A Világ, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-37. szám)
1991-08-07 / 32. szám
1&5^1 \ M 4- Q jobboldaliak. Jó lesz, ha ezt fölvésem. A mostani politikusok között egy sincs, akivel szimpatizálnának. Mind megalkuvó. A Romhányi is csak felhasználni akarta a bőrfejűeket. Keretlegénynek. Ő nem az egyes zsidót utálja, hiszen nem szégyelli azt sem, hogy zsidó származású barátnője van, hanem a szellemet, amit árasztanak maguk körül. Még kis srác volt, amikor a faterja ezt a dolgot elmagyarázta neki. A cigány az egész más. A sitten is tízből nyolc a roma. Ő saját szemével látta, neki jöhetnek a statisztikával... Nem egy verekedős fajta, de ezeket szívesen fejbe rúgná. A zenekar a mostani tizenéveseket szeretné megtanítani erre a magyarságra, nevelni akarja a fiatalokat. Hogy ne lehessen a szőnyeg alá söpörni őket... A szűk, sötét teremben angyalarcú tizennégy-tizenöt éves kislányok dermednek átszellemült vigyázzba, jobb karjukat amúgy nácisan előrelendítve. Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora „Sieg Heil!" kiáltások hagyják el. Persze sohasem magánkezdeményezésre, mindig szigorúan együtt a tömeggel. Akad köztük néhány német turistagyerek is. Ők próbálják autentikussá tenni ezt a kívülálló számára inkább nevetséges, mintsem félelmetes angyal(föld) üdvözletet. A tetovált, félmeztelen divatnácik az elején még egyfajta bizonytalan vigyázzmenettel is kísérleteznek, de ennek itt végképp nincs létjogosultsága. tr Fárasztó lehet a kart ilyen hosszan i5 kitartani, nem csoda hát, ha olykor csá- ,á polássá csökevényesül a nemzetiszo- ^ cialistára vett igyekezet. Már-már ájta- ^ tossá, isten bocsá', unalmassá szelídül '2 a soviniszta szeánsz. Zorán (de nem Sztevanovity), a Fejbőr énekese ma éjszaka még csak véletlenül sem veszi szájára a cigányokat vagy az arabokat. Vajon miért ez az öncenzúra?! Ötpercenként kéri híveit, hogy mellőzzék a pogót (az agresszív, rituális jellegű táncot) is, pedig enélkül nem szkinhed a szkinhed. Mielőtt még végképp leülne a buli, néhány önjelölt kopasz pattan a mikrofonokhoz - köztük vannak a rendre felügyelő „testőrök" is -, és erőteljes ZIGA-ZIGA, OIOI-OIO! harci üvöltést hallatva serkentenek nagyobb odaadásra. A válasz ugyanez, akárha parancsszóra lendülnek magasba a karok. A nép egy Ramon nevű, kigyúrt izmú, talpig feketében feszítő fiút követel a színpadra, akit aztán zigázva (nyilván a Sieg-ből) ünnepel. Ramon (befésült, göndör fekete hajával mindennek nézném, csak szkinhednek nem) olyasféle kérdés-felelet játékba kezd, amivel a meccsen hergeli a fődrukker a B-közepet. Hogy ki a jobb, a legeslegjobb? Hát persze hogy ők. Éljenek tehát a szkinhedek! Te velünk vagy, és mi veled vagyunk / Egy az akarat, hisz egyért harcolunk! - bömböli a nép Ramonnal a Skinhead-nyolcparancsolat első strófáját. Elfajzott, ráadásul Marxon pallérozott magyarként csak remélni merem, hogy ez a harc lesz a végső... - Tódor -57 „Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora »Sieg heil!« kiáltások hagyják el" „A tetovált, félmeztelen divatnácik az elején még vigyázzmenettel is kísérleteztek" A VILÁG • 1991. augusztus 7.