A Szív, 1943-1944 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1944-07-15 / 46. szám
2. oldal. A kis Peti, arca sápadt. Hogyne — hiszen messze beszél, Ki a frontra, jó atyjának: «Édesapám, ne aggódjék, Jó vagyok, otthon segítek ... Mindennapi áldozásban Buzgón kérem a Szent Szivet, Hogy apukát oltalmazza ... Csókolom, jó édesapái! Heti védszent E héten főleg két szentre gondoljunk : a szeretet és a bűnbánat szentjeire. Páli Szent Vince, az irgalmasnővérek alapítója, az irgalmasságnak, szegények, betegek, foglyok segítésének hőse. Bővebbet most nem írunk róla, mert hiszen a Kis Szívben épp most folyik részletes élettörténete «A Szeretet Hőse» cím alatt. Meghalt 1660-ban, névnapja Július 19. Szent Mária Magdolna (névnapja júl. 22.) történetét ismeritek a bibliából. Nagy bűnökből tért meg, az Úr Jézus maga bocsátott meg neki. Attól kezdve szentül élt, kimondhatatlanul szerette az Üdvözítőt, kísérte útjain, ott állt keresztje alatt, Jézus feltámadása után neki is külön megjelent. Ezzel mutatta meg az irgalmas Jézus, hogy a bűnbánó bűnöst épúgy szereti, mint az ártatlant. Az édes Jézus mennybemenetele után barlangba vonulva vezekelt és siratta bűneit élete végéig. * Gyakoroljátok e héten különösen a felebaráti szeretetet Szent Vince példájára és ajánljátok fel Jócselekedeteiteket bűneitek elég* tételére is, a bűnbánó Szent Magdolna példáját követve. 1944 július 15. Mit láttam az utcán? Képzeljétek, pajtik, mit láttam az utcán. Ugyanazon a délelőttön történt, nem mese ez. Olyan tízéves forma, szépruhás leányka ment büszkén az anyukája mellett és babakocsit tolt. — Na — gondolom —, ez aztán a helyre kislány ! Szereti a testvérkéjét, ni, milyen boldog büszkén tolja a kocsiban. De amikor közelebb megyek, mit látok ! Nem testvérke volt az, hanem egy óriási, csecsemőnagyságú játékbaba, játékkocsiban. — Milyen szép ! — csodálkoztam. — Azt hittem, hogy élő baba. — Az is van — felelt a kislány mamája mosolyogva. — Hát akkor miért nem az élő babát, a kis testvért tologatod? — kérdeztem a leánykától. A kislány elpirult és a mama is zavarba jött. Előresiettek és nem szóltak többé hozzám. Utánuk néztem és ekkor a lelki szemeimmel nagyon-nagyon csúnyának láttam azt a kislányt. És ahogy elszomorodva megyek tovább a körúton, a gyümölcsárus előtt három toprongyos kicsi gyerek őgyeleg. Kicsit távolabb szintén nagyon kopott, koldusgyerekhez hasonló, tíz év körüli fiúcska. Távolabbról figyeli a kisebbeket, nagy komolyan és a karján egyéves élőbaba, úgy látszik, a legkisebb testvére. Meghatva néztem. — Akarsz gyümölcsöt? — kérdeztem a fiút. — Köszönöm szépen, ha olyan jó a néni, tessék inkább a kicsiknek venni. Azután aggodalmaskodva hozzáteszi : — De ennek a picinek még nem szabad adni ! És akkor megint látott a lelkem. Gyönyörűnek láttam a fiúcska arcát. A ruhája csillogott, mintha kis lovag lett volna : a szeretet lovagja. Igazi férfi lovag : a kisebbek, gyengébbek istápolója, védője, áldozatos gondoskodója. Ó, mennyivel szebb volt ez a rongyos koldusgyerek, mint az a szépruhás, csodababás úrileányka ! * Azt hiszem, minden pajti megértett. Ti, kislányok, szerettek babával játszani. Hát legyen elsősorban legkedvesebb játékszeretek az élő baba , a kistestvér. Úgy mintha babáznátok, olyan örömmel és jókedvvel foglalkozzatok, játszatok vele. És ez nemcsak játék lesz, hanem erény is, szeretetgyakorlat is. Szeretet a testvérke, a megkímélt anyuka, és a Jézuska iránt, akinek felajánljátok ezt a szeretetgyakorlatot is. És ti, fiúk, szerettek nagyosak, férfiasak, lovagok lenni ! Hát legyetek azok, férfiak és lovagok abban, hogy a tehetetlenebb, gyengébb, kisebb testvérkéknek lesztek a gyámolítói, igazi «kisapái». Erre azután büszkék lehettek, ezzel örömet szereztek Jézuskának és jó szüléiteknek is. Köszönetet mondunk... Kedves Főszerkesztő Bácsi, Aki tudjuk, szeretsz minket, Tizenkilenc évig írtad A nagyoknak a nagy Szivet. Köszönetet mondunk neked, Imádkozunk mindig érted... A sziveddel velünk maradsz, Jézus Szíve áldjon téged! A főszerkesztő bácsit és a Jézus Szíve Szövetség központi fővezetőjét, Zsíros Ferenc Jezsuita atyát elhelyezték Hódmezővásárhelyre. Azért búcsúzunk most tőle nagy szeretettel és hálával. Egyszersmind gyermeki szeretettel üdvözöljük utódját, Kollár Ferenc jezsuita atyát. 1944 július 15. A szeretet hőse A ház ura a gályák főparancsnoka volt. Vince tisztelendő megkérte, hadd mehessen el a gályákra (hajókra), hogy a gályák rabjait megvigasztalhassa. Amikor először a gálya fedélzetére lépett, borzasztó látvány tárult szemei elé. A szerencsétlen rabok kettesével összeláncolva, oda voltak kötözve a gálya padjaihoz és úgy kellett evezniök. Válluk meztelen volt s meztelen vállaikat ostorozták a katonák. Ha valamelyik elájult, addig ostorozták, míg magához tért, vagya meghalt. Ezek a szegény gályarabok a legnagyobb bűnösök sorából kerültek ki s ez volt bűnhödésük. Mégis végtelenül megszánta őket a jószívű Vince. Könnyezve járt köztük s lelki vigaszt nyújtva könyörgött, hogy enyhébben bánjanak velük. Egy alkalommal pedig mit tett? Épp akkor ért a gályához, amikor egy fiatalembertől eltépték borzalmasan sikoltozó feleségét. Kisgyermekei is ott álltak jajgatva, zokogva : — Atyánk, jó atyánk ! Jaj — jaj, megölik apánkat ! Az asszony pedig haját tépve rimánkodott az őröknek: — Az Isten szerelmére, engedjétek szabadon e szegény gyermekek apját ! — Mi történik itt? — kérdezte elrémülve Vince. — Semmi különös — volt a felügyelő katona közönyös válasza. — Ez az ember gályára ítélt bűnös, persze felesége és gyermekei nem akarnak elválni tőle. De hát muszáj nekik. És máris felemelte korbácsát, hogy közéjük sújtson. De Vince tisztelendő odalépett. — Megállj ! A fiatalember menjen békén haza és többé ne vétkezzék. Engem kötözz meg helyette. Ügy is történt. És nemsokára már ott volt Vince tisztelendő ostorcsapásokat váró, mezítelen vállakkal a gályarabok között megláncolva. Íme, így lett a szeretet nője! (Folytatjuk.) (18) — Az én mamám — henceg Piri — ma reggel egész új ruhát vett fel. — Az semmi — Jeles Manci. — Az én nagymamám minden reggel új fogakat vesz föl. 3. olda). HITTANÓRA Kis Biblia. A III. oszt.-tól felfelé 37., 38., 39. pont. Illés és Jónás próféta, Babiloni fogság. (III. oszt. apróbetűst nem.) — A kép egyik felében látjátok Jónás prófétát, akit a vízbe dobtak, de a nagy hal elnyelte és csodásan megmentette. Minket, a lelkünket, mi menti meg, ha a bűn örvényébe estünk? A szentgyónás ! Ezért látjátok a kép másik részében a gyóntatószéket. Kis Katekizmus. Az I—II. oszt. a kisebb Káté 57—62. pontjait. (Egyik sem aláhúzott, így az elsősöknek sem.) A III. oszt.-tól felfelé a nagyobb Kátéból a 134—143. kérdést (a III. oszt. csak az aláhúzottat, a IV. oszt. mind, de az apróbetűst nem), a «Parancsolatokról». Szorgalmi dolgozat. Úgy mint eddig, megtanuljuk az alábbi verset. A kisebbek írásgyakorlatnak lemásolják, a nagyobbak fejből írják le és azután javítják át a nyomtatott szerint. Aki még többet akar, az szabad dolgozatot is írhat a képhez, írja le emlékezetből, hogy volt első szentgyónása (persze a bűnöket nem!), mit érzett utána. Mindenkinek. Az édes Jézus hegyi beszédében elmondotta, hogy kik az igazán boldogok. Ezt a nyolc boldogságot adjuk meg versben. (Mivel hosszú, részletekben.) Tanuljátok meg ! Az első boldogság íme : boldogok lelki szegények — mert ők meglátják az Istent, ha éltük végére érnek. — Lelki szegény az, akinek fontosabb a lélek kincse — a vagyonhoz, gazdagsághoz nem ragaszkodik a szíve. — Ha szegény, nem zúgolódik, megnyugszik benne a szíve. — Ha van, ad belőle másnak, és ha úgy akarná Isten — mindig kész szegény is lenni, a vagyon neki nem minden. — A második boldogság az, hogy boldogok a szelídek, — mert ők bírják ezt a földet, meghódítnak minden szívet. — A szelíd a jó szívével, szeretettel győz e földön, — megkapja földi jutalmát, ami tiszta lelki öröm. — A harmadik boldogság az, hogy boldogok, akik sírnak,—mert ők megvigasztaltatnak, a Szent Szívtől nyernek vigaszt. — Azokat kell értenünk, kik siratják a bűneiket — vagy más bűnét, mert azokkal megbántják a jó Szent Szívet. — Sírnak Jézus szenvedésén, vagy sírnak részvéttel azon, — hogy a" felebarát szenved, mert szívükben van irgalom. (Folytatjuk.) * Minisztráció. (Harmadik folytatás.) A pap így folytatja a lépcsőimát : «Judika me“ Deusz, et diszcerne kauzam meam de gente non szankta» (Küldd el világosságodat és igazságodat, elvezetnek azok és elvisznek szent hegyedre és hajlékodba.) A ministráns felel : Et introibo ad altáre Dei (És bemegyek az Isten oltárához) — ad Deum — (az Istenhez) — kvi letifikat juventutem meam (ki megvidámítja ifjúságomat). — (Figyelem , ez az elején is volt! Most ugyanaz.) A pap folytatja: «Konfitebor tibi in cithara Deusz, Deusz meusz, kváre trisztisz esz anima mea, et kváre konturbász me?» (Hálát adok neked a citerán, ó Isten, én Istenem ; miért vagy szomorú én lelkem és miért háborgatsz engem?) — Ministráns felel: Szpera in Deo (Bízzál az Istenben) — kvóniam adhuk (mert még) — konfitébor illi (hálát fogok adni neki), szalutáre vultusz mei (ö orcám szabadító)a) — et Deusz meusz (és Istenem). Következő hét: I. Holnap, vasárnap, teljes szentmisehallgatás. II. Több kötelező ünnep nincs (böjt sincs, háború alatt pénteken is szabad húst enni, az Egyház felmentést adott). 16-án van Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe, nem kötelező, de miután idén vasárnapra esik, úgyis kell szentmisét hallgatnod. III. A «nagy magyar engesztelési» erény gyakorlatokkal és a köteles napi imákat (reggel, este, étkezésnél és Úrangyalok) ne felejtsd el!