Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-10-23 / 43. szám
Kassa, október hó 23-án II. évfolyam 1873 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön 43. szám. AB AU J-K AS S AI E OS LON 7. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . 6 frt — kr Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés dij : 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. lelünk a conservativektől. A legújabb időkben sokat beszéltet magáról a „conservativ-párt“. Báró Sennyeynek alsóházi ismeretes fellépése után országszerte nem volt szó kevesebbről, minthogy elérkezett a conservativek ideje, s kormányra lépésök csak rövid idő kérdése. Hónapok múltak el azóta, de a conservativek napja sehogy sem akar kisütni. — Sennyey visszavonult a parlamenti tusák elől s hallgatag passivitással nézi Szlávyék tehetetlenségét. E tehetetlenség, melynek logikai következménye ama pénzügyi s nemzetgazdászati krach, ama ide-stova kapkodás és desolationalis állapot, melynek néhány évi folytatása csak állambankerotthoz vezethet, — e tehetetlenség lehet valószínű oka, hogy az úgynevezett „conservativ-párt“ ismét életjelt ad magáról és nagylelkűen (!) felajánlja szolgálatait a nemzet megmentésére. No meg azután kedvező szelek fujdogálnak Európa több államaiban a feudál — aristokratikus eszmék javára. A „társadalmi rend ezen apostolai“ jobb ügyhöz méltó kitartással, legnagyobb akadályoktól vissza nem rettenő buzgósággal verik a vasat mig tüzes, s oly lankadatlan erélylyel működnek elveik diadalán, hogy valóban példát vehetnének e tekintetben a haladás harczosai. Hiába való erőlködés! A conservativizmusnak mai értelemben Angolországot kivéve, nincs jövője, se hazánkban, se másutt! Ugyan, kérem, kikből áll hazánkban a conservativ párt? a) néhány gazdag főúrból, kik visszasóvárogják a 48 előtti időket, mint Ezsau a lencsés tálat, s nem tudnak megbarátkozni a demokratiával, a jogegyenlőség eszméjével; b) sok bukott mágnás- és fertálymágnásokból. c) az egész főpapság s az alpapság egy részéből. d) a minden párt által megvásárolható bérencz firkász-seregből. Ezek képezik Magyarországban a „conservativ-pártot“, ezek akarják megmenteni a magyar nemzetet. Már most tegyük fel az esetet, hogy ő felsége a magyar király megunná Szlávyékat, megbízná Sennyeyt egy uj kabinet alkotásával. (Mi ezt nem tartjuk lehetetlennek, mert Sennyey tagja a jelenlegi parlamenti többségnek), mit tehetne ezen uj kabinet a „nemzet megmentésére“? Először is, azt mondják conservativeink, gondoskodnának jó administratióról, azaz szerintünk megnyirbálnák még jobban az önkormányzati jogokat, s elfojtanának minden szabadelvű, minden demokratikus mozgalmat, s ápolnák, legyezgetnék a junkerszellemet. A conservativek leghűbb s legtermészetesebb szövetségese lévén a hazátlan ultramontanismus, bizonyos, hogy a „conservativ“ kabinet hű csatlósa akarna lenni a főpapságnak a modern társadalom elleni irtó harczban, s mint a „trón és oltár“ hő bajnoka, visszaidézné a concordátum dicső napjait. Külföldi politikáját azzal kezdené meg, hogy felmondaná a barátságot a „zsarnok német császárnak“, s a „gyalázatos olasz kalandornak“ és szövetséget kötne a „becsületes“ chambordistákkal. Egyszóval megfosztaná hazánkat mostani barátaitól s még tán háborúba is keverné nemzetünket „a jó ügy érdekében“. Tisztelet Sennyey tehetségeinek, s lovagias jellemének ; de mi éppen azért nem kívánjuk kormányralépését, mert jellemes embernek ismerjük, ki elveit, meggyőződését, minden áron keresztülvinni iparkodnék. Ám Sennyey elveit hazánkra oly veszélyeseknek tartjuk, hogy azok győzelmét a lehetőség határain kívül helyezzük, s nyugodtan alszunk conservativeinktől keletkezett ijedelmünkben. Ezzel azonban korántsem akarjuk dicsőíteni Szlávyékat. A jelenlegi alapon jól kormányozni merő lehetetlenség; az idő majd megmutatja, hogy igazunk volt. A Sennyey kabinet csak lépcsője lehet az ellenzéki politikának, de alkotmányosan nem tarthatja fen magát kétszer huszonnégy óra alatt sem. Hedry Bódog. Főispán és miniszter. ./^sMelyikök méltóbb a másikra, azt fejtsék meg olvasóink a következő miniszteri rendeletből: „43526. szám. Magyar királyi belügyminiszter Kassa szabad kir. város közönségének. A város főispánjának folyó hó 8-án 4. sz. a. kelt jelentéséből értésemre esvén, miszerint a városi törvényhatósági bizottság több tagja is pedig név szerint: Balázs Mihály, Czittó Sámuel, Engelmann Mihály, Engelmann Gyula, Fekete István, Gerster Miklós, Grün Vilmos, Hetyko Mihály, Koch Lajos, Kukovszky József, Krutoczky József, Léderer András, Ladó Károly, Maurer Frigyes, Molitorisz Dániel, Schalkház Lipót, Tóth János, Schwarz Vincze és Vandraschek Károly, mint a városi regale, illetőleg fogyasztási adó bérlő társulatok részvényesei, a várossal szemben egyenes bérleti viszonyban állanak, a közgyűlési tanácskozások, minden kétségen felül álló érdektelenségének biztosítása tekintetéből ezennel megrendelem e szabad kir. város közönségének, miszerint az érintett bérleti viszony tényleges fenállására nézve, törvényszerüleg erre rendelt közegeinek közbejöttével egyénenkinti biztos tudomást szerezvén, nevezetteknek a törvényhatósági bizottsági tagok sorából az 1870: XLII. t. czikk 20. §-ának e) pontja alapján leendő kizáratása s helyeiknek a törvény 22. és 29. §§-ai értelmébeni betöltése iránt saját hatáskörében minden késedelem nélkül intézkedjék, s ezen eljárásának eredményéről a tárgyalási ügyiratoknak bemutatása mellett ide annak idejében jelentést tegyen. — E részben figyelmeztetni kívántam a város közönségét, miszerint tekintettel a törvény 46. §-ának második bekezdésének azon határozványára, hogy a közvetlenül érdekeltek a bizottsági tanácskozásokban részt nem vehetnek; egy általában előlnevezett bizottsági tagok, a fentebb érintett vizsgálatra vonatkozó mindennemű tárgyalásoknál való részvételtől távol tartandók lesznek. Budapesten, 1873. évi október hó 17-én. Gr. Szapáry s. k.“ Eddig a rendelet. Nos, melyikök szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb ? Az a főispán-e, ki a még május 20-án elhunyt Léderer Andrást és a szept. hó 11-én elhalt Engelmann Mihályt október hó 8-án mint oly bizottsági tagokat adja fel a miniszternek, kik a várossal bérleti viszonyban állnak ? Az a főispán-e, ki Balázs Mihályt és Maurer Frigyest, mint oly bizottsági tagokat adja fel a miniszternek, kik a várossal bérleti viszonyban állnak, holott nem voltak s nem is bizottsági tagok, sőt az utóbbi, valamint Hetykó Mihály, Kukovszky József és Krutoczky József városunkban egészen ismeretlenek. Vagy az a miniszter szebb, dicsőbb, nagyobb-e, ki ily hamis feladás következtében a köztörvényhatóság bizottsági tagjait megválasztatásuk második évének végén merészli törvényellenesen jogaiktól megfosztani ? Mert feltéve, hogy a fentebb elősorolt elhunytakon s nem bizottsági tagokon kívül, a többiek valóban haszonbérelnék a törvényhatóság javadalmait, mint ahogy nem haszonbérük, mert egyszerű részvényesei a vállalatnak, ki adá a belügyérnek a jogot, hogy az 1870: XLII. t. czikk 38.§-át bármikor — ha eszébe jut — félre rúgva, restauráltasson ? A feladott tagok ugyanazok voltak megválasztatásuk idejében, amik most, a törvényileg megszabott határidőn belül történtek egyes felszólamlások, azok törvényszerűen elintéztettek, sőt eljutottak Tóth Vilmos akkori belügyérhez is, ki a felszólamlások elvetésével válaszolt. Ha Ferdinandy főispánnak és Szapáry belügyérnek nézetek elüt Tóth Vilmosétól, méltóztassék bevárni nézeteik érvényesítésére a kellő időt. Mert valamint a már igazolt országgyűlési képviselőt semmiféle miniszter meg nem foszthatja mandátumától, úgy nem foszthatja meg az igazolt bizottsági tagot sem. Ferdinandy főispán úr pedig jól jegyezte meg, hogy a nagy költő megírta ugyan az intelmet: „élj az idővel!“, de subintelligitur, hogy okosan. Látogatás Garibaldi- és Kossuth Lajosnál. — Mocsáry Imrétől. (Folytatás.) Egy csónakkal a már készülő, türelmetlen mén módjára tüszkölő „Umbria“ hajóra siettünk. Az utasok már mind a hajó fedélzetén vannak, kalapokkal és kendőkkel integetve a csónakokban távozók után; néhol még egy búcsúzó hitves csüng férje, egy zokogó gyermek szülője nyakán, aggodalmas tekintetet vetve a tengernek üződő hullámaira, melyek hordozni fogják a kedves életét, s egy mogorva matróz, kit a jelenetek csöppet sem lágyítanak, türelmetlenül tartja már kezében a hágcsó kötelét. Végre egy lövés hangzik el, a mozdony kereke fehér habokat kezd törni a smaragd tükörben, a az „Umbria“ megindul. Midőn a kikötőből kijutottunk, mintha csak indulásunkra várt volna, a nap is búcsúzott tenger hitvesétől. Nyugvóra szállt a város mögött, már csak törött sugarakkal csókolva a játszó hableányokat, de szemközt kilépett a hold a puszta égi pálya kezdetére, noha folyvást sápadt félelemben, nehogy rettegett elődjét még életben találja. E búcsút már a matrózok is részvéttel nézték a hajó orráról, s midőn egy olasz dali lágy hangzatára nyíltak ajkaik, Memnon keservét Fhoebusért hitted volna hallani. Mikorra az est beállt, az idő nagyot változott. Még nem rég csöndes, szelíd volt az ég, örömtánczra kéltek a könnyű habok s mosolyogva nézett alá a hold bűvös honából. De immár elérkezett Afrika pusztáiról a gyors „Samo“, terhes felhőket űzve Italia egére, melyeknek szaggatott fátyola mögül csak néha merengett már elő a hold mélázó ábrázatja, hasonlag egy izlamra erőltetett nő arczához, ki letépi olykor kényszerű fátyolát. Sötét és borúit a zajgó tenger fölé, mennydörgőit a magasban, villámok czikáztak körül, imitt-amott a hullámok közzé csattanva, s misztikus fényű phosphor tűz csillogott a zsúrlódó hullámok hátain. Recsegtek a hol ágaskodó, hol alásülyedő hajónak fái, mintha csontjai ropognának