A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-01-14 / 2. szám
Budapest, 1866. 2-ik szám. Vasárnap, január 14-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetemtér 6-ik szám , földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi »‹ ‹. . . 7 fitekr . , 350 kr Az országgyűlési üdvözlő küldöttség fogadtatásaiCsászárné ő felsége által jan. 8-án 1868. Az ünnepélyes fogadtatás jan. 8. déli 1 órakor ment végbe, mikor is Császárné Ő Felsége magyaros öltözékben gróf Eszterházy Mór és Majláth György fökanczellár, valamint udvarnokai, udvarhölgyei és négy magyar kir. kamarás kiséretében a nagy elfogadó teremben megjelent. A bibornok-herczeg-primás következő üdvözlő beszédet mondott: „Felséges Császárné és Királyné, legkegyelmesebb Asszonyunk! Lehetetlen vala, hogy ama hő, s nagyban kitörő lelkesedés, melyre Felséges Urunk királyunknak hazánkbani kétszeres legmagasb megjelenése minden honfi keblet ragadott, ne irányulna Felséged felé is. Eme hő lelkesedésnek s hódolatos tiszteletének kifejezést kívánván kölcsönözni a magyar országgyűlés, magas Felséged születésére emlékeztető napon vélte erre nézve a legszerencsésebb alkalmat feltalálni, s megragadni , miért is elhatározá, legmélyebb tiszteletét s leghőbb üdvkivánatit Felségednek ünnepélyes küldöttség által a legalázatosabban kijelenteni. — És ime nekünk, kik boldogok vagyunk Felséged személye előtt megjelenni?, nekünk jutott a magas szerencse, az ország főrendeinek s képviselőinek hő érzelmeit Felséged előtt örvendve tolmácsolhatni. Felséges Királynénk ! Sokféle azon czim, melynél fogva nemzetünk Felséged magas személyéhez mely hódolattal, szivbeli ragaszkodással s égő szeretettel fűződik. — Tiszteli magyar hazánk Felségedben azon magasztos lényt, mely Urának királyának súlyos országlási gondjait bájoló és gyöngéd szeretettel enyhíti, s tiszteli Felségedben a királyi trón fenséges örökösének királyi anyját, — tiszteli Felségedben, és pedig hálásan tiszteli ama kitűnő kegyeletet, mely szerint nemzetünk édes nyelvét páratlan példával s fárasztó buzgalommal sajátjává tévén, a trónt és a nemzetet egy óhajtva várt szorosabb kötelékkel összefűzé. Határtalan mindezeknél fogva Felséged iránti hódolatunk, üdvözletünk, melynek gyönge nyilvánítását kegyeskedjék Felséged addig is kegyelmesen elfogadni, miglen az ország főrendeinek s képviselőinek és velük az egész hazánknak szerencséje leend, az általunk tolmácsolt fiúi érzelmeinket Felséged előtt az ország kebelében egész fényében kitüntetni. És bennünk ugyanis eme boldogító remény, hogy Felséged (miért ezennel is a legmélyebb alázattal esedezni bátorkodunk), hogy Felséged országunk fővárosát Felséges Urunk királyunk társaságában legmagasb látogatásával nemsokára szerencséltetni kegyeskedem. — Óhajtva, sóvárogva néz a nemzet ama örömteljes, s valódilag boldogító napnak elébe, mely Felségedet, hódolva szeretett Honanyánkat hazánkba hozni fogja. Tartsa meg az Ég Felségedet a maga szoltalmában, terjeszsze ki virágzó napjait az emberi kor legvégsőbb határáig, — áraszsza legjobb áldásait Felségedre úgy, mint Urunkra királyunkra s fenséges gyermekeire ! — hogy így Felséged folytonosan boldog életének még igen igen sokáig örvendjen a magyar — s vigadozva hangoztassa: Felséges Királynénk éljen! éljen!“ ír Mire Felséges Királyné következőleg válaszolni méltóztatott: „Mióta az Isteni Gondviselés szeretett Felséges Férjem által Magyarországhoz ép oly gyöngéd, mint elválhatlan kötelékekkel fűzött, ennek jóvolta mindenkor élénk részvétem tárgya volt. Fokozta ezt hű ragaszkodásuk és szívélyes hódolatuk, mely közelébb Felséges férjem irányában az ország szine előtt, ama főmagasságod szivreható szónoklata mellett Irányomban oly lelkesült kifejezést nyert. Fogadják ezért őszinte, bensőleg érzett köszönetemet, és vigyék meg küldőinknek szives üdvözletemet addig is, mig az ország óhajához képest Felséges Férjemmel körükben megjelenni alkalmam leend.“ A NAGY KÉRDÉSRŐL. II. Mondom, hogy elmulasztottuk az 1848-iki törvények készítésekor meghatározni, melyek a közös ügyek? s ha az volt is a fönntartott és kifejezett szándék a pozsonyi országgyűlésen, hogy a pesti országgyűlés majd mindezt kifejti: azon kifejtésben megakadályozott az idő, mert olyanok történtek, mik ellenünkben a bizalmatlanságot teljes mértékben fölkeltették. A magyar minisztérium megúkulásakor javában folyt az olasz háború, a fejedelem nem várakozhatott a végtelenig, — katona — és pénzre volt szükség a hadviselésben, és fölül rá, a birodalmi hitel nagyon megingott , mert a bankjegynek értéke leszállt, s méginkább az állampapirosoké. A harmincz éves béke alatt számtalan ember állampapirosokba fektette tőkéjét, de papírok a hosszú békében biztosak voltak, s a ki nem akarta pénzét magánosoknak kiadni, mert pénzét időre meg nem kaphatja, állampapirosokat szerzett, melyeknek kamatjait rendesen kapta, s ha a tőkére volt szüksége, eladhatta mindjárt. Volt Ausztriában keserves ideje a bankónak a franczia hadjárat alatt; de azon időket elfeledték az emberek, s akkor nem is voltak állampapírok. Más kint volt 1848-ban , s a belföldi kisebb tőkepénzes örömest vette az állampapírokat, s midőn hirtelen megcsökkent azoknak áruk, s a papirok tulajdonosai már tőkéjüket vesztették, remegve tekintettek Magyarországra, hogy az hajlandó lesz-e az állampapírok hitelét visszaállítani ugy, hogy kétszázmillió forintot elvállal ? Első czikkemben mondom, hogy az 1848-diki törvényeknek annyira megörültünk, hogy a mámorban hallani sem akartunk a teherről, s így megdöbbentettük a fejedelmet, ki épen a hadviselésben ránk akart támaszkodni, várván, hogy midőn ő minket megnyugtatott igazaink megismerésével, viszont a méltányosság alapján mi, a nagylelkűségről hírhedt nemzet, hasonló méltányossággal megmentjük 1-ör a kemény harczba keveredett birodalmat, 2-ér a biroda-