A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)

Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás

oly nagyok voltak, hogy teljesen a komoly támadás látszatát keltették. Bár Esszád pasa — a török északi csoport parancsnoka — sej­tette, hogy az egész csak áltámadás, mely mö­gött valami ravaszság lappang, mégis kény­telen volt a közvetlen veszély elhárítására erősítéseket odavonni. Ezek azonban már harcba nem kerültek, mert csakhamar világosan kide­rült, hogy csak áltámadás volt. Az odavont tartalékokat — a Kannengiesser-hadosztály két ezredét — azonban minden eshetőségre készen, a balszárny mögött hagyták mint tartalékot. Itt tehát sikerült Hamiltonnak cseltámadásá­val török erőket odavonni és lekötve tartani. Az eredmény azonban nem felelt meg a remé­nyeknek , ezért szükségesnek látszott a fél­sziget déli csúcsán is támadólag fellépni, nehogy onnan török erők más pontok támogatására elvonhatók legyenek. Augusztus 6-ikán dél felé megindult tehát itt is a támadás. Óriási tömegű tüzérségi lőszer elhasználása után a szövet­séges hadseregek megtámadták a Szighin-Dere patak menti török lövészárkokat, de véres fejjel vezettek vissza. A megismételt roham alkalmával egyes török árokrészeket sikerült elfoglalniok, melyekért azután egész nap vál­takozó szerencsével folyt a dühös tusa. A vér­áztatott lövészárkok ismételten gazdát cserél­tek, mígnem estefelé Vehib pasa — ki július eleje óta a török déli csoport főparancsnoka 54 volt — általános támadást rendelt el. A törökök végső elkeseredéssel ve­tették magukat az el­lenségre s a szó szoros értelmében szuronnyal piszkálták ki az ellen­séget az árkokból. Kü­lönösen az angolok és színes barátaik szen­vedtek óriási vesztesé­get, egyes csapatrészek majdnem teljesen meg­semmisültek. ■ Másnap, augusztus 7-ikén az antant táma­dásai újból megkezdőd­tek. Angol ezredek egy­másután négy rohamot intéztek a török állá­sok ellen. A makacs tá­madás már-már oly jel­leget öltött, mintha az előre hirdetett új offen­­zíva itt akart volna ki­fejlődni, mígnem egy a délután folyamán megindult török ellentáma­dás végleg elfojtotta az angol támadási dühöt. A blöff céljaira kiontott rengeteg angol vér azonban bosszúért kiáltott az égre. Ha Sir Hamilton az áltámadásokra pazarolt ember­anyagot mind odaveti, ahol tényleg a döntést akarta, talán több hasznot hozott volna az így hiábavaló áldozat. Az erők elforgácso­­lódtak. Mialatt a tüntető támadások folytak, s Sir Hamilton azt hitte, hogy a török figyelmét teljesen a megtámadott pontokra vonta, meg­kezdődött a főakció is. A Welt-Press-Photo, Wien, felv. Török tüzérség felvonulása. Vehib pasa.

Next