A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás
alapgondolata volt, hogy a török haderő a már elért területen le van kötve, másfelé nem képes már erőket vetni. Ha tehát sikerül a Szuvla-öböl tájékán előrejutni, akkor onnan az egész török hadsereget meg lehet kerülni és visszavonulásra késztetni. Semmi más ez, mint a számbeli fölényre alapított hadászat, nyújtani az arcvonalat addig, hogy az mint a rétestészta oly vékonnyá váljék, melynek elszakítására, átdöfésére könnyen számítani lehet. Hogy a terv mentés jobban sikerüljön, megkezdődött a már annyiszor leleplezett antant-taktika, mely különösen az angolnak színesekkel vívott számtalan harcában többször bevált : mentős nagyobb lármát csapni s megfélemlíteni az ellenséget. Ügyesen elhelyezett, jól megfizetett hírlapi cikkek óriási angolfrancia előkészületekről szólottak, nagy hadseregekről, melyeket Kitchener lord Egyiptomból, Indiából s az anyaországból vont össze. Később előkelő állású férfiak »bizalmas« nyilatkozatait leplezték le, melyek mind arról szólottak, hogy az ántánt szárazföldön és tengeren újabb, együttes offenzívát kezd s egyidejűleg a Szároszi-öbölben szándékozik nagy hadsereget partra tenni. Bár a török hadvezetőség ily ijesztő hírek felmerülését már többször tapasztalhatta, tagadni nem lehetett, hogy tényleg van valami a levegőben. Pontos és megbízható hírek jöttek arról, hogy az ellenség ereje óriási csapatszállítások folytán lényegesen megnövekedett. A török összevont mindent, ami rendelkezésére állott, sokkal többet azonban, mint eddig volt a Gallipoli - félszigeten, nem tudott összeszedni. A számbeli fölény tagadhatatlanul az antant javára kezdett eltolódni s a töröknek nem maradt más hátra, mint türelemmel várni az elkövetkezendőket. A muzulmánnak pedig türelme van sok. De nem is kellett túl sokáig várni, csakhamar megindult az új lavina. Sir Hamilton belátta, hogy a partraszállt csapatok körül vont török gyűrű erősebb az acélnál, azon áttörni nem lehet. Elhatározta tehát, hogy új alapra fekteti a hadműveleteket s az egész állás kulcsát, a Kodja-Djemen-Dagh-magaslatot a Szuvlaöbölből kiindulva próbálja megszerezni. Ha sikerül erre a magaslatra feljutni s ott nehéz tüzérséget felállítani, egyrészt a Dardanellaerődöket hátban támadhatja meg, másrészt az ellenség hadtápvonalait elvághatja. A terv kivitelére a sajtóban eszközölt beharangozás befejeződött, kezdődni kellett a tettnek. Ez sem indult azonban egyenes úton. Mint a diplomáciai téren, úgy a csatatéren is minden angol számítás az ellenfél félrevezetésére volt alapítva. Jelen esetben is — míg a szándékolt partraszállási helyen még minden csendes volt — Sir Hamilton megpróbálta az ellenség figyelmét a Szároszi-öböl felé terelni. Mint már áprilisban is megtette, 1915 augusztus 16-ikán nagy csapatszállító flottát indított a Szároszi-öbölbe s Karatsáli mellett tényleg partra is tett csapatokat — görög önkénteseket. Leonidász utódjai azonban 21 halott hátrahagyásával a csekélyszámú török parti őrség elől futva menekültek. A blöff nem sikerült, egyetlen új török katona sem küldetett a Szároszi-öböl felé. Ugyanezen napon Kanli-Szirt előtt, hol a törökök balszárnya állott, a csatahajók egész tömege jelent meg s másfél órai heves bombázás után mintegy 4000 emberből álló szövetséges haderő támadást indított a török állások ellen. A támadás oly erős volt, az előkészítés oly gondos, a támadó erők a helyi viszonyokhoz képest Német tisztek teveháton. A Leipziger Presse-Büro felv. 53