Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-14 / 2. szám
tézet tagjává lenni. Ezen intézet 1872-ben létesittetett és az államtól évenkint 5—10 ezer frkot kap. A nyugdíjintézet szabályai igen komplikáltak és a tanítókra nézve igen terhesek, mert p. egy 40 éves tag fizet belépti dij fejében 426 frkot évi 12 frk. járulékot és első nősülésekor 10, második nősülésekor 15 és harmadik nejéért 20 fokot. Halálozás esetében a tanító családja még három hónapig élvezi a fizetést anélkül, hogy helyettesről gondoskodni köteles volna. Minden tanító köteles a kerületi értekezletek gyűlésein megjelenni. Ilyen értekezlet legalább 4 van egy évben. Minden tanítói körnek van könyvtára, mely a tagok díjaiból (2 stk.) és a kormány évi járulékaiból gyarapszik. Az összes tanítók a tanfelügyelőkkel képezik a kantonális konferenciát. Ennek feladata a tanítók tudományos képzettségének emelésére közreműködni és iskolai ügyekben véleményes jelentéseket felterjeszteni a felsőbb hatóságokhoz, nemkülönben a kormány javaslatai felett véleményt mondani. A konferencia határozatait a kormány hajtja végre. A konferencia évenként egyszer tart gyűlést és a tanügynek különböző ágai szerint bizottságokra válik. Az aargaui tanítók működéséről, a tanfelügyelők jelentései nyomán összeállított, igen jellemző és tanulságos adatokról, nemkülönben a mi enemű viszonyainkról legközelebb. — Felsőmagyarországi Muzeumegylet, Kassa, jan. 7-én A „Felsőmagyarországi Muzeum-egylet“ múlt évi decz. 27-én teljes választmányi ülést tartott, melyen Klimkovics Béla elnökölt, a jegyzőkönyvet Károly Gy. Hugó titkár vezette, a tanácskozmányban pedig a következő választmányi tagok vettek részt: Benedek Ferencz, Faller Gusztáv, Jakab Péter, dr. Klekner Alajos, Klimkovits Béla, Klimkovics Flóris, Komjáthy Lőrincz, Korányi Károly, Koregtkó Antal, Maurer Rezső, Myskovszky Viktor, Müllner Frigyes, Stőhr Antal, Timkó József, Gerhardt György s Mártonfy Márton. Klimkovics Béla alelnök az ülést Koregtkó Antal uj választmányi tag üdvözletével megnyitván mindenekelőtt felolvastatott és hitelesíttetett az okt. 25. tartott ülés terjedelmesb jegyzőkönyve. Az egyi. évkönyv anyagi ügyeinek rendbehozatalára kiküldött bizottság elnöke, Timkó József jelenti, hogy Werfer Károly akad. nyomdász a tetemes kiállítási költségből 148 frtot elengedett és pedig 48-at egészen, 100-at pedig alapitótagság fejében. A bizottságnak sikeres működéséért köszönet mondatott, nemkülönben az alapitótagok közé jegyzett nyomdatulajdonos urnak is.. Az egyleti helyiségek tervszerű berendezésére kiküldött bizottság tagjai közé Jakab Péter építész is beválasztatott. Károly Gy. Hugó, az „írói s művészi kör“ indítványának tárgyalására kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy az indítvány, eredeti értelme szerint, több körülmény s ok miatt kivihetetlen. A bizottság ehelyett egy „múzeum-egyleti olvasókör“ alakítását hozza javaslatba. Addig is, míg a tervezet a majdan tavaszkor átveendő kiszélesült egyleti helyiségekben valósulhat, adjon ez olvasókör mint az egyleti szervezet lényeges része magáról életjelt. Ez hetenkint egyszer valamely ideiglenes alkalmatos helyiségben társas összejövetelek által lenne eszközölhető, melyekben az egylet minden tagja részt vehet. Itt eszmecserék, felolvasások stb. tartatnának tisztán csak tudományos és közművelődési színezettel. E közvetítés a választmány helyeslésével találkozott. A kivitel ugyanezen bizottság gondja lesz. Az eredmény hirlapilag fog jeleztetni. Az egyleti titkár több oldalú felszólításnak engedve, de főleg az egylet rendszeres megszilárdulásának érdekében, habár nem kis áldozattal, bevárja a jövő október végét, amikor hároméves hivataloskodásának ideje az alapszabályok értelmében úgyis letelik. Addig elviseli az egyesület administrációjának irodagondjait, ha a gyűlések gyérebben tartatnak s a nagyobb munkákban segítő kezek támogatják. Feltételei teljesíttetni fognak, eddigi fáradozásai pedig dr. Klekner Alajos indítványára egyhangú méltánylásban részesültek. Korányi Károly egyik ügyvéd jelentése szerint Krajnyik László 100 frtos hagyatéka az illető családtagtól köszönettel fölvétetett s az egyl. pénztárba letéteményeztetett. Az egylet anyagi s szellemi felvirágoztatásának érdekében kívánatos, hogy széles terjedelmű vidékünk s városunk műveltjei minél nagyobb számmal lépjenek be az egyleti tagok sorai közé, s kötelezvén magukat a 3 frt. évi tagsági díj magában oly csekély, de összegben oly sok illeték pontos fizetésére, társadalmi úton tegyenek az egyesület segítségére ama magasztos szellemi czélok munkálásában, melyeknek anyagi támogatása ez idő szerint sem kormányunk, sem hongyűlésünk, sem városunk, sem megyénk utján nem remélhető. Evégből tavaszszal felszólitások fognak szétküldetni. A helybeli magyar színigazgató intézetünk javára szerződésileg egy jótékony előadásra lévén kötelezve, a titkár megbizatott, hogy tegye magát érintkezésbe a nevezett igazgatóval s együttesen oda munkáljanak, hogy e jótékony előadás ezidén anyagilag eredményesebb legyen, mint tavaly volt. Ungár Ignácz, Budapestre költözött választmányi tag, Kassa sz. kir. város m. é. 4731. sz. hivatalos értesítése szerint intézetünknek 25 frtot ajándékozott. Köszönettel fogadtatott A magyar Nemz. Muzeum m. évi 1404. sz. a. hivatalos iratának kíséretében a kettős példányokból 100-an felül küldött intézetünknek ajándékul mindenféle bel- és külföldi madarakat. E becses ajándék is egyik újabb jele lévén a derék s nagymüveltségü igazgató s főfelügyelő, Pulszky Ferencz azon jóindulatának, melylyel intézetünk iránt viseltetik, lelkesedett örömmel határoztatok, hogy a Nemzeti Muzeum érdemes igazgatóságának az átvételről szóló hivatalos elismervényben hálás köszönet is mondassák. Klimkovics alelnök jelenti, hogy a még deczemberében tartott megyei gyűlés alkalmával több megyei urat vezetett be az egyleti tárakba, kik egész meglepetéssel vettek tudomást a már is szép eredményről s támogatásaikat ígérték meg saját vidékeiken. Mind ez, mind pedig az uj tagok- s becses újabb ajándékozásokról szóló jelentése örvendetesen s köszönettel vétettek tudomásul. Maurer Rezső pénztárnok jelenti hogy a lemult egyl. év számadásaival elkészült. Az átvizsgálásra Ganzer Ede egyl. ellenőr s Gerhardt György választ. tag kérettek föl. Faller Gusztáv figyelmeztetésére a bányahatóságokhoz lassankint már elküldetnek a kész felszólitások s kérelmek terményeiknek beküldése végett. Végül a titkár jelenti, hogy az utolsó ülés óta 21 ügydarabot végzett el hivatalosan a 92-ik számtól egész a 119-ig beiktatottakat. Ez utóbbi számmal az 1874. egyi. év ügyiratai be vannak fejezve. Egyéb ügy nem merülvén föl, az elnök megköszönő a tagok szives érdekeltségét s az ülést feloszlató. Egyről-másról! Budapest, január 10-én. Jön az árvíz! jön az árvíz!!.... Ez az a vészkiáltás, mely e napokban Budapest utczáit végigdörögte, furcsábbnál-furcsább, vészesnél-vészesebb variácziókban ijesztgetvén naponkint a remegő közönséget. A hírlapok ritkított betűkkel hozták és hozzák jelenleg is a vész eshetőségének folyton változó valószínűségét; az általános félelem közepette megérkezik Pozsonyból a távirat, hogy a Duna kicsapott medréből, s az alantabb fekvő városrészek vízben állanak. A rémület folyton nő! Az áradási bizottság összeül, megteszi intézkedéseit; egy szakértő bizottság a közlekedésügyi miniszter elnöklete alatt rándul ki a Duna jegére, s szoros helyszíni vizsgálódásokat eszközöl. A tényállás — amint a legtöbb hitelt érdemlő lapok registrálják — a következő : A legközelebb beállott 2 foknyi hideg mellett a Duna jege 2 nap alatt megállott, minek következtében néhány óra múlva Ó-Budán és Újpesten oly folyamemelkedés állott be, hogy míg itt három lábon felül, ott 9 lábig emelkedett zérus fölött. Tekintélyes szakértők véleménye szerint e folyamemelkedés egyik legjelentékenyebb oka az, hogy a folyam ágya a város közelében hótorlaszokkal van borítva, ami sokkal veszedelmesebb a jégnél. Ha most — ugyancsak szakértők állítása szerint — a hótorlaszok a hid alsó és felső részén meg nem nyittatnak és meg nem bontatnak, az 1838-iki áradás ismétlődni fog, mi még most annyival veszedelmesebb lesz, mert akkor a Duna ágya a szabályozás által nem volt még annyira összeszorítva, s a csatorna-hálózat sem volt annyira elágazott. Mellesleg megjegyezve, bizony a most aláhúztam sorok meglehetős furcsán hangzanak. Mert hiszen, ha a Duna szabályozása s a csatorna-hálózat növeli az eshetőleges áradás veszélyét, akkor ugyan kár volt arra annyi töménytelen pénzt kiadni. Furcsa szakértők lehettek azok, kik, amidőn az ország fővárosát egy nyugtalan folyó okozta vész további esélyeitől akarták megmenteni, ellenkezőleg, a netán bekövetkező áradás veszélyét s nagyságát segítették elő. Különben a fődolog most az, hogy a vész lehetősége meg van — nem mozogván ok nélkül még a falevél sem — s így semmiesetre sem koraiak és feleslegesek sem a város, sem a kormány részéről a dicséretes buzgalommal megtett óvintézkedések. * * * Tudva lesz olvasóink előtt, hogy a jelen évre előirányzott közoktatási budgetben fel van véve egy Győrött és Kassán alapítandó állami netanító képezde költsége is. Bizonyára örömmel vette ezt tudomásul Kassa város művelt közönsége, s szívesen hozzájárult volna tehetsége szerint ez intézet első, nagyobb mérvű kiadásainak fedezéséhez , mert a kassaiakra semmiesetre sem lehet közömbös dolog, hogy váljon leányaik egy apáczák által vezetett — s tudomásom szerint — meglehetős gyarló intézetben fecsérlik idejüket, avagy egy, a kor színvonalán álló, a budai kitűnő intézethez hasonló berendezésű tanodában nyernek 7ninden tekintetben alapos kiképzést; és pedig — talán említenem sem kell — nemcsak azok, kik majdan a tanítónői pályára lépnek, hanem általában mindazok, kik sokkal dicséretesebb dolognak tartják a divat szeszélyeinek tanulmányozása s majmolása helyett a tisztességes tudományokkal foglalkozni, s a haladó kor hovatovább követelőbb igényeinek — kiki tehetsége szerint — megfelelni, hogy igy helyet foglalhassanak a női osztály ama, mindenesetre tiszteletreméltóbb soraiban, hova ekét, de felette megtisztelő szócskával szoktuk sorozni nőinket: művelt nők! Bizonyára sok, lelkes, tanulni vágyó, de szegénysorsu leánynak leghőbb óhajtása lett volna betöltve ez intézet felállításával; mert hiszen a messzeeső s sok költséggel összekötött budai, vagy szabadkai állami tanító képezdén való tanítást hány szegény szülő kénytelen megtagadni leánygyermekétől! Annál lesujtóbb, elszomorítóbb lesz rájuk nézve ama hír, melyet a „Hon“ egyik legújabb számában registrál, mely szerint az irányadó tanügyi körökben mind hangosabban nyilvánul az óhaj, hogy a Kassára tervezett tanítónő képezde Pesten állíttassák fel Nem tudjuk, kik legyenek értendők ez „irányadó tanügyi körök“ alatt, nem tudjuk azt sem, mennyire alapos a „Hon“ értesülése, annyit azonban koczkáztatunk, hogy egyátalában nem válnék üdvére sem az alapítandó intézetnek, sem a tanügynek, sem pedig az ország közönségének,» ha ott állíttatnék fel ez intézet, hol már egy ilynemű kitünően szervezett tanoda fonáll, s mely a közelebb eső vidék által szolgáltatott növendékeket bizonyára képes befogadni. Miért tehát e mellett egy újabb oly intézetet felállítani ? miért kényszeríteni a Felsőmagyarország legtávolabb részében lakó szülőket, hogy leányaikat Pestre hozzák — ha ugyan tehetik — holott Kassát közelebb és kevesebb költséggel feltalálhatnák? és miért megfosztani annyi szegény sorsú leányt művelődésének, továbbképzésének még csak lehetőségétől is ? Gondolják meg mindezt jól amaz „irányadó körök“ ; gondolják meg, hogy az eddig minden téren kárhozatos eredményű centralisztikus rendszer nem fog-e a tanügy terén kétszeresen kárhozatosnak bizonyulni. Mindenesetre jobb lesz előre meggondolni ezt, mintsem a szomorú tapasztalást bevárni döntő érveléseivel ! * * * A gyakori adóexekucziók nagyon divatba hozták a licitácziót! Liczitálunk már most mindenre: becsületre, erényre, erkölcsre! Ki ad többet érte! ? Egyik sokat, másik kevesebbet ad: kiki a maga tárczája és ítélő tehetsége szerint. Ilyen erkölcsi licztácziónak tűnik fel előttünk az a hirhedt „Kornélia-sport“, mellyel oly nagy hűhót csaptak nem csak a fővárosban, de még a vidéken is................Toldy Pista írt egy darabot, „Kornéliát“! A „Hon“ és a „Figyelő“ még a darab előadása előtt nagyon erkölcstelen irányzatúnak találták, s az irodalmi tisztesség és közmorál érdekében kívánták a színpadról való letiltását. Szigligeti kijelenti a „Budapesti Közlönyben,“ hogy bizony csak elő fogják azt adni. Az előadás megtörtént. A hírlapok „heczcze“ fölért egy hatalmas reclammal, a közönség zsúfolásig megtöltő a színházat. Volt taps, kihívás, pisszegés, sőt itt-ott fütyülés is. Amazoknak nagyon erkölcsös, emezeknek nagyon erkölcstelen volt a darab! Jöttek másnap a hírlapok referádái. Gyönyörűség volt azokban látni, mint igyekszik egyik rész tőkét kovácsolni a közönség tapsából a darab javára, és mint erőlködött a másik rész dorongot faragni a pisszegés és fütyből „Kornélia“ kisasszony hátára. A „Fővárosi lapok“ nem győzte eléggé mondani, hogy milyen erkölcsös egy asszonyszemély ez a „Kor-