A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)

Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás

alapgondolata volt, hogy a török haderő a már elért területen le van kötve, másfelé nem képes már erőket vetni. Ha tehát sikerül a Szuvla-öböl tájékán előrejutni, akkor onnan az­ egész török hadsereget meg lehet kerülni és visszavonulásra késztetni. Semmi más ez, mint a számbeli fölényre alapított hadászat, nyújtani az arcvonalat addig, hogy az mint a rétestészta oly vékonnyá váljék, melynek elszakítására, átdöfésére könnyen számítani lehet. Hogy a terv mentés jobban sikerüljön, megkezdődött a már annyiszor leleplezett an­­tant-taktika, mely különösen az angolnak színesekkel vívott számtalan harcában több­ször bevált : mentős nagyobb lármát­ csapni s megfélemlíteni az ellenséget. Ügyesen elhelye­zett, jól megfizetett hírlapi cikkek óriási angol­francia előkészületekről szólottak, nagy had­seregekről, melyeket Kitchener lord Egyip­­tomból, Indiából s az anyaországból vont össze. Később előkelő állású férfiak »bizalmas« nyilat­kozatait leplezték le, melyek mind arról szó­lottak, hogy az ántánt szárazföldön és tengeren újabb, együttes offenzívát kezd s egyidejűleg a Szároszi-öbölben szándékozik nagy hadsere­get partra tenni. Bár a török hadvezetőség ily ijesztő hírek felmerülését már többször tapasz­talhatta, tagadni nem lehetett, hogy tényleg van valami a levegőben. Pontos és megbíz­ható hírek jöttek arról, hogy az ellenség ereje óriási csapatszállítások folytán lényegesen meg­növekedett. A török összevont mindent, ami rendelkezésére állott, sokkal többet azonban, mint eddig volt a Gal­lipoli - félszigeten, nem tudott összeszedni. A számbeli fölény tagad­hatatlanul az antant ja­vára kezdett eltolódni s a töröknek nem maradt más hátra, mint türe­lemmel várni az elkö­vetkezendőket. A mu­zulmánnak pedig tü­relme van sok. De nem is kellett túl sokáig várni, csakhamar megindult az új lavina. Sir Hamilton belátta, hogy a partraszállt csa­patok körül vont török gyűrű erősebb az acél­nál, azon áttörni nem lehet. Elhatározta tehát, hogy új alapra fek­teti a hadműveleteket s az egész állás kulcsát, a Kodja-Djemen-Dagh-magaslatot a Szuvla­­öbölből kiindulva próbálja megszerezni. Ha sikerül erre a magaslatra feljutni s ott nehéz tüzérséget felállítani, egyrészt a Dardanella­­erődöket hátban támadhatja meg, másrészt az ellenség hadtápvonalait elvághatja. A terv kivitelére a sajtóban eszközölt be­harangozás befejeződött, kezdődni kellett a tettnek. Ez sem indult azonban egyenes úton. Mint a diplomáciai téren, úgy a csatatéren is minden angol számítás az ellenfél félrevezeté­sére volt alapítva. Jelen esetben is — míg a szándékolt partraszállási helyen még minden csendes volt — Sir Hamilton megpróbálta az ellenség figyelmét a Szároszi-öböl felé terelni. Mint már áprilisban is megtette, 1915 augusz­tus 16-ikán nagy csapatszállító flottát indított a Szároszi-öbölbe s Karat­sáli mellett tényleg partra is tett csapatokat — görög önkéntese­ket. Leonidász utódjai azonban 21 halott hátrahagyásával a csekélyszámú török parti őrség elől futva menekültek. A blöff nem sike­rült, egyetlen új török katona sem küldetett a Szároszi-öböl felé. Ugyanezen napon Kanli-Szirt előtt, hol a törökök balszárnya állott, a csatahajók egész tömege jelent meg s másfél órai heves bombázás után mintegy 4000 emberből álló szövetséges haderő támadást indított a török állások ellen. A támadás oly erős volt, az előkészítés oly gon­dos, a támadó erők a helyi viszonyokhoz képest Német tisztek teveháton. A Leipziger Presse-Büro felv. 53

Next