Világ, 1989. június-augusztus (1. évfolyam, 3-15. szám)

1989-07-27 / 10. szám

­ Sem adhtan, sem mozgalmi cél Nappali Ház - mértéke legyen a tágasság úniusban különös irodalmi-művészeti fo­lyóirat került a standokra és könyvesbol­tokba. Különösségét az indítás magától érte­tődő természetessége adja, néhány bölcsész úgy határozott, lapot alapít. Hévízi Ottó, Kurdi Imre és Szijj Ferenc a szegedi, Károlyi Csaba és Orsós László Jakab pedig a budapesti böl­csészkaron végzett nemrégen, és az egyetemi lapokból kiöregedve sem akartak egymástól elszakadni, így született a Nappali Ház.­­ Szellemi előzményként elsősorban a sze­gedi Harmadkort említeném, ma ez az egyik legszínvonalasabb irodalmi folyóirat, aminek szellemét szeretnénk átmenteni - mondja Hévízi Ottó. - A vidéki folyóiratoknál egyéb­ként komoly nemzedékváltás ment végbe az utóbbi években, fiatalok szerkesztik a pécsi Jelenkort, a debreceni Alföldet, a Forrást, de még a békéscsabai Új Aurórát vagy a szom­­bathelyi,Kietünket is. Mindezt csak azért emlí­tem, nehogy úgy tűnjön, a Nappali Házzal csupán saját publikációs teret akartunk terem­teni. Mindössze arról van szó, hogy néhány egyívású ember együtt szeretne lapot csinál­ni. - Egy új irányzat vagy pusztán a korosztály nevében? - Semmilyen elvi deklarációval sem ren­delkezünk, egyszerűen nem akarjuk írásain­kat a többi folyóiratnak küldözgetni, és isme­rünk még magunk közül húsz-harminc embert, akiknek szívesen közölnénk a munkáit. Ennyi. Nem igazgat tehát semmilyen üdvtan vagy mozgalmi cél bennünket, és bármiféle élcsa­patjelleg is távol áll tőlünk. Jó lenne már, ha az irodalom végre elszakadhatna a politizá­lástól, és valóban szépírói műfaj lehetne. A direkten politizáló irodalom különben is hülye­ség, hiszen egy „steril”, de pontosan megfo­galmazott mondat is tagad valamit - mondjuk a politikus szlogenek demagóg ürességét. Jó lenne viszont, ha ez az apolitikusság nem irányzat lenne: természetellenes közegben egy természetes gesztus is állásfoglalás. Mi mindössze annyit szeretnénk, ha a lap arcula­ta és tipográfiája harmonizálna a szövegek­kel. -A Nappali Ház óhatatlanul felvonulási terepe egy új korosztálynak. - ... amely még érintetlen, és nem igazán generáció. Ugyanakkor rengeteg közös teher már nem nyomja a vállunkat - mi úgy nőttünk föl az össztársadalmi depresszióban, hogy ezek a körülmények számunkra már magától értetődőek. Jelenleg mi vagyunk a legfiata­labb laphoz jutottak. A Nappali Ház az asztrológiából vett kifeje­zés, annyit tesz, mint a bolygók nappali szállá­sa: „Nyilvánvaló, hogy a bolygó hatalma akkor a legnagyobb, amikor belépett a saját házába, nappal a leghatékonyabb nappali házában, éjszaka pedig az éjszakai házában.” T. T. A „megmételyező” lemezlovas A Teenager Party, a Szabad Európa Rádió könnyűzenei műsora és Cseke László neve hosszú ideig egyet jelentett a fellazítással, az imperializmus mételyével. A három évtizedes műsor vezetője negyven év után hazalátogatott. - Bizonyára tudja, hogy hosszú éveken át azzal is támadták, hogy nem igazi leveleket olvas fel, csak kitalálja a kacifántos jeligéket, s lejátssza azokat a számokat, amelyek önnek tetszenek! - A levelek pedig egytől egyig valódiak voltak. - mondja Cseke László. - A Teenager Party 1959. május 29-én hangzott el először. Kezdetben csak hetente egyszer-kétszer je­lentkezett, majd mindennap, s a hétvégi mű­soridő egy részét mindig a hallgatói kívánság­program töltötte ki. Főleg a hatvankettő és hatvanöt közötti időben kaptunk nagy mennyi­ségű levelet Magyarországról, de Szlovákiá­ból, Jugoszláviából, sőt még Erdélyből is. - Mit jelent az, hogy nagy mennyiségű levelet kaptak? Napi tízet, húszat? - A levelek jó része ma is megvan, így a szám könnyen ellenőrizhető. Volt úgy, hogy naponta több száz levél érkezett, s volt olyan, hogy csak harminc. Ez részben a levélírók szeszélyétől, részben a magyar hatóságoktól függött. Ugyanis bebizonyíthatóan visszafog­ták időnként a leveleket. Az ezernyi jeligét sem én találtam ki, hiszen ahhoz legalábbis egy agytröszt kellett volna. Gyakran elcsodálkoztam azon, hogy milyen frappáns, kreatív darabok érkeznek. Ma is emlékszem egy gyerekes ákombákomos írás­sal érkezett kérésre, amelyben a levélíró Rolling Stones-felvételeket kért, s a jelige „farmotoros giliszta" volt! Ilyen jócskán akadt a harminc év alatt. Ha erőm és időm engedi, feldolgozom majd ezeket a leveleket, hiszen nem lenne tanulság nélküli felidézni azt a kort. Úgy érzem, a hetvenes, de főleg a hatvanas évek fiataljaiban volt valami kedves, bájos cinkosság. Például nevet, feladót nem nagyon írtak a borítékra, ha mégis, belül, a levélben magyarázták meg imigyen: „Laci bácsi! El ne higgye, hogy ez az igazi nevem és címem!”­­ Említette, hogy a magyar hatóságok felnyitot­ták a leveleket.­­ Ma már arról is lehet beszélni, hogy tudtommal az iskolákban megjelentek belügyi tisztek figyelmeztetve a fiatalokat arra, hogy a SZER kémszervezet, a jeligék pedig kémü­zenetek.­­ Magam is emlékszem arra, hogy a gimnázi­umban egy elhárítótiszt azzal fenyegetett meg minket, hogy ha egyszerre ötnél többen hallgatjuk a Teenager Partyt, akkor az izgatásnak minősül. Ennek ellenére kétségtelen, hogy az ön műsorai jelentették a mézesmadzagot a fiataloknak, s nem véletlen, hogy ezeket azonnal követték a politikai műsorok. Egyfajta árukapcsolás jött létre! - Ez valóban így volt! - Ha viszont ez volt a cél, közel sem volt mindegy, hogy progresszív rockzenét vagy hab­könnyű melódiákat válogatott! - Az volt a célom, hogy a legszélesebb skálát nyújtsam. A dallamos zenétől a kemé­nyebb brit stílusig mindenkinek igyekeztem jó zenét közvetíteni. A kérések is ilyen irányba vezettek. - Gondolom, nem lemezlovasként képzelte el az életét, s mégis három évtizede ezt csinálja. Hogyan esett önre a választás? - Soha nem gondoltam arra, hogy ez lesz az életem, hiszen újságíró voltam a Kis Újság­nál. 1949-ben, tehát éppen negyven éve hagy­tam el Magyarországot. Csehszlovákiába gyalogoltam, majd onnan átszöktem a német határon. Elfogtak, és néhány napra tiltott hatá­rátlépés miatt leültettek. Aztán Párizsban a francia rádió magyar adásánál dolgoztam, a SZER megalakulásakor kerültem Münchenbe. Ma már én vagyok az egyedüli az alapítóta­gok közül, aki jelenleg is a rádiónál dolgozik. A Teenager Party ötletét az egyik amerikai katonai rádióadó zenei műsora adta, hiszen akkor még Európában sem volt divatos az ilyen jellegű műsor. A szerkesztőségben 32 évemmel én voltam a legfiatalabb, ezért rám esett a választás. Eleinte csak a zene érdekelt, később a technika is. A rádiónál német techni­kusok dolgoztak, s nem értették, hogy adás közben mit mondok. Csak intettem, mikor induljanak a zenével. Ha hibáztak, nehéz volt korrigálni, ezért aztán kiharcoltam, hogy egy személyben legyek a technikus is, vagyis én kezelhessem a lemezjátszókat - így lettem valódi disc jockey. Sz­akonyi Péter nue 1989. július 27. 43

Next