A Nép, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925 feb­ruár­­, vasárnap Csókolj meg Uram! Uram ! csókodat ma megérdemlem, Küzdöttem érte sok nehéz tusát, Ellenem kardja szívem járta át Mert nem volt énnekem semmi vértem.. Mégis győztem, sebekkel elborítva, Tied maradtam, összetörve bár... S remegő lelkem most csak Téged vár Hogy újra éltessen ajkad édes csókja... Uram ! látod a harc nehéz füzébe Szivemnek lángja lassan kialudt S most nem látsz­ott mást csak gyémánt­[hamut —­­ gyújts hát csókoddal új tüzet fel [benne, Hadd égjen, lángoljon izzón, melegen S eméssze fel tüzével életem... Anka Éva Csalásból tartott el egy egész családot Közel egy év óta tömegesen ér­keznek a feljelentések a főkapitány­ságra egy fiatal nő ellen, aki magát Kovács Máriának, Nagy Marinak, vagy Tóth Máriának nevezi és aki azzal az ürüggyel, hogy a Hangya­­szövetkezet alkalmazottja és olcsó élelmiszerekre utalványa van, töb­bektől kisebb-nagyobb összegeket csalt ki. Hosszas nyomozás után most végre sikerült a szélhámosnál kinyomozni, aki Varga Erzsébet 27 éves napszámosnő. Varga Erzsébe­tet a detektívek előállították a Viola­ utca 13. szám alatt levő la­kásáról a rendőrségre, ahol azon­nal megkezdték kihallgatását. Var­ga Erzsébet vallomása során mintegy 100 ilyen kisebb-na­gyobb csalást ismert be 25—30 millió értékben. Az így kicsalt pénzből anyjának, özv. Varga Istvánnénak adott na­gyobb összegeket. A Varga Erz­settel közös háztartásban élő Mat­­sik Gyula 30 éves fűtőnek, Matsik szüleinek, Vejkovszky Ferenc 41 éves kocsisnak és Vejkovszky Pe­remmé 56 éves asszonynak szintén adott a kicsalt pénzből, sőt vallo­mása szerint kedvesének családját félévig ő tartotta el. A rendőrség Varga Erzsébetet beismerő vallo­mása után előzetes letartóztatásba helyezte, özvegy Varga Istvánnét, Vejkovszky Ferencet, Vejkovszky Ferencnét és Matsik Gyulát pedig őrizetbe vette. vAk Ar­Ts VAGYIS A­Z UTÓLÓ KÖNYVEM, MER A KUTYA IS MÖGBÁNNYA HA 9­TZET KÖJ­­KEZIK, DE A GUMINIZMUST MÖG KÖLL­­ET­TT ÍRNOM (MÖG A ZOLÁJOKAT) Gyesznóölésrül meg a pízral Lyó egésséget és hasonló lyukat kívánok tov­ábbá bánatomban eleget tettem az gyesznóölésnek és 53­árom itze zsír erejéig gyarapodott az födi ötömnek öröm tárháza. No az megboldogult Hit- Ős szülém is bánhati az kohászokat akinél lyobb izüt még a fölsége se szertesítött, mellékelve egyesködök­­ pár tisztelet példánynyal az pén­­zügymin­iszter úrnak adassák bötsülettel, és én azt tanátsolom neki, hogy ne busuljon, mivel­hogy engem is buktatna az kösség ha tudna, mert minekutána kiatta a­ rendeletet, hogy az kék­pénzt be köll vonni, hát bevontam akinél vót az stiriflibe, hát rakták is az karót, és aszondik: — Ha már bévonom az bankót, adnék érte ezüstöt. — Mondok nem vagyok ész nélkül való, hogy ojan pízér aggyak ezüstöt, amijen píz kimögyön az forgalombul. No minekutána így rendöztem az valutám­at az méltóságos bárónénak is szivesköttem ek­kis foghajmás kóbászszal, és mikor az tariszny­ákul kihúzta, azt kérdi — Mikor vót mosva a tarisznya. — Mondok néki, hogy azt tsak az kulatsoro­mat lotsolgattam, es mondok kedves egészégire kívánom az kohászt méltóságodnak, tudom me­­gnyali utána az méltóságos szályát és az bódog­­ult báró isten nyugtassa két pofára etté nálam követ választ­áskor. — No feleli, attul is zsugorította meg az hid­­eglölés. Mejhez hassoló lyukat kívánok Göre Gábor biró úr. Igaz is: A pízbül mégis beváltottunk az kösség bötsületbre egy atskóra valót az kösség pénztár­ából. Jóravaló arany lehetett amit kaptunk he­­lyette, és tejezött is nekünk, mivelhogy ralyta ragyog az koszom meg a­z osztrák írás is, hogy spilmark. (A NÉP csütörtöki számában folytatjuk.) IS ÍRTAM ÉN MAGAM AZ SALYÁT KEZEMMEl GÖRE GÁBOR BÍRÓ ÚR Megérkezett a magyar rádió­ hírmondó állomása Amatőrök nem vehetnek fel magánközleményeket — Bíróság elé kerülnek a M. T. I. megrágalmazó! — A NÉP tudósítójától — Az utóbbi napokban ismét sok ellentétes hír került forgalomba, a rádióval kapcsolatban. A leg­több zavar abból származik, hogy részletes rendelet még ma sem je­lent meg s a hónapokkal ezelőtt kiadott rövid rendelet úgyszólván már feledésbe ment. Ezt az álla­potot több rosszindulatú híreszte­lés csak még zavarosabbá tette és a közönség tájékozatlanná erét fo­kozta. A NÉP munkatársa illetékes helyen a részletekre vonatkozóan a leg­aktuálisabb kérdésekkel kapcso­latban a következő felvilágosítást kapta: — Sok zavart okoz — mondotta A NÉP informátora —, hogy a közönség nem tesz különbséget a telefonhírmondószerí a rádió és a magántermészetű rádióközlemé­­nyek között. Pedig csak termé­szetes, hogy a megcímzett távmondat fel­vételére egyedül a címzett jo­gosult. A Szórakoztató hír- és zeneszol­gálatot valamely rádió-állomás azért adja le, hogy azt bárki fel­vehesse. Ezzel szemben, a címek­re továbbított rádió-közleménye­ket, csak a címzettnek volna joga felvenni. Magyarországon csak a Ma­gyar Távirati Iroda központja ad le rádió-telefonikus után politikai és közgazdasági híreket. A rádió­amatőrök legnagyobb része azon­ban nem tudja, hogy a Csepelről ily módon leadott közléseket nincs joga felvenni, mert azok a vidéki kirendeltségek címére vannak fel­adva és olyan jellegűek, mint azok a magántáviratok, melyeket a budapesti főpostán adnak fel és vezetéken továbbítanak. Téves az az elterjedt hit is, hogy a rádiótelefónia fejlődésével tel­jesen díjtalan lesz a hírszolgálat, mert a vevőkészülékével minden­ki azt veszi majd fel, amit akar. Ez a feltevés azért is képtelenség, mert a híranyag megszerzése nagy költséget okoz és az össze­gyűjtéssel foglalkozó irodák kénytelenek beszedni az ellenérté­ket. Természetes tehát, hogy a táv­irati irodák jogos érdekeit meg kell védeni. Ezzel a kérdéssel már két nemzetközi konferencia is fog­lalkozott és kormányaik elé ter­jesztették a határozatokat. A magyar hatóságoknál is ki­alakult már a határozott felfogás. A posta is azt az álláspontot fo­gadta el, hogy a rádióadások felvétele tekin­tetében mindig az adóállomás, illetve a feladó fél akarata a mértékadó.­­ Érdekes, hogy a híranyag tu­lajdonjogának megvitatása alkal­mával, a tulajdonjog ellen külö­nösen azok indítottak támadást, akik máskor mindig a jogrendet é­s a tulajdon megvédését hangoz­tatják. Jól tudjuk, hogy a cikk­írókat nem a közérdek, hanem a gyűlölet vezette. Az a gyűlölet, melynek nem építés, hanem rom­bolás a célja. A rádió-amatőröket és a közön­séget általában érdekelni fogja, hogy a ,.Mindenkihez“ szóló rádió­­telefónikus hírmondószerű szolgálat Magyarországon is rövid időn belül megindul. Az állomás, — melyet a magyar posta erre a célra beszerzett, —­­már Budapestre érkezett és an­nak építése folyamatban van- A mint ezt­­? állomást üzembe he­lyezik, a rádió­ a­ma­tőröknek mód­jukban lesz magyar anyagot is venni. A rádiótelefónikus úton továb­bított magántáviratokat azonban akkor sem vehetik fel, mert a „Mindenkihez“ szóló magyar adó­állomás hullámhossza a 2000 mé­teren alul lesz, addig a rádiótele­­fónikus úton továbbított magán­táviratokat, tehát — a Magyar Távirati Iroda hírszolgálati táv­iratait is — a 2000-nél magasabb hullámhosszal fogják továbbítani, így még a lehetőséghez képest technikailag is meg fogják aka­dályozni azt, hogy a jóhiszeműek tévedés­ből, a rosszhiszeműek pedig tévedésre való hivatkozással a másokhoz intézett magán­­táviratokat felvegyék. Itt említjük meg, hogy a Táv­irati Irodával szemben nagy zaj­­jal megindult az úgynevezett Ca­­pitol-affér teljesen elcsendesedett, mert kiderült, hogy „partur­unt montes et nascitur ridiculus mus“. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Távirati Irodát megrágalmazták, hirtelen olyan csend lett, hogy az Iroda még a helyreigazító nyilatkozatot is csak bírói közbenjárás segítségé­vel tudja elhelyezni. Az esetről egyelőre nem érdemes beszélni.

Next