Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-18 / 42. szám
71 évfolyam, 1877, Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kovács utcza 21. sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. PT Levelek csak bérmentesen fogadtatnák el. A lap megjelenik: minden csütörtökön. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Kassa, oktél« hó 18-án. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre... 6frt — kr. Félévre..........3 „ — „ Negyedévre.. 1 „ 50 „ Hirdetési díj: 5 hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Hirdetéseket elfogad s jogérvényesen nyugtáz Koseh és Scharf könyvs kőnyomdája is Kassán. Budapest, október 11. (Az „Ellenőr“ tegnapi vezérczikke után szabadon fordítá: K. L.) Sokat haladtunk két és fél esztendő alatt, a fuzionáló Tisza Kálmánnak múltját megtagadó esküjétől, a miniszterelnök Tisza Kálmán mai beszédjéig. A haza függetlenségéért való küzdelem sarkkövének összetörésétől, a rendőrállam első parlamenti proklamálásáig, a függetlenség szép eszméjének csendes félretételétől addig, hol annak végleges kiirtására mint kilátásra utalás történhetik — a törvényhozó testület kebelében egy lelkes nagy párt ujjongásai által helyeselve. Az igaz, hogy Tisza Kálmán úr, a törvényhozó testet, melyre ezen kitörés meghallgatását vezeklésül rótta ki az indokolatlan elnézésért, mellyel a miniszterelnök úr beszédeit az megtiszteli — igaz, mondjuk, hogy ő e törvényhozó testületet múltjában, jelenében „dicsőnek“ ítéli és dicső jövőt prognostizál neki , s igy könnyen megeshetik, hogy a parlament iránti magas s kedvező véleményébe a saját személyét is belefoglalja és az ország az ott, a dicső parlamentben dicső parlamenti tag s még dicsőbb miniszterelnök által mondott szavaknak már nem is tulajdoníthatja azt a súlyt, mellyel más által mondva bírnának, s mely talán el is hitethetné vele, hogy az a parlament valóban dicső — minisztereivel együtt. Mindazonát kétkednünk kell a miniszterelnök úr és pártja érdekében, hogy komolyan meggondolta, amit szólt, feltéve, hogy ő és pártja továbbra is vindikálni kívánják maguknak azt a tisztességet, hogy az alkotmány s becsületes politika alapján állanak, s törekvéseikkel törvényes utakon akarnak előbbre hatolni jogos czél felé. Mert a rendőrállam jogára appalálni addig, míg az országot a kártyavár-alkotmány garancziáival ámítják; ez, még a rendőrminiszteri önhittség psychológiailag enyhítő körülményét számbavéve is annyit tesz, mint vagy a beszámítható állapot, vagy az alkotmányos kormányzás reputatiójának még látszatáról is lemondani. Mindenkinek e hazában van joga megbotránykozni a tendentiosus machereiok felett, melyekkel ellenünk mint nemzet, mint egész ellen működik felségesen az a parlamenti többség, mely teljesen méltó Tisza Kálmán vezérletére , és meg is botránykozik az egész nemzet, mint egy ember, adván azokra a jövő választásoknál feleletet abban, hogy nem küld csak mutatónak belőlük az országgyűlésre. De azoknak, akik itt nyomtatásban a Bach-Kempen világot napról-napra hirdetik, s végre a parlamentben is a rendőrállam alkalmazott elméletét tartják a nemzet elé, azoknak nincs joguk tiltakozni a nemzet ébredésének nyilvánításai ellen, mindaddig, míg saját tényeik ellen nem tiltakoztak. Kezdjék otthon uraimi a haza elleni bűn ostorozását, s'il vous piait. Igenis, a rendőrállamnak is van jogosultsága ! Bilincset kovácsolni a kardból, melyet a haza és nemzet ellen emelnek fel hűtlen polgárok; isten és ember előtt szabad. Börtönfalt emelni a torlaszból, mely mögött a petroleum harczol minden ellen, ami isten és ember, haza és nemzet előtt szent: isten és ember előtt szabad. S a kormány, mely ilyenkor nem mer és nem tud élni a rendőrállam jogával, és nem kér fel, hogy a nemzetet az önnevelte kígyók mérges marásaitól megmentse, vesszen el, és ne említtessék neve még az utolsó ítéletkor sem: „Nicht gedacht soll seiner werden“. De mig a nemzet megbecsüli a szabadság áldott levegőjét, ami estek szellő képiben csókolja apái sirhalmát; mig nincs a nemzet kebelében hang, mely diszharmóniát vegyítene a szabadság szent hymnuszába; mig nem jelentkezik sehol az alkotmányos rend felforgatására törő haza és dynasztia elleni tendenczia : jaj a hatalmi vágytól elkapatott elbizakodónak, ki itt, a rendőrállam alkalmazott elméletével áll elő. És vesszen el a nép, megérdemli vesztét, ha örök semmiségbe nem taszítja azt, ki mer hivatkozni a rendőri kémrendszerre, a rendőri szuronyok jogára, míg a törvénykönyvre csak egy ujjal támaszkodhatunk. „Nicht gedacht soll seiner werden.“ 42, ssám. Segélyezzük a törököt! — Kassa szab. kir. város polgármesterétől. 1526. évn. szám. Timkó József úrnak, mint az „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztőjének, helyben. Van szerencsém a kassai kir. törvényszék f. évi 13415. szám a. Schneider János kassai lakos tanú részére megállapított 3 frt, — továbbá 13220. sz. a. Bárkány Jakab részére 5 frt s Bárkány Henriknek megállapított 3 frt tanudíjt, mint a török sebesültek részére felajánlott összegeket, összesen 11 irtot, a nevezett czélra leendő juttatás végett ezennel tisztelettel általtenni. Kassán, 1877. október 6-án. Münster Tivadar, polgármester. — Ugyancsak a fenti czélra adományoztak : Szikay Béla utján egy társaság 2 frtot, Marossynál egy asztaltársaság 1 frt 40 krajczárt, Szikay Mariska, Szikay Flóra, Koretko Ludmilla és Koretko Mariska kisasszonyok egy kiló és 350 gram tépést, Maxincsák úr 950 gram tépést, Zemányi Flóra 750 gram tépést, Tóth János utján egy társaság 5 frtot. A második kimutatás főösszege 107 frt 38 kr., 1 darab arany, 8 kiló és 50 gram tépés. Abauj megyének e hó 15-én s 16-án tartott közgyűlésében tárgyaltatott a belügyminiszternek rendelete a megyei szervezés tárgyában. Ezen rendelet jóváhagyja az új járásokra való beosztást és nem bánja, hogy a szolgabirák székhelye kijelöltetett, de nem engedélyezi a szolgabírói hivatal személyzetének szaporítását; nem engedélyezi, hogy az árvaszékhez még egy ülnök rendszeresíttessék, nem engedélyezi az alügyészi állomás szervezését, nem engedi hogy a járás-orvosok megszüntessenek, — arról pedig szólni sem hagy, hogy a fizetések javíttassanak. Megengedi ellenben, hogy az árvaszéknek külön jegyzője legyen; hogy a járásbábák töröltessenek; hogy a lovas pandúrok megszüntessenek s hogy a gyalog rendőrök szaporittassanak. A megye határozata ennélfogva az, hogy meghagyja a régi fizetéseket s törli az újból szervezett állomásokat, de újból felír a miniszterhez, hogy a szolgabirákra nézve tágítson kevéssé s hagyja jóvá a következő javaslatot: maradjanak a járások a régi beosztással; lakjanak a szolgabirák, ahol tetszik: legyen minden járásnak egy fő s egy alszolgabirája s mindegyiküknek egy-egy esküdtje; legyen a főszolgabírónak fizetése 1100 frt, az alszolgabirónak 900 frt, ezenkívül mindegyiküknek 200-200 frt. úti és 100-100 frt. irodai átalánya; az esküdt fizetése pedig 600 frt, végül az ügyész mellé rendszeresítessék egy gyakornok^ 300 frttal. Egyéb nevezetes tárgy a közgyűlésen nem fordult elő, csak azt tartjuk még fölemlítendőnek, hogy az alispánnak jelentéséből kiderülvén, miszerint egyes szolgabiráknál még jelentékeny összegű közmunka pénzek vannak, a szolgabirák a legszigorúbb utasítást kapták, hogy a hátralékokat november hó 15-ig beterjesszék. ^ _ Nagy-Idának nagy községgé leendő alakitása miniszterileg megengedtetett s a keresztülvitellel az alispán bízatott meg. Fővárosi levél. Soha siralmasabb képet a mai képviselőháznál életemben nem láttam ! A kormány óriási többsége daczára, érzi a készülendő vihart, mely tea nézve annál borzasztóbb, mert bármerre fordul tekintete, komoly, fenyegető, vihart rejtő fellegekkel találkozik bár szeme, de mindamellett sem tudjuk, hogy merről fogja őt a halálos villám sújtani! És ha látnák önök azon hírhedt parlamenti többséget, mely 1875-ben oly kérkedve lépett a házáig történelem küzdterére, és mely szánakozólag nézte le az ellenzéki törpe (!) töredékeket! Mennyire megjuhászodtak, minő alázatosak ! Beszélni a házban sem nem tudnak, sem nem akarnak mai, a kormánynak és főbb bajtársaiknak csak nehezen sikerül őket fontosabb esetekben a szavazás martyriumába belekorbácsolni. Higgje meg szerkesztő úr, hogy nem csodálkoznám, ha valamely szép nap reggelén azt olvasnám, hogy a szabadelvű kormánypárt a múlt éjjel a szélrózsa minden irányában megszökött. Az ellenzéki pártok hangulata is annyira nyomott, hogy a leglángolóbb lelkesedésnek is jéggé kell mellette fagylalódnia. Sokan a jobb jövő lehetősége iránti kétségbeesésnek, sokan a küzdelem fásultságának, mások ismét (és velük én is) lángeszű vezérférfiú hiányának tulajdonítják e szomorú jelenséget. Higgjék meg önök, ott a vidéken, hogy ezen képviselőház idő előtti esetleges eloszlatása esetén nemcsak az ország közvéleménye, hanem maguk a képviselők is könnyebbülten sóhajtanának fel, mert kilencz-tizedrészük érzi azon lealázó szerepet, melyet velük egy képmutató, és (miként a következés igazolta) képtelen kormányjátszatott ! Nem mondok önnek talán újságot, hogy a bécsi kiegyezés tárgyát képező legfontosabb kérdésekben az alkudozások visszavonhatlanul meghiúsultaknak tekinthetők ; a bankkérdésben a 80 millió adósság, a vám- és kereskedelmi szövetség megkötésénél, — hogy többet ne említsek — Németország konok magatartása, a quota kérdésénél az ismeretes elvi ellentétek mellett még a két küldöttség közt fölmerült canapée kérdés, hogy az egyezkedés elejtett fonalát, melyik fél kezdje meg újra kezébe venni, mindezek oly nehézségeket képeznek, melyeknek veszélyeit a birodalom sorsának jelenleg intéző bölcsei hosszabb ideig tartó provisoriummal remélik elodázhatni. Ha oly szomorú nem lenne, valóban mulatságos volna: távolról szemlélni azon kölcsönös erőlködést, mellyel a két kormány és a két parlament egyik a másiknak nyakába akarja tolni a provisorium megpendítésének kezdeményezését. Auersperg égre-földre esküszik, hogy ő az osztrák reichsrathtól semmiféle engedményt sem képes kicsikarni, mert ő csak tűrt miniszter , míg ellenben Tisza , keserűségteljes haraggal mutogatja Bécsben egykori népszerűsége koldusfoszlányait. A parlamentek mindemellett is belekezdtek az úgynevezett kiegyezési törvények alkotmányos tárgyalásába ; tudják ugyan mindnyájan a kormány és törvényhozás igen jól, hogy e javaslatok soha sem jutnak törvényerőre, de reményük, hogy azok tárgyalásának folyama alatt fog akadni bűnbak, melynek a sikertelenség felelősségét nyakába lehet sózni. — A képviselőház egyik élezés tagjától hallottam a következő adomát: Tiszával a kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalásának megkezdésekor találkozik a ház folyosóján egy ellenzéki vezér férfiu ; kezet szerit a miniszterrel és aggódva fürkészi vonásait. „Mit vizsgálsz oly gondosan ? kérdi megütődve Tisza“. „Az istenért, kegyelmes uram, csak nem vagy beteg?“ kérdi tőle az ellenzéki. „Nem én, válaszolt Tisza, ha az volnék is, honnan e feltűnő aggályos részvét?“ „Mert reád nézve iszonyú csapás volna, ha most meghalnál“, volt a válasz. „Hogy-hogy ?“ „Tudod, mikor a múlt években a közlekedésügyi minisztérium egy főhivatalnoka megőrült, minden, 1867. óta elkövetett lopást és visszaélést ő reá hárítottak; ha te most meghalnál, Lajthán innen Lajthán túl mindenki téged szidna a kiegyezés meghiúsulásáért, és Magyarország koldusbotra juttatásáért“. Arról hallgat a krónika, hogy mit válaszolt ezen gyöngéd aggályra a február 3-diki jesuita. De ha már benne vagyunk a képviselőház adomáinak elbeszélésében, keressünk ki még néhányat azon reményben, hogy a vidéknek ez is mulattató újság lesz. A ház folyosójának egyik látogatott pontján 8—10 képviselő heves vitába mélyedt. A keleti kérdést és Andrássyt marczangolják, akad azonban köztök a bodros firta külügyérnek egy buzgó védője, ki oly áradozó dicséretekkel halmozza el őt, hogy társai alig jutnak szóhoz. „Bizony, hasztalanul írja Andrássy lapja, hogy ő Salzburgban mathematikai biztossággal kiszámította Bismarck békeszeretét, ezzel Andrássy csakis