A Szív, 2018 (104. évfolyam, 2-12. szám)
2018-09-01 / 9. szám
ALAPGONDOLAT ■ HEIDL GYÖRGY Játék a betűkkel Platón legjátékosabb írása a Phaidrosz. A címszereplő athéni dandy a falakon kívül, idilli természeti környezetben sétálgat, amikor Szókratéssel találkozik. Letelepszenek a hűs vizű Ilisszosz partján, ahol pázsitos a fű, és enyhe szellő fújdogál. A hely nem csupán a beszélgetésre látszik alkalmasnak, hanem Phaidrosz szerint a játszadozásra is, mert talán éppen itt, ezen a helyen játszott Óreithüia athéni királylány Pharmakeia nimfával, amikor a mítosz szerint Boreász elragadta. Bár Szókratész szerint ez kevéssel lentebb történt, ahol oltárt is emeltek Boreásznak, e kies hely és az ott magasodó platán, amely Platón nevének etimológiájára utal (platüsz = széles), egy játékos, félig komoly, félig tréfás beszélgetés tanúja lesz. Phaidrosznak, a felvilágosult értelmiséginek erős kétségei vannak a mítoszok valóságtartalmát illetően. Szívesebben bontaná őket elemeikre, s vezetné vissza természetes okokra. Óreithüia története például érthető úgy is, hogy hajdan egy játszadozó kislányt lesodort a sziklaoromról az északi szél. Szókratésztől azonban távol áll az efféle racionalizálás, amit bár kellemes, de meddő időtöltésnek tekint, mert elvonja az embert attól, aminek ismerete egyedül üdvös számára: önmagától. Az önismeretben való előrehaladásra Phaidrosznak, az ekkor már jócskán középkorú férfinak égető szüksége van. Figyelme nem önmagára és eleinte nem is Szókratészre irányul, hanem valami egészen másra: egy fizikai tárgyra. A ruhája alatt egy írást szorongat, amelynek vitatható tartalmáért és nyelvi megformáltságáért kamaszos hévvel rajong. Ezt a szöveget vitte magával a ligetbe, hogy zavartalanul megtanulhassa. Éppen kapóra jött a találkozása Szókratésszel, akivel remélhetőleg együtt lelkesedhet a szerinte minden ízében tökéletes beszédért. Olyan ő, mint a kiscserkész, aki kirándulni megy az erdőbe, de magával viszi a táblagépét, s térerő után kutat, hogy újból belefeledkezhessék az otthon elkezdett játékba, és alkalmasint rajongótársat is találjon hozzá. Látszólag maga mögött hagyja a várost, kivonul a technikai eszközök hamis biztonságot nyújtó, a figyelmet elaprózva lekötő világából, mert a friss levegőn sétálni jó és egészséges; tudvalevőleg az orvosok sem javasolják, hogy egész nap a gép előtt üljön az ember. Márpedig Phaidrosz reggel óta egy helyben ült, lemásolta, tanulmányozta a szívének kedves beszédet, azután sétálni indult, csak éppen azt vitte magával, amit elhagyni szándékozott, s aminek a fogságából legalább kis időre szabadulnia kellett volna. Mi az, amivel Phaidrosz átszellemülten játszik? Egy beszéd arról, hogy inkább kell lefeküdni azzal, akibe nem vagyunk szerelmesek, mint a szerelmessel, hiszen az előbbi tiszta üzlet, amely mindkét fél számára csakis haszonnal járhat, bár nem származik belőle, ellentétben az utóbbival, a szerelmesek érzelmi alapú, irracionális kapcsolatával, akik kijózanodva gyakorta megbánják korábbi tetteiket is. Phaidrosz rajongása mutatja, hogy vannak gondolatok, amelyek szépen megírva képesek tűzbe hozni az embert, miközben az élettől teljesen idegenek. Gondoljuk el, mi történne a valóságban, ha efféle ajánlattal kopogtatnának be egymáshoz az emberek! A beszédtől lenyűgözött Phaidrosz úgy foglalatoskodik az írásművel, ahogyan a mesében Dreithüia játszado- 38 A SZÍV