A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

Budapest, 1863 47-ik szám. Vasárnap, November 22-én. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, régi­ posta-utcza 2-ik szám, 1-só emelet. .Egész évi előfizetési ár Félévi . 5 frt —­­kr . 2­­­50 kr A múlt hét. Múlt­ heti számunkban már ki volt szedve a tudósítás, melyben határozottan kimondottuk, hogy a fejedelem Ma­gyarországba érkezik. Még a lapnak elkészülte előtt jön köztudomáss­á, hogy az e hónapra várt leérkezésnek azon alapja, melyen a hír közlé, nin­csen meg. Ha az ész nem találna elegendő okot annak igazolására, hogy a feje­delemnek leérkezése legalkalmasabb lenne befejezni egy alkalmatlan múl­tat, és megnyitni egy kellemesebb jövőt, — még mindig jelentékeny érv lenne az ösztön, mely a leérkezéstől jelentékeny eredményt vár. Az 1848-ik év előtt országgyűlési törekvéseknek alapja volt az a vágy, hogy az évnek bizonyos szakában ter­jedelmesebb ideig lakjék a király Mátyás-palotájában, mert a közvetlen közelség a gyakori félreértéseknek legbiztosabb orvosa lenne, s a szemé­lyes meggyőződés megmutatván né­mely dolognak igazi szinét,­­ meg­gátolna sok keserűséget, minek hazánk sorsa más viszonyokban kitéve van. Hogy ez országos óhaj országos szükségessége mellett sem teljesülhe­tett, magyarázó oka a közlekedési esz­közöknek akkori fejletlensége. Most azonban a vasutak gyorsasága meg­­szüntetőe a távolságot Pest és Bécs között. a vasúton a fejedelem öt óra alatt változtathatja tartózkodását a két város között, megmaradván ezen fölül még az emberi ész diadalának koro­nája, a távirda, melylyel a világnak bármely részéből a tudósítás azon perczben megkapható Budán, mint Bécsben, tehát a világ eseményeinek megtudása­ és a kormányas­szonyokra való befolyásban a fejedelem Budán létében akadályozva soha sincsen. Ez körülményváltozásban által­ában, különösen pedig a mostani megoldat­lan viszonyban a fejedelemnek Ma­gyarországban leendő megjelenése egyetlen kulcs, mely a kellemesebb jövendőnek ajtaját megnyithatja. Sohasem akarnók azon csalódás­nak odaadni magunkat, hogy a ma­gyar ügyet máról holnapra rövid hu­szonnégy órában megoldani lehet, de a találkozás eszközölhetné, hogy az érdeklett felek találkozván, beszélhet­nének, s mindenik meg lenne mentve egy harmadiktól, ki tán sem a hangot, sem^a mondott szót nem úgy és nem olyan^hiverzzal fejezi ki, hogy annak nyugodt meghallgatását sikeresen esz -­ közölhetné. Ezer meg ezer példával lehetne bi­zonyítani, mennyi félreértést derített föl az a pillanat, midőn az érdeklettek s­z­i­n­t­e­­ színre látván egymást, a mondott szónak igazabb értelmét a hangsúly és az arcznak kinyomata leg­­helyesebben magyarázza. Nekünk is vannak forrásaink, me­lyek épen a leérkezésre vonatkozólag biztosan jelzik, hogy a leutazás elvben igen is áll, — s mit a múlt hét nem adott meg­, — általában nem is taga- ■ dott, — ez értelemben tehát igen is várunk. Vas Gereben. A legközelebbi három hónap. Az október 20-iki diplomának szü­letésnapjától három év folyt le, és épen három hónapnyi időköz van még hátra azon naptól, melyen 1861-ben az országgyűlés ápril második napjára jön összehiva. A hazai ínségnek meglepő fontos­sága egyelőre azt is hihetővé tette, hogy az eloszlatott 1861-iki ország­­gyűlésnek tagjai fognak összehivatni; de ha ez nem történt, több erkölcsi ok van arra, hogy új választásoknak alapján összehivassék az országgyűlés a három­éves korszakra,­­ hogy al­kotmányos úton nyúlhassunk súlyos anyagi gondjaink rendezéséhez, főleg pedig a politikai megoldáshoz, mely éltető levegőt hozand országunk viszo­nyaiba.­­i Ösztönszerűleg hiszszük, hogy a tör­vényszabta korszaknak közeledte meg­nyitja az országgyűlésnek ajtaját, te­hát addig is megillet bennünket,hogy a népet figyelmeztessük. Vannak olyan emberek, kik a vá­lasztókerületeket már­is bebarangol­ják, és a népnek bizalmát ígéretekkel akarják kicsikarni, még pedig meg­feledkezvén a haza iránti kötelesség­ről, — azon személyes érdekeket hurczolják elő, melyekről az ország­­gyűlésen szó sohasem leend. Minden községnek van valami kí­vánnivalója, mely egészen helyi ér­dekű, — néhol egy hid, máshol egy gát, harmadik helyen egy úrbéri vi­szonyból származott félreértés. Ezek azonban mind olyan dolgok, melyek vagy a törvénykezési vagy a kormány­zati útra tartoznak, é­s a­ki azt mondja, hogy ezeket majd országgyű­lésen végezteti el, az bizonyosan lel­kiismeretlen csaló. Alig volt országgyűlés,melyen élet­bevágóbb tárgyak fordulhatnának elő, mint a következőn. Országunknak vi­szonyait kell elintézni, nem a házi ba­jokat, s azért a népnek józan esze értse meg, hogy előbb a fődolgot kell elintézni, s a­kikre bizalmával legin­kább szavazhat a nép, csak olyan le­het, ki az országnak sorsával törődik,­­— nem pedig apr­ó ígéretekkel akarja elhalászni a szavazatokat. Vas Gereben: A kölcsönkérése községeknek. Annyi kérdezkedésre kénytelenek vagyunk felelni, — és alkalmazzák az illetők magukat a felelethez. A földhitelbank nem azért alapitta­­tott, hogy valaki az ott nyerendő köl­csönnel birtokot vegyen, hanem hogy a meglevő birtokot lehessen úgy ren­dezni, hogy a birtok a kölcsönből rá fordítandó elyszerű beruházás által ha­szonhajtó legyen azon körülménynél fogva is, hogy e kölcsönt a rendes kamatnak és törlesztési összegnek fi­zetése mellett föl nem mondják. Tiszteletre méltó örvendetes jel, hogy sokan vagyonukat nagyobbítani törekesznek; de ne feledjük el a köz­mondást, mely figyelmeztet a pok­­róczra, melynek akkorának kell lenni, hogy alatta biztosan elnyujtózkodhas­­sunk. Ez okból senki se vegyen birtokot vakmerőn arra a rovásra, hogy majd a hitelbank kölcsönével fogja kifizetni. Másik és elhirh­edt kölcsönforrás a belga bank, melynek nálunk is több ügyvivője van, de mi ezen kölcsönfor­­rást csak kivételes körülmények kö­zött merjük ajánlani. A belga bank ezüstben kívánja a kamat- és törlesztési összeget, — te­hát e neme a kölcsönnek óvatosságot igényel, mert az ezüstnek ázsiója rend­­kivüleg változik, — s ha a kölcsön­vevő akkor kapta kölcsönét, mikor az ezüst negyvenen állott, csak nyerhe­tett, mert e rendkívüli magas áron adván el ő is a kapott ezüstpénzt, könnyen fizeti a kamatot még akkor is, 47

Next