ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS II. SZEGED 1962

Juhász Antal: Thury Zoltán a Szegedi Naplónál

álláshoz fűzött, nem teljesültek. Kevés fizetése volt, tehetségét szét kellett for­gácsolnia apró-cseprő cikkek, tárcák írására, így a pécsi állást hamarosan, már 1893. január végén felcserélte egy még csábítóbb pesti újságírói állással. Thury szegedi munkásságának áttekintése után vizsgáljuk meg, milyen iro­dalmi szintet képviselnek írásai a kor irodalmában, milyen írói és emberi egyé­niséget ismerünk meg ezekből az írásokból és vajon hagyott-e nyomot szegedi újságíróskodása írói pályáján! Szegedi írásainak a zöme tárca. A tárca a 90-es évek elején új műfaj volt a magyar irodalomban, legjobb művelői — Mikszáth, Petelei, Justh Zsigmond — élénk, tömör stílusban megírt érdekes történeteikk­el~k kedveltté tették az új­ságok »vonal alatti­« részét. Thury már szegedi tartózkodása idején megmutatta eredeti tehetségét ebben az új műfajban. Élményeit, megfigyeléseit eleven, szí­nes írásokban, tömör formában írta meg, széles körű érdeklődése folytán érzé­kenyen reagált az őt körülvevő életjelenségekre, így tanulságos olvasmányt is jelentettek tárcái. A Szegedi Napló olvasóközönsége bizonyára kedvvel olvas­hatta műveit, mert az alatt a tizennégy hónap alatt, amíg a lap belm­unkatársa volt, neki jelent meg legtöbb tárcája a tárcarovatban. Termékenységével a munkatársak közül csak Tömörkény és Békefi Antal versnyezhetett. A fiatal Thuryra jellemző a finom lélektani megfigyelések sokasága. Az ember érdekli minden helyzetben, egy-egy embertípus, emberi sors, amint előtte szóban vagy cselekedetében kitárulkozik. Írásai alapján — külső leírását ismerve — úgy képzelhetjük el, mint komoly, szigorú tekintetű, csöndes szem­lélődő fiatalembert, aki szemüvege mögül komoran, józan tárgyilagossággal fi­gyeli a körülötte zajló életet. A különböző embersorsok iránti szenvedélyes ér­deklődéséből fakad, hogy írásaiba még ekkor sok társadalmi probléma szövő­dik. Különösen a szerencsétlenül járt, elszegényedett emberek sorsa kelt rezo­nanciát benne és ebből tragikus hangulatú, félrecsúszott embersorsokat együtt­érzéssel érzékeltető írások születnek (Márkusné, Urak és cselédek, Ki ad töb­bet érte?, Csődben.). így indul el a 21—22 éves újságíró Szegeden azon az úton, amelyen továbbhaladva az elnyomott kisemberek szürkeségbe hulló, kilátásta­lan életének egyik mesteri ábrázolója lesz. A később kiforrott, kritikai realista íróvá érő Thury Zoltán írói egyénisé­gének legfontosabb vonásai — amint láthattuk — már Szegeden bontakozni kezdtek. Tömörkény István, akivel sok kedves órát töltött együtt az újságírók törzshelyén, a »Hét választó fejedelemhez« címzett vendéglőben (33), 18 év távlatából így emlékezik meg a hajdani kollégáról: »Thuryban már akkor meg­látszott a kemény látású íróember, a különös formában kialakuló magyar tár­sadalom látója, hibáinak fölfedezője.« (34) Lám, Tömörkény, Thury Zoltán sze­gedi tartózkodásának tanúja ugyanazt tanúsítja, ami Thury írásaiból is kide­rül: a Szegeden szerzett benyomások már érlelték a fiatal íróban a torz, fele­más magyar társadalom éles szemű látóját és bátor láttatóját! Ha összehasonlítjuk Thury szegedi írói termését a korábban szintén Sze­geden újságíróskodó Mikszáth és Gárdonyi munkáival, érdekes különbözőségre bukkanunk. Míg Mikszáth szegedi tárcanovelláiban szép számmal találunk igazi szegedi típusokat, ahogy ő nevezi »tanulmányfej «-eket, és Gárdonyi is meg­örökít vérbeli szegedi figurákat, addig Thury írásaiból hiányoznak az ízig- 33 A mi perselyünk. Sz. N. 1391. 325. (7.) in Tömörkény István: Thury Zoltán. Sz. N. 1908. okt. 2.

Next