A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

ha az ezüstnek harmincz az ázsiója, de a­ki a kölcsönzéskor tíz forint ázsi­óval adta el a kölcsön kapott ezüstöt, bezzeg néz most, mikor az ázsió már tizenkilencz. No, de még ezt is el lehet tűrni, a pénzérték hirtelen változik, hihető, hogy nem mindig magas az ázsió, ha­nem mit mondjunk azon pénzviszony­­hoz, midőn községek drágán vesznek birtokot, s az ilyen birtokot a belga banknak kölcsönalapul adják, a bank pedig a birtokárra húsz százalékot vet ki, s azon magasabbra emelt összeget kell letörleszteni. Az az: ha százezer forintért vette a község a birtokot, a belga bank csak úgy ad kölcsönt az egész vételárra, ha százezer helyett százhúszezerért veszik meg a birtokot, melyet előbb a bankra írnak, s a bank írja a községre. Ez a kölcsön nekünk méreg­drága, s nem ajánljuk senki­nek, hogy ilyen feltétel mellett vegyen birtokot, mert ez vagyonunkba kerül. R. A nagy világ járása. Saját szemeivel kisérte Haragos András. Napóleon az európai nagy kertnek kertésze, elkészítette a melegágyat, be is vetette titkos fiókjainak magjá­val, hogy annak idejében kikelvén és megerősödvén a szálak, vagy egy con­­gressuson eszközlendő egyetértés sze­rint, vagy annak sikertelenségében, maga feje szerint ültesse ki a nagy kertben. A kertész tehát megtette a magáét, s ezen példán mások is akarnak vala­mit, de mivel melegágyuk nincsen, most egyelőre az időjövendöléssel ve­sződnek, s a hírlapírók, ez időtalálga­­tók, csudálatos zavarban vannak,­­a börzék pedig, ezek a világ lábán levő tyúkszemek, nagy változást érez­nek, s a bécsi börze legeslegelől már e héten tizennyolcz forinttal ad több bankjegyet száz forint áru ezüstre. A franczia trónbeszéd után rögtön csak másfél százalékkal emelkedett az ezüst, egy pár nap múlva ugyan­annyival lement, de tizenháromról ma már 19-en áll,­­ tehát a bécsi börze nagyon savanyút evett, hogy így el­keseredett a képe. Mi, részünkről, nem ajánljuk az olvasónak azt, hogy az ezüstnek ázsióját politikai kalendá­riumnak használja, mert az ázsió ma­gasságának sok oka van, hanem mi­dőn az ázsió valamely nevezetesebb politikai esemény után változik, ez esetben igen is jelzi a megtörténtnek megnyugtató vagy nyugtalanító ér­telmét. Rövid két hét alatt mégegyszer annyira emelkedett az ezüst, azaz: ki­­lenc­ és félről tizenkilenczre;­­— tehát a börze azt hiszi, hogy az európai ve­tem­ényekre erős szelek és fagyok kö­vetkezhetnek, — titkos derék csipke­dik meg a béke növényzetét, s Euró­pa gondoskodjék jó bundáról, hogy meg ne hűtse magát. Európának érdekében fekszik tud­ni, mi lehet Napóleonnak szándéka? Azonban Napóleonnak is hasonlón szükséges ismernie a helyezetet, s ezen tekintetben neki nagy könnyebb­ségül szolgál észlelni a congressusra meghívott hatalmaknak előleges tűnő­dését, egymáshoz való levél- és sür­­gönyküldését, a sokféle tapogatást a meghivottaknak egymás érzelmeire nézve, mert ezen mozgalmakból látja Napóleon, hogy mi az egyeseknek féltett érdeke ? mennyire tartanak Napóleontól? és mely hatalmak ro­konszenveznek egymással. De van még más előny is. Az ilyen előleges sugdozásban min­­denik hatalom olyan barátot keres, ki az ő érdekét megóvni alkalmas lenne, — de ha már így egymás között is előre nem képesek egyesülni, — előkerülnek némi elhidegülések, s némelyik boszúságában könnyen Fran­­cziaország felé hajolhat maga jó szán­tából, vagy Napoleon is megtudván, mien nem tudott két hatalom egymás­sal kiegyezkedni, előkerülő alkalom­mal ő ígérhet olyan árt, mit más meg nem adhat. Nem a congressus fogja Napóleon­nak kezébe játszani az előnyöket, hanem a fejedelmeknek a congressus előtti kérdezkedése. — E kérdezke­­dések azon kapák, melylyel a főker­tész a kertet fölkapál­tatja, — s a kö­rülmények szerint szedi ki meleg­ágyából a neki szükség­es p­a­­­á­n­­­a­­szálat. A fejedelmek közül kevés fog sze­mélyesen megjelenni, — a porosz ki­rály már megmondta, hogy nem me­gyen. Hát ez nem beszélő körül­mény, melyből Napóleon okoskodni tud?“ A világért sem akarnánk előre ta­­lálgatni,­­ Európa olyan zavarban van, hogy a­ki most akarná kikapni a fazékból a gombóczot, kezét bizonyo­san megégetné, és mégis főtelent kapna ki. Egyetlen határozott eszme született meg idáig, az sem új : jelentse ki Na­póleon, hogy a congressus azért jön össze, hogy az 1815-iki békekötésnek toldaléka legyen. Hogy is lehetne más? Napóleon azt mondja: az a bi­zonyos szerződés darabokra szakadt, — csináljunk helyette mást, mert ha az nem létezik, — kell helyette újat csinálni! Ennyire vagyunk a zavarosban, — hadd forrjon tehát a lé, — majd meg­látjuk mi fél meg benne? Politikai hírek. Orosz-Lengyelország. A „Journal de S. Petersburg“ ezen nevezetes czikket közöl, melyről egy telegram adott már értesítést. A czikk, mely­­ válasz a „Nord“ czim­ű lap egy közle­ményére, itt következik:­­ „Le Nord“ czímű párisi lap köze­­lebről egy irányczikket szentelt a ma­gyar kérdés tanulmányozásának.“ „Miután a maga személyes szem­pontjából tárgyaló azon nemzetiségek érdekeit és tendentiáit, melyek az ausztriai monarchiát alkotják, s a ma­ga nézete szerint (á la guise) kifejté a bécsi kabinet belső politikáját, czikk­­bre következendő szavakkal, s mond­hatni következő fenyegetéssel rekeszti be czikkét:“ „A szikra, mely keleti Európát lángba fogja borítani, vagy Oroszor­szágtól vagy Francziaországtól szár­­mazhatik. Minden­esetre Ausztria és Törökország roszul fogják találni ma­gukat. “ „Föl nem foghatjuk mi jogosíthatta a „Nord“-ot ily jóslatra. A­mi Orosz­országot illeti, teljességgel nem szük­séges őt igazolni. Nem nagyon messze kell felmennünk a történelmi fejle­ményeken azért a meggyőződésért, hogy Oroszország nemhogy tűzanya­­gokat szitogatna Európában, hanem mindig föllobbanásuk megakadályozá­sán dolgozott, sőt szerencsétlen kö­vetkezményeinek leküzdésén is, a­nél­kül, hogy egyebet tartott volna szem előtt a köznyu­g­alomnál és közjól­­létnél.“ „Ha a tapasztalás leczkéi s tulajdon nemzeti érdekeiről való gondoskodása fontolgatóbb politikát tanácsolhattak neki, senki sincs ebből azon következ­tetésre jogosítva, mintha más túlságba esett volna, s el akarná vállalni azt a gyújtogató szerepet, melyet neki tu­laj­don­ítanak.“ „Vannak elvek, melyeket civilizált állam meg nem tagadhat, a nélkül, hogy méltóságát ne kisebbítse s a jö­vő érdekeit föl ne áldozza annak, a mi a jelen pillanat érdekének látsz­­hatik.“ „Rendetlenséget táplálni, az euró­pai békét zavarni, ábrándos s ép azért veszélyes reményeket bátoritni fél, barátságos vagy szövetséges államok­nak nehézségeket okozni, a rend és haladás útját náluk megszakítni vagy gátolni: mindez oly tett, melyet elvei tiltanak, s melynek határozó és pilla­­nati sikere nem teszi csekélyebbé a veszélyes következéseket.“ „Oroszország elég gyakran kimu­tatta emez elvek tiszteletben tartását. Sem szomszédjában , sem távolabb nem akarja átlépni.“ „De a „Nord“ úgy látszik, azon szükségérzetnek engedve, hogy olva­sóinak kíváncsiságát izgassa, kalandos conjecturáiban nem maradt meg még Európa határai közt sem.“ „Miután hiú árnyképeket idézett fel Ausztria és Törökország ellen, Angliának esik. Nov. 5-iki számában legalább is nagyon fölösleges com­­mentálásába bocsátkozik egy Párisban közelebről névtelenül megjelent ily czímű röpiratnak: „Mikép semmisítheti 366

Next