A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-01 / 1. szám

1921. május 1., vasárnap. VASffBMAlU LEVEL mnan—i— imw——— 1921 május 1. Első levél: Házasodjatok meg ! A napokban egy kis helyettes tanár járt nálam. Tudjátok-e, hogy micsoda szerkezet a helyettes tanár? Két lábú és tollatlan, úgy hogy­ az, aki mélyebb plátói tanulmányokat végzett, embernek nevezné. Sőt ő em­­berebb az embernél, mert egész bizo­nyos, hogy sohasem fog megtollasodni. Őt rendezte be a legpazarabbul a ter­mészet. Valami olyan részeg tékozlási kedvében teremtette az ős­erő, mint amilyenben a hadimilliomos van, aki diszkötéses könyvet és zongorát is vesz a lipótvárosi palotájában, hogy az is legyen. A természet fogakat és gyom­rot spendírozott a szegény helyettes tanárnak. Ráadásul még fiatal is a szerencsétlen. A helyettes tanár annyit dolgozik, mint másfél, két egész, vagy két és fél rendes tanár. Mert a saját kötelességén kívül ő helyettesít. Helyettesít min­dent és mindekit, úgy­hogy a Pallas­­lekszikon monoton egyoldalúság ahhoz a sokféleséghez, amelyet neki kell pro­dukálnia. Ő az egyetemes tan­csim­­polya, akinek úgy kell dudálnia, ahogy fújják, lökik, taszítják, rúgják. Ezért aztán van fizetése, helyesebben tisz­teletdíja. Azért nevezik tiszteletdíjnak, mert tisztelem én azt, aki ebből a díj­ból megél. Ebből a díjból reggel álmo­dozhatok arról a feltétlen (nem-unbe­­dingi) főzelékről, melyet délben enni fog. Este ugyanabból a díjból vissza­emlékezhetik ugyanarra a feltétlen fő­zelékre, melyet délben megevett. La­kását illetőleg diogenesi szózatot nem engedhet meg magának. Mert egész évi tiszteletdíja nem futja egy vala­mirevaló hordóra. Ráadásul bármikor áthelyezhetik, elbocsáthatják, meg­felejtkezhetnek róla, nem alkalmazhat­ják. Mindenkitől függ, mert mindenki jóakaratára szüksége van. Az igazgató végzete lehet, a tanárok véleménye fontos neki s a pedellus minősítése nem utolsó tényező az életében. Nem is em­lítem a nagyobb csillagzatokat. Hozzám jött a kis helyettes tanár és szeme mély folyosóim öreg bánatok ácsorogtak. Úgy állottak ott sorban, mint a kenyérjegy szomorú várói a pékek boltja előtt. Leült a kis helyettes tanár és mohón vette elő a szívét, mint elém bontotta minden keservét. Odaszepegte nekem, hogy ő huszon­öté­ves, halálosan szerelmes és nagyon, szeretne megházasodni. Hogy most fiatal és erős még, hogy tele van vég­telen tavasszal, hogy most tunda test­vériig jó férj és dús terméssel apa lenni, sokszorosan apa, úgy bomlaná­­nak belőle a csilingelő fürtü kis magya­rok, mint kalászok az ős­televényből. Hogy ezek a gyerekek most még kaca­gást, hitet, erőt, akaratot örökölnének tőle. De hogy a lánynak a rajtavalóján kívül csak két pár stoppolt harisnyája van, hogy az ő évi tiszteletdíjából nem lehet még egy tisztességes ágyat sem venni. Hogy fél, hogy a nyomorúság és a súlyos évek megőrlik, vagy elveszti kedvese szivét s meddővé lesz élete és hiábavalóvá minden építő vágya. A kerti ablakomnál ült, melyet nagy zöld hullámaival verdes a tavasz. A Sashegy mögül egy kamasz szél han­­curizott át, fellibbentette a fák ékes krinolinját s meghuzgálta dús virág­­varkocsukat. A kapu melletti platán­fán egy nőstényrigó csinálta a toalett­jét. A himrigó nézte, fütyintett egyet: tyüh, a kutyafáját! — és tizenhárom keresztelő volt a szemében. A szom­széd Tündérlak korcsmából egy hat­­vanéves sánta pék bicegett le a Szirtes után és mámorosan énekelte : Citro­­nella, du grausame Schöne, Horst dy meine liebliche Töne ? És én oda, a szerelemtől csorduló roppant hori­­zontba beleláttam Galicia, Oroszor­szág, Bal­kán, Tirol, Flandria véres mezőit. És fiatal magyarok százezrei feküdtek előttem megállott szívvel, kirobbant fiatalsággal. Mennyi csirá­jába fojtott termés, mennyi özveggyé lett leány, mennyi magyar gyermek hullott ki a magyar jövőből ! s ekkor a szegény kis helyettes tan­­tárra néztem és rajta keresztül ,és a fiatalok hosszú sorát láttálk. Láttam a fiatal magyar munkást, a fiatal magyar tanítót, a fiatal magyar hivatalnokot, fiatal magyarok száz­ezreit láttam, kiknek még erős jövő a testük, ölelkezés a szívók és magyar győzelem a fiatalságuk. De az élet irtózatos robotjában csak a követelő száj legszükségesebbjét tudják meg­szerezni. És telnek az évek, nehéz munka, nélkülözés, ki nem ölelt szere­lem megfonnyasszák a fiatalságot s az Ígérő kalászok meddő bus szárai lesz­nek a ruagy­ar tarlónak. És hány fiatal lány szive marad özvegyen, hány gaz­dag anyaság hervad el árván, hány magyar gyermek hull ki a magyar jövőből! Mi tette olyan erőssé a most letiport Titánt, Germániát? Miért nem kell félni a jövőjéért. Mert van német család. A család a faj előfakadása, a család a faj egészsége, ereje és tisztasága. A csa­lád a cél folytonossága, az öntudat ereje Mentsétek meg a magyar családot! Minden egészséges ember számára lehetségess­é kell tenni a családot. Most nincs magyar család. A meglévő csalá­dok szomorú kenyérkeresők együtt­lakása, de a régi lélek­ gyúrű, célt adó, megőrző erejű család megszűnt. Épitsd n meg a magyar családot és felépült Magyarország. Oh ti Sashegy bodrosfejü fái, ti ál­dott cserebogarak, ti boldog rigók. T­i nem egy kersztény nemzeti állam keresztény nemzeti kurzusának keresz­tény nemzeti adófizetőivé születtetek, íme isteni kijelentés harsogja, hogy alapits családot, íme Istennek komoly hangja int: nem jó az embernek egye­dül lenni! De a keresztény nemzeti állam keresztény kurzusos fülével nem hallja az isteni parancs csend ülését. Oh százszor boldog rigók! Nálatok nincs kurzus, csak megérkező tavasz és testetek törvénye az isteni rendelés. Ti nem vagytok helyettes rigók, ti szerettek és az már család s minden potenciális kis rigó aktuális rigócskává szabadulhat. Minden szerelmetek jövő lehet. Oh Hegedűs Lóránt, én ugyan az Ön liberalizmusának hálálo­s ellensége va­gyok. De erdélyi véremben érzem, hogy Ön nagyon erdélyi, de dús magyar kép­zeletemben látom, hogy Ön nagyon magyar és minden ellentéten át mon­dom, hogy mostha magyar romokon mi ketten két derék erdélyi legény va­gyunk a talpunkon, hallgassa meg ha az egy tőről hajtott testvér kérését, ölelje fel erdélyi erejével a magyar fia­talságot, adja feleséghez az én szegény helyettes tanárkámat, tegye lehetővé minden fiatal magyar száméra a csalá­dot, mentse meg a magyar jövőt! Ti pedig, mindenféle magyar fiatal­emberek, házasodjatok meg ! Háza­sodjatok meg már 24 éves korotokban, legkésőbb egy hét múlva, de két hét múlva okvetlenül. Higyjétek az élet­ben, az akaratban, a munkában és le­gyen sok-sok kis vaegyurtó gyermeke­tek : ez az integrális Magyarország. Ha tudnátok, milyen borzadalm­as büntetés család nélkül, meddő magá­nosságban maradni. Higyjétek el ezt egy agglegénynek, aki alatt sok tenger sok hajója eltört s aki most a Gellért­hegy fejedelmi fiatalságából vezeklő magánosságban harsogja felétek : Há­­zaso­djatok meg! Szabó Dezső. ATVÉP ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ii**♦♦♦♦­] Fényes kérdezi Sztankovszki. — Tisze-pör tizene­iki tárgyalása. — — A .*cp. tudósitójától — • Immár több mint másfél esztendej sötétlik a magyar égboltozaton s hosszú nyom­ozések után eljutott az igazságszolgáltatás fóruma elé. Azt gondoltuk, hogy ebben a pörben gyil­kosok és felbujtók, bűnösök és bűn­részesek fognak szerepelni s másról nem esik szó -mint arról, hogy ki gyil­kolt és mi a büntetése. Azonban már napot,­­ mint valami szörnyű jelenség, se...éi ebben az óriás pörben fejel a politika. Kezdetben mint epizód jelentkezett, de immár azzal kezd fe­nyegetni, hogy hullámaival elönti ezt az egész monstruózus port és nem fo­gunk látni majd napokon keresztül mást, mint politikai összecsapásokat s annak fölvetését kell majd hallanunk, hogy itt, a magyar Justicia ítélőtermé­­ben politikai ellenfelek igyekeznek egy­mást besötétíteni a szörnyű bűn ár­nyékával. . A védők napok óta készülnek erre. Tegnap Sztanykovszky kezdette Len­gyel Zoltánra vonatkozó vallomásával s Hüttnerrel folytatott beszélgetésé­nek tartalmával: a fő az, hogy Fried­rich mint felbujtó legyen bevádolva! Ma reggel a védők keze között Sztany­­kovszkynak Lengyel Zoltánhoz inté­zett s a védelem szempontjából fontos levele forgott. Ő ugyancsak ma reggel Polonyi Dezső, Friedrich védője hévvel beszélte védőtársainak, keresni fogja az alkalmat, hogy rámutasson, hogy egyes vádlottakat nem az juttatott a vádlottak padjára, mintha bűnös lennne, hanem a volt szabadelvű párt dühös exponenseinek a bizonítékgyüjte­­m­énye. — Ők azt mondják — folytatja Po­­lónyi — hogy azoknak kellett meg­gyilkoltatni Tiszát, akik megcsinálták a forradalmat. Bizonyítékokkal fogok majd szolgálni s el fogom mondani azoknak a mahinációit, akik most Tisza szemfedőjébe kapaszkodva akarnak po­litikai ellenfeleikre sújtani ! S pár perc múlva, a tárgyalás meg­nyitása után, ismét kisért a kérdés : politika ? Sztanykovszky ismét Lengyel Zoltán szereplésével válaszol az ügyész kérdéseire. Különben pedig a hazugsá­goknak, a szemérmetlen s könyörtelen valótlan mondásoknak olyan nagymes­tere, hogy vallomásával szemben bi­zonytalanságba esik a hallgató. Ma­gára vállalja a gyilkosság elkövetését, majd vallomását visszavonja s a ka­tonai főtárgyaláson ismét vállalja, hogy részes Tisza meggyilkolásában. S itt már napok óta azt hangoztatja, hogy az általa megrágalmazott emberekről vallomását visszavonja, ő maga is ár­tatlan. Halálra ítéltek — kiáltja emelt hangon — de én ártatlanul megyek a halálba! A tárgyalás megnyitása: Dr. Gadó István főtárgyalási elnök fél­­tíz után nyitotta meg a mai főtárgyalást. Elővezetik Sztanykovszky Tibort, akit dr. Szilassy Pál kir. ügyész kezd kérdezni. Az ügyész : Sztanykovszky Tibor ! Ami­kor 1919 november 2-án a vizsgálóbiró önt kihallgatta, vallomását így kezdte­­ Magamba szállva, töredelmes vallomást akarok tenni és csupán a lelkiismeretemre hallgatok és vallok önként saját jószán­­tatából. Ön azt mondta erre, hogy ez csak stilizálás. Kérdezem: mondotta ezt a vizsgálóbírónak? Sztanykovszky: Ezt a vizsgálóbíró stili­zálta, én a vizsgálóbírónak ezt nem mond­tam. A vizsgálóbíró jóindulatból vezette így be a vallomásomat. Az ügyész: Tehát a vizsgálóbíró előtt magába szállt, a körletparancsnok ügyésze előtt és a katonai főtárgyaláson is őszinte, beismerő vallomást tett; itt pedig azzal állt elő, hogy gyónni akar és vakmerő módon komédiázik, martinnak tünteti fel magát és elég gyáva volt ahhoz, hogy négy fegyveres ember társaságában ki­ment a villába és ott alávaló módon meg­ölték Tisza Istvánt. Sztanykovszky : (éles, emelt hangon ): Ezt nem tettem ! Az ügyész: Mi érdeke volt Lengyel Zoltánnak, dr. Usam­nak, Sztupkának arra, hogy ilyen beállítást készítsenek elő? Sztanykovszky: Ezt nem mondhatom meg, erre nem felelek. Az ügyész: Miért nem mondhatja meg? Sztanykovszky : Ezt nem indokolom. Az ügyész: Meg kell indokolnia, ha itt tanú, felelni köteles.­­Tanú hosszú időn át hallgat). Az elnök: Ha nem válaszol, olybá vesszük, hogy nem tudja megindokolni. Zárt tárgyalást kérnek a védők. Felkiáltások a védők padjairól: Tessék zárt tárgyalást elrendelni! Az ügyész : Fegy­versz­a­kért­ők megálla­pították, hogy ahol ön­állott, a Roheim villában, ahol a gyilkosság történt, on­­nan lövés dördült el. Azóta megváltozott a helyzet? Nem így történt? Erre felel­jen­ Sztanykovszky: Amit itt vallottam a főtárgyaláson, ahhoz tartom magam és azt fenntartom teljes egészében , a gyil­kosságon nem voltam ott. Lengyel Zoltán szerepe. Az ügyész : Honnan veszi azt a kijelenté­­sét, hogy védőügyvédje, Lengyel Zoltán, dr. politikai klikk érdekeltségében állott? Sztanykovszky:" Elsősorban onnan tu­dom ezt, mert Lengyel Zoltán önként jött ajánlkozni hozzám, hogy védésemet in­gyen elvállalja. "z beszélt rá, hogy a Tisza­­gyilkosságot vállaljam és ha halálos ítélet után anyámnak mondta, hogy csak be­szélje rá a fiát, hasson rá, hogy az beisme­rését továbbra is a polgári törvényszék előtt is, ha kell, mindig fenntartsa. Innen következtetem én, hogy ő feltétlenül egy politikai klikkben működött. Az ügyész: De Hüttnerről talán csak nem következtet például ilyesmit? Sztanykovszky: Hüttner azt mondta, hogy őt Ulain Ferenc dr. tanította így ki. Az ügyész : Hogy lehet az, hogy ha ön azt mondja, hogy Hüttner vallomása va­lótlan és az öné is, mégis mostani vallo­másában is bizonyos forradalom előtti, különösen az október 25-iki eseményekre vonatkozóan nem mondja azt, hogy va­lótlan, holott a tárgyalás elején kijelen­tette, hogy Hüttnernek és a Hüttnerrel közösen tett vallomása elejétől kezdve valótlan. Hogy magyarázza ezt? Sztanykovszky: Hüttner valóban meg­történt gyűlésekről beszélt, ahol még mások is voltak, ő azonban azt állítja hogy az volt Tisza-gyilkosságról, holott a Tisza-gyilkossággal semmiben sem össze­függőett ezek a gyűlések. Az ügyész: Ön 1919 november 23-án töredelmes beismerése alapján azután halálos ítéletet kapott. Ön most nem azért vonja vissza vallomását, mert talán sza­badulni akar a következményektől? Sztanykovszky: Én — mint kijelentet­tem, — megrágalmaztak embereket, én is megrágalmaztam embereket, ezt most­ vissza akarom vonni. Jómagam is ártatlan va­gyok, felemelt fővel nézek a halál elé. Más oka nincs az én vallomásomnak. Az ügyész : Ön azt állította, hogy Ko­­vács vizsgálóbíró úgy nyilatkozott, hogy önt erősebb kezekbe adja és erre eltitték a rendőrségre. Sztanykovszky : Én akkor már jogerősen és három hónapja vizsgálati fogságban voltam és példátlan az, hogy valakit át­­kísérjenek a rendőrségre. Az ügyész : A vizsgálóbíró igen törvény­tisztelő ember volt és azért kisértette át, miért, akkor a rendőrségen Hüttner súlyo­­san terhelő­ vallomást tett és önnel szem­besíteni kellett. Sztanykovszki: Akkor a többit is szem­besíteni kellett volna és senkit se kisér­tek át. Az ügyész: Önre volt elsősorban szük­ség, önt terhelte elsősorban, ezért vitték át. A Deák-szállóban az olasz frontról hozott kasszát nyitotta fel, emlékszik erre? Sztanykovszki: Emlékszem. Az ügyész: Úgy nyilatkozott ekkor, hogy Tisza úgy felfordult, mint egy kutya. Sztanykovszki : Nem tettem. Az ügyész : A katonai tárgyaláson, amikor Dobó tagadott, ön kijelentette, hogy mivel Dobó konokul tagad, most már elmondja, hogy Dobó is adott rá lövést. Sztanykovszki: Igen, erre is Lengyel Zoltán tanított ki. Az ügyész: De ön felállott kétszer is és akkor is tett valami hamis tanúzásra vonatkozó nyilatkozatot. Sztanykovszki: Ezt pedig Tibetin mon­dotta. Az ügyész: Ön egyszer járt Károlyinál, aki nem akarta önt­­fogadni. Erre beszélt valamit, és rögtön fogadta. Sztanykovszki ! Ez nem velem történt, nem én jártam ott, hanem Csernyák. Különben ezt Lengyeltől tudom, hogy Károlyi valami kéziratot akart vissza­kapni és Csernyák csak egy amerikai út­levél ellenében szolgáltatta vissza. Az ügyész: Beszélt ön valaha valakinek arról, hogy a Tisza-gyilkosságban részt­­vet­t Sztanykovszki : Nem. Az ügyész: Arról sem beszélt, hogy há­rom embert el kell tenni láb alól és ekkor Lukachich nevét említette? Sztanykovszki: Nem mondtam ilyet soha. Az ügyész: Volt-e a katonatanácsban szó arról, hogy csak le kell az embereket tartóztatni és­ nem meggyilkolni? Sztanykovszki: Csak letartóztatásról volt szó. Az ügyész: Nem szólította fel önt senki a gyilkosságra? • Sztanykovszki: Nem. Az ügyész: Ön szerint a rendő­rségen kényszerí­tették vallomástételre. Amikor Gae­tnerrel szembesítették, akkor nem 8

Next