A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-18 / 42. szám
édesebb lenne Gortsakoffnak, mint a méznek legaranylóbb cseppje. Ezzel egy vonalban megértjük, hogy Napóleon miért szent Turinba, hogy az ottani lapok fogják be szájukat, és ne tüntessenek Ausztria ellen, mert ha Bécsben kezet foghatnak, a turini lekötelezett segedelemre kevesebb szükség lesz, és Napóleon nem szeretné, ha a turini lapok hangja az új szövetségest elrezzentené. Valóban, nagy jutalom volna élni azon korszakot, melyben a panszlavismusnak fejét egyszerre úgy megagyalnák, hogy nem mondaná többet, hogy a görög vallásúnak szent kötelessége a katholikust agyonütni, mint az ebet. Odáig jutottunk, hogy a tudósításoknak Lengyelországra vonatkozó adatait nem merjük olvasni, nehogy a rémletességeknek borzalmát megtudni kényteleníttessünk. Talán a bécsi börze meg fog rémülni? de mily parányi dolog az, hogy néhány dologkerülő pénztőzsérnek egy pár ezer forintjával kevesebb legyen, mikor annyi ártatlannak vére omlik a földre! R. nagy világjárása. Saját szemeivel kisérte Haragos András. Ha igaz az, hogy a róka, mielőtt prédájára rohanna, összehúzódik, úgy a párisi félhivatalos lapoknak békenyöszörgése legérthetőbb magyarázat arra, hogy Napóleon a kard után nyújtogatja kezét. Ó, de szép az az ügyes politika! A félhivatalos „France“ olyan élhetetlen békeczikkeket ír, mintha Napóleon azt akarná mondani a közvéleménynek: „Tekints ide, Gortsakoffnak gyalázkodását Francziaország csak ilyen nyomorult pofával tűrhetné el, mint aminőt a „France“ mutat.“ Erre aztán meg is kapja Napóleon a feleletet a közvéleménytől, mert alig volt idő, melyben a franczia sereg és franczia nép oly lelkesült lett volna a harczra, mint most, élesztőképen közreműködvén a katholikus papság, mely folyton megemlékezvén a lengyelek szenvedéséről, a katholika vallásnak megfertőztetéséről az oroszok által, minden emberben megérintő azt a hurt, mely a cselekvésre ösztönöz. Természetesnek találjuk ekképen, hogy a „France“ félhivatalosnak alázatossága épen az ellenkezőt eredményezte, mint amit nyíltan elérni akarni mutatkozott: mert az oroszokkal rokonszenvezők végképen lemondtak az orosz barátságról, s a katonai legmagasabb köröknek hangulata Francziaországnak becsületét fönnen hangoztatja. Az öreg úr, a császár, a nagy zajban mélyen hallgat, s körében szó helyett az az egyik magyarázó, hogy a császárnő minden zaj nélkül Spanyolországba ment, a katholiczismusnak azon fészkébe, hol politikai tekintetek nélkül is, csak a vallás miatt, leghajlandóbbak lesznek az agyonnyomorgatott katholikus lengyelek mellett harczra kelni. Ausztriának a lengyel ügyben válságos napjai vannak, Francziaországgal tartani vagy nem tartani, igen csiklandós dolog. — Mellesleg megjegyezve annyit mondhatunk, hogy a bécsi czentralista lapok most mutatják meg vízvérűségüket, hogy Ausztriának nagyhatalmi állásának érvényesítésée egy lelkesítő szót nem tudnak mondani. No, ha ma kérdezné meg a fejedelem a magyarokat, hogy a lengyel ügyben miként kell Ausztriának olyan szót mondani, melyet Európa akarva vagy nem akarva tisztelni kénytelen, mi bizonyosan nem állnánk oly tátott szájjal, mint a centralista lapok. Mi a nagyhatalmi állást akképen látjuk kifejezve, ha azt minden irányban megérzik mások, s e tekintetben a bécsi alkotmányos sajtó épen a legnyomorultabb képviselő volt. Most is azt mondja: nincsen pénzünk a hadviselésre! Az ilyen bamba beszéd Gorzsakoffnak adja a szavát. Hozzuk rendbe a birodalmi ügyeket, hogy Magyarországnak némasága elmúljék, hogy ott szólhasson, ahol kell,a mi majd nem azt mondjuk, hogy nincsen pénz, hanem lenni kell, és majd az ellenség bőréből kivágjuk kamatostól. E hangon kell beszélni, és mi magyarok nem kételkedünk benne, hogy ezt kívül is elhiszik. Angliától eredt az indítvány, hogy az 1815-iki szerződésnek Lengyelországot Oroszországnak engedő pontja érvényét elveszti. Ez ugyan még nincsen diplomatiailag kimondva, de már annyira el van terjedve, hogy a világ szívesen elhitte. Poroszországnak viszonyaiban a szégyenteljesség folyvást megvan annyira, hogy a trónörökös Londonba utazott, csakhogy ne tulajdoníttathassék neki valami részesség a mostani intézkedésekből. A király most nem rég fiának előterjesztéseire egy szabadelvű minisztériumot illetőleg azt ajánlá, hogy leteszi a koronát, mit akkor a trónörökös nem fogadott el; de ha a király most találna ilyesmit mondani, bizonyosan szaván fogná a trónörökös. 326 Politikai hírek. Orosz-Lengyelország. Varsóból okt. 5-kéről írják: Ma reggel 7 órakor az Európa szállodában egy egyént, ki magát Hernaninak nevezte, s három nap előtt érkezett oda, meggyilkolva találtak. Azért a részleteket még nem tudhatni, annyi azonban bizonyosnak látszik,hogy a gyilkosság politikai volt. Hernani úr már előbb is tartózkodott néhány hónapig Varsóban, s itt általánosan kémnek tartották. S innét majd Pétervárra, majd Krakóba utazott. Csodálatos, hogy tegnap Hernaninál az orosz rendőrség motozást tartott. Sokan ezt csak cselnek tartják, mely által az orosz kormány a lengyeleket tévútra akarta vezetni, mások megint azon véleményben vannak, hogy Hernani Pauluzzi marquis ágense volt, s mint ilyen a jelenlegi kormány élén álló férfiak előtt gyanús. A katonaság a szállodát később sem hagyta el, mert Pétervárról utasítás érkezett, hogy a fényes szálloda koboztassék el és tüstént változtassák át kaszárnyává. A bentlakók mind egy szálig elfogattak. Hogy ezek továbbra is itt maradnak-e vagy a fellegvárba kísértetnek? bizonytalan. Az elfogottak között van Kowalewski tanár is, ki nagy értékű könyvtárát és mindenét elvesztvén a Zamoyszki-palota kiraboltatásánál, itt keresett menedéket. A szálloda legalább is 4 millió lengyel forintot ér. A „Leh.-Zig“ levelezője megerősíti azon hírt, hogy a meggyilkolt az orosz titkos policziához tartozott. E lap szerint Bartholdi Hermannak hívták. E lap írja, hogy a nemzeti kormány újabban 50 halálítéletet bocsátott ki. A „Czas“ értesítése szerint okt. 3-kan Varsóban 160 tíz éves gyermeket fogdostattak össze és zárattak el a tanácsházban. A szerencsétlen anyák, akik azt hitték, hogy gyermekeik, mint Miklós idejében a zsidó gyermekek, Oroszország belsejébe valamely katonai telepítvényhez szállíttatnak, jajveszékelve állották körül a tanácsházat. Az oroszoknak azonban ezúttal más czéljuk volt. Kihallgatták őket és kényszeríteni akarták, hogy szüleik elárulóivá legyenek. E gyalázatos, az emberi érzületet gyökerében megtámadó terv azonban nem sikerült, mert e hű lengyel gyermekek nem vallottak semmit. Két napi vallatás után csapatonként kibocsájtották őket. Az elfoglalt kolostorokban az orosz katonaság végkép megtelepedett. A szent tárgyakat a katonák egymás közt olcsó pénzen elárverezik és az oratóriumot bordélyházzá alakítják át. A Vilnában az oroszok már 5 kolostort alakítottak át kaszárnyává. A fogházakban 100 nő van elzárva a felkelésben való részvétel miatt, és már számosan Szibériába szállíttattak. Murawheff azon sértő magaviseletéért, melyet a nagyherczeg irányában ismételve tanusított, mint állítják, a császár neheztelését vonta magára. György király iránt sem tanusított nagy előzékenységet. A király az indóháznál már ebédelt, midőn a kormányzó üdvözletére jött; s ekkor az ebédre hivott tábornokok a királyt az asztalnál hagyván, a mindenható kormányzó elé siettek. — Oroszország folytatja nagy hadikészületeit, és hogy bátorságának uj jelét adja, a mexikói császárság elismerését megtagadja.— Az Európa szállodában meggyilkolt Hernanit, máskint Bartholdit a katonaság és a rendőrség nagy pom-