A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)
Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás
oly nagyok voltak, hogy teljesen a komoly támadás látszatát keltették. Bár Esszád pasa — a török északi csoport parancsnoka — sejtette, hogy az egész csak áltámadás, mely mögött valami ravaszság lappang, mégis kénytelen volt a közvetlen veszély elhárítására erősítéseket odavonni. Ezek azonban már harcba nem kerültek, mert csakhamar világosan kiderült, hogy csak áltámadás volt. Az odavont tartalékokat — a Kannengiesser-hadosztály két ezredét — azonban minden eshetőségre készen, a balszárny mögött hagyták mint tartalékot. Itt tehát sikerült Hamiltonnak cseltámadásával török erőket odavonni és lekötve tartani. Az eredmény azonban nem felelt meg a reményeknek , ezért szükségesnek látszott a félsziget déli csúcsán is támadólag fellépni, nehogy onnan török erők más pontok támogatására elvonhatók legyenek. Augusztus 6-ikán dél felé megindult tehát itt is a támadás. Óriási tömegű tüzérségi lőszer elhasználása után a szövetséges hadseregek megtámadták a Szighin-Dere patak menti török lövészárkokat, de véres fejjel vezettek vissza. A megismételt roham alkalmával egyes török árokrészeket sikerült elfoglalniok, melyekért azután egész nap váltakozó szerencsével folyt a dühös tusa. A véráztatott lövészárkok ismételten gazdát cseréltek, mígnem estefelé Vehib pasa — ki július eleje óta a török déli csoport főparancsnoka 54 volt — általános támadást rendelt el. A törökök végső elkeseredéssel vetették magukat az ellenségre s a szó szoros értelmében szuronnyal piszkálták ki az ellenséget az árkokból. Különösen az angolok és színes barátaik szenvedtek óriási veszteséget, egyes csapatrészek majdnem teljesen megsemmisültek. ■ Másnap, augusztus 7-ikén az antant támadásai újból megkezdődtek. Angol ezredek egymásután négy rohamot intéztek a török állások ellen. A makacs támadás már-már oly jelleget öltött, mintha az előre hirdetett új offenzíva itt akart volna kifejlődni, mígnem egy a délután folyamán megindult török ellentámadás végleg elfojtotta az angol támadási dühöt. A blöff céljaira kiontott rengeteg angol vér azonban bosszúért kiáltott az égre. Ha Sir Hamilton az áltámadásokra pazarolt emberanyagot mind odaveti, ahol tényleg a döntést akarta, talán több hasznot hozott volna az így hiábavaló áldozat. Az erők elforgácsolódtak. Mialatt a tüntető támadások folytak, s Sir Hamilton azt hitte, hogy a török figyelmét teljesen a megtámadott pontokra vonta, megkezdődött a főakció is. A Welt-Press-Photo, Wien, felv. Török tüzérség felvonulása. Vehib pasa.