Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 29. KÖTET (1909)

1909 / 4. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - ÉBER LÁSZLÓ: Pöstyéni dombormű a Nemzeti Múzeumban

emlékek és leletek. pöstyéni dombormű a nemzeti múzeumban. A pöstyéni régi templom maradványairól a tudományos irodalomban ugyan több ízben esett már szó, a templom leírását, rajzbeli ábrázolását hiába keressük és a legújabb közlemények is — Follajtár József és báró Mednyánszky Dénes tollából, az «Értesítő» 1905. évi folyamában — főleg ama kérdésre vonat­koznak, mely a pöstyéni emlékre már első ízben, majdnem száz évvel ezelőtt, irányította a tudós világ figyelmét. Az a hagyomány, a­mely szerint a pöstyéni templomot a templomos lovagok építtették, adott alkalmat arra, hogy báró Mednyánszky Alajos már 1818-ban részletesen szólt róla gróf Rzewitsky bécsi orientalista folyóiratában,a­melynek az évi kötete főleg Hammer József, híres orientalistának a templariu­sokra vonatkozó tanulmányait foglalta magában. Báró Mednyánszky terjedelmesen írja le a pöstyéni régi templom marad­ványait. Leírása szerint akkoriban is már csak a régi templom szentélye állott fönn, míg a főhajó és mellékhajók (­ navis et dute minores substructiones) legalább részben újabbak lehettek, bár egyes nyomok arra vallottak, hogy az eredeti templom is hajóval, csakhogy sokkal kisebbel, volt ellátva. A kettős szentély (duplex Presbyterium) régi korra vall ; boltozatai a gótikus építészet szabályai szerint csúcsos ívekben végződnek. A szentély nyilván polygonális — ötoldalú — záródású lehetett, szűk és igen magas ablakokkal ellátva. A templom keletkezésének idejét Mednyánszky egész általánosságban a magyarországi kereszténység három első századába helyezi. Érthető, hogy báró Mednyánszkyt is, a «Fundgruben» olvasóit is a templom építészeti alkatánál jobban érdekelték azok a díszítő faragványok, melyek «igen nagy számmal, rendkívüli szorgalommal, de nem mindig szerencsés arányossággal igen kemény homokkőből kifaragva, találhatók a templomban.» Összesen 23 ilyen faragványt számlált a szerző, ezek közül 12-t részletesebb leírásra is méltat, míg a többit­­— levél-, inda- és gyümölcsdíszítmények, helyenkint emberi és állati alakok is beléjök helyezve — már csak futólag érinti, hiszen ezek nem voltak a templariusok mystikus tanaival, gnostikus bálványaival összefüggésbe hozhatók, mint azok a figurális gyámkövek, záró­kövek és oszlop- vagy pillérfejek, melyek sorozatát egy rézmetszetű táblán kép­ben is bemutatja. Akármilyen gyarlók is ezek a képek, mégis nem megvetendő adatok. * Rudus Ecclesiae Templariorum in Pöstyén. Fundgraben des Orients, VI. köt., 493. 1. Arch. Értesítő, 1909. 4. füzet. 19

Next