A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

Budapest, 1865. 38-ik szám. Vasárnap, September 17-én. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, kötö-utczában 4-ik szám, 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 frt —­kr 3 , 50 kr HAZAI ÁLLAPOTOK. A megyék kérdése élénk vitát kel­tett a napi sajtóban, s a kimerítő át­­nézetet alább közöljük, s az olvasó abból eléggé meglátja, mik az elté­rések. Ígéretünk szerint a megyei moz­galmakról akarunk szólni. Idáig két megyében történt igen figyelemre mél­tó, tudniillik: Fehér- és Veszprém me­­gyékben. Mindkettőben élénken nyil­vánult a bizalom a kinevezett főispán urak iránt, de magán körökben az aggodalom is élénk volt a megyei kor­mányzatnak az ideiglenes állapotban leendő meghagyása iránt. Az alkotmányosak egyelőre két véleményre szakadtak, — egyik rész a megyéknek teljes visszaállítását óhaj­­tá, sőt követelé, a másik rész a szaka­dás- és bizalmatlanságtól óvakodván, sürgötte , hogy tettleg is gyámolitsák a főispánokat. A hosszú vitának eredménye az jön, hogy mindkét megyében meglett az egyetértés, és együttes akarattal késznek nyilatkoztak a nagyobb czél­­nak elérése miatt a főispán urakat tettleg gyámolítani, s a me­gyei jelesek néhány nap múlva már hivatalba lépnek. A részletek alig fognák az olva­sókat érdekelni, — megnyugtatóbb az eredmény, hogy egyetértésre jutottak, — s tán a két dunántúli megyének példájára majd máshol is megterem az a gyümölcs, melyre leginkább szük­ségünk van. Hogy a küzdelem nagy volt, hogy az aggodalmak férfihoz méltó komoly­sággal lőnek megemlítve, s a magán­érdek távol volt a vitatkozástól, — az méltó a beösmerésre. De bár mennyire óhajtandó lenne, hogy a viszonyok megengedték volna, hogy aggodalom nélkül bonyolódhassék ki a megyei állapot, örvendenünk kell, hogy a hazafias áldozatkészség ez ügyben min­dent megtett, hogy ne zavartassék meg a bizalom, mit a fejedelem ben­nünk helyezett. A mérséklet ilyen bizonyítványa erős támasza leend az országgyűlésnek, mert hogyha a megyék így alakulnak, nem lehet oly eszeveszett, ki gyanú­sítani merhetné ildomosságunkat. Az országgyűlés a magyar jogfogalomnak meghatározásában az önvédelmet teljes mértékben fogja gyakorolni, s az ilyen vita hangos is lehet; de a melytől ér­telmes eszü ember nem fog megijedni, — mert tudja, hogy a mely nép il­­domosságból engedni tud a körülmé­nyeknek, — annak czélja nem a sza­kadás, hanem azon ösztönszerü törek­vés, mely szerint az ősi jogfogalmat kötelességszerüleg védelmezi. A mérséklet megvan, é­s ha ezzel a másik oldalon bizalmat gerjeszthe­tünk, majd csak boldogulunk. Vas Gereben. A HELYZET. Az erdélyi országgyűlést ő felsége Kolozsvárra november 19-ére hívja egybe, ezen országgyűlésnek egyes­­egyedüli tárgyául a Magyar- és Erdély­­országnak egyesítését érdeklő ügyet tűzvén ki. E nagy fontosságú esemény az első lépés, mely a kibonyolódást megkezdi. Összevágó erdélyi tudósítások sze­rint bizton hihetjük, hogy az egyesítés kérdése szerencsésen és gyorsan meg­­oldatik, ekképen az erdélyi képviselők már a pesti országgyűlésen megjelen­hetnek. Egy nagy seb fog behegedni, s a kezesség, mely a fölülről való jó szándékot bizonyítja , az erdélyi kez­deményezésben egészen benn foglal­tatik. A magyar országgyűlés e szerint a lehető legjobb előjelek között fog megnyílni, a többi pedig Isten kezé­ben van. Minthogy azonban az Isten is az emberek kezével áld és ver, a teendők ránk várnak, s e tekintetben két kö­telességünk van, és pedig : 1-er óvato­san kell eljárnunk, hogy a túlheres­­kedéstől tartózkodjanak a képviselők, és a nyilatkozatban ne keserítsék el egymást. M­ár a lajthántuliak érdeké­ben lovagiasan viszonozzák azon jó akaratot, melyet a birodalmi tanács­nak jeles szónokai irányunkban ta­núsítottak. Nem szabad felednünk, hogy a jövendőnek biztosítéka abban fekszik, hogy a mint a kiegyezkedés megtör­ténik, egymásnak érdekeit védelmezni fogjuk. Az örökös tartománybelieket egynémely bécsi lap azzal ijesztgeti, hogy mi az ő alkotmányosságukat föl akarjuk falni. Ezt ugyan maguk sem hiszik a kontatók, de meg kell élén­ken c­áfolnunk, s mivel az örökös tar­tományok közvéleménye epedve várja a mi nyilatkozatunkat, a legelső al­kalmat föl kell használnunk az illetők­nek megnyugtatására. Nem volt még Bécsben olyan mi­nisztérium , mely irányunkban annyi jó akaratot tanúsított volna, mint a mostani. Ez megkönnyebbíti a mi cse­lekvésünket , a bizalmatlanságra ez ideig nincsen ok, tehát a kínált job­bot becsüléssel kell fogadnunk, hogy a birodalom másik felének népei lás­sák , hogy mi nem arra törekszünk, hogy mi kegyelmet osztogassunk ne­kik, hanem segítsük jogaikat biztosí­tani, s érdekeinket az ő érdekeikkel összeegyeztetni. Hogy a helyzet akképen válto­zott, hogy a mi szavunknak is sulyja van, nem fondorkodásnak eredménye , hanem a fölülről támadt azon meg­győződésnek , hogy csak kielégített érdekkel lehet biztosan kormányozni. Vas Gereben. HÍREK. (Deák Ferencz) egészséges, és még e hónapnak végén Puszta­szent Lászlóról Pestre érkezik.

Next