A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-09-17 / 38. szám
f (Az országgyűlés) e hónapnak 25—27-én okvetlen össze fog hivatni. (Somssich Pál) egyelőre nem fog kormányhivatalba lépni, hanem mint somogymegyei képviselő jelen meg az országgyűlésen. (A dunántúli megyék) nagy része hajlandó a hivatalok elvállalására, sőt más oldalon is eléggé jelzik, hogy akadályok előidézésétől óvakodnak. (Szállások miatt) előre is aggódhatnak a képviselők, mert e pillanatban már három szobás szállás sem kapható Pesten, így a képviselők meglehetős kényelmetlenségre számíthatnak. LAPSZEMLE. A „Pesti Naplódban gr. Andrássy Gyula s a „Hona-ban Jókai Mór nyilt leveleket intéztek b. Kemény Zsigmondhoz; felhiván őt, hogy a megyék rögtöni restitutiója iránti nézeteit mondja el. B. Kemény ma a maga lapjában mindkettőnek felel; első czikkében következőleg fejti ki nézeteit: „Az octoberi diploma, mint olvasóim tudják , a 48-ks törvények közül csak azokat ismerte el teljes érvénynyel bíróknak, melyek az úrbériség megszüntetésére, a közadózásra és a politikai jogegyenlőségre vonatkoztak. „Vay Miklós báró az oktoberi diploma alapján vette át a magyar kormányt , kanczellár név alatt, s a 48-ki közjogi czikkek — kivévén az V-ciiket, melyet az esztergomi értekezlet elfogadtatott — nem szolgálhattak az ő eljárásaira zsinórmértékül. A kormány szelleme oktoberi diplomás 47-tes volt, míg az ország nagy többsége rokonszenvet a képviseti rendszer újabb vivmányai iránt mutatott, s a jogfolytosságba egyenlő érvénynyel a 48-ki törvényeket befoglalta. „A megye rendezése ily körülmények közt került szőnyegre. „Vay sem az 1848-ki XVI-dik czikket, mely az állandó bizottmány megalakításáról, sem a XVII-diket, mely a megyei tisztújításokról szól, nem hajthatta végre, a nélkül, hogy álláspontját feladja; azonban arra sem volt eltökélve, s a viszonyok hatalmánál fogva nem is lehetett, hogy 47-es megyét szervezzen. „Utasításai, melyek akár a 47-ki megyerendszerrel, akár a 48-ki provisorius czikkekkel hasonlíttattak öszsze, méltán tekintettek oetrogrozásoknak, foganatosításba nem mentek, holt betűk maradtak. „Ellenben a megyék rendezték magukat körülbelül 48-as alapon, de illetékességek körébe rendre bevonták mindazon hatékonysági tért, melylyel törvény szerint, vagy tényleg, a 47-es municipiumok bírtak. Az állandó bizottmány pedig oly nagy számúvá lön, mintha azon megyegyülés volna, melyet képviselt. „Csak elbeszélni, és nem megróni akarjuk ez eljárást. „A viszonyok kivételessége közt alakított, s munkásságuk körét tekintve, inkább 47-es mint 48-as megyék, úgy amint ejthették, restauráltak, ellenőrizték a kormányt, félretették az úgynevezett felső rendeleteket, gyakorolták a vis mertiaet, nyilatkoztak az 1825-ös szellemben az adóról, szemük előtt tartván azon tényt, hogy miután a kormány úgy sem felelős, és a 48-ki törvényekre nézve elvi elismerés sem jön nyilvánítva, tehát avitcus jogaiknak háboríthatlan birtokában vannak. „Ez így folyt az országgyűlés eloszlatásáig, s a rája következett provisoriumig. „Akkor meg a megyei hivatalnokok egy része lemondott, más része elmozdittaték, újakkal cseréltetve fel, harmadik része alkalmazkodott a viszonyokhoz és hivatalban maradt. „A hazánk felett őrködő gondviselés csaknem négy apathicus, — hogy ne is említsük, mily szenvedésteljes — év után, Ő Felségének Pestre jövetelével a politikai hatékonyság terét megint megnyitó számunkra, s azon örömben is részesített, hogy természetes ellenfeleinket, a lajthán túli bureaucratiát megtizedelte, és a centralista párt idiológjait nagy szorongatásokkal látogatta meg. „Schmerling az államférfiak sorából, s a verwirkolás elmélete az osztrák államtanácsból eltűntének. „A mostani magyar kormány — mint közelebbről említem — a törvénytelen állapotból a teljes törvényességbe akar bevezetni. „Ez feladata. „A jogfolytonosság elve a 48-ks vívmányokra is kiterjed. „Senki kétségbe nem vonja érvényességüket, csak módosításuk forog szóban, s követeltetik részint a közös érdekek, részint a nemzetiségi igények nevében. „A kormány a súlyt az országgyűlés összehívására veté, s arra öszpontosítá erejét, hogy Erdély uniójának foganatosítása által egy nagy, egy döntő lépés történjék országgyűlésünk kiegészítésére, s ezáltal törvényalkotási képességére. „Eközben a megyék rendezésén csüggő kedélyek nyugtalansága növekedni kezdett, s főként a tisztújítás sürgettetik, mint oly követelmény,melyért sokat, sőt mindent koczkáztatni lehet, s mely nélkül maga az országgyűlés sem volna törvényesnek tekinthető. „A sajtó e kérdésben, mint Andrássy Gyula gróf megjegyzi, nem akart a közvélemény tükre lenni. A sajtó oly okokból, melyeket egész mértékben helyeselni nem lehet, elhatározta , agyonhallgatni a megye rendezésének ügyét; e vádat többen hozták már fel, s tagadhatlanul igaz a journalistikának bizonyos vonakodása mind a tisztújítás sürgetése, mind pedig a megye úgynevezett teljes hatáskörének az országgyűlés megnyílása előtti helyreállítása iránt. „Ezen figyelmetlenség, vagy mint némelyek nevezhetnék, ezen óvakodás a „Pesti Napló“-nál is mutatkozott, s én, ki e lapot szerkesztem, kötelességemnek tartom, eljárásomról számolni a közönségnek, mely engem részvétével és bizodalmával oly bőven jutalmazott. „Szólok először a tisztújítás kérdéséről. „Mihelyt eziránt az első sürgetést vettem, előkerestem a provisorium alatt a sutba dobott 48-ki törvényeket, hogy lássam, mit rendelnek ily nagy, ily fontos ügyben. „A XVII-dik czikk élén ezen sokat ígérő czímet találtam. A megyei tisztválasztásokról. „Mohón fogtam a szöveg olvasásához, de hüledezve vevém észre, hogy az bizonyos nem más, mint „lucus a non lucendo“, azaz: a XVII. czikkben épen semmi sincs arról, amit magyar fogalom szerint restauratiónak neveznek. „Ide igtatom a törvényt magát. „A megyei választásokról. „A megyékben a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig tisztújító székek tartatni nem fognak, hanem akár a hivatalnokok soraiban történhető hiány pótlásának, akár a XI- 446