ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XII. SZEGED 1972

Petőfire emlékezünk - Csukás István: Adalékok a két világháború közötti magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokhoz. (Harcok Petőfi szellemi hagyatéka körül)

PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK CSUKÁS ISTVÁN ADALÉKOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYAR—SZLOVÁK IRODALMI KAPCSOLATOKHOZ — Harcok Petőfi szellemi hagyatéka körül* — A századforduló körüli évtizedekben Petőfi a magyar nagyhatalmi sovinizmus és a szlovák burzsoá nacionalizmus ütközőpontjában állott. Az előbbinek a nemzeti elnyomást célzó, „rátukmáló" törekvéseivel szemben az utóbbi elutasító magatar­tását erkölcsileg a nemzeti önvédelem támasztotta alá. A szemben álló két erő mellett azonban századunk elején már új, előremutató tendenciák is jelentkeznek — Hvi­ezdoslav fordításai, a munkásmozgalom új nézőpontja, Votruba tájékozódása — amelyek jelzik a hamarosan bekövetkező változásokat. A Habsburg-birodalom széthullása a magyar-szlovák kapcsolatokban is új helyzetet teremtett. Ennek politikai-társadalmi szempontból a legjelentősebb vonása, hogy a magyar feudálkapitalizmus — a trianoni határok közé szorítva — elveszí­tette minden lehetőségét a szlovák nemzeti törekvések elnyomására. Az irodalomra s azon belül a Petőfi-problémára vonatkoztatva ez annyit jelentett, hogy a korábbi ellentétek közül az egyik kiesett, illetve nem játszott többé közvetlen szerepet a költő nevéhez kapcsolódó vitákban. Helyét — de nem szerepét — az új csehszlovák állam határai közt élő magyar kisebbség örökölte. És ez a felszabadult szlovák közvéle­mény együttesen alkotta azt a társadalmi bázist, amelyen a költőről vallott nézetek cseréje közvetlenül zajlott. Az időnként megélénkülő „szócsaták" azonban nemcsak az erőviszonyok megváltozását tükrözték, hanem azt a differenciálódást is, amely a háborút követő forradalmak hatásaként mind a két oldalon végbement. Ennek pedig nem az a lényeges vonása, hogy a szlovák burzsoá nacionalizmus hangot váltott, s most már az erő pozíciójából — a korábbi védekezés helyett — támad és Petőfi megítélésében is reakciósként vizsgázik. Nem is az, hogy a Csehszlovákiába szorult magyar nacionalista körök a Horthy-rendszer ideológiai-politikai képvise­letét igyekeznek ellátni. A differenciálódás lényege — Petőfi kapcsán is — abban jelentkezik, hogy erőre kap a polgári baloldal, főleg pedig a munkásmozgalom, s ezzel létrejönnek a magyar-szlovák kapcsolatok új alapokra fektetésének a lehető­ségei. Magyar részről fontos szerepet játszottak ebben a Csehszlovákiában otthonra talált 19-es emigránsok is. Míg a korábbi évtizedekben a kapcsolatok — helyesebben a magyar—szlovák viszony — uralkodó eleme a kétoldalú nacionalizmus antago­nizmusa volt, az új helyzetben a két fél baloldali erőinek összefogása válik egyre inkább uralkodóvá. A Petőfi szlovák visszhangját jelző tények is azt mutatják, hogy ez az új plat­form a két háború közötti évek folyamán szélesedik. Irodami síkon az első lépést a Pozsonyban megjelenő Tűz c. folyóirat jelenti.1 * Részlet a Petőfi a szlovákoknál c. tanulmányból.­­ Tűz. Pozsony—Bécs, 1921—1923. Szerkeszti Gömöri Jenő.

Next