A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1920-08-07 / 50. szám
Budapest, l>20. aufíuszhas 7. V. évfolyam. =& S0. szám. í © difffettis-szive • szám 5ZERKESZT pSEQ és KiADÓHIVATAL. BUDAPEST,VUÚSZORANSZKY UTCA 20. jmn.D$n,* s £ o.?rb JiTon. Helyben 1 korona Vidéken 1 korona HGT1 GR.T69ITO30 í> SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATALkiadja: >m&m&2IVGÍ-szövetség Szív előfizetési ára egész évre 60 korona. Tömegésrendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cim: Budapest, Vili. ker., Horánszky u. 29 M pápai enciüiita áalása a nemzetek közeledéséről. cA liberális sajtó előkészíti Olaszország és A »Pacem dei munus pulcherrimum« pápai enciklika nagy hatást keltett az egész világon s minden oldalról elismerték, hogy valóságos mestermű. Nagyfontosságú tartalma a népek kibékülésére, a gyűlölködés és bosszúszomj elnyomására, valamint keresztény népszövetség felépítésére vonatkozik. Megkönnyíti a katholikus államfők római utazását, és behatóan tárgyalja a szentszék ki nem elégítő helyzetét, melyet egyházi és politikai körök élénk megbeszélés tárgyává tettek. A Perseveranza ez alkalommal egy feltűnő jóindulatú kommentárt közölt XV. Benedek legújabb enciklikájáról s különösen kiemeli azt a jóindulatot és kedvező magatartást, melyet abban: a pápa Olaszországgal szemben tanúsít. »Részünkről mérhetetlen ostobaság és megbocsáthatatlan tévedés és súlyos hiba volna, ha mi ezen kedvező helyzetet és ezen kitűnő jóakaratot elmulasztanék hasznosítani. Maguk a szocialistái is érzik annak szükségességét, hogy Rómához közeledjenek, maga Lenin is tárgyal a Vatikánnal. Franciaország hajlandó az egyházüldöző törvényeket elejteni és Európa és Amerika összes protestáns nemzetei siettek a háború alatt vagy utána a Vatikánnal egyenes, közvetlen diplomáciai érintkezésbe lépni s emiatt teljesen érthetetlen, miért ne tudná, 3 Franciaország kibékülését az egyházzal, miért ne akarná, miért ne kellene éppen Olaszországnak szükségét éreznie, hogy a kereszténység vezető és egyedül mérvadó intézményét, a pápaságot, mely az egész világban tagadhatatlan tekintélyt élvez, a saját, még anyagi — bocsánat a goromba kifejezésért — előnyére is hasznosítsa«. A 'Perseveranza figyelmessé tesz a protestantizmus belső felbomlására és a keresztény egyházak világkonferenciáját úgy ítéli meg, hogy az a protestantizmusnak egy nagy közeledési mozgalma a kathólikus egyházhoz. Mindazok, akik életükben valamelyes szellemi tartalmat keresnek a vallásos meggyőződés alapján, tartósan nem nélkülözhetik a katholicizmust s különösen annak legfőbb intézményét, a pápaságot. Ez is indokolja annak halaszthatatlan szükségességét, hogy az olasz kormány ne mulassza el a Vatikán által kínált közeledési alkalmat felhasználni. A francia lapok közül többek között még az »Eclair« is elismeri a pápai körlevél jóakaratát Franciaországgal szemben. Remélni lehet, hogy mindazok az intézmények és körök, amelyek a népek közeledéséért és kibéküléséért dolgoznak, hatalmas támaszt nyernek a pápa körlevelében. A Szoneteímű. A Jézus Szíve Szövetségben évekkel ezelőtt keletkezett az a szép szeretetszolgálat, amellyel az elhunyt felebarátaink lelkén segítünk, törekszünk őket mentől előbb kiszabadítani a tisztító tűzből. Ez a mű is sokat szenvedett a kommunizmus alatt. Az ország megcsonkításával sokan testvéreinkből elszakadtak tőlünk, illetve a velük való érintkezés lehetetlenné vált. Hozzájárult, hogy a drágaság miatt, az árváltozások miatt nem bírt a vezetőség megállapodásra jutni, hogy mennyit határozzon meg tagsági díj fejében, mert az eddigi egy koronával semmibe sem lehet belefogni. Hisz ma csak egy levélváltás 2 koronába kerül, a papírt nem is számítva. A július 30-án megtartott szövetségi tanácsülés mindamellett elhatározta, hogy a Szeretetművet újra teljes elevenséggel gyakorlatba veszi. Tehát ezentúl lehet újra jelentkezni, a felvételi lapocskákat újra postára fogjuk adni. Azonban a költségek fedezésére ezentúl 5 koronát kérünk. Régebben felvett tagjainkat buzdítjuk, amennyiben tehetik, kegyeskedjenek önkéntes adománnyal a régi 1 koronás tagságot kiegésziteni. A cím: A Szív Szemiszma Budapest, VIII., Hordiszky utca 18, félemelet Koldusnak lenni és koldulni két nagyon különböző dolog. Szomorú, de úgy látszik, mi magyarok koldusok lenni nem tudunk. S a fájdalmas szégyen, a koldulásban mesterek vagyunk! Micsoda büszkeség fogná el az ember lelkét, ha volna legalább egyetlen réteg, vagy csak egy észrevehető töredék társadalmunkban, amely azt mondaná: a háborúval és következményeivel fokozatosan szegényedtem, ma tarkára foltozott gúnyában járnak a gyermekeim, járok magam, feleségemnek sincsen kimenő ruhája, ha jóllakom, csak babbal és krumplival, a télen sokat fújtam a körmöm, de a kezem, meg dolgozni bírok, alamizsna után ki nem nyújtom, mert inkább akarok koldus lenni, mint koldulni. Egyszer talpra állok. Megsegít az Isten, ó, de megremegne az emberben a szív! De visszatérne a nemes magyar lélekbe vetett hite! De hol vannak ezek az emberek? Tartsunk szemlét ismerőseink közt, hányat találunk, aki nem szívesebben nyújtja kezét a valamiféle divatos köntösbe bujtatott, sőt sokszor nem is kendőzött alamizsnáért, mint a bár kolduséletét ígérő, de mindenkor királyi munka után? Ó, nem a végső szükségben elfogadott segítségről beszélünk itt! De szólunk éppen arról a rengeteg társadalmi segélyről, melyért az igazi megszorultak orra előtt mért a 11 an markok tolakodnak előtérbe. Szólunk munka helyett örökké jótékonysági mozgalamak pénzét és készleteit szimatolók kéregetésre nyitott markáról. Szólunk a »szerződésnélküli színészek«-ről, akik a szerényen fizetett munkával járó kopott, foltos ruha szégyenét nem bírják el, de abba még csak bele sem pirulnak, hogy elegánsan öltözve, hegyes orrú divatos cipőben végigkoldulják a vonatot. Szólunk erről az egész ezer leleménnyel kolduló és mégsem koldus Csonkamagyarországról. i Meg kellene kissé csillapítani ezt a koldulási hevületet. Kereszténynek bizony egy cseppet sem keresztény. És sokszor pirul , miatta az ember, hogy magyar. j , ]j A vad népek és a halhatatlan lélek. , i E lapocska olvasóinak nincs mit bizonyítani a lélek halhatatlanságát. Mindannyian hiszik azt. i 1i , ii • i ! •: I j,. Mégis elmondunk itt néhány apróságot arról, hogyan nyilvánul meg egyes pogány, vad népeknél a lélek halhatatlanságába vetett hit. Ismeretnek is igen érdekes, de még másrészt hasznát lehet venni egyes éretlenkedők megoldatásában. ,,-s it t Egész déli Afrikában tisztelik a vad néger törzsek az elhunyt szülők lelkeit. Sőt imádkoznak hozzájuk, íme, egy ilyenféle ima: >;Ő, Ulome, Motlanka fia, tekints reánk! Te, kinek leheletét mindenki látja, vesd ránk szemeidet és oltalmazz meg minket!« Egy kaffer törzs imádkozott e szavakkal elhunyt főnökéhez, Uloméhoz. Eivingstone, a hires afrikai utazó ( 1873.) busmannokat látod ósdik sírjánál imádkozni. Általában valahol messze képzelik a vad népek a szellemek hazáját, mégis azt hiszik, hogy a meghaltak lelkei egy darabig szeretteik közelében időznek s őket olykor meglátogatják. Az ausztráliaiak hite szerint a lélek a halál után a test közelében tartózkodik. Egyes lelkek fákra települnek, ott énekelnek és siránkoznak, az élők csalogatására szájukon át beléjük költöznek s aztán eltávoznak. Az anya azt hiszi, hogy az éjjeli madár panaszos hangjában elhunyt gyermeke szólal megy kisiet az éjszakába és a leggyöngédebb kifejezésekkel hívogatja szájába. Egyes óceáni szigetlakók azt hiszik, hogy halottaik éjjel tűzszikrában jelennek meg közöttük, felkeresik egykori lakásukat , és a reggeli szürkület beálltával újra eltűnnek. Az amerikai vad népeknél is megtalálni ugyanazt a hite a léleknek a halál után tovább folytatódó életében. Az irokéz-indián túrákon pl. kis nyílás van hagyva, hogy a lélek ki- és bejárhasson rajta. Természetes, hogy a pogány vad népek hite és a hivő katholikusé közt olyanféle a különbség, mint mikor a nap valami hullámos, vagy nyugodt vízszinen tükröződik. Mégis: kép az egyik és kép a másik. Ha nem volnál* minek tükröződnie a vízben, nem is tüks$*’ ződnék. ■ ' -----------SU