ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS II. SZEGED 1962
Juhász Antal: Thury Zoltán a Szegedi Naplónál
álláshoz fűzött, nem teljesültek. Kevés fizetése volt, tehetségét szét kellett forgácsolnia apró-cseprő cikkek, tárcák írására, így a pécsi állást hamarosan, már 1893. január végén felcserélte egy még csábítóbb pesti újságírói állással. Thury szegedi munkásságának áttekintése után vizsgáljuk meg, milyen irodalmi szintet képviselnek írásai a kor irodalmában, milyen írói és emberi egyéniséget ismerünk meg ezekből az írásokból és vajon hagyott-e nyomot szegedi újságíróskodása írói pályáján! Szegedi írásainak a zöme tárca. A tárca a 90-es évek elején új műfaj volt a magyar irodalomban, legjobb művelői — Mikszáth, Petelei, Justh Zsigmond — élénk, tömör stílusban megírt érdekes történeteikkel~k kedveltté tették az újságok »vonal alatti« részét. Thury már szegedi tartózkodása idején megmutatta eredeti tehetségét ebben az új műfajban. Élményeit, megfigyeléseit eleven, színes írásokban, tömör formában írta meg, széles körű érdeklődése folytán érzékenyen reagált az őt körülvevő életjelenségekre, így tanulságos olvasmányt is jelentettek tárcái. A Szegedi Napló olvasóközönsége bizonyára kedvvel olvashatta műveit, mert az alatt a tizennégy hónap alatt, amíg a lap belmunkatársa volt, neki jelent meg legtöbb tárcája a tárcarovatban. Termékenységével a munkatársak közül csak Tömörkény és Békefi Antal versnyezhetett. A fiatal Thuryra jellemző a finom lélektani megfigyelések sokasága. Az ember érdekli minden helyzetben, egy-egy embertípus, emberi sors, amint előtte szóban vagy cselekedetében kitárulkozik. Írásai alapján — külső leírását ismerve — úgy képzelhetjük el, mint komoly, szigorú tekintetű, csöndes szemlélődő fiatalembert, aki szemüvege mögül komoran, józan tárgyilagossággal figyeli a körülötte zajló életet. A különböző embersorsok iránti szenvedélyes érdeklődéséből fakad, hogy írásaiba még ekkor sok társadalmi probléma szövődik. Különösen a szerencsétlenül járt, elszegényedett emberek sorsa kelt rezonanciát benne és ebből tragikus hangulatú, félrecsúszott embersorsokat együttérzéssel érzékeltető írások születnek (Márkusné, Urak és cselédek, Ki ad többet érte?, Csődben.). így indul el a 21—22 éves újságíró Szegeden azon az úton, amelyen továbbhaladva az elnyomott kisemberek szürkeségbe hulló, kilátástalan életének egyik mesteri ábrázolója lesz. A később kiforrott, kritikai realista íróvá érő Thury Zoltán írói egyéniségének legfontosabb vonásai — amint láthattuk — már Szegeden bontakozni kezdtek. Tömörkény István, akivel sok kedves órát töltött együtt az újságírók törzshelyén, a »Hét választó fejedelemhez« címzett vendéglőben (33), 18 év távlatából így emlékezik meg a hajdani kollégáról: »Thuryban már akkor meglátszott a kemény látású íróember, a különös formában kialakuló magyar társadalom látója, hibáinak fölfedezője.« (34) Lám, Tömörkény, Thury Zoltán szegedi tartózkodásának tanúja ugyanazt tanúsítja, ami Thury írásaiból is kiderül: a Szegeden szerzett benyomások már érlelték a fiatal íróban a torz, felemás magyar társadalom éles szemű látóját és bátor láttatóját! Ha összehasonlítjuk Thury szegedi írói termését a korábban szintén Szegeden újságíróskodó Mikszáth és Gárdonyi munkáival, érdekes különbözőségre bukkanunk. Míg Mikszáth szegedi tárcanovelláiban szép számmal találunk igazi szegedi típusokat, ahogy ő nevezi »tanulmányfej «-eket, és Gárdonyi is megörökít vérbeli szegedi figurákat, addig Thury írásaiból hiányoznak az ízig- 33 A mi perselyünk. Sz. N. 1391. 325. (7.) in Tömörkény István: Thury Zoltán. Sz. N. 1908. okt. 2.