Abauj-Kassai Közlöny, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-14 / 2. szám

tézet tagjává lenni. Ezen intézet 1872-ben létesit­­tetett és az államtól évenkint 5—10 ezer frkot kap. A nyugdíjintézet szabályai igen komplikáltak és a tanítókra nézve igen terhesek, mert p. egy 40 éves tag fizet belépti dij fejében 426 frkot évi 12 frk. járulékot és első nő­sülésekor 10, második nő­sülésekor 15 és harmadik nejéért 20 fokot. Halálozás esetében a tanító családja még há­rom hónapig élvezi a fizetést anélkül, hogy helyet­tesről gondoskodni köteles volna. Minden tanító köteles a kerületi értekezletek gyűlésein megjelenni. Ilyen értekezlet legalább 4 van egy évben. Minden tanítói körnek van könyv­tára, mely a tagok díjaiból (2 stk.) és a kormány évi járulékaiból gyarapszik. Az összes tanítók a tanfelügyelőkkel képezik a kantonális konferenciát. Ennek feladata a tanítók tudományos képzettségének emelésére közreműködni és iskolai ügyekben véleményes jelentéseket felterjesz­teni a felsőbb hatóságokhoz, nemkülönben a kormány javaslatai felett véleményt mondani. A konferencia határozatait a kormány hajtja végre. A konferencia évenként egyszer tart gyűlést és a tanügynek kü­lönböző ágai szerint bizottságokra válik. Az aargaui tanítók működéséről, a tanfelügye­lők jelentései nyomán összeállított, igen jellemző és tanulságos adatokról, nemkülönben a mi enemű vi­szonyainkról legközelebb. — Felsőmagyarországi Muzeum­­egylet, Kassa, jan. 7-én A „Felsőmagyarországi Muzeum-egylet“ múlt évi decz. 27-én teljes választmányi ülést tartott, melyen Klimkovics Béla elnökölt, a jegyzőkönyvet Károly Gy. Hugó titkár vezette, a tanácskozmány­­ban pedig a következő választmányi tagok vettek részt: Benedek Ferencz, Faller Gusztáv, Jakab Pé­ter, dr. Klekner Alajos, Klimkovits Béla, Klimko­vics Flóris, Komjáthy Lőrincz, Korányi Károly, Ko­­regtkó Antal, Maurer Rezső, Myskovszky Viktor, Müllner Frigyes, Stőhr Antal, Timkó József, Ger­hardt György s Mártonfy Márton. Klimkovics Béla alelnök az ülést Koregtkó Antal uj választmányi tag üdvözletével megnyitván mindenekelőtt felolvastatott és hitelesíttetett az okt. 25. tartott ülés terjedelmesb jegyzőkönyve. Az egyi. évkönyv anyagi ügyeinek rendbehoza­talára kiküldött bizottság elnöke, Timkó József je­lenti, hogy Werfer Károly akad. nyomdász a tete­mes kiállítási költségből 148 frtot elengedett és pedig 48-at egészen, 100-at pedig alapitótagság fe­jében. A bizottságnak sikeres működéséért köszönet mondatott, nemkülönben az alapi­tótagok közé jegy­zett nyomdatulajdonos urnak is.. Az egyleti helyiségek tervszerű berendezésére kiküldött bizottság tagjai közé Jakab Péter építész is beválasztatott. Károly Gy. Hugó, az „írói s művészi kör“ in­dítványának tárgyalására kiküldött bizottság elnöke jelenti, hogy az indítvány, eredeti értelme szerint, több körülmény s ok miatt kivihetetlen. A bizottság ehelyett egy „múzeum-egyleti olvasókör“ alakítását hozza javaslatba. Addig is, míg a tervezet a majdan tavaszkor átveendő kiszélesült egyleti helyiségekben valósulhat, adjon ez olvasókör mint az egyleti szer­vezet lényeges része magáról életjelt. Ez heten­­kint egyszer valamely ideiglenes alkalmatos helyi­ségben társas összejövetelek által lenne eszközölhető, melyekben az egylet minden tagja részt vehet. Itt eszmecserék, felolvasások stb. tartatnának tisztán csak tudományos és közművelődési színezettel. E köz­vetítés a választmány helyeslésével találkozott. A kivitel ugyan­ezen bizottság gondja lesz. Az ered­mény hirlapilag fog jeleztetni. Az egyleti titkár több oldalú felszólításnak engedve, de főleg az egylet rendszeres megszilárdu­lásának érdekében, habár nem kis áldozattal, bevárja a jövő október végét, a­mikor hároméves hivata­loskodásának ideje az alapszabályok értelmében úgyis letelik. Addig elviseli az egyesület administrációjá­­nak iroda­gondjait, ha a gyűlések gyérebben tartat­nak s a nagyobb munkákban segítő kezek támogat­ják. Feltételei teljesíttetni fognak, eddigi fáradozásai pedig dr. Klekner Alajos indítványára egyhangú méltánylásban részesültek. Korányi Károly egyik ügyvéd jelentése szerint Krajnyik László 100 frtos hagyatéka az illető csa­ládtagtól köszönettel fölvétetett s az egyl. pénztárba letétem­ényeztetett. Az egylet anyagi s szellemi felvirágoztatásá­­nak érdekében kívánatos, hogy széles terjedelmű vi­dékünk s városunk műveltjei minél nagyobb szám­mal lépjenek be az egyleti tagok sorai közé, s kö­telezvén magukat a 3 frt. évi tagsági díj magában oly csekély, de összegben oly sok illeték pontos fize­tésére, társadalmi úton tegyenek az egyesület segít­ségére ama magasztos szellemi czélok munkálásában, melyeknek anyagi támogatása ez idő szerint sem kormányunk, sem hongyűlésünk, sem városunk, sem megyénk utján nem remélhető. Evégből tavaszszal felszólitások fognak szétküldetni. A helybeli magyar színigazgató intézetünk ja­vára szerződésileg egy jótékony előadásra lévén kö­telezve, a titkár megbizatott, hogy tegye magát érintkezésbe a nevezett igazgatóval s együttesen oda munkáljanak, hogy e jótékony előadás ezidén anya­gilag eredményesebb legyen, mint tavaly volt. Ungár Ignácz, Budapestre költözött választ­mányi tag, Kassa sz. kir. város m. é. 4731. sz. hi­vatalos értesítése szerint intézetünknek 25 frtot ajándékozott. Köszönettel fogadtatott A magyar Nemz. Muzeum m. évi 1404. sz. a. hivatalos iratának kíséretében a kettős példányokból 100-an felül küldött intézetünknek ajándékul min­denféle bel- és külföldi madarakat. E becses aján­dék is egyik újabb jele lévén a derék s nagymü­­veltségü igazgató s főfelügyelő, Pulszky Ferencz azon jóindulatának, melylyel intézetünk iránt visel­tetik, lelkesedett örömmel határoztatok, hogy a Nem­­zeti­ Muzeum érdemes igazgatóságának az átvétel­ről szóló hivatalos elismervényben hálás köszönet is mondassák. Klimkovics alelnök jelenti, hogy a m­­ég de­­czemberében tartott megyei gyűlés alkalmával több megyei urat vezetett be az egyleti tárakba, kik egész meglepetéssel vettek tudomást a már is szép ered­ményről s támogatásaikat ígérték meg saját vidé­keiken. Mind ez, mind pedig az uj tagok- s becses újabb ajándékozásokról szóló jelentése örvendetesen s köszönettel vétettek tudomásul. Maurer Rezső pénztárnok jelenti hogy a lemult egyl. év számadásaival elkészült. Az átvizsgálásra Ganzer Ede egyl. ellenőr s Gerhardt György vá­laszt. tag kérettek föl. Faller Gusztáv figyelmeztetésére a bányaha­tóságokhoz lassankint már elküldetnek a kész fel­szólitások s kérelmek terményeiknek beküldése végett. Végül a titkár jelenti, hogy az utolsó ülés óta 21 ügydarabot végzett el hivatalosan a 92-ik szám­tól egész a 119-ig beiktatottakat. Ez utóbbi szám­mal az 1874. egyi. év ügyiratai be vannak fejezve. Egyéb ügy nem merülvén föl, az elnök meg­köszönő a tagok szives érdekeltségét s az ülést fel­oszlató. Egyről-másról! Budapest, január 10-én. Jön az árvíz! jön az árvíz!!.... Ez az a vészkiáltás, mely e napokban Buda­pest utczáit végig­dörögte, furcsábbnál-furcsább, vé­­szesnél-vészesebb variácziókban ijesztgetvén napon­kint a remegő közönséget.­­ A hírlapok ritkított betűkkel hozták és hozzák jelenleg is a vész eshe­tőségének folyton változó valószínűségét; az általá­nos félelem közepette megérkezik Pozsonyból a táv­irat, hogy a Duna kicsapott medréből, s az alantabb fekvő városrészek vízben állanak. A rémület folyton nő! Az áradási bizottság összeül, megteszi intéz­kedéseit; egy szakértő bizottság a közlekedésügyi miniszter elnöklete alatt rándul ki a Duna jegére, s szoros helyszíni vizsgálódásokat eszközöl. A tényállás — a­mint a legtöbb hitelt ér­demlő lapok registrálják — a következő : A legkö­zelebb beállott 2 foknyi hideg mellett a Duna jege 2 nap alatt megállott, minek következtében né­hány óra múlva Ó-Budán és Újpesten oly fo­lyamemelkedés állott be, hogy míg itt három lábon felül, ott 9 lábig emelkedett zérus fölött. Tekintélyes szakértők véleménye szerint e fo­lyamemelkedés egyik legjelentékenyebb oka az, hogy a folyam ágya a város közelében hótorlaszokkal van borítva, a­mi sokkal veszedelmesebb a jégnél. Ha most — ugyancsak szakértők állítása szerint — a hótorlaszok a hid alsó és felső részén meg nem nyittatnak és meg nem bontatnak, az 18­3­8-iki áradás ismétlődni fog, mi még most annyival veszedelmesebb lesz, mert akkor a Duna ágya a szabályozás által nem volt még annyira összeszorítva, s a csatorna-hálózat sem volt annyira elágazott. Mellesleg megjegyezve, bizony a most aláhúz­tam sorok meglehetős furcsán hangzanak. Mert hi­szen, ha a Duna szabályozása s a csatorna-hálózat növeli az eshetőleges áradás veszélyét, akkor ugyan kár volt arra annyi töménytelen pénzt kiadni. Furcsa szakértők lehettek azok, kik, a­midőn az ország fővárosát egy nyugtalan folyó okozta vész további esélyeitől akarták megmenteni, ellenkezőleg, a netán bekövetkező áradás veszélyét s nagyságát segítették elő. Különben a fődolog most az, hogy a vész­ le­hetősége meg van — nem mozogván ok nélkül még a falevél sem — s így semmiesetre sem koraiak és feleslegesek sem a város, sem a kormány részéről a dicséretes buzgalommal megtett óvintézkedések. * * * Tudva lesz olvasóink előtt, hogy a jelen évre előirányzott közoktatási budgetben fel van véve egy Győrött és Kassán alapítandó állami netanító ké­­pezde költsége is. Bizonyára örömmel vette ezt tu­domásul Kassa város művelt közönsége, s szívesen hozzájárult volna tehetsége szerint ez intézet első, nagyobb mérvű kiadásainak fedezéséhez , mert a kas­saiakra semmiesetre sem lehet közömbös dolog, hogy váljon leányaik egy apáczák által vezetett — s tu­domásom szerint — meglehetős gyarló intézetben fecsérlik idejüket, avagy egy, a kor színvonalán álló, a budai kitűnő intézethez hasonló berendezésű tano­dában nyernek 7ninden tekintetben alapos kiképzést; és pedig — talán említenem sem kell — nemcsak azok, kik majdan a tanítónői pályára lépnek, hanem általában mindazok, kik sokkal dicséretesebb dolog­nak tartják a divat szeszélyeinek tanulmányozása s majmolása helyett a tisztességes tudományokkal fog­lalkozni, s a haladó kor hova­tovább követelőbb igényeinek — kiki tehetsége szerint — megfelelni, hogy igy helyet foglalhassanak a női osztály ama, mindenesetre tiszteletreméltóbb soraiban, hova ekét, de felette megtisztelő szócskával szoktuk sorozni nőinket: művelt nők! Bizonyára sok, lelkes, tanulni vágyó, de sze­­génysorsu leánynak leghőbb óhajtása lett volna be­töltve ez intézet felállításával; mert hiszen a mes­­­szeeső s sok költséggel összekötött budai, vagy sza­badkai állami taní­tó képezd­én való tanítást hány sze­gény szülő kénytelen megtagadni leánygyermekétől! Annál lesujtóbb, elszomorítóbb lesz rájuk nézve ama hír, melyet a „Hon“ egyik legújabb számában registrál, mely szerint az irányadó tanügyi körök­ben mind hangosabban nyilvánul az óhaj, hogy a Kassára tervezett tanítónő képezde Pesten állíttas­sák fel Nem tudjuk, kik legyenek értendők ez „irány­adó tanügyi körök“ alatt, nem tudjuk azt sem, men­­nyire alapos a „Hon“ értesülése, annyit azonban koczkáztatunk, hogy egyátalában nem válnék üd­vére sem az alapítandó intézetnek, sem a tanügy­nek, sem pedig az ország közönségének,» ha ott ál­líttatnék fel ez intézet, hol már egy ilynemű kitü­nően szervezett tanoda fonáll, s mely a közelebb eső vidék által szolgáltatott növendékeket bizonyára képes befogadni. Miért tehát e mellett egy újabb oly intézetet felállítani ? miért kényszeríteni a Fel­­sőmagyarország legtávolabb részében lakó szülőket, hogy leányaikat Pestre hozzák — ha ugyan tehetik — holott Kassát közelebb és kevesebb költséggel feltalálhatnák? és miért megfosztani annyi szegény sorsú leányt művelődésének, továbbképzésének még csak lehetőségétől is ? Gondolják meg mindezt jól amaz „irányadó körök“ ; gondolják meg, hogy az eddig minden téren kárhozatos eredményű c­entralisztikus rendszer nem fog-e a tanügy terén kétszeresen kárhozatosnak bi­­zonyulni. Mindenesetre jobb lesz előre meggondolni ezt, mintsem a szomorú tapasztalást bevárni döntő érve­léseivel ! * * * A gyakori adóexekucziók nagyon divatba hoz­ták a­­ lic­itácziót! Liczitálunk már most mindenre: becsületre, erényre, erkölcsre! Ki ad többet érte! ? Egyik sokat, másik ke­vesebbet ad: kiki a maga tárczája és ítélő tehet­sége szerint. Ilyen erkölcsi licztácziónak tűnik fel előttünk az a hirhedt „Kornélia-sport“, mel­lyel oly nagy hűhót csaptak nem csak a fővárosban, de még a vidéken is................Toldy Pista írt egy darabot, „Kornéliát“! A „Hon“ és a „Figyelő“ még a darab előadása előtt nagyon erkölcstelen irányza­túnak találták, s az irodalmi tisztesség és közmorál ér­dekében kívánták a színpadról való letiltását. Szigligeti kijelenti a „Budapesti Közlönyben,“ hogy bizony csak elő fogják azt adni. Az előadás megtörtént. A hírlapok „heczcze“ fölért egy hatalmas reclammal, a közönség zsúfolásig megtöltő a színházat. Volt taps, kihívás, pisszegés, sőt itt-ott fütyülés is. Amazoknak nagyon erkölcsös, emezeknek nagyon erkölcstelen volt a darab! Jöt­tek másnap a hírlapok referádái. Gyönyörűség volt azokban látni, mint igyekszik egyik rész tőkét ko­vácsolni a közönség tapsából a darab javára, és mint erőlködött a másik rész dorongot faragni a pisszegés­ és fütyből „Kornélia“ kisasszony hátára. A „Fővárosi lapok“ nem győzte eléggé mondani, hogy milyen erkölcsös egy asszonyszemély ez a „Kor-

Next