Világ, 1990. Január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1990-03-15 / 11. szám

­­­ M­últ év decemberében, a Hazafias Nép­front országos kongresszusát megelő­zően napvilágot látott közvélemény-kutatások arról tanúskodtak, hogy épp a választási har­cok kezdetén végleg padlóra került a hónapok óta fokozatosan hitelét vesztő szervezet. Bebi­zonyosodott, a HNF nem képes lépést tartani­­a változásokkal, sorra megy el a politikai élet jelentős eseményei mellett. Mindezt a nép­front vezetői is felismerték, ha önmagukkal szemben kissé elnézőbben fogalmaztak is, mondván: „higgadtságunk, visszafogottsá­gunk miatt szavazatokat veszthetünk". Annyi bizonyossá vált, taktikaváltásra van­ szükség, ellenkező esetben csúfos vereséggel zárul­hatnak a HNF szempontjából a márciusi vá­lasztások. Ám a „hogyan” kérdésében már a Belgrád rakparti székházon belül sem volt teljes az egyetértés. Mi sem jellemezte jobban e kaotikus hely­zetet, mint a sajtóban megjelenő, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatok. Egyesek a párttá alakulást sürgették, míg mások választási szövetség létrehozása mel­lett kardoskodtak. A vitákat személyes konflik­tusok tarkították, mint például a budapesti szervezet esetében, ahol elnök és vezető titkár állt egymással szemben. Kukorelli István két nappal az országos gyűlés előtt még azt közölte, a HNF nem vesz részt semmilyen névtáblacsere-akcióban, nem alakul párttá, s a választásokon önálló politikai erőként vállal­ja a megmérettetést. Asztalos László a népfront alelnöke néhány nappal később már finomabban fogalmazott: a népfront semmiféle pártot vagy koalíciót nem szervez, nem hoz létre, azt azonban fontolóra veszik, hogy az időközben „tizenegy egyszerű állampolgár által létrehozott" Haza­fias Választási Koalícióban részt vegyenek-e. Nem telt bele sok idő, s a népfront keretében működő mozgalmakat már mind viszontlát­hattuk a koalícióban. Az ideológia úgy szólt: mivel a pártok diktálták a választási törvényt, a népfrontra hárult az a feladat, hogy a társa­dalmi szervezetek, az egyházak, a nemzetisé­gek és egyéb kisebbségek arra méltó képvise­lői számára lehetőséget teremtsenek a parla­mentbe való bejutásra. Nem kétséges, a Nép­front számára is a választásokon dől el, hogy talpon marad-e vagy sem, amit egy ilyen szervezeti csúsztatás kedvező irányba befo­lyásolhat. Mindezt még az a nemes célkitűzés sem leplezi, hogy a szervezet mindazon társa­dalmi szervezetek számára nyitva áll, akik a népfronthoz hasonlóan egyébként elestek vol­na a képviselőállítás jogától. A választási koalíciót alapító személyek - nevüket a napi­sajtó ismereteink szerint sehol sem tette köz­zé - a Hazafias Népfront vezetői szerint olyan Frontharcosok „Mindez csendes tüntetésnek tekinthető a Hazafias Népfront mellett” Röviddel a választások előtt sokak számára még mindig homályos az országos listát állító pártok között helyet foglaló Hazafias Választási Koalíció kiléte. Ez a magát talányosan koalícióként s nem pártként definiáló szervezet alig néhány hónapos múltra tekint vissza, mégis a bírálatok tömkelegét vívta ki, miközben maga is kevesen bírál másokat. Úgy tűnik, a választási koalícióra igencsak rányomja bélyegét a Hazafias Népfront utolsó kétéves működésének nem éppen pozitív hozadéka emberek, „akiknek nincs idejük pártoskodni”, azaz hagyományos párttevékenységet sem kívánnak folytatni”. Kukorelli István némileg pontosabban fogalmazott, amikor január kö­zepén elmondta: a Hazafias Választási Koalí­ció lényegében a HNF által életre hívott „kény­szerpárt”. A koalíció - túl azon, hogy össze akarja fogni mindazon jelölteket, akik egyik pártban sem bíznak - arra törekszik, hogy erős nagy­­kontóba kényszerítse­!) a még kiforratlan pártokat, amelyek a kormányzás egyedüli fele­lősségét fölvállalva nem lennének képesek az országot kivezetni a válságból. Mindezt febru­ár közepén tudhatták meg mindazok, akik részt vettek a koalíció borsodi nagygyűlésén. Itt hangzott el az is, hogy e nagykoalíció mentes akar maradni az olyan szélsőségektől, mint az MSZMP az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az MDF(!) és a Fidesz radikális szárnya. A jelölteket állító HNF már 1985-ben is pusztán „fedőszervként” működött, s ezzel bizonyára maguk a vezetők is tisztában van­nak. Mi késztetheti őket mégis arra, hogy akár egy furcsa metamorfózis árán is, de a szerve­zetet életben tartsák? Ha a választ rosszindu­latúan közelítenénk meg, azt is mondhatnánk. Kukorelli István, a Hazafias Népfront főtitkára - „Két nappal az országos gyűlés előtt még azt közölte, a HNF a választásokon önálló politikai erőként vállalta a megméretést” ez­elmeit AGita­ci Belpolitika 1990. március 15. VilAG

Next