A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)
1921-05-01 / 1. szám
1921. május 1., vasárnap. VASffBMAlU LEVEL mnan—i— imw——— 1921 május 1. Első levél: Házasodjatok meg ! A napokban egy kis helyettes tanár járt nálam. Tudjátok-e, hogy micsoda szerkezet a helyettes tanár? Két lábú és tollatlan, úgy hogy az, aki mélyebb plátói tanulmányokat végzett, embernek nevezné. Sőt ő emberebb az embernél, mert egész bizonyos, hogy sohasem fog megtollasodni. Őt rendezte be a legpazarabbul a természet. Valami olyan részeg tékozlási kedvében teremtette az őserő, mint amilyenben a hadimilliomos van, aki diszkötéses könyvet és zongorát is vesz a lipótvárosi palotájában, hogy az is legyen. A természet fogakat és gyomrot spendírozott a szegény helyettes tanárnak. Ráadásul még fiatal is a szerencsétlen. A helyettes tanár annyit dolgozik, mint másfél, két egész, vagy két és fél rendes tanár. Mert a saját kötelességén kívül ő helyettesít. Helyettesít mindent és mindekit, úgyhogy a Pallaslekszikon monoton egyoldalúság ahhoz a sokféleséghez, amelyet neki kell produkálnia. Ő az egyetemes tancsimpolya, akinek úgy kell dudálnia, ahogy fújják, lökik, taszítják, rúgják. Ezért aztán van fizetése, helyesebben tiszteletdíja. Azért nevezik tiszteletdíjnak, mert tisztelem én azt, aki ebből a díjból megél. Ebből a díjból reggel álmodozhatok arról a feltétlen (nem-unbedingi) főzelékről, melyet délben enni fog. Este ugyanabból a díjból visszaemlékezhetik ugyanarra a feltétlen főzelékre, melyet délben megevett. Lakását illetőleg diogenesi szózatot nem engedhet meg magának. Mert egész évi tiszteletdíja nem futja egy valamirevaló hordóra. Ráadásul bármikor áthelyezhetik, elbocsáthatják, megfelejtkezhetnek róla, nem alkalmazhatják. Mindenkitől függ, mert mindenki jóakaratára szüksége van. Az igazgató végzete lehet, a tanárok véleménye fontos neki s a pedellus minősítése nem utolsó tényező az életében. Nem is említem a nagyobb csillagzatokat. Hozzám jött a kis helyettes tanár és szeme mély folyosóim öreg bánatok ácsorogtak. Úgy állottak ott sorban, mint a kenyérjegy szomorú várói a pékek boltja előtt. Leült a kis helyettes tanár és mohón vette elő a szívét, mint elém bontotta minden keservét. Odaszepegte nekem, hogy ő huszonötéves, halálosan szerelmes és nagyon, szeretne megházasodni. Hogy most fiatal és erős még, hogy tele van végtelen tavasszal, hogy most tunda testvériig jó férj és dús terméssel apa lenni, sokszorosan apa, úgy bomlanának belőle a csilingelő fürtü kis magyarok, mint kalászok az őstelevényből. Hogy ezek a gyerekek most még kacagást, hitet, erőt, akaratot örökölnének tőle. De hogy a lánynak a rajtavalóján kívül csak két pár stoppolt harisnyája van, hogy az ő évi tiszteletdíjából nem lehet még egy tisztességes ágyat sem venni. Hogy fél, hogy a nyomorúság és a súlyos évek megőrlik, vagy elveszti kedvese szivét s meddővé lesz élete és hiábavalóvá minden építő vágya. A kerti ablakomnál ült, melyet nagy zöld hullámaival verdes a tavasz. A Sashegy mögül egy kamasz szél hancurizott át, fellibbentette a fák ékes krinolinját s meghuzgálta dús virágvarkocsukat. A kapu melletti platánfán egy nőstényrigó csinálta a toalettjét. A himrigó nézte, fütyintett egyet: tyüh, a kutyafáját! — és tizenhárom keresztelő volt a szemében. A szomszéd Tündérlak korcsmából egy hatvanéves sánta pék bicegett le a Szirtes után és mámorosan énekelte : Citronella, du grausame Schöne, Horst dy meine liebliche Töne ? És én oda, a szerelemtől csorduló roppant horizontba beleláttam Galicia, Oroszország, Balkán, Tirol, Flandria véres mezőit. És fiatal magyarok százezrei feküdtek előttem megállott szívvel, kirobbant fiatalsággal. Mennyi csirájába fojtott termés, mennyi özveggyé lett leány, mennyi magyar gyermek hullott ki a magyar jövőből ! s ekkor a szegény kis helyettes tantárra néztem és rajta keresztül ,és a fiatalok hosszú sorát láttálk. Láttam a fiatal magyar munkást, a fiatal magyar tanítót, a fiatal magyar hivatalnokot, fiatal magyarok százezreit láttam, kiknek még erős jövő a testük, ölelkezés a szívók és magyar győzelem a fiatalságuk. De az élet irtózatos robotjában csak a követelő száj legszükségesebbjét tudják megszerezni. És telnek az évek, nehéz munka, nélkülözés, ki nem ölelt szerelem megfonnyasszák a fiatalságot s az Ígérő kalászok meddő bus szárai lesznek a ruagyar tarlónak. És hány fiatal lány szive marad özvegyen, hány gazdag anyaság hervad el árván, hány magyar gyermek hull ki a magyar jövőből! Mi tette olyan erőssé a most letiport Titánt, Germániát? Miért nem kell félni a jövőjéért. Mert van német család. A család a faj előfakadása, a család a faj egészsége, ereje és tisztasága. A család a cél folytonossága, az öntudat ereje Mentsétek meg a magyar családot! Minden egészséges ember számára lehetségessé kell tenni a családot. Most nincs magyar család. A meglévő családok szomorú kenyérkeresők együttlakása, de a régi lélek gyúrű, célt adó, megőrző erejű család megszűnt. Épitsd n meg a magyar családot és felépült Magyarország. Oh ti Sashegy bodrosfejü fái, ti áldott cserebogarak, ti boldog rigók. Ti nem egy kersztény nemzeti állam keresztény nemzeti kurzusának keresztény nemzeti adófizetőivé születtetek, íme isteni kijelentés harsogja, hogy alapits családot, íme Istennek komoly hangja int: nem jó az embernek egyedül lenni! De a keresztény nemzeti állam keresztény kurzusos fülével nem hallja az isteni parancs csend ülését. Oh százszor boldog rigók! Nálatok nincs kurzus, csak megérkező tavasz és testetek törvénye az isteni rendelés. Ti nem vagytok helyettes rigók, ti szerettek és az már család s minden potenciális kis rigó aktuális rigócskává szabadulhat. Minden szerelmetek jövő lehet. Oh Hegedűs Lóránt, én ugyan az Ön liberalizmusának hálálos ellensége vagyok. De erdélyi véremben érzem, hogy Ön nagyon erdélyi, de dús magyar képzeletemben látom, hogy Ön nagyon magyar és minden ellentéten át mondom, hogy mostha magyar romokon mi ketten két derék erdélyi legény vagyunk a talpunkon, hallgassa meg ha az egy tőről hajtott testvér kérését, ölelje fel erdélyi erejével a magyar fiatalságot, adja feleséghez az én szegény helyettes tanárkámat, tegye lehetővé minden fiatal magyar száméra a családot, mentse meg a magyar jövőt! Ti pedig, mindenféle magyar fiatalemberek, házasodjatok meg ! Házasodjatok meg már 24 éves korotokban, legkésőbb egy hét múlva, de két hét múlva okvetlenül. Higyjétek az életben, az akaratban, a munkában és legyen sok-sok kis vaegyurtó gyermeketek : ez az integrális Magyarország. Ha tudnátok, milyen borzadalmas büntetés család nélkül, meddő magánosságban maradni. Higyjétek el ezt egy agglegénynek, aki alatt sok tenger sok hajója eltört s aki most a Gellérthegy fejedelmi fiatalságából vezeklő magánosságban harsogja felétek : Házasodjatok meg! Szabó Dezső. ATVÉP ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ii**♦♦♦♦] Fényes kérdezi Sztankovszki. — Tisze-pör tizeneiki tárgyalása. — — A .*cp. tudósitójától — • Immár több mint másfél esztendej sötétlik a magyar égboltozaton s hosszú nyomozések után eljutott az igazságszolgáltatás fóruma elé. Azt gondoltuk, hogy ebben a pörben gyilkosok és felbujtók, bűnösök és bűnrészesek fognak szerepelni s másról nem esik szó -mint arról, hogy ki gyilkolt és mi a büntetése. Azonban már napot, mint valami szörnyű jelenség, se...éi ebben az óriás pörben fejel a politika. Kezdetben mint epizód jelentkezett, de immár azzal kezd fenyegetni, hogy hullámaival elönti ezt az egész monstruózus port és nem fogunk látni majd napokon keresztül mást, mint politikai összecsapásokat s annak fölvetését kell majd hallanunk, hogy itt, a magyar Justicia ítélőtermében politikai ellenfelek igyekeznek egymást besötétíteni a szörnyű bűn árnyékával. . A védők napok óta készülnek erre. Tegnap Sztanykovszky kezdette Lengyel Zoltánra vonatkozó vallomásával s Hüttnerrel folytatott beszélgetésének tartalmával: a fő az, hogy Friedrich mint felbujtó legyen bevádolva! Ma reggel a védők keze között Sztanykovszkynak Lengyel Zoltánhoz intézett s a védelem szempontjából fontos levele forgott. Ő ugyancsak ma reggel Polonyi Dezső, Friedrich védője hévvel beszélte védőtársainak, keresni fogja az alkalmat, hogy rámutasson, hogy egyes vádlottakat nem az juttatott a vádlottak padjára, mintha bűnös lennne, hanem a volt szabadelvű párt dühös exponenseinek a bizonítékgyüjteménye. — Ők azt mondják — folytatja Polónyi — hogy azoknak kellett meggyilkoltatni Tiszát, akik megcsinálták a forradalmat. Bizonyítékokkal fogok majd szolgálni s el fogom mondani azoknak a mahinációit, akik most Tisza szemfedőjébe kapaszkodva akarnak politikai ellenfeleikre sújtani ! S pár perc múlva, a tárgyalás megnyitása után, ismét kisért a kérdés : politika ? Sztanykovszky ismét Lengyel Zoltán szereplésével válaszol az ügyész kérdéseire. Különben pedig a hazugságoknak, a szemérmetlen s könyörtelen valótlan mondásoknak olyan nagymestere, hogy vallomásával szemben bizonytalanságba esik a hallgató. Magára vállalja a gyilkosság elkövetését, majd vallomását visszavonja s a katonai főtárgyaláson ismét vállalja, hogy részes Tisza meggyilkolásában. S itt már napok óta azt hangoztatja, hogy az általa megrágalmazott emberekről vallomását visszavonja, ő maga is ártatlan. Halálra ítéltek — kiáltja emelt hangon — de én ártatlanul megyek a halálba! A tárgyalás megnyitása: Dr. Gadó István főtárgyalási elnök féltíz után nyitotta meg a mai főtárgyalást. Elővezetik Sztanykovszky Tibort, akit dr. Szilassy Pál kir. ügyész kezd kérdezni. Az ügyész : Sztanykovszky Tibor ! Amikor 1919 november 2-án a vizsgálóbiró önt kihallgatta, vallomását így kezdte Magamba szállva, töredelmes vallomást akarok tenni és csupán a lelkiismeretemre hallgatok és vallok önként saját jószántatából. Ön azt mondta erre, hogy ez csak stilizálás. Kérdezem: mondotta ezt a vizsgálóbírónak? Sztanykovszky: Ezt a vizsgálóbíró stilizálta, én a vizsgálóbírónak ezt nem mondtam. A vizsgálóbíró jóindulatból vezette így be a vallomásomat. Az ügyész: Tehát a vizsgálóbíró előtt magába szállt, a körletparancsnok ügyésze előtt és a katonai főtárgyaláson is őszinte, beismerő vallomást tett; itt pedig azzal állt elő, hogy gyónni akar és vakmerő módon komédiázik, martinnak tünteti fel magát és elég gyáva volt ahhoz, hogy négy fegyveres ember társaságában kiment a villába és ott alávaló módon megölték Tisza Istvánt. Sztanykovszky : (éles, emelt hangon ): Ezt nem tettem ! Az ügyész: Mi érdeke volt Lengyel Zoltánnak, dr. Usamnak, Sztupkának arra, hogy ilyen beállítást készítsenek elő? Sztanykovszky: Ezt nem mondhatom meg, erre nem felelek. Az ügyész: Miért nem mondhatja meg? Sztanykovszky : Ezt nem indokolom. Az ügyész: Meg kell indokolnia, ha itt tanú, felelni köteles.Tanú hosszú időn át hallgat). Az elnök: Ha nem válaszol, olybá vesszük, hogy nem tudja megindokolni. Zárt tárgyalást kérnek a védők. Felkiáltások a védők padjairól: Tessék zárt tárgyalást elrendelni! Az ügyész : Fegyverszakértők megállapították, hogy ahol önállott, a Roheim villában, ahol a gyilkosság történt, onnan lövés dördült el. Azóta megváltozott a helyzet? Nem így történt? Erre feleljen Sztanykovszky: Amit itt vallottam a főtárgyaláson, ahhoz tartom magam és azt fenntartom teljes egészében , a gyilkosságon nem voltam ott. Lengyel Zoltán szerepe. Az ügyész : Honnan veszi azt a kijelentését, hogy védőügyvédje, Lengyel Zoltán, dr. politikai klikk érdekeltségében állott? Sztanykovszky:" Elsősorban onnan tudom ezt, mert Lengyel Zoltán önként jött ajánlkozni hozzám, hogy védésemet ingyen elvállalja. "z beszélt rá, hogy a Tiszagyilkosságot vállaljam és ha halálos ítélet után anyámnak mondta, hogy csak beszélje rá a fiát, hasson rá, hogy az beismerését továbbra is a polgári törvényszék előtt is, ha kell, mindig fenntartsa. Innen következtetem én, hogy ő feltétlenül egy politikai klikkben működött. Az ügyész: De Hüttnerről talán csak nem következtet például ilyesmit? Sztanykovszky: Hüttner azt mondta, hogy őt Ulain Ferenc dr. tanította így ki. Az ügyész : Hogy lehet az, hogy ha ön azt mondja, hogy Hüttner vallomása valótlan és az öné is, mégis mostani vallomásában is bizonyos forradalom előtti, különösen az október 25-iki eseményekre vonatkozóan nem mondja azt, hogy valótlan, holott a tárgyalás elején kijelentette, hogy Hüttnernek és a Hüttnerrel közösen tett vallomása elejétől kezdve valótlan. Hogy magyarázza ezt? Sztanykovszky: Hüttner valóban megtörtént gyűlésekről beszélt, ahol még mások is voltak, ő azonban azt állítja hogy az volt Tisza-gyilkosságról, holott a Tisza-gyilkossággal semmiben sem összefüggőett ezek a gyűlések. Az ügyész: Ön 1919 november 23-án töredelmes beismerése alapján azután halálos ítéletet kapott. Ön most nem azért vonja vissza vallomását, mert talán szabadulni akar a következményektől? Sztanykovszky: Én — mint kijelentettem, — megrágalmaztak embereket, én is megrágalmaztam embereket, ezt most vissza akarom vonni. Jómagam is ártatlan vagyok, felemelt fővel nézek a halál elé. Más oka nincs az én vallomásomnak. Az ügyész : Ön azt állította, hogy Kovács vizsgálóbíró úgy nyilatkozott, hogy önt erősebb kezekbe adja és erre eltitték a rendőrségre. Sztanykovszky : Én akkor már jogerősen és három hónapja vizsgálati fogságban voltam és példátlan az, hogy valakit átkísérjenek a rendőrségre. Az ügyész : A vizsgálóbíró igen törvénytisztelő ember volt és azért kisértette át, miért, akkor a rendőrségen Hüttner súlyosan terhelő vallomást tett és önnel szembesíteni kellett. Sztanykovszki: Akkor a többit is szembesíteni kellett volna és senkit se kisértek át. Az ügyész: Önre volt elsősorban szükség, önt terhelte elsősorban, ezért vitték át. A Deák-szállóban az olasz frontról hozott kasszát nyitotta fel, emlékszik erre? Sztanykovszki: Emlékszem. Az ügyész: Úgy nyilatkozott ekkor, hogy Tisza úgy felfordult, mint egy kutya. Sztanykovszki : Nem tettem. Az ügyész : A katonai tárgyaláson, amikor Dobó tagadott, ön kijelentette, hogy mivel Dobó konokul tagad, most már elmondja, hogy Dobó is adott rá lövést. Sztanykovszki: Igen, erre is Lengyel Zoltán tanított ki. Az ügyész: De ön felállott kétszer is és akkor is tett valami hamis tanúzásra vonatkozó nyilatkozatot. Sztanykovszki: Ezt pedig Tibetin mondotta. Az ügyész: Ön egyszer járt Károlyinál, aki nem akarta öntfogadni. Erre beszélt valamit, és rögtön fogadta. Sztanykovszki ! Ez nem velem történt, nem én jártam ott, hanem Csernyák. Különben ezt Lengyeltől tudom, hogy Károlyi valami kéziratot akart visszakapni és Csernyák csak egy amerikai útlevél ellenében szolgáltatta vissza. Az ügyész: Beszélt ön valaha valakinek arról, hogy a Tisza-gyilkosságban résztvett Sztanykovszki : Nem. Az ügyész: Arról sem beszélt, hogy három embert el kell tenni láb alól és ekkor Lukachich nevét említette? Sztanykovszki: Nem mondtam ilyet soha. Az ügyész: Volt-e a katonatanácsban szó arról, hogy csak le kell az embereket tartóztatni és nem meggyilkolni? Sztanykovszki: Csak letartóztatásról volt szó. Az ügyész: Nem szólította fel önt senki a gyilkosságra? • Sztanykovszki: Nem. Az ügyész: Ön szerint a rendőrségen kényszerítették vallomástételre. Amikor Gaetnerrel szembesítették, akkor nem 8