A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

f (Az országgyűlés) e hónapnak 25—27-én okvetlen össze fog hivatni. (Somssich­ Pál) egyelőre nem fog kormányhivatalba lépni, hanem mint somogymegyei képviselő jelen meg az országgyűlésen. (A dunántúli megyék) nagy része hajlandó a hivatalok elvállalá­sára, sőt más oldalon is eléggé jelzik, hogy akadályok előidézésétől óva­kodnak. (Szállások miatt) előre is ag­gódhatnak a képviselők, mert e pil­lanatban már három szobás szállás sem kapható Pesten, így a képviselők meglehetős kényelmetlenségre számít­hatnak. LAPSZEMLE. A „Pesti Naplódban gr. An­drás­s­y Gyula s a „H­o­na-ban Jókai Mór nyilt leveleket intéztek b. K­e­m­é­n­y Zsigmondhoz; felhiván őt, hogy a m­e­­gyék rögtöni restitutiója iránti nézeteit mondja el. B. Kemény ma a maga lapjában mindkettőnek felel; első czikkében következőleg fejti ki nézeteit: „Az octoberi diploma, mint ol­vasóim tudják , a 48-ks törvények kö­zül csak azokat ismerte el teljes ér­vénynyel bíróknak, melyek az úrbé­­riség megszüntetésére, a közadózásra és a politikai jogegyenlőségre vonat­koztak. „Vay Miklós báró az oktoberi di­ploma alapján vette át a magyar kor­mányt , kanczellár név alatt, s a 48-ki közjogi czikkek — kivévén az V-ciiket, melyet az esztergomi értekezlet elfo­gadtatott — nem szolgálhattak az ő el­járásaira zsinórmértékül. A kormány szelleme oktoberi diplomás 47-tes volt, míg az ország nagy többsége rokon­­szenvet a képviseti rendszer újabb vivmányai iránt mutatott, s a jogfoly­­tosságba egyenlő érvénynyel a 48-ki törvényeket befoglalta. „A megye rendezése ily körül­mények közt került szőnyegre. „Vay sem az 1848-ki XVI-dik czikket, mely az állandó bizottmány megalakítás­áról, sem a XVII-diket, mely a megyei tisztújításokról szól, nem hajthatta végre, a nélkül, hogy álláspontját feladja; azonban arra sem volt eltökélve, s a viszonyok hatal­mánál fogva nem is lehetett, hogy 47-­es megyét szervezzen. „Utasításai, melyek akár a 47-ki megyerendszerrel, akár a 48-ki pro­visorius czikkekkel hasonlíttattak ösz­­sze, méltán tekintettek oetrogrozások­­nak, foganatosításba nem mentek, holt betűk maradtak. „Ellenben a megyék rendezték magukat körülbelül 48-as alapon, de illetékességek körébe rendre bevonták mindazon hatékonysági tért, melylyel törvény szerint, vagy tényleg, a 47-­es municipiumok bírtak. Az állandó bi­zottmány pedig oly nagy számúvá lön, mintha azon megyegyülés volna, me­lyet képviselt. „Csak elbeszélni, és nem megróni akarjuk ez eljárást. „A viszonyok kivételessége közt alakított, s munkásságuk körét tekint­ve, inkább 47-es mint 48-as megyék, úgy a­mint ejthették, restauráltak, ellenőrizték a kormányt, félretették az úgynevezett felső rendeleteket, gya­korolták a vis m­ertiaet, nyilatkoztak az 1825-ös szellemben az adóról, sze­mük előtt tartván azon tényt, hogy miután a kormány úgy sem felelős, és a 48-ki törvényekre nézve elvi el­ismerés sem jön nyilvánítva, tehát avitcus jogaiknak háboríthatlan bir­tokában vannak. „Ez így folyt az országgyűlés el­oszlatásáig, s a rája következett pro­­visoriumig. „Akkor meg a megyei hivatalnokok egy része lemondott, más része elmoz­­dittaték, újakkal cseréltetve fel, har­madik része alkalmazkodott a viszo­nyokhoz és hivatalban maradt. „A hazánk felett őrködő gondvi­selés csaknem négy apathicus, — hogy ne is említsük, mily szenvedésteljes — év után, Ő Felségének­ Pestre jövete­lével a politikai hatékonyság terét meg­int megnyitó számunkra, s azon öröm­ben is részesített, hogy természetes ellenfeleinket, a lajthán­ túli bureau­­cratiát megtizedelte, és a centralista párt idiológjait nagy szorongatásokkal látogatta meg. „Schmerling az államférfiak sorá­ból, s a verwirkolás elmélete az osz­trák államtanácsból eltűntének. „A mostani magyar kormány — mint közelebbről említem — a törvény­telen állapotból a teljes törvényességbe akar bevezetni. „Ez feladata. „A jogfolytonosság elve a 48-ks vívmányokra is kiterjed. „Senki kétségbe nem vonja érvé­nyességüket, csak módosításuk forog szóban, s követeltetik részint a közös érdekek, részint a nemzetiségi igények nevében. „A kormány a súlyt az ország­gyűlés összehívására veté, s arra ösz­­pontosítá erejét, hogy Erdély uniójá­nak foganatosítása által egy nagy, egy döntő lépés történjék országgyűlésünk kiegészítésére, s ezáltal törvényalko­tási képességére. „Eközben a megyék rendezésén csüggő kedélyek nyugtalansága növe­kedni kezdett, s főként a tisztújítás sürgettetik, mint oly követelmény,mely­ért sokat, sőt mindent koczkáztatni le­het, s mely nélkül maga az ország­gyűlés sem volna törvényesnek te­kinthető. „A sajtó e kérdésben, mint An­­drássy Gyula gróf megjegyzi, nem akart a közvélemény tükre lenni. A sajtó oly okokból, melyeket egész mér­tékben helyeselni nem lehet, elhatá­rozta , agyonhallgatni a megye ren­dezésének ügyét; e vádat többen hoz­ták már fel, s tagadhatlanul igaz a journalistikának bizonyos vonakodása mind a tisztújítás sürgetése, mind pe­dig a megye úgynevezett teljes hatás­körének az országgyűlés megnyílása előtti helyreállítása iránt. „Ezen figyelmetlenség, vagy mint némelyek nevezhetnék, ezen óvakodás a „Pesti Napló“-nál is mutatkozott, s én, ki e lapot szerkesztem, kötelessé­gemnek tartom, eljárásomról számolni a közönségnek, mely engem részvé­tével és bizodalmával oly bőven ju­talmazott. „Szólok először a tisztújítás kér­déséről. „Mihelyt eziránt az első sürgetést vettem, előkerestem a provisorium alatt a sutba dobott 48-ki törvényeket, hogy­­ lássam, mit rendelnek ily nagy, ily­­ fontos ügyben. „A XVII-dik czikk élén ezen so­kat ígérő czímet találtam. A megyei tisztválasztásokról. „Mohón fogtam a szöveg olvasá­sához, de hüledezve vevém észre, hogy az bizonyos nem más, mint „lucus a non lucendo“, azaz: a XVII. czikkben épen semmi sincs arról, a­mit ma­gyar fogalom szerint restauratiónak neveznek. „Ide igtatom a törvényt magát. „A megyei választásokról. „A megyékben a legközelebbi or­szággyűlésen teendő intézkedésig tiszt­újító székek tartatni nem fognak, ha­nem akár a hivatalnokok soraiban tör­ténhető hiány pótlásának, akár a XI- 446

Next