A Világ, 1991. július-december (2. évfolyam, 27-37. szám)

1991-08-07 / 32. szám

1&5^1 \ M 4- Q jobboldaliak. Jó lesz, ha ezt fölvésem. A mostani politikusok között egy sincs, akivel szimpatizálnának. Mind megal­kuvó. A Romhányi is csak felhasználni akarta a bőrfejűeket. Keretlegénynek. Ő nem az egyes zsidót utálja, hiszen nem szégyelli azt sem, hogy zsidó szár­mazású barátnője van, hanem a szelle­met, amit árasztanak maguk körül. Még kis srác volt, amikor a faterja ezt a dolgot elmagyarázta neki. A cigány az egész más. A sitten is tízből nyolc a roma. Ő saját szemével látta, neki jöhet­nek a statisztikával... Nem egy vereke­­dős fajta, de ezeket szívesen fejbe rúgná. A zenekar a mostani tizenéveseket sze­retné megtanítani erre a magyarságra, nevelni akarja a fiatalokat. Hogy ne le­hessen a szőnyeg alá söpörni őket... A szűk, sötét teremben angyalarcú tizennégy-tizenöt éves kislányok der­mednek átszellemült vigyázzba, jobb karjukat amúgy nácisan előrelendítve. Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora „Sieg Heil!" kiáltások hagyják el. Per­sze sohasem magánkezdeményezésre, mindig szigorúan együtt a tömeggel. Akad köztük néhány német turista­gyerek is. Ők próbálják autentikussá tenni ezt a kívülálló számára inkább nevetséges, mintsem félelmetes an­­gyal(föld)­ üdvözletet. A tetovált, fél­meztelen divatnácik az elején még egy­fajta bizonytalan vigyázzmenettel is kí­sérleteznek, de ennek itt végképp nincs létjogosultsága. tr Fárasztó lehet a kart ilyen hosszan i5 kitartani, nem csoda hát, ha olykor csá- ,á polássá csökevényesül a nemzetiszo- ^ cialistára vett igyekezet. Már-már ájta- ^ tossá, isten bocsá', unalmassá szelídül '­2 a soviniszta szeánsz.­­ Zorán (de nem Sztevanovity), a Fej­bőr énekese ma éjszaka még csak vé­letlenül sem veszi szájára a cigányokat vagy az arabokat. Vajon miért ez az ön­cenzúra?! Ötpercenként kéri híveit, hogy mellőzzék a pogót (az agresszív, rituális jellegű táncot) is, pedig enélkül nem szkinhed a szkinhed. Mielőtt még végképp leülne a buli, néhány önjelölt kopasz pattan a mikrofonokhoz - köz­tük vannak a rendre felügyelő „testő­rök" is -, és erőteljes ZIGA-ZIGA, OI­­OI-OIO! harci üvöltést hallatva serken­tenek nagyobb odaadásra. A válasz ugyanez, akárha parancsszóra lendül­nek magasba a karok. A nép egy Ramon nevű, kigyúrt iz­­mú, talpig feketében feszítő fiút köve­tel a színpadra, akit aztán zigázva (nyil­ván a Sieg-ből) ünnepel. Ramon (befé­sült, göndör fekete hajával mindennek nézném, csak szkinhednek nem) olyas­féle kérdés-felelet játékba kezd, amivel a meccsen hergeli a fődrukker a B-kö­zepet. Hogy ki a jobb, a legeslegjobb? Hát persze hogy ők. Éljenek tehát a szkinhedek! Te velünk vagy, és mi veled vagyunk / Egy az akarat, hisz egyért har­colunk! - bömböli a nép Ramonnal a Skinhead-nyolcparancsolat első strófáját. Elfajzott, ráadásul Marxon palléro­zott magyarként csak remélni merem, hogy ez a harc lesz a végső... - Tódor -57 „Hamvas ajkukat sikolyszerű, szapora »Sieg heil!« kiáltások hagyják el" „A tetovált, félmeztelen divatnácik az elején még vigyázzmenettel is kísérleteztek" A VILÁG • 1991. augusztus 7.

Next