A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
I922 január 1., vasárnap AWIP A szőlőrnivelés reformja — A NÉP tudósítójától —■ Somogy megye déli csücskében, közel a Drávához fekszik Babocsa község. Míg egy borászati lap nem került a kezünkbe, mindössze annyittudtunk róla, hogy létezik, a lapból azonban azt is megtudtuk, hogy van egy plébánosa — névleg Kenyeres Lajos ld. kanonok — aki speciális szőlőmivelési módszerével 1 magyar holdon 160 hektoliter bort produkált. Minthogy közönséges észjárás szerint, ahol sok bor terem, ott nem lehet rossz világ, elhatároztuk, hogy ellátogatunk Babocsára a csodaszőlő megtekintésére. Mialatt a vonat álmosan halad az éjjeli ködben, mi is álomra hajtjuk fejünket. Az ígéret földjéről álmodunk, ahol olyan szőlőfürtök termettek, hogy két embernek kellett rúdon cipelnie Mózes elé. Álmodozásunkból a kalauz intő szózata ébresztett fel, hogy immár megérkeztünk Babocsára — az ígéret földjére." Őszbecsavarodott, magas termetű, jóságos arcú plébános fogadott. A szerénységnek és a magyar vendégszeretetnek megtestesült mintaképe. A kertjébe vezet a szőlő megtekintésére. (Sajnos, a tél fehér köpönyege annyira betakarta, hogy alig látni belőle valamit. Kérésünkre azonnal belekezd speciális módszerének ismertetésébe. Csonkamagyarországnak minden téren, tehát a szőlőmivelés terén is szüksége van több temelésre. A szőlőnél ezt úgy érhetjük el, ha az eddigi tőkemivelési rendszert fölváltjuk az u. n. lugasrendszerrel. Ezen rendszer mellett kedvező időjárás esetén a kis terület is nagy termést hozhat. A rendszer lényege abban áll, hogy nem csonkítjuk agyon a szőlőt a sok metszéssel, hanem engedjük szabadon fölfelé futni, mint minden futónövényt. Ennél a rendszernél a sorok jóval távolabb vannak egymástól, mint a tőkésmivelési rendszernél és pedig körülbelül 180—200 cm. távolságra. A vesszők 6—6, egymástól 40 cm.-nyire fekvő drótra vannak felfuttatva. Tavasszal a kikötözés ad nagyobb munkát, a kapálás azonban sokkal könnyebb, mint a régi rendszernél. A filoxérának a lugasrendszerü szőlő sokkal jobban ellenáll, mint a tőkésrendszerű, mert annál erős gyökérzet fejlődik ki, mig ennél a folytonos metszés elgyöngiti a tőkét és gyökereket s igy nincs oly ellentálló képessége. A metszés leginkább ősszel történik. Arra kell törekedni, hogy a seb ne essék közel a tőkefejhez, mert úgy előbb gyógyul. Az őszi metszés haszna abban nyilvánul meg, hogy ekkor a nedvkeringés már megszűnt s a nedv nem folyhat ki, mint ahogy az a tavaszi metszésnél megszokott történni. A peronospora elleni védekezés módja ennél a rendszernél is rézgálicellattal való permetezéssel történik, de a permetezés nem a levelek erősebb szövetetű, felső lapjára, hanem a gyengébb alsó lapokra történik, mivel a gomba itt jelentkezik. A permetezéshez Vi—1 %-os rézgálicoldat is elégséges. Télre a kényesebb fajtákat egészen letakarjuk vesszőivel együtt, mivel 10—12 foknál nagyobb fagy a következő év termését tönkreteheti. — A lugasrendszerű szőlő hozama óriási. Egy magyar hold átlagos termése 120—30 hektoliter,, de kedvező időjárás esetén 160 hektoliterre is fölmehet. Ezt a rendszert különben Franciaországban és Olaszországban már régóta kultiválják. Egyesek attól félnek, hogy a tőke a nagy terméshozam miatt hamar tönkremegy. Ez nem áll, mert vannak tőkék, amelyek már 27 évesek . Csak becsületesen kell évről-évre trágyázni azokat. Mások a bor jóminőségét vitatják el. Hogy mennyire nincs igazuk, arról könnyen meggyőződhetünk. Erre a házigazdaebédlőjébe invitált, ahol már párolgott az "illatos leves s az asztalon sorfalat álltak a borral telt üvegek. Ebéd után arra a meggyőződésre ürícottcunk, hogy ha kell, esküvel is Bizonyítjuk, hogy a plébános úr borainál jobb minőségű nincs egész Somogya*aABb&n. / . B ~, p Csíki’hksei. Vasárnapi nenét írta Varsányi Kálmán előze,aki fene százhuszonkettő. Uj esztendő, jó kívánságok napja. Járuljunk hát elébe a csonka édesanyának és kívánjunk neki valami jót a sok nyomorúságos esztendő után. Valami jót, ami nem délibábom és nem lehetetlen, valami jót, ami nem tereget, rózsaszín fátylat a szeme elé és nem hiszi tele ezt a fátylat az önáltatás talmi arany csillagaival; valami jót, ami nem altató, nem ébresztő és nem csodaszer, hanem magának az életnek, az élni akarásnak, az élni tudásnak jele. Kívánom, hogy szabaduljon meg e testben, lélekben oly beteg csonkaság az orvosszereitől , az álomba hódító tirádák narkotikumától is, meg az ébreszthetni akaró hiszekegy-injekcióktól is. Ne legyen többé szüksége egyikükre sem. Jelszavakra, cégérekre, kokárdákra csak addig van szükség, míg nincs meg teljesen és igazán, amit a jelszó, cégér, kokárda hirdet. Harmadfél esztendeje, azon az emlékezetes és igen tanulságos május elsején, parancsszóra sok százezer embernek röpült amellére a vörös kokárda itt Budapesten, bizonyságául annak, hogy nem a szívekben izzik ez a vörös láng, csak hangos külsőség, amit mutogatni kell. Ugyan mi szükség is lett volna rá, meg arra a tengernyi vörös lobogóra, ha ez a város mindenestül és -őszintén az, aminek azon a napon magát hirdeti. Annak az érzésnek, mely egy embertömeg egészét elfogja és indulatait egyetlen pontra irányítja , vagy öröm vagy harag, de mindig cselekvés, ösztönszerűen egységes" cselekvés a kifejeződése, nem külső jel, szóban, szalagban. A kokárda, még ha minden mellen ott virul is, csak annak jele, hogy a tömeg érzése bizonytalan még, széthúzó, ingadozó, melyet külsőséges szimbólummal kell úgy ahogy összefogni. Az ilyen végigkokárdázott tömegek tehetetlenek a cselekvésre, mert két ellenséges indulat fogja le egymás oroszlánkörmét a libegő szalagcsokrok mögött, s egymást közömbösítik az erők. És mennél nagyobb embertömegre terül ez az összefogó külső szimbólum, annál nagyobb a tájékozatlanság : öröm ég-e a jel mögött, vagy a megalázottság haragja, szabad elhatározás tüzette-e föl, vagy csak a muszáj-engedelyhesség, hidegillem vagy ravasz számítás. Nemzetek életében a köteles jelszók, jelmondatok, kokárdák, sűrűn elrendelt öröm- és gyászünnepek, mindennapivá sülyesztett himnuszok, fohászok és imák mindig a kórság jelei. Ott valami nagy bajnak kell lennie, ahol a lehető legtermészetesebb valamit unos-untalanul hangoztatni kell. Bármily szép legyen is egy nemzeti hiszekegy, után-útélen való elébünk tárása, napról-napra való kötelező kinyomtatása mi egyebet is jelenthetne, mint hogy véghetetlenül gyönge lábon áll minálunk a hazafiság. Valahányszor, profán újsághírek közé ékelve, szemembe ütlik az a három nyomdafestékszagúvá tett sor, melynek a maga egyéni szavai szerint minden magyar szívben szemérmes némasággal kellene égnie, eszembe jut, első katonakoromból, a valamikori kispesti katonai céllövő, ahová havonta egyszer-kétszer a mi ezredünk is kivonult. Piros és fekete gót diszketűkkel a katonaéletet dicsérő német versikék százai mosolyogtak le ránk a végtelen hosszú oszlopos csarnok mennyezetéről, köztük egy magyar is, pontos másolatban, ekképen : "Nem kel nekem semmi, Katona akarok lenni!:) Mindig elolvastuk, de sohasem szuggerálta belénk, amit szuggerálni akart. Megmosolyogtuk. De nekem ott mindig eszembe jutott, hogy negyvennyolcban nem kellett ezt a mondást a falakra mázolni, ahonnan előbb-utóbb úgyis csak lekopik minden, mert ott égett némán, de törhetetlen akarással a szívekben, a nagyapáméban, meg a Betekében. Nem tudok elképzelni magasztosabb valamit, mint mikor egy nemzeti érzésében megrázott tömeg örömében vagy fájdalmában azzal könynyít a szívén, hogy magától, belső kényszerűségből, Istennek és önmagának, véreinek és ellenségeinek, büszkén, hittel, dacos öntudattal elénekli a himnuszát. De azt sem tudom elképzelni, hogy valaha is másként énekelhesse el. Mert csak egy himnusz a himnusz. Ha felzendül, felzendülése esemény legyen. Átéltem egyszer-kétszer a háború alatt, tudom mit jelent, mikor elhangzása után kemény férfiak borulnak sírva egymás nyakába. De hogy még a mulatóhelyek zenekarai is lépten-nyomon rázendíthessenek és mindannyiszor egy közönyös nézőtéri tömeg ácsorogja végig duzzogva, muszájból, az megbántása ennek a szent dolognak, rut profanizálás, ami — engem legalább —sért és megaláz. Magam igyekeztem megadni a magyarázatát, tudom hát, hogy beteg, hogyon-nagyon beteg a mi nemzeti érzésünk, azért kell még újságban, falragaszon, mulatóhelyen, úton-útfélen a sok harsogó jelmondat, nemzeti hiszekegy, még a himnusz. De éppen azért levánom ezerkilencszázhuszonkettőre, hogy egyre ritkább és ritkább legyen a himnusz ; ritka, mint a nagy ünnepnapok. Az a szuggerálni ajkai, nemzeti hiszekegy pedig kerüljön végre-valahára az újságok napihír-réseiből, a boltok kirakat-ablakából, meg az utcasarokról sző vég tele-, írül, lekottázhatatlanul, csak a vérünk hevesebb lüktetésének muzsikájával vissza a szívünkbe. * üdvözlik egymást. Maguk elé teszik a füzetet, melléje a ceruzát s várják az előadó tanárt, akit nem is nagyon kell várniok, mert már ott van egyiktársalgó csoport közepén és elbeszélget a körülötte levőkkel. Az előadás nemsokára megkezdődik. A hallgatók figyelnek, szemüket csak akkor veszik le az előadóról, amikor egy-egy gondolatot lejegyeznek. Amikor ott voltam, éppen a következő gondolatot írták le : A szívben dől el nemcsak egy ember sorsa, hanem egy nemzet sorsa is. Őt készülnek a világtörténelem eseményei, mert az ember mindig érzései alapján értékel és értékelése szerint cselekszik. * A NÉP munkatársa beszélgetést folytatott a Keresztényszocialista Szakszervezetek Népfőiskolai Tanfolyamának igazgatójával, Váradi József tanítóképzőintézeti tanárral, aki az iskola működéséről a következőket mondotta munkatársunknak : — A Népfőiskolai Tanfolyam azoknak a várakozásoknak, amelyeket a Szakszervezetek Kulturbizotsága hozzáfűzött, mindenben megfelelt. Az előadók hivatásuk magaslatán állanak és nemcsak gondolatokat tanítanak, hanem gondolkozásra is igyekszenek tanítani és keresztény nemzeti világnézetre segítik a hallgatókat. A hallgatók lelkiismeretesen járnak az oktatásokra és figyelemmel vesznek részt az előadásokon. Gyönyörűség nézni, hogyan találkozik a Népfőiskolán az intelligenciát reprezentáló előadó és a keresztény munkásságot képviselő hallgatóság a legszebb harmóniában. Ez a lelkes munka remélni engedi, hogy a két féléves népfőiskolai tanulás végeztével a magyar munkásság egy kis csapat világosan gondolkozó és igazságra törekvő emberrel fog gyarapodni. — A Népfőiskola vezetősége reméli, hogy esztendőre az első évi tanfolyam még népesebb lesz az idei ötven hallgatóval szemben, mert a propagandában most már maguk a hallgatók is segítségére lesznek. — A Népfőiskola intézménye az, ahol a falu és város értékes elemei legközelebb kerülnek egymáshoz. Ezt mutatta a népfőiskolások országos Széchenyi-szövetsége szegedi kiküldötteinek látogatása az itteni Népfőiskolán, amikor is az itteni munkáshallgatók és a szegedi népfőiskolások testvéri érzésben találkoztak egymással. „A szívben dől el egy nemzet sorsa“ V Látogatás a keresztény szociális fa .Népfőiskolai Tanfolyamon — Munkásemberek az iskola padjaiban-----Maradi igazgatónyilatkozata — .4 NÉP tv A téli est már régen leszállt, a főváros nyüzsgése mintha kissé megcsendesedett volna. A vásári zaj enyhült, de az utca tömve van élvezet felé rohanó, élvezni vágyó felnőttekkel és gyermekekkel. Mennek a színházba, moziba,kávéházakba, mulatóhelyekre, orfeumokba. Látni vágyott színelőadások elmei röpködnek a levegőben, az arcok kipirulnak a gyönyör és élvezet-várástól, s mennek, rohannak egymás mellett, egymással szemben. Futó rohanásukban nem sajnálnak egy-egy oldalbalökést sem azoktól, akik kopott ruhában, néma, magába gondolkozásban, lassú léptekkel" haladnak Hőre ... • A tudomány éjszakai munkásai ezek, akik este hat órakor, leteszik a kalapa -, csokot-ollót és a beretvát, otthagyják csitójátott a zakatoló varrógépet, sarokba teszik a háromlábú suszterszéket, megállítják a dübörgő rotációsokat, leteszik a tollat a hivatal tintapecsétes asztalára, sokszor annyi idejük sincs, hogy egyszerű ünneplőjükkel cseréljék fel a kék munkászubbonyt, hanem hónuk alá kapják kis jegyzetes füzetüket, megnézik, hogy ceruzájuk ott van-e a kabát belső zsebében s elindulnak csendesen, azzal a méltóságos csendességgel, amely azokat jellemzi, akik megnyugodva tekintenek vissza egy nap izzadságos, de a léleknek annyi megnyugvást hozó munkájára. A Dohány utcai iskola egyik első emeleti tanterme egymásután nyeli a tudományra szomjas embereket. Némán, tépnek be az ajtón s egyszerű főhajtással, sokat jelentő kézfogással 3 Csűr, köszvény, mottma, derekállás, szúrás, szaggatás, csontfájdalmak stb. ellen legjobb szer a Kreiper-fél a 0361 Kapható gyógyszertárakban. Postán szállítja: KRIEGNER gyógyszertár, Budapest, Calvin-tér. Egy üveg ára 45 kor. A főváros legolcsóbb bevásárló helye a „PANNÓNIA“ Keresztény Fogyasztási Szövetkezet IV., Muzeum-körut 41. Telefon : 95 —04. József 73—22. KÖZPONTI RAKTÁRAK: IX., Erkel-utca 17. Telefon: J. 44—02, Vili., Bafoss-utca 43. FIÓKÜZLETEK : IV., Muzeum-körut 41. Telefon: 95—04. 1., Verpalati-út 4—6. Telefon : J. 63—08. H., Fő-utca 53. Telefon : 50—80. W., Lövőház-utca 13. IX-, Erkel-utca 17. Telefon: J. 44—02. VII., Cserhát-utca 15. Vili., Fráter-utca 59. Vili.,Viária-utca 7. . Katli, és Protestáns Nőszövetség. X. Halom-utca 43. Dréher-sörgyár. Telefon : J. 50—12. Pestszentlőrinc. V Illei-ut 143. 111.. Bécsi-út 134. Újlaki gőztéglagyár. Telefon: 41—60. 111.. Hajógyár-utca 2. Ó budai dohánygyár. Telefon: 41—67. V., Felső erdősor 42. Szondy-utca sarokház. Vfl., Sip-utca 23. Erzsébetvárosi dohánygyár. Telefon: J. 123—80. Vili., Víg-utca 28. Körleti parancsnokság. Telefon: J. 60—90. Kelenföld. Atósa úti villamos remnisz. VI. , Aréna-út 112. Villanytelep. Újpest. BtJV vasúti villanytelep. V., Lipót körút 22. E. V. V. igazgatósági épülete. VII. , Kertész-utca 12. E. V. V. igazgatósági épülete. Vili., Baross-utca 130. Köztemető-ut sarok, villanytelep. Vli.,Thököly-ut73, Zugló. Ilajtsár-uti sarok, vili. telep. II., Szász Károly-utca 2. Vili. társasági bérház. IX., Közvágóhíd. Villamos végállomás. Jegyezzen mindenki legalább 2 drb 50 koronás üzletrészt, mely 5a/6-os osztalékot jövedelmez. Azonkívül a bevásárlás után vásárlás visszatérítés jár. Múlt évi forgalom 53 millió kor. Befizetett üzletrésztőke 20 millió korona.