ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ III. FOLYAM 6. KÖTET (1946-1948)

1946-1947-1948 - DOBROVITS ALADÁR: Egy későkori halotti lakoma-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében

EGY KÉSŐKORI HALOTTI-LAKOMA-ÁBRÁZOLÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM EGYIPTOMI GYŰJTEMÉNYÉBEN. — Adatok az orans-gesztus történetéhez. — A Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének érdekes darabja (I. tábla) egy későkori domborművű sírsztélé,­ mely az ismert görög halotti lakomának­ a császárkori Egyiptomban elterjedt formáját mutatja.3 Két lótuszoszlopra helyezett háromszögű üres tympanon alatt a klinén fekszik a ráncos tunikát viselő, szembetekintő halott. Fejét a kliné fejtámláján átvetett párnára támasztott balkönyökén­­ ugratja, felemelt jobbjában hegyesaljú serleget, bal kezében kerek tárgyat (nyilván paterát­) és egy hosszúnyelű legyezőt tart.­ Tőle jobbra szétvetett lábakkal guggoló, két kezét az ég felé emelő, tipikus imagesztust végző kis alak („orans") látható, e felett kiugró, konzolszerű párkányon hegyesfülű, kutyaszerű, fejét felemelő állat fekszik, nyilvánvalóan az Anubis-sakál.­ A nyugágy alatt, nagyon elmosódva, edények láthatók: középen három korsó, közülük az egyik le van takarva. A bal­szélen felfelé szélesedő tartó, a jobbszélen háromlábú asztal egészíti ki a képet. Az edények alatt háromsoros felirat húzódott, a nyomok jellegéből következtethetően görögbetűs, ma már egyetlen jel sem olvasható belőle ki. A sztélé a kidolgozás primitív stílusa, a merev tartás, az ügyetlen, elnagyolt tánckezelés alapján minden kétséget kizáróan a késői III. vagy a korai IV. századból való Krisztus után.­ A halotti lakomák szokott témájától nem igen tér el, legfeljebb, mint érdekességet emeljük ki, hogy a halott nem viseli a görög halotti lakomákon megszokott, az alvilági istenekre jellemző haj- és szakátviseletet, 1* 1 Szürkéssárga, foltos mészkőből való, függőleges téglalapot alkotó tábla. 40 cm magas, 31 cm széles, mintegy 10 cm vastag. Az egykori Beöthy-gyűjteményből származik, leshelye valószínűleg Alexandria. Kisebb felületi horzsolásoktól eltekintve ép. L. Oroszlán—Dobrovits: Az egyiptomi gyűjtemény. Vezető p. 31 nr. 9. 2 V. ö. H. v. Fritze, Zu den griechischen Totenmahlreliefs. Mitt. d. kais. deutsch. Arch. Inst. Athe­nische Abth. XXI. 1896 p. 346 sqq; Svoronos—Barth, Das Athener Nationalmuseum H. 19—20 p. 508 sqq, H. 21—22 p. 524 sqq stb. 3 V. ö. Pfuhl, Alexandrinische Grabreliefs Athen. Mitt. XXVI. 1901 p. 297 sqq (В.: Römische Typen), Edgar, Greek Sculpture (Catalogue général des antiquités égyptiennes du Musée du Caire etc.)'pl. XIX. sqq p. 36 sqq, p. 48—sqq, ill. Milne, Greek Inscriptions (Cat. gén. Caire) pl. VIII—IX.; Encyclopédie photo­graphique de l'art I. 160 (a budapesti sztélé legközelebbi analógiája! V. ö. II. táblánkkal); Boeser, Leyden, Die Denkmäler der saitischen u. griech. röm. Zeit Taf. XVIII. nr. 28; Cuinont, Musées royaux du Cinquantenaire Sculpt. Inscr. p. 94; Valdemar Schmidt, Glyptothèque de Ny Carlsberg, Choix de monuments égyptiens II. sér. pl. XXXIX. stb. 4 Tehát szentélyszerű elrendezésben, aediculában. A felső geison enyhén domborodó, nem alkot szögletet, v. ö. Schmidt, Ľ. с. fig. 99. Egyébként a nadikos nem kifejezetten egyiptomi típusú, v. ö. Pfuhl, Ľ. с. p. 299. 5 V. ö. Enc. phot. 1. с. 6 Az értelmezés nem biztos, nem ismerem analógiáját . Lehet pálmaág is (v. ö. Wittmann, Das Isisbuch des Apuleius, Forschungen zur Kirchen-u. Geistesgeschichte XII. p. 50 sqq), amelyet az egyiptomi halottas­menetekben körül szoktak hordozni (1. Oroszlán—Dobrovits, I. c. p. 79 nr. 80).­­ Ez az egyiptomi sírsztéléken és festett koporsódíszítéseken is meg szokott jelenni a halott kíséreté­ben. Nem a halott kutyája tehát, mint ezt Cumont 1. c. véli. Erre mutat maga a konzolszerű párkány is, mely nem más, mint a sakálisteneknek, Anubixnak és Upuautnak ősidők óta szokásos „tartója", v. ö. Erman, Religion der Aegypter, p. 43; Enc. phot. I. 155 B. Kees, Der Götterglaube im alten Ägypten, Mitteilungen der Vorderasiatisch-ägyptischen Gesellschaft 45 Taf. 1., Abb. 3 és b; Boeser, Leyden, Die Denkm. sait, griech. röm. Zeit Taf. IX. c.; Boeser, Leyden, Die Denkm. der Zeit zwischen dem Alten u. Mittleren Reich I. Stelen Taf. XII. nr. 29. 8 V. c. Pfuhl 1. c.; Schmidt 1. c.: II—III. század.

Next