A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-01-07 / 1. szám

nem tartozott vele a törvénynek szigorú betűi ésszelleme szerint. Az a nemzet, mely Mária Thereziának a birodalmat vérrel és erős anyagi áldozattal megmenté annyi ellenség markából, egyedül hűség- és fellobbant lelkesülésből, — most beszoritá markát; — mert követelték tőle azt, mire sem nem vállalkozott szerződésben , sem nem kötelezték, sem nem lelkesítették akkor, midőn a 48-iki törvények készülőben voltak. Ha akkor azt mondja valaki: A fejedelem a nemzetet megnyugtatja, s ime, szentesíti a kívánt törvényjavaslatokat; de viszont megvárja, hogy a magyar nemzet a magyar királyban az osztrák császárt és az örökös tartományokat elszegényedni nem engedi, — úgy és akkor a nemzet az odanyujtott telemarkot csak viszonzással fogadja el, — s akkor hármat nyerünk: 1-szer 800 milliónyi államadósságnak csak negyedrészét fizetjük, míg most 3000 milliónyi nyomorúságból kínálnak részt, 2- 2-ot. Nem viselünk oly véres harczot, mely testvéreink javát és néhány százmillió vagyont nyelt el, 3-ot. Nem fizetjük a tizenhat évi óriási adóterhet. És ezt miért? Azon mulasztásért, hogy a 48- diki törvények alkotásakor elmulasztottuk megmagyarázni a közös ügyeket , és miután már annyi kárunk van, a kérdés megoldva még máig sincsen. De hogy ne ugráljak, a jövő számban elmondom : mi történt addig, míg 1848-ban a pesti országgyűlésnek alkalma lett volna megmagyarázni a pozsonyi országgyűlés által elintézetten hagyott közös ügy efféle kérdést? — mi keltett Bécsben irányunkban bizalmatlanságot úgy, hogy ránk foghatták azt, hogy mi a birodalomnak állásával mitsem törődünk ? — s ha Mária-Thereziának annyi áldozatot hoztunk is, — ma nem úgy gondolkozunk mint akkor ! Ez a megmagyarázandó bizalmatlanság a mulasztásból született, és más három dolog vastagra hizlalta, mint azt látni fogjuk. Vas Gereben: A HÉTSZEMÉLYES TÁBLA ÉS AZ ÚR BÉRI IÍYEK. Még nyolczszáz községben van hátra a legelőelkülönzés, tehát milliókat érő ügyről van szó, és ezen ügyhöz igen fontos okokból kötelességünk szólni. Az országbírói értekezlet szerint az úrbéri ügyekben három bíróság ítéleti: az alispán, a megyei törvényszék és a királyi tábla; itt bevégződik az ügy, s míg akármi silány csibeper vagy korcsmái verekedésért folytatott per fölmehet a legmagasb törvényszékhez, a hétszemélyes táblához, amely arra is hivatva van, hogy kétes esetekben a méltányosságnak alapján mondjon kedvezőbb ítéletet az igazaiban sújtott peres félnek, — az úrbéri ügy nem juthat a hétszemélyes táblára. — Tudvalevő dolog, hogy az úrbéri ügyeket még uj okmányok alapján sem nyithatja meg a vesztes fél, — s épen azon kérdésben, mely a községeknek sorsa fölött egyszer mindenkorra , az az: örök időre határoz, — nem engedik meg a fönnálló törvények, hogy legalább a hétszemélyes tábla mondja ki a végítéletet, amit annál inkább fájdalmasan éreznek a községek, mert az eddigi tapasztalatok szerint, azon perekben , melyeket még a hétszemélyes táblához lehetett vinni, a hétszemélyes tábla oly tetemesen kedvező ítéleteket hozott, hogy nem ritkán kétszer annyi legelőt ítélt, mint a királyi tábla. Ha valamiben, úgy az úrbéri ügyekben vádolható a tizenhat év alatti megyei tisztviselőség. Százával mutathatnánk föl példát, hogy különösen a főbírók, — tisztelet adassék a javának, — minden nemű vesztegetéssel kényszeritették a népet az úrbéri egyeségekre; ha pedig a községbeliek ide-oda jó tanácsért mentek, a küldötteket mint lázítókat és bujtogatókat bebörtönözték. Magunk akárhányszor tapasztaltuk az ilyen eljárásokat,épen azért még a hátralevő nyolczszász községben megnyugvást akarnánk, s a törvényhozásnak figyelmébe ajáljuk, hogy mint teheti, meg ne feledkezzék akképen intézkedni a törvényjavaslatokban, hogy az úrbéri perek, ha bár negyedik bíróságképen is, eljuthassanak a hétszemélyes táblához. Ha egyéb ok nem volna, elég lenne az, hogy a legfontosabb és legértékesebb dolgokban méltán kívánható, hogy a legmagasabb törvényszék ítéljen. De ilyen fontos ok az is, hogy a hétszemélyes táblának épen az is a hivatása, hogy kivált úrbéri ügyekben nem lehetvén mindent a törvény kaptájára húzni, ha kivételes esetekben a méltányosság szempontjából ítéljen. Nem kevésbé fontos ok, hogy a hétszemélyes táblán éltesebb urak ülnek, kik a régi úrbéri viszonyokat jobban ösmerhetik és ösmerik is, mint a tizenöt — húsz évvel fiatalabbak, — végre pedig az a nagy ellentét van a két tábla között, hogy a királyi táblán legtöbbnyire öt biró ítél, — míg a hétszemélyes táblán tizenegy, — már pedig tizenegy bírónak ítéletében akárki is jobban megnyugszik, mint ötében, kivált úrbéri ügyben, mely a múltnak oly terjedelmes ösmerését követeli. A törvényhozásnak figyelmébe fogjuk ajánlani továbbá az úrbéri törvényeknek azon szakaszát, mely arról határoz, hogy az úrbéri bíróság telkenkint 22 holdnál is ítélhet többet, ha a legelő bősége megengedi, és rendkívüli körülmények forognak fönn. Ezen rendkívüli körülményeket a törvény még távolról sem magyarázta meg, így kivált a királyi táblánál nem igen tudunk esetet, hogy a legbővebb legelő mellett is ítélt volna 22 holdon fölül. Mi lehet az a rendkívüli körülmény ? Csak egyet, de igen fontosat mondunk. Egy vízjárta vidéken kevés a szántóföld, s a lakosság századok óta marhatenyésztésből él. Ha már most ezen rendkivüli körülményt figyelembe nem veszi a bíróság, és a legelőt a telkekhez szűken méri, — egyszerre ezer és ezer embert juttat tönkre. Épen ott, hol a nagy vizek mellett az árterek miatt nem lehetett szántóföldeket alakítani, voltak és vannak a községek marhatenyésztésre szorítva, és ha itt e rendkívüli körülményt nem veszik tekintetbe, elszaporítottuk a koldusságot. Vas Gereben. ___________ . _ ____________ A MEGYEI KÖZVÉLEMÉNY. A hosszan tartó politikai pangásban sokféle csapást szenvedtünk, melyeknek elősorolása azonban nem ezélünk, csak azt az egyet akarjuk fölemlíteni, hogy a megyében nem ismerjük már egymást. Nem azon ismeretséget értem, hogy a piacon, közhelyen meg ne ismernénk egymást, hanem nem tudjuk, hogy a régi politikai tekintélyek