A Világ, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-37. szám)

1991-08-07 / 32. szám

KULTÚRA Az „Egészséges fejből" magyarságra nevel ANGYALFÖLDI „SIEG HEIL!” - népnemzeti szkinhedek - Vártam, eddig vártam / kérleltem Istent is én / Vártam, megpróbáltam / Hinni, hogy miénk leszel még... Ha az ember egy pil­lanatra becsukja a szemét, s elfelejtke­zik arról, hogy hol is van, könnyen hi­­hetné, hogy egy Trianon-emlékmű föl­állításán tüsténkedő asztaltársaságba csöppent, ahol a „szertartás" mini­mum a székely himnusz eléneklésével kezdődik. Mindenesetre az Egészséges fejbőr névre hallgató együttes repertoárját jó szívvel ajánlom irredenta magyar urak s mindenfajta hungaristák figyelmébe párt-(és minisztériumi) állástól függet­lenül. Ezek a népnemzeti szkinhed pa­lánták a fentebb idézett Erdély mellett nagy átéléssel énekelnek többek között még a sziklás bércek felett szárnyaló „büszke, szép" turulmadárról is, mely bár a felhők között jár, mégis hallja, ér­zi a szenvedést, tudja, népe segítséget vár. (S bár menedzselési - röptetési­­ feladatokat nem szívesen vállalnék még ily felettébb nemes nemzeti ügyek szolgálatában sem, a tatabányai ornito­lógus honatyák figyelmét - akik a na­pokban választották címerállatukká a „gyenge szárnyú, meggyötört­ szívű" szittya madarat - mégis köteles­ségemnek érzem felhívni erre a koráb­ban sokat üldözött, egészséges bőrfejű zenekarra. Elképzelni is fölemelő, ahogy ezek az ifjoncok valamely városi ünnep keretében a kiterjesztett szár­nyú turul oltalma alatt foglalnák vissza, legalábbis néhány dal erejéig, Erdélyt...) Az egykori Poscher János utcában (pár hónapja már újra Kerekesnek hív­ják) üzemelő Viking-Tüzesvíz rockká­­efté szervezőinek előrelátását dicséri, hogy a szkinek a dobos feje fölé szögelt koronás trikolór alatt zengik a határok elodázhatatlan revízióját. Egy nóta ere­jéig még Ceausescu is köztünk kísért, de hát nincs ebben semmi anakroniz­mus, elvégre az Egészséges fejből már 1986-ban ugyanazt énekelte, mint most. És lám-lám, a jóslatuk bevált! Legalábbis ami a Kárpátok Géniuszát illeti. Nincs mese. Aki magyar, annak sze­me nem marad itt szárazon. A zene­kart is elérzékenyíti a maga gerjesztette honfiúi­ba. Hát még a közönséget. A sornyi szünetben Cinnnás, a basszusgitáros hajlandó szóba állni ve­lem, bár megjegyzi, hogy k­erótja van az újságíróktól. Amikor az az emlékezetes kubai verés történt 1988-ban Kispesten, „véletlenül" éppen az Egészséges fej­bőr koncertjéről ballagtak hazafelé a szkinhedek. Bevarrták őt is, a szövegek miatt. A rádió egyik riportere akkor di­rekt egy olyan „bőrfejűt" szólaltatott meg, aki debil és beszédhibás volt. Hogy lejárassa őket. Pedig a szkinhe­dek a magyarságért harcoltak akkor is, most is. Hogy ez a sok jövevény taka­rodjon ki az országból. Miért, talán a normális polgárnak más a véleménye?! Ott, a kapitányságon, amikor bevitték őket, a rendőrök is azt mondták, hogy a cigányokat ki kellene irtani. Ők kü­lönben nem fasiszták, „csak" szélső- „A dobos feje fölé szögelt koronás trikolór alatt zengik a határok elodázhatatlan revízióját" 56 A VILÁG • 1991. augusztus 7.

Next