Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 6. KÖTET (1886)
1886 / 2. füzet - IRODALOM
168 a terv valósult, a kezdet befejezést nyert, de nem a budai várban, hanem Ó-Budán, ahol egyszersmint a prépostsági templomot is újra építtette. Bizonyára, az ott állott királyi és illetőleg királynői vár is, melyben az özvegy királyné lakott, kellő díszben részesíttetett általa. Lajos alatt Buda kültelkei is benépesedtek, kivált nevezetes colonia jött létre a mai szépjuhászné helyén, ez a pálosoknak sz. Lőrinczről nevezett zárdája és temploma valt. Zsigmond alatt a domonkosiak vári temploma örvend nagy kedveltségnek, 1396-ban benne függesztik fel a franczia lovagok czímereiket. E templomnak romjai még manap is szemlélhetők a Halászbástyán, melynek egy része a templom alapfalát képezte. Leginkább emelte Budavár fényét a Zsigmond által épített királyi palota, a frispalota. További építkezéseire szerző súlyt nem fektet. A város törvénykezéséről beszélvén szerző, megemlíti Budavárt északról környező elővárosokat, Sz.-Péter várost és Tótfalut, mely utóbbinak német neve «Zeiscls Pischel» lehetett. Előbbi a mai víziváros keleti, utóbbi északi részét képezte. Ezeket már a XIII. századbeli okmányokban találjuk felemlítve. A bástyák őrzésére nézve a budai törvénykönyv külön paragrafust lír. Voltak pedig őrállomások a várban : A szombati vásárkapu és torony (ma bécs kapu) és a Szent János utcza kapuja és tornya (a mai vízivárosi kapu) őrállomásai. Voltak ezenkívül : az ajtó a Mindszentek mellett , a Boldogasszony czintermében (a főtemplom mellett) a Szt. János kolostorban, (a mai várszínház helyén), a zsidó utczában feküdt kamaraházban, és Stibor házában, valamint az ezek közt elvonuló falakon. Az elővárosokban, Taschenthalhax (a mai halászváros) «pey der Mueter der parmhertzigkait» (t. i. az így nevezett templomnál), mely nem az irgalmasoké volt, mint szerző talán hiszi (412. 1.), hanem a karmelitáké. (Knauz, Budai kápt. regest. 146. 1.); továbbá Szt-Istvánnál egész le az erődig «hindten ab zu der vestenn» (Stadtrecht 15. 1.) Szt-István czímü zárda az ágostonrendüeké vala és a Vízivárosban, a Duna mellett feküdt, ott volt az alsó város bástyájának egyik köröndje is. Végre a két utolsó őrség a Zeisselpischel és dörffelden volt. Ezek egyikét Lógódnak tartom. A kereskedésről lévén szó, felemlíttetik a Budán tartatott két országos vásár, melyek egyike az «anger» másika az «Aigen farmark». Előbbi a várban, utóbbi Felhévizen. A felhévizi vásárok igen népesek valának, azokat több érdekes adat örökítette meg. — A hetivásárok nem tartottak, mint szerző mondja (438. 1.) mind a szombat kapunál , hanem szerdán a németeknél, Boldogasszony temploma előtt , pénteken a magyaroknál Sz. Magdolna templomuknál és hozzájött a szombati vásár a kapunál. A budai kereskedelmi kikötőt, szerző a mai Margit-hídtól mintegy a Bombatérig terjedettnek mondja. Lehetett azonban nézetem szerint a felhévízi vásártér miatt feljebb is. Hogy Pest felől a közlekedés miért történt volna a mai fehérvári kapun át, (439. 1.) azt nem látom indokolva. Mert a várnak keleti oldalán volt a palotába vezető kapu, továbbá a Szt. János kapu, és vagy két ajtó. Ezeken közlekedtek még a török időkben is. Holott a vár nyugati részén levőt alig találom említve. A hajóforgalomnak igen nagy hátrányára vált volna, ha létre jő, amit