A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
a charlottenburgi privát érkezőhelyekre, azt fogja találni, hogy minden asztalnál orosz diákok és diákleányok ülnek, akik meglehetősen kopottak és szótlanok ugyan, de — és ez a fő uram — szorgalmasan tanulnak. Amerre jár a városban a kávéházakban és vendéglőkben mindenütt orosz asztaltársaságokra bukkan, akik úgy ülnek ott, mint az összeesküvők és csendesen politizálgatnak. Aztán — last, but not least — ön is tapasztalhatta, hogy az orosz táncosnők, elsősorban az isteni Karsowina, milyen lázba hozták ezt a flegmatikus, nyárspolgár várost. Bizony, uram, mi emigránsok Berlinben is oroszok maradtunk és orosz divatot teremtettünk, így dicsekedett a szép orosz aszszony, de el kellett ismernem, hogy igaza van. Aztán Gorkijra terelődött, a szó, aki most itt van Berlinben és akinek egy cikkét, amely az orosz könyvéhségről szól, csak a minapában közölte a Berliner Tageblatt. Az orosz hölgy invitált, hogy menjek el vele Gorkij német kiadójához a Ladischnikov-céghez, amelynek a Ranke-Strasséban van boltja és raktára. Ennek a cégnek a kiadásában jelentek meg jóformán az összes orosz klasszikusok: Gorkij, Tolsztoj, Gogol, Csehov, Garshhin, Puskin, Dosztojevszky, Turgenyev, Lermontov oroszul és németül. A bolt állandóan tömve van vevőkkel, mert az oroszok csakugyan mohón olvasnak és itt adnak egymásnak találkozót a Berlinben élő orosz írók és művészek. Majdnem naponként megfordul itt Andrejew Leonid felesége is, egy cseppet sem szép asszony, akinek azonban nagyon finom orosz bundája van. A cég egyik tulajdonosa, Rubinstein m (a felesége, Barla Irén, fordította németre Heltait, Bródist és Molnárt) fogadott bennünket, de nagyon szűkszavúnak mutatkozott. Mégis megtudtunk annyit, hogy mostanában a szobelkormány nagy könyvrendeléseket eszközölt a cégnél. Az orosz kereskedelmi képviselet kebelében külön könyvosztályt létesítettek, ez bonyolítja le a könyvvásárlások ügyét. A megrendelt könyvek között kevéés szépirodalmi van, nagyobbrészt jogi, természettudományi és közgazdasági munkák. A könyvek a moszkvai állami könyvtárba kerülnek és onnét kölcsönzik ki őket. Hogy a szovjet kormány könyvrendeléseiért rubelekben milliókat kell fizetni, az elképzelhető. Hiszen csak két jogi könyvért, amelyet a Ladischnikoiv cég útján rendeltek Párisból, 3000 márkát kellett fizetni, már most mennyibe kerülhetnek ezek a könyvek annak az országnak a valutájára átszámítva, ahol a Németországba szóló levélre 1000 rubeles bélyeget ragasztanak. Gorkij német kiadójánál természetesen a nagy orosz költő iránt érdeklődünk annyival is inkább, mert megtudtuk, hogy mióta Gorkij Berlinben van, többször találkoztak és Rubinstein úr vacsorára is vendégül látta Gorkijt Azonban, úgy látszik, hogy Gorkij — aki itt léte óta erősen körülbástyázta magát minden újságírói kíváncsisággal szemben — szigorú utasításokat adhatott kiadójának is, mert Rubinstein úr titokzatosan mosolygott és — hallgatott. De az én orosz asszonyismerősöm nem azért asszony, hogy a kíváncsisága kielégítetlenül maradjon. Az ő közvetítésével Gorkijhoz közelálló forrásból megtudtam a következőket. A költő, aki nagyon beteg, a Kurfürstendammon lakik egy pensióban. Alig érintkezik valakivel és szorgalmasan dolgozik memoárjainak harmadik részén. Teljesen egy Andrejeva nevű színésznőnek a befolyása alatt áll, aki korábban a moszkvai császári színház tagja volt. Általában azt mondják, hogy Gorkij meglehetősen ingatag, könnyen befolyásolható ember. Berlinben van az idősebbik — 18 esztendős — fia is, aki Andrejevánál lakik. Természetesen politikai természetű nyilatkozatokat nem tesz, mégis azok, akik találkoztak vele, azt mondják, hogy bár szolidáris a bolsevikiekkel, nagyon sok ténykedésüket hibáztatja. Oroszország jövendő alkotmányát az Egyesült Államok mintája szerint képzeli. Bizalmas körben így nyilatkozott: :— A bolsevizmust az antant nem döntheti meg, hanem annak önmagától kell összeomlania . . . It a ró ! 11, Bálint. AMISFOGAT 112 K„ Arany, b r i N ■ a n* i* e - n* t ért ■okkal totóst űzetek mint bárki tu&s Lemmel Leó ékszerész grffi 4-7, AT»**» 1922 január 1., vasárnap CSz ordoguzo —■ A NÉP eredeti tárcája — írta: Jaczely József Tudnivaló, hogy a babonának nálunk kiváló talaja van. Seholse terem annyi könnyen elbolondítható ember, mint éppen itt, valósággal egy bolond százat csinál. Az Álmoskönyv és a Csízió mellett, Hőgye uram árulgatta hajdanában a vásárokon, ma már ezeket is boltokban mérik, főként a cigányok által űzött jövendőmondás, kártyavetés, rostaforgatás az, melynek nagyon sok a híve. No, meg a tudós ember, a jövőbelátó, láthatatlan hatalmakkal birkózó ördögűző, kuruzsló. Teszem azt, ha véres tejet art a tehén, rögtön fején ütik a szeget: «Meg van rontva !» S itt niem segít más, mint a javasasszony, ember. Romlott takarmányra, ártalmas fűre senki gondol. «Megverték szemmel !»› Ki merne mást állítani ? Tehát hamar a javasasszonyhoz, emberhez . . . A kuruzsló megjelenik. Kér tíz kiló nullás lisztet zsákostól, egy új rostát, három kiló füstölt szalonnát, két sódart, egy pöhöllyel tömött párnát cihástól, továbbá ötszáz koronát százasokban, de ha történetesen csak húsz koronások vannak kéznél, az se baj. .Ezek kellékek a munkához. .. És most ki a házból mindenki ! Az udvarból is! Ez az aktus főként azért kívánatos, hogy a gonosz szellemek könnyebben mozduljanak, no meg, hogy a kézügybe eső értékesebb dolgok elrámolásánál ne legyen útban senki. Ilát! A kurázsiénak aztán van annyi magához való esze, hogy addig feji a tehenet, mármint a babonás népeket, amig azok győzik pénzzel, zsírral, liszttel s minden egyéb jókkal, amig kinyílik a szemük s az ördögűzőt kiebrudalják vagy följelentik, mert ahol jó a talaj, ahol van mit kiszivattyúzni, onnan nehezen szakad el s a rendőrség, csendőrség teszi rá a kezét. Így történt ez a napokban nákunk is: egyik kisgazdának a házára gonosz szellemek ültek. Nagy sor! No, ezeket el kell kergetni. De hogy? Ki? Ez a nagy kérdés ! Előbb a helybeli cigányokkal próbálkoztak. Ott somfordáltak már a ház körül. A dadek táncba fogtak, tüzet raktak, füstöltek, énekeltek, ugrabugráltak, keresztül-kasul zónázták a szobákat, kamarát, pincét, padlást. Azonban semmi eredmény. Mindössze két választott malaccal, hat tyúkkal, két véka búzával szegényebbnek mondhatta magát a gazda. No, meg a balta is eltűnt, néhány kanál, a fehérvári folcsak, szárítókötél, kulacs, egy sódar a kéményből stb., csak épp a gonosz szellemek nem mozdultak. Valami az ! Mit volt mit tenni, nagyobb erőhöz kellett fordulni, útszasajtottak Csabára Oláh Balázsért, aki tudnivaló, hogy a tiszaháti kuruzslók atyamestere. Valóságos ördögűző. Nincs az a gonosz szellem, aki ellen tudna neki állni, olyan nagy a hatalma. De még maga a valóságos öreg ördög is szűkölve engedelmeskedik a Balázsnak. Az a Balázs mindössze háromezer koronát kért a mesterségért, ami nem sok, tekintve az ügy mérges voltát és ehhez a kis pénzhez még a munkájához kivontatódó segédeszközöket. Sonka, kolbász, liszt, párna stb. Meg is kapta .. . Nem megy az másként! Munkához fogott... Elsőben is az ágyakat szedte széjjel. A párnákat, dumákat kiforgatta, valósággal fehérbe vonta az egész házat, udvart. Tele lett a szeme-szája mindenkinek pöhöllyel. De csak nem tágítottak mellőle a házbeliek. Erre az ördögűző csöves paprikát kezdett égetni. Az ő melle már hozzá volt szoktatva.. . No, nem is maradt teremtett lélek még a szomszédos udvarokban se! Azonban sikeresnek ígérkező múm káját nem fejezhette be ... Betoppantak a csendőrök s Balázst lefülelték tudományos munkája közben ... Pedig milyen szépen előkészítette a talajt a rámoláshoz. No, semmi! Majd máskor körültekintőbb lesz a munkájában, mert munkája lesz, annyi bizonyos, hisz babonás, bolond emberek fölös számmal lakoznak a földön, nészek vendégszereplését ne engedélyezze. Százszor és ezerszer hazudik, aki ezt állítja. A minisztert valaki tervszerűen félrevezette s most már a magyar szinészegyesület szeplőtlen becsülete is megköveteli, hogy az ügyre végre is világosság derüljön. — Engem Szendrey Mihály, az aradi színház művezetője értesített arról, hogy a Hegedűs Gyula föllépéseihez miniszteri engedély szükséges. Azonnal interveniálni akartam sürgönyileg Bukarestben, de az éppen onnan érkező Róna szingigazgató megnyugtatott, hogy fölösleges, az engedély már megvan. A második jelentést Aradról 17-én délután fél négykor kaptam telefonon. Közölték velem, hogy a Hegedűs föllépését betiltották. Kérve kértem írásban Isacu Emil művészeti felügyelőt, hogy azonnal intézkedjék telefonon a tilalom felfüggesztése érdekében, de — sajnos — sikertelenül. — Nem történt meg a román szépművészeti kormány részéről Hegedűs vendégszereplésének engedélyezése, ellenben’ megtörtént a már ismeretes hivatalos vád amelynek valódiságára elért világot vet Isacu Emil művészetifelügyelő újabb kijelentése, aki december 24-én d. u. 6 órakor kénytelen volt elismerni, hogy ő soha olyan fölterjesztést nem küldött Bukarestbe, melyben az erdélyi magyar színészegyesület kérte volna magyarországi színészek szerződtetésének vagy vendégszereplésének megtiltását. -r. Ha tehát Jancu képviselő úr Goga miniszter úrnál látott olyan fölterjesztést, melyet Isacu felügyelő úr juttatott h oda s amelyben a színészegyesület kérelmezte volna a magyarországi színészek eltiltását az erdélyi színpadokról, akkor itt visszaélés vagy, ami mert nyilvánvalóbb, egyszerű aktahamisítás történt. — Hozzá vagyunk már szokva az ilyesmihez, de ezt nem magyar színész tette, mert azt kilöktük volna magunk közül, mint a belpoklost. Oda kell viszszaküldenem a vádakat, ahonnan kiindultak, hadd tudják meg Bukarestben is, hogy magyar színigazgatónak vagy magyar színésznek e hitvány ügyhöz nincs köze. A NÉP aradi tudósítójának alkalma volt tegnap Goga volt román kultuszminiszterrel beszélni, aki a Hegedüsaffér bonyodalmaival kapcsolatban most kijelentette, hogy bár az Aversen- kormány távozásával már nincs többé hivatalosan alkalma az ügyben indított vizsgálatnak menetét figyelemmel kisérni s igy eldönteni, hogy Gritta rendőrprefektusnak indokolható volt-e Hegedűs Gyula vendégszereplését betiltó intézkedése, mégis utólag kijelenti, hogy tévedésen alapult az a hír, miszerint akár az erdélyi és bánáti magyar színészegylet, akár dr. Janovics Jenő kívánta volna, hogy magyarországi művész ott ne szerepelhessen. A Hegedüs-affér szerinte "sajnálatos incidenst volt. Goga kijelentette még, hogy az ő közbenjárására az új román kultuszminiszter Hegedűs Gyulának, a Vígszínház művészének, mintegy elégtételképpen, hat estére terjedő vendégszereplést már engedélyezett is s a vendégjátékra való meghívást a bukaresti magyar követség utján most juttatja el a nagy művészhez. Az aradi Hegedűs Gyula-affér bonyodalmat Dagad a román kulturbotrány — Az erdélyi és bánáti színészegyesület visszaveri Goga Oktavián súlyos vádjait — Orisnovics Jenő kolozsvári direktor nyilatkozata - Hamis akták a bukaresti kultuszminisztériumban · A NÉP tudósítójától — Árad, dec. 26. Mint A NÉP egyedül jelentette, Hegedűs Gyula vendégszereplését Aradon a karácsonyi ünnepeket megelőző hét folyamán a román hatóságok betiltották, amit az egész keleti megszállott területek magyar társadalmának felháborodása kísért. A kínos ügy újabb fejleményei azt a meglepetést hozták, hogy Goga román kultuszminiszter kijelentette dr. Iancu Kornél aradi román képviselőnek, miszerint neki a betiltásra az erdélyi és bánáti színészegyesület egy fölterjesztése adott impulzust, melyben állítólag maga az erdélyi színésztestület kérte volna, hogy magyarországi színészeknek ne adjanak játszási engedélyt . Az Aradi Közlöny sietett Bogának ezen vádját nyilvánosságra hozni, mire érthetőleg a felháborodás a magyar színészegylet ellen fordult. Az Aradi Közlöny cikke szóról szóra ezt írja: «Ma Szendrey Mihály, a városi színház művezetője levelet kapott dr. Jancu Kornél képviselőtől, aki értesíti, hogy a színház távirati megkeresésére nyomban felkereste Goga Oktavián szépművészeti minisztert, hogy megszerezze tőle a játszási engedélyt. A miniszter az engedélyt nem adta meg, hanem megmutatta “a képviselőnek az Erdélyi és Bánáti Színészegyesületnek Isacu Emil színészeti főfelügyelő útján küldött előterjesztését, amelyben a színészegyesület arra kéri a minisztert rendelje el, hogy idegen állambeli színészeknek ne adjon szereplési engedélyt. Súlyosabb váddal magyar egyesületet még nem illettek. Köztudomású, hogy a megszállott keleti részeken épp ez az egyesület az, amely a magyar kultúrának ma a legerősebb védelmezője és a magyar színjátszó művészetnek egyetlen védőbástyája. Dr. Janovics Jenő, az erdélyi színésztársadalom vezetője a kolozsvári sajtónak nyomban kijelentette, hogy a román hatóságoknak fentebbi indokolása és állítása teljesen valótlan, mert a magyar színészegyesület olyat sohasem kért, nem is kérhetett. A kolozsvári Ellenzék nem elégedett meg azonban azzal, hogy a magyar kultúra munkásai ellen emelt súlyos vádak a román kultuszminiszter s egy román képviselő részéről tisztázatlanok maradjanak s ezért a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozattétésre hívta fel Jánovics direktort, mint az erdélyi és bánáti színészegyesület elnökét, felvetvén azt a kérdést, hogy hát tulajdonképpen ki is hazudik? — Lelkem mélyéből felszakadó keserűséggel olvastam az Aradi Közlöny cikkét — válaszolta Janovics. — A legfájdalmasabban az érint, hogy akadt valaki, aki magyar betűkkel le tudta írni azt a rettenetes vádat, hogy a magyar színészek egyesülete kérte volna a román minisztertől azt, hom mamaronzeni szí Ne adja el ékszerét, nem rautati»kUDflD ékszerisletében UlléMit 3., Calvin-tér uAMOUn mellett. — Aranyat, ezüstöt, briliáns L ■MW régiséget legmagasabb árban vétsék. Téli sportcikkek korcsolyák ródlik, ski, hó- és sárcipők Weszely István, IV., Váci u. 9. aagaamis ezus plató* Orbán aranyműves, Wesselényi u. 10. A Pogonyi-féle szabadalmazott játékházöntőszekrény a legalkalmasabb és legkedvesebb karácsony, és újévi ajándék, mert a gyermlkeket kelllmesen és hasznosan elszórakoztatja. Növeli benne a rendszertet és az alkotni vágyást Földszintes és emeletes házak korlátlan mennyiségben készíthetők vele. Kapható : Rippel Károly (Deák Ferenc-u.) és Leibner Zsigmond játékkereskedésében. Párisi Nagy Áruház «» Khífssí Tódemál koplató.• Pót ARANYAT mindig s légijabb árban, a fogak 112K-ig, tót, brilliánstónát vesz s