Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-07-27 / 10. szám
Sem adhtan, sem mozgalmi cél Nappali Ház - mértéke legyen a tágasság úniusban különös irodalmi-művészeti folyóirat került a standokra és könyvesboltokba. Különösségét az indítás magától értetődő természetessége adja, néhány bölcsész úgy határozott, lapot alapít. Hévízi Ottó, Kurdi Imre és Szijj Ferenc a szegedi, Károlyi Csaba és Orsós László Jakab pedig a budapesti bölcsészkaron végzett nemrégen, és az egyetemi lapokból kiöregedve sem akartak egymástól elszakadni, így született a Nappali Ház. Szellemi előzményként elsősorban a szegedi Harmadkort említeném, ma ez az egyik legszínvonalasabb irodalmi folyóirat, aminek szellemét szeretnénk átmenteni - mondja Hévízi Ottó. - A vidéki folyóiratoknál egyébként komoly nemzedékváltás ment végbe az utóbbi években, fiatalok szerkesztik a pécsi Jelenkort, a debreceni Alföldet, a Forrást, de még a békéscsabai Új Aurórát vagy a szombathelyi,Kietünket is. Mindezt csak azért említem, nehogy úgy tűnjön, a Nappali Házzal csupán saját publikációs teret akartunk teremteni. Mindössze arról van szó, hogy néhány egyívású ember együtt szeretne lapot csinálni. - Egy új irányzat vagy pusztán a korosztály nevében? - Semmilyen elvi deklarációval sem rendelkezünk, egyszerűen nem akarjuk írásainkat a többi folyóiratnak küldözgetni, és ismerünk még magunk közül húsz-harminc embert, akiknek szívesen közölnénk a munkáit. Ennyi. Nem igazgat tehát semmilyen üdvtan vagy mozgalmi cél bennünket, és bármiféle élcsapatjelleg is távol áll tőlünk. Jó lenne már, ha az irodalom végre elszakadhatna a politizálástól, és valóban szépírói műfaj lehetne. A direkten politizáló irodalom különben is hülyeség, hiszen egy „steril”, de pontosan megfogalmazott mondat is tagad valamit - mondjuk a politikus szlogenek demagóg ürességét. Jó lenne viszont, ha ez az apolitikusság nem irányzat lenne: természetellenes közegben egy természetes gesztus is állásfoglalás. Mi mindössze annyit szeretnénk, ha a lap arculata és tipográfiája harmonizálna a szövegekkel. -A Nappali Ház óhatatlanul felvonulási terepe egy új korosztálynak. - ... amely még érintetlen, és nem igazán generáció. Ugyanakkor rengeteg közös teher már nem nyomja a vállunkat - mi úgy nőttünk föl az össztársadalmi depresszióban, hogy ezek a körülmények számunkra már magától értetődőek. Jelenleg mi vagyunk a legfiatalabb laphoz jutottak. A Nappali Ház az asztrológiából vett kifejezés, annyit tesz, mint a bolygók nappali szállása: „Nyilvánvaló, hogy a bolygó hatalma akkor a legnagyobb, amikor belépett a saját házába, nappal a leghatékonyabb nappali házában, éjszaka pedig az éjszakai házában.” T. T. A „megmételyező” lemezlovas A Teenager Party, a Szabad Európa Rádió könnyűzenei műsora és Cseke László neve hosszú ideig egyet jelentett a fellazítással, az imperializmus mételyével. A három évtizedes műsor vezetője negyven év után hazalátogatott. - Bizonyára tudja, hogy hosszú éveken át azzal is támadták, hogy nem igazi leveleket olvas fel, csak kitalálja a kacifántos jeligéket, s lejátssza azokat a számokat, amelyek önnek tetszenek! - A levelek pedig egytől egyig valódiak voltak. - mondja Cseke László. - A Teenager Party 1959. május 29-én hangzott el először. Kezdetben csak hetente egyszer-kétszer jelentkezett, majd mindennap, s a hétvégi műsoridő egy részét mindig a hallgatói kívánságprogram töltötte ki. Főleg a hatvankettő és hatvanöt közötti időben kaptunk nagy mennyiségű levelet Magyarországról, de Szlovákiából, Jugoszláviából, sőt még Erdélyből is. - Mit jelent az, hogy nagy mennyiségű levelet kaptak? Napi tízet, húszat? - A levelek jó része ma is megvan, így a szám könnyen ellenőrizhető. Volt úgy, hogy naponta több száz levél érkezett, s volt olyan, hogy csak harminc. Ez részben a levélírók szeszélyétől, részben a magyar hatóságoktól függött. Ugyanis bebizonyíthatóan visszafogták időnként a leveleket. Az ezernyi jeligét sem én találtam ki, hiszen ahhoz legalábbis egy agytröszt kellett volna. Gyakran elcsodálkoztam azon, hogy milyen frappáns, kreatív darabok érkeznek. Ma is emlékszem egy gyerekes ákombákomos írással érkezett kérésre, amelyben a levélíró Rolling Stones-felvételeket kért, s a jelige „farmotoros giliszta" volt! Ilyen jócskán akadt a harminc év alatt. Ha erőm és időm engedi, feldolgozom majd ezeket a leveleket, hiszen nem lenne tanulság nélküli felidézni azt a kort. Úgy érzem, a hetvenes, de főleg a hatvanas évek fiataljaiban volt valami kedves, bájos cinkosság. Például nevet, feladót nem nagyon írtak a borítékra, ha mégis, belül, a levélben magyarázták meg imigyen: „Laci bácsi! El ne higgye, hogy ez az igazi nevem és címem!” Említette, hogy a magyar hatóságok felnyitották a leveleket. Ma már arról is lehet beszélni, hogy tudtommal az iskolákban megjelentek belügyi tisztek figyelmeztetve a fiatalokat arra, hogy a SZER kémszervezet, a jeligék pedig kémüzenetek. Magam is emlékszem arra, hogy a gimnáziumban egy elhárítótiszt azzal fenyegetett meg minket, hogy ha egyszerre ötnél többen hallgatjuk a Teenager Partyt, akkor az izgatásnak minősül. Ennek ellenére kétségtelen, hogy az ön műsorai jelentették a mézesmadzagot a fiataloknak, s nem véletlen, hogy ezeket azonnal követték a politikai műsorok. Egyfajta árukapcsolás jött létre! - Ez valóban így volt! - Ha viszont ez volt a cél, közel sem volt mindegy, hogy progresszív rockzenét vagy habkönnyű melódiákat válogatott! - Az volt a célom, hogy a legszélesebb skálát nyújtsam. A dallamos zenétől a keményebb brit stílusig mindenkinek igyekeztem jó zenét közvetíteni. A kérések is ilyen irányba vezettek. - Gondolom, nem lemezlovasként képzelte el az életét, s mégis három évtizede ezt csinálja. Hogyan esett önre a választás? - Soha nem gondoltam arra, hogy ez lesz az életem, hiszen újságíró voltam a Kis Újságnál. 1949-ben, tehát éppen negyven éve hagytam el Magyarországot. Csehszlovákiába gyalogoltam, majd onnan átszöktem a német határon. Elfogtak, és néhány napra tiltott határátlépés miatt leültettek. Aztán Párizsban a francia rádió magyar adásánál dolgoztam, a SZER megalakulásakor kerültem Münchenbe. Ma már én vagyok az egyedüli az alapítótagok közül, aki jelenleg is a rádiónál dolgozik. A Teenager Party ötletét az egyik amerikai katonai rádióadó zenei műsora adta, hiszen akkor még Európában sem volt divatos az ilyen jellegű műsor. A szerkesztőségben 32 évemmel én voltam a legfiatalabb, ezért rám esett a választás. Eleinte csak a zene érdekelt, később a technika is. A rádiónál német technikusok dolgoztak, s nem értették, hogy adás közben mit mondok. Csak intettem, mikor induljanak a zenével. Ha hibáztak, nehéz volt korrigálni, ezért aztán kiharcoltam, hogy egy személyben legyek a technikus is, vagyis én kezelhessem a lemezjátszókat - így lettem valódi disc jockey. Szakonyi Péter nue 1989. július 27. 43