ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 85. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 1. füzet - TANULMÁNYOK - NAGY TIBOR: A paksi Mithras-dombormű
mellső lábak és a fejrész maradt meg. Az állat kerek szoborként faragott teste letörött.14 A paksi oltárkép a bikaölés jelenetét laposan kezelt sziklás barlangháttér elé állította. A patkóalakban ívelődő barlangnyílás a tábla jobb oldalán lehúzódott egészen az egyenetlen talajszintig. A barlangív mögött, egészen a tábla jobb és felső széléig a felület lapos vésővel történt elnagyolt megmunkálása kívánta jelezni a sziklás hátteret. A barlangnyílás íve erősen sérült, jórészt leverték. A tábla széleinél megfigyelhető lapos felületmegmunkálásból azonban következtethető, hogy az egész sziklás barlangháttér valószínűleg nélkülözte az erőteljesebb, plasztikus kidolgozást. A barlang íve fölött jobboldali Sol ferdén elhelyezett mellképének körvonala vehető ki. A fejrészt leverték. A szokásos sugárkorona vagy koszorú nyoma nem maradt meg, és a Napisten gyakori attributuma, az ostor is, úgy látszik, hiányzott. A másik oldalon, a tábla felső sarkában, ugyancsak sérült, ferdén elhelyezett mellkép látható. A vállak mögül kibukkanó félhold szarvai kétségtelenné teszik a Lunával való azonosítást. A paksi reliefnél az első pillantásra szembetűnő, hogy kompozíció, kidolgozás és ikonográfia tekintetében eléggé elszigetelten áll a Mithras-művészet pannóniai anyagában. Az idézett dombormű először is elhagyja a tauroktonos jelenetből a pannóniai domborművekről sohasem hiányzó két fáklyatartó, Cautes és Cautopates alakját és a kígyót sem szerepelteti. Továbbá feltűnő módon négyalakos kompozícióban (Mithras-bika-kutyaskorpió) ábrázolja a bikaölés jelenetét, szemben az eddig ismert többi pannóniai mithriakus domborművel, ahol a kétalakos elrendezés az uralkodó (a fentebbieken kívül még a két fáklyatartó és a holló). Pannóniai keretben nézve az is sajátossága a paksi domborműnek, hogy a tauroktonos csoportot patkóalakban ívelődő természetes barlangháttér elé állítja, nem pedig egyszerű architektúra-keretbe, felül ívvel vagy vízszinteskarú párkányzattal lezárt fülkébe, mint a többi pannóniai mithriakus kőemléken látható.15 További sajátossága domborművünknek, hogy Mithras fejét sugárkoszorú vette körül, amelyre tartományunk területéről egyedül a III. carnuntumi mithraeum töredékes nagy oltárképét idézhetjük.16 Végül a magas domborműben, helyenként szoborszerűen történt faragás is külön helyet biztosít darabunknak az általában laposan kezelt pannóniai Mithras domborművek sorában. A fentebbiekből következik, hogy emlékünket a pannóniainál szélesebb keretbe állítva szükséges tanulmányoznunk. Nézzük elsőnek a kompozíció említett sajátosságait. A régebbi kutatás úgy vélte,17 hogy a tauroktonos csoport eredeti kompozíciója hégyalakos volt, azaz a leroskadó bika és a hátára feltérdeplő Mithrason kívül még csak a kutya és a skorpió alakjait tüntette fel. A fentebbi nézet elfogadása esetén a paksi dombormű az alapkompozíciót őrizte volna meg, ami azonban vitatható. Az utóbbi esetben ugyanis nemcsak a szoborművek, hanem a reliefplasztika emlékeinek körében is gyakrabban kellene találkoznunk a paksi domborművön ábrázolt Mithras-bika-kutya-skorpió csoporttal. További biztos példákat a mithriakus kultuszreliefek sorában azonban erre nem találunk. Elvétve, csupán néhány fogadalmi domborművön találkozunk ilyen négyalakos kompozícióval , de az idézhető példákon épp az eredeti képtípushoz számított skorpió hiányzik és a járulékos elemként kezelhető kígyó alakja jelenik meg.18 Az emlékanyag tanúsága szerint a mithriakus reliefplasztikában a négyalakos kompozíció másodlagos. Általában olyan elsődleges kultuszképtípus leegyszerűsítésének tekinthető, melyből a dadophorok alakjai sem hiányoztak. Felfogásunk mellett szólhat, hogy egymástól távoleső helyekről olyan reliefeket is idézhetünk, amelyek csak az egyik akolythost, többnyire Cantest ábrázolják.19 Arra is ismerünk továbbá példát, hogy a dadophorok helyett csak attribútumaikat (fáklya, skorpió, bikakoponya) tüntetik fel.20 Az eredeti, teljesebb kompozíció egyszerűsítésének kétségtelen jelei ezek. Különösen a paksi dombormű szempontjából fontos még megjegyeznünk, hogy néhány esetben a négy- vagy ötalakos kultuszkép mellé külön relieftáblákon állították fel Cautes és Cautopates alakját.21 A kerek plasztikában faragott szoborműveknél különben ez egészen általános gyakorlat volt. Ezzel a lehetőséggel a paksi, magas domborműben faragott kultuszkép esetében is komolyan számolhatunk annál is inkább, minthogy ilyen háromrészes kultuszképre, ún. triptichonokra a Mithras-vallás pannóniai anyagában is találunk utalásokat.22 Az pedig majdnem bizonyosra vehető, hogy a 14 A törési felületen látható kerek, mély csaplyuk a külön darabból faragott testrész felerősítésére szolgálhatott.. 15 L. ezekre alább, 11—. 16 TM, II, 228 bis, b), s alább, 15. lapon. 15 Stark, Zwei Mithräen (Festgabe d. XXIV. Philologenversammlung, 1863, 48), s utána Dumont, Fr., TM, 1, 189, kizárólag a kerek szobrokra történő hivatkozással. 18 CIMRM, 37., 40 (Dura) ; 71 (Arsha-Wa-Qibar) ; 92 (Mît-Rahîne). L. még a rómavárosi Villa Altieriben őrzött reliefet (i. m., 334). A felhozott példák alapján a TM, I, 189/11. j.-ben mondottak helyesbítésre szorulnak. 19 CIMRM, 88., 89 (Secia, Syria) , 337., 426 (Roma). TM, II, 244 (Lepodunum). Az utóbbi alakot tévesen Herculesnek határozta meg Cumont. 20 Pl. a rómavárosi ún. Olivio Zeno-féle relief (CIMRM, 335), az ostiai korongos bronzfibula (1. alább, 94. l.). 21 A sarmizegethusai mithraeum kultuszképe talán erre a legjobb példa (TM, II, 139—140). A rómavárosi S. Clemente alatti mithraeum nagy oltárán az oldallapokra kerültek a dadophorok (CIMRM, 338). Hasonlóképp az egyik Mît-Rahîne-i reliefen (CIMRM, 91). 22 Idézhetjük a háromfülkés brigetioi bronzreliefet (Radnóti A., Arch. Ért. 1946—48, 146.l., és XXIV. t.), valamint a rozaneci sziklareliefet (Hofiller, V. — Saria, V., Antike Inschriften aus Jugoslavien, I. (Zagreb 1938) 484. L. még ui. 114.