A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

édesebb lenne Gortsakoffnak, mint a méznek legaranylóbb cseppje. Ezzel egy vonalban megértjük, hogy Napóleon miért szent Turinba, hogy az ottani lapok fogják be szájukat, és ne tüntessenek Ausztria ellen, mert ha Bécsben kezet foghatnak, a turini lekötelezett segedelemre keve­sebb szükség lesz,­­ és Napóleon nem szeretné, ha a turini lapok hangja az új szövetségest elrezzentené. Valóban, nagy jutalom volna élni azon korszakot, melyben a panszlavis­­musnak fejét egyszerre úgy megagyal­­nák, hogy nem mondaná többet, hogy a görög vallásúnak szent kötelessége a katholikust agyonütni, mint az ebet. Odáig jutottunk, hogy a tudósítások­­nak Lengyelországra vonatkozó adata­it nem merjük olvasni, nehogy a rémletességeknek borzalmát megtudni kényteleníttessünk. Talán a bécsi börze meg fog ré­mülni? de mily parányi dolog az, hogy néhány dologkerülő pénztőzsér­­nek egy pár ezer forintjával kevesebb legyen, mikor annyi ártatlannak vére omlik a földre! R.­ ­ nagy világ­járása. Saját szemeivel kisérte Haragos András. Ha igaz az, hogy a róka, mielőtt prédájára rohanna, összehúzódik, úgy a párisi félhivatalos lapoknak béke­­nyöszörgése legérthetőbb magyarázat arra, hogy Napóleon a kard után nyújtogatja kezét. Ó, de szép az az ügyes politika! A félhivatalos „France“ olyan élhetet­len békeczikkeket ír, mintha Napó­leon azt akarná mondani a közvéle­ménynek: „Tekints ide, Gortsakoffnak gyalázkodását Francziaország csak ilyen nyomorult pofával tűrhetné el, mint a­minőt a „France“ mutat.“ Erre aztán meg is kapja Napóleon a feleletet a közvéleménytől, mert alig volt idő, melyben a franczia se­­reg és franczia nép oly lelkesült lett volna a harczra, mint most, élesztőké­pen közreműködvén a katholikus pap­ság, mely folyton megemlékezvén a lengyelek szenvedéséről, a katholika vallásnak megfertőztetéséről az oro­szok által, minden emberben megérin­tő azt a hurt, mely a cselekvésre ösztönöz. Természetesnek találjuk ek­­képen, hogy a „France“ félhivatalos­nak alázatossága épen az ellenkezőt eredményezte, mint a­mit nyíltan elérni akarni mutatkozott: mert az oroszokkal rokonszenvezők végké­pen lemondtak az orosz barátságról, s a katonai legmagasabb köröknek han­gulata Francziaországnak becsületét fönnen hangoztatja. Az öreg úr, a császár, a nagy zajban mélyen hallgat, s körében szó helyett az az egyik ma­gyarázó, hogy a császárnő minden zaj nélkül Spanyolországba ment, a katho­­liczismusnak­ azon fészkébe, hol poli­tikai tekintetek nélkül is, csak a val­lás miatt, leghajlandóbbak lesznek az agyonnyomorgatott katholikus lengye­lek mellett harczra kelni. Ausztriának a lengyel ügyben vál­ságos napjai vannak, Francziaország­­gal tartani vagy nem tartani, igen csiklandós dolog. — Mellesleg meg­jegyezve annyit mondhatunk, hogy a bécsi czentralista lapok most mutat­ják meg vízvérűségüket, hogy Ausz­triának nagyhatalmi állásának érvé­­nyesítésé­­e egy lelkesítő szót nem tudnak mondani. No, ha ma kérdezné meg a fejedelem a magyarokat, hogy a lengyel ügyben miként kell Ausz­­triának olyan szót mondani, melyet Európa akarva vagy nem akarva tisz­telni kénytelen, mi bizonyosan nem állnánk oly tátott szájjal, mint a c­en­­tralista lapok. Mi a nagyhatalmi állást akképen látjuk kifejezve, ha azt minden irány­ban megérzik mások, s e tekintet­ben a bécsi alkotmányos sajtó épen a legnyomorultabb képviselő volt. Most is azt mondja: nincsen pén­zünk a hadviselésre! Az ilyen bamba beszéd Gorzsakoffnak adja a szavát. Hozzuk rendbe a birodalmi ügyeket, hogy Magyarországnak némasága el­múljék, hogy ott szólhasson, a­hol kell,­­a mi majd nem azt mondjuk, hogy nincsen­­ pénz, hanem lenni kell, és majd az ellenség bőréből kivágjuk kamatostól. E hangon kell beszélni, és mi magyarok nem ké­telkedünk benne, hogy ezt kívül is elhiszik. Angliától eredt az indítvány, hogy az 1815-iki szerződésnek Lengyelor­szágot Oroszországnak engedő pontja érvényét elveszti. Ez ugyan még nin­csen diplomatiailag kimondva, de már annyira el van terjedve, hogy a világ szívesen elhitte. Poroszországnak viszonyaiban a szé­gyenteljesség folyvást megvan annyira, hogy a trónörökös Londonba utazott, csakhogy ne tulajdoníttathassék neki valami részesség a mostani intézke­désekből. A király most nem rég fiá­nak előterjesztéseire egy szabadelvű minisztériumot illetőleg azt ajánlá, hogy leteszi a koronát, mit akkor a trónörökös nem fogadott el; de ha a király most találna ilyesmit mondani, bizonyosan szaván fogná a trónörökös. 326 Politikai hírek. Orosz-Lengyelország. Varsóból okt. 5-kéről írják: Ma reggel 7 órakor az Európa szállodában egy egyént, ki magát Hernaninak nevezte, s három nap előtt érkezett oda, meggyilkolva találtak. Azért a részleteket még nem tudhatni, annyi azonban bizonyosnak látszik,hogy a gyilkosság politikai volt. Hernani úr már előbb is tartózkodott néhány hónapig Varsóban, s itt álta­lánosan kémnek tartották. S innét majd Pétervárra, majd Krakóba uta­zott. Csodálatos, hogy tegnap Herna­­ninál az orosz rendőrség motozást tar­tott. Sokan ezt csak cselnek tartják, mely által az orosz kormány a lengye­leket tévútra akarta vezetni, mások megint azon véleményben vannak, hogy Hernani Pauluzzi marquis ágense volt, s mint ilyen a jelenlegi kormány élén álló férfiak előtt gyanús. A katonaság a szállodát később sem hagyta el, mert Pétervárról utasítás érkezett, hogy a fényes szálloda koboztassék el és tüs­tént változtassák át kaszárnyává. A bentlakók mind egy szálig elfogattak. Hogy ezek továbbra is itt maradnak-e vagy a fellegvárba kísértetnek? bi­zonytalan. Az elfogottak között van Kowalewski tanár is, ki nagy értékű könyvtárát és mindenét elvesztvén a Zamoyszki-palota kiraboltatásánál, itt keresett menedéket. A szálloda leg­alább is 4 millió lengyel forintot ér. A „Leh.-Zig“ levelezője megerősíti azon hírt, hogy a meggyilkolt az orosz titkos policziához tartozott. E lap sze­rint Bartholdi Hermannak hívták. E lap írja, hogy a nemzeti kormány újabban 50 halálítéletet bocsátott ki. A „Czas“ értesítése szerint okt. 3-kan Varsóban 160 tíz éves gyerme­ket fogdostattak össze és zárattak el a tanácsházban. A szerencsétlen anyák, a­kik azt hitték, hogy gyermekeik, mint Miklós idejében a zsidó gyerme­kek, Oroszország belsejébe valamely katonai telepítvényhez szállíttatnak, jajveszékelve állották körül a tanács­házat. Az oroszoknak azonban ezúttal más czéljuk volt. Kihallgatták őket és kényszeríteni akarták, hogy szüleik elárulóivá legyenek. E gyalázatos, az emberi érzületet gyökerében megtá­madó terv azonban nem sikerült, mert e hű lengyel gyermekek nem vallot­tak semmit. Két napi vallatás után csapatonként kibocsájtották őket. Az elfoglalt kolostorokban az orosz kato­naság végkép megtelepedett. A szent tárgyakat a katonák egymás közt ol­csó pénzen elárverezik és az oratóri­umot bordélyházzá alakítják át. A Vilnában az oroszok már 5 ko­lostort alakítottak át kaszárnyává. A fogházakban 100 nő van elzárva a felkelésben való részvétel miatt, és már számosan Szibériába szállíttattak. Murawheff azon sértő magaviseletéért, melyet a nagyherczeg irányában is­mételve tanusított, mint állítják, a császár neheztelését vonta magára. György király iránt sem tanusított nagy előzékenységet. A király az in­­dóháznál már ebédelt, midőn a kor­mányzó üdvözletére jött; s ekkor az ebédre hivott tábornokok a királyt az asztalnál hagyván, a mindenható kor­mányzó elé siettek. — Oroszország folytatja nagy hadi­­készületeit, és hogy bátorságának uj jelét adja, a mexikói császárság elis­merését megtagadja.­­—­ Az Európa szállodában meggyil­kolt Hernanit, máskint Bartholdit a katonaság és a rendőrség nagy pom-

Next