérésének és javításának eszköze lett az új, megváltozott körülmények között. A globalizáció a vállalati versenyelőnyök lokalitását előtérbe helyezte, emiatt ráterelődött a figyelem a régiókra. Egyrészt a gazdasági folyamatok szükségszerűen hozzák magukkal a régiók, lokalitások felértékelődését, másrészt a régiók versenyképességének javítása vált a regionális politikák egyik legfontosabb prioritásává.