A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1920-08-07 / 50. szám

Budapest, l­>20. aufíuszhas 7. V. évfolyam. =& S0. szám. í © di­fffettis-szive • szám 5ZERKESZT­ pSEQ és Ki­ADÓHIVATAL. BUDAPEST,VUÚSZORANSZKY­ UTCA 20. jmn.D$n,* s £ o.?rb JiTon. Helyben 1 korona Vidéken 1 korona HGT1 GR.T69ITO30 í> SZERKESZT­OSEG és KIADÓHIVATALk­iadja: >m&m­­&2IVGÍ-szövet­ség Szív előfizetési ára egész évre 60 korona. Tömegés­rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cim: Budapest, Vili. ker., Horánszky­ u. 29 M pápai enciüiita áalása a nemzetek k­­özeledéséről. cA liberális sajtó előkészíti Olaszország és­ ­ A »Pacem dei munus pulcherrimum« pápai enciklika nagy hatást keltett az egész vi­lágon s minden oldalról elismerték, hogy valóságos mestermű. Nagyfontosságú tartalma a népek kibékü­lésére, a gyűlölködés és bosszúszomj elnyo­­­­mására, valamint keresztény népszövetség fel­építésére vonatkozik. Megkönnyíti a katho­­likus államfők római utazását, és behatóan­­ tárgyalja a szentszék ki nem elégítő hely­zetét, melyet egyházi és politikai körök élénk megbeszélés tárgyává tettek. A Perseveranza ez alkalommal egy fel­tűnő jóindulatú kommentárt közölt XV. Be­nedek legújabb enciklikájáról s különösen ki­emeli azt a jóindulatot és kedvező magatar­tást, melyet abban: a pápa Olaszországgal szemben tanúsít. »Részünkről mérhetetlen os­tobaság és megbocsáthatatlan tévedés és sú­lyos hiba volna, ha mi ezen kedvező hely­zetet és ezen kitűnő jóakaratot elmulaszta­nék hasznosítani. Maguk a szocialistái­ is ér­zik annak szükségességét, hogy Rómához közeledjenek, maga Lenin is tárgyal a Vati­kánnal. Franciaország hajlandó az egyház­üldöző törvényeket elejteni és Európa és Amerika összes protestáns nemzetei siettek a háború alatt vagy utána a Vatikánnal egye­nes, közvetlen diplomáciai érintkezésbe lépni s emiatt teljesen érthetetlen, miért ne tudná, 3 Franciaország kibékülését az egyházzal, miért ne akarná, miért ne kellene éppen Olaszországnak szükségét éreznie, hogy a kereszténység vezető és egyedül mérvadó in­tézményét, a pápaságot, mely az egész vi­lágban tagadhatatlan tekintélyt élvez, a sa­ját, még anyagi — bocsánat a goromba ki­fejezésért — előnyére is hasznosítsa«. A 'Perseveranza figyelmessé tesz a protestantizmus belső felbomlá­sára és a keresztény egyháza­k­ v­i­­lágkonferenciáját úgy ítéli meg, hogy az a protestantizmusnak egy nagy közeledési mozgalma a ka­thól­i­k­u­s egyházhoz. Mindazok, akik életükben valamelyes szel­lemi tartalmat keresnek a vallásos meggyő­ződés alapján, tartósan nem nélkülözhetik a katholicizmust s különösen annak legfőbb in­tézményét, a pápaságot. Ez is indokolja an­nak halaszthatatlan szükségességét, hogy az olasz kormány ne mulassza el a Vatikán által kínált közeledési alkalmat felhasználni. A francia lapok közül többek között még az »Eclair« is elismeri a pápai körlevél jó­akaratát Franciaországgal szemben. Remélni lehet, hogy mindazok az intézmé­nyek és körök, amelyek a népek közele­déséért és kibéküléséért dolgoznak, hatalmas támaszt nyernek a pápa körlevelében. A Szoneteímű. A Jézus Szíve Szövetségben évekkel ezelőtt keletkezett az a szép szeretetszolgálat, amellyel az elhunyt felebarátaink lelkén segítünk, törek­szünk őket mentől előbb kiszabadítani a tisz­tító tűzből. Ez a mű is sokat szenvedett a kommunizmus alatt. Az ország megcsonkításá­val sokan testvéreinkből elszakadtak tőlünk, illetve a velük való érintkezés lehetetlenné vált. Hozzájárult, hogy a drágaság miatt, az árvál­tozások miatt nem bírt a vezetőség megálla­podásra jutni, hogy mennyit határozzon meg tag­sági­­ díj fejében, mert az eddigi egy koronával semmibe sem lehet belefogni. Hisz ma csak egy levélváltás 2 koronába kerül, a papírt nem is számítva. A július 30-án megtartott szövetségi tanácsülés mindamellett elhatározta, hogy a Szeretet­­művet újra teljes elevenséggel gyakorlatba veszi. Tehát ezentúl lehet újra jelentkezni, a fel­vételi lapocskákat újra postára fogjuk adni. Azonban a költségek fedezésére ezentúl 5 ko­ronát kérünk. Régebben felvett tagjain­kat buzdítjuk, amennyiben tehetik, kegyeskedje­nek önkéntes adománnyal a régi 1 koronás tag­ságot kiegésziteni. A cím: A Szív Szemiszma Budapest, VIII., Hordi­szky utca 18, félemelet Koldusnak lenni és koldulni két nagyon különböző dolog. Szomorú, de úgy látszik, mi magyarok koldusok lenni nem tudunk. S a fájdalmas szégyen, a koldu­lásban mesterek vagyunk! Micsoda büszkeség fogná el az ember lel­két, ha volna legalább egyetlen réteg, vagy csak egy észrevehető töredék társadalmunk­ban, amely azt mondaná: a háborúval és következményeivel fokozatosan szegényed­tem, ma tarkára foltozott gúnyában járnak a gyermekeim, járok magam, feleségemnek sincsen kimenő ruhája, ha jóllakom, csak babbal és krumplival, a télen sokat fújtam a körmöm,­­ de­ a keze­m­, m­eg dolgozni bírok, alamizsna után ki nem nyú­j­­tom, mert inkább akarok koldus lenni, m­i­n­t k­o­l­d­u­l­n­i. Egyszer talp­­ra állok. Megsegít az Isten, ó, de megremegne az emberben a szív! De vissza­térne a nemes magyar lélekbe vetett hite! De hol vannak ezek az emberek? Tart­sunk szemlét ismerőseink közt, hányat talá­lunk, aki nem szívesebben nyújtja kezét a valamiféle divatos köntösbe bujtatott, sőt sok­szor nem is kendőzött alamizsnáért, mint a­­ bár kolduséletét ígérő, de mindenkor király­i munka után? Ó, nem­ a végső szükségben elfogadott se­­­­gítségről beszélünk itt! De szólunk éppen­­ arról a rengeteg társadalmi segélyről, melyért az igazi megszorultak orra előtt m­é­rt a 11 a­n markok tolakodnak előtérbe. Szólunk munka helyett örökké jótékonysági mozgal­a­­­mak pénzét és készleteit szimatolók kérege­tésre nyitott markáról. Szólunk a »szerződés­nélküli színészek«-ről, akik a szerényen fize­tett munkával járó kopott, foltos ruha szé­gyenét nem bírják el, de abba még csak bele sem pirulnak, hogy elegánsan öltözve, hegyes orrú divatos cipőben végigkoldulják a vonatot. Szólunk erről az egész ezer lele­ménnyel kolduló és mégsem koldus Csonkamagyarországról. i Meg kellene kissé csillapítani ezt a kol­­­­dulási hevületet. Kereszténynek bizony egy cseppet sem keresztény. És sokszor pirul , miatta az ember, hogy magyar. j­­ , ]j A vad népek és a halhatatlan lélek. , i E lapocska olvasóinak nincs mit bizonyí­tani a lélek halhatatlanságát. Mindannyian hiszik azt. i 1­i , i­i • i ! •: I j,. Mégis elmondunk itt néhány apróságot arról, hogyan nyilvánul meg egyes pogány, vad népeknél a lélek halhatatlanságába ve­tett hit. Ismeretnek is igen érdekes, de még másrészt hasznát lehet venni egyes éretlen­­kedők megoldatásában. ,,-s i­t t Egész déli Afrikában tisztelik a vad né­ger törzsek az elhunyt szülők lelkeit. Sőt imádkoznak hozzájuk, íme, egy ilyenféle ima: >;Ő, Ulome, Motlanka fia, tekints reánk! Te, kinek leheletét mindenki látja, vesd ránk szemeidet és oltalmazz meg minket!« Egy kaffer törzs imádkozott e szavakkal elhunyt főnökéhez, Uloméhoz. Eivingstone, a hires afrikai utazó (­ 1873.) busmannokat látod ósdik sírjánál imádkozni.­­ Általában valahol messze képzelik a vad népek a szellemek hazáját, mégis azt hiszik, hogy a meghaltak lelkei egy darabig sze­retteik közelében időznek s őket olykor meg­látogatják. Az ausztráliaiak hite szerint a lé­lek a halál után a test közelében tartózko­dik. Egyes lelkek fákra települnek, ott éne­kelnek és siránkoznak, az élők csalogatására szájukon át beléjük költöznek s aztán eltá­­v­oznak­. Az anya azt hiszi, hogy az éjjeli madár panaszos hangjában elhunyt gyer­meke szólal megy kisiet az éjszakába és a leggyöngédebb kifejezésekkel hívogatja szá­jába. Egyes óceáni szigetlakók azt hiszik, hogy halottaik éjjel tűzszikrában jelennek meg közöttük, felkeresik egykori lakásukat , és a reggeli szürkület beálltával újra eltűn­nek. Az amerikai vad népeknél is megta­lálni ugyanazt a hite a léleknek a halál után tovább folytatódó életében. Az irokéz-indián túrákon pl. kis nyílás van hagyva, hogy a lélek ki- és bejárhasson rajta. Természetes, hogy a pogány vad népek hite és a hivő katholikusé közt olyanféle a­ különbség, mint mikor a nap valami hullámos,­­ vagy nyugodt vízszinen tükröződik. Mégis: kép az egyik és kép a másik. Ha nem volnál* minek tükröződnie a­­ vízben, nem is tüks$*’ ződnék. ■ ' -----------SU

Next