ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XIII. SZEGED 1973
Vörös László: Az esztétikai valóságfogalom néhány vitás kérdése
VÖRÖS LÁSZLÓ AZ ESZTÉTIKAI VALÓSÁGFOGALOM NÉHÁNY VITÁS KÉRDÉSE A művészet fogalmának csaknem valamennyi marxista igényű definíciójában — több más ismertetőjegy mellett és különböző konkrét megfogalmazásban — megtalálható ez a formula: a művészet a valóság sajátos tükrözése. S hogy ez így van, az törvényszerű, hiszen ebben a tételben a filozófia alapkérdésének a valóság és a művészet viszonyára vonatkoztatott vetülete fejeződik ki. A formula kifejtésének, értelmezésének menete azonban rendszerint az szokott lenni, hogy a kiinduló tételből azonnal rátérnek a tükrözés, ill. a speciális művészi tükrözés részletes elemzésére, megkerülve a „mi a valóság?", „mi az, hogy valóság?" kérdését. Történjen mindez akár azért, mert a problémát hallgatólagosan teljesen tisztázottnak, közismertnek tételezik, akár azért, mert túl bonyolult témát látnak benne s emiatt nem mernek nekivágni — a kérdés ilyen zárójelbe tétele előbb-utóbb megbosszulja magát, bizonyos határon túl komoly gátjává válik más fontos problémák alaposabb és egyértelműbb megoldásának. Véleményünk szerint ez a helyzet a realizmus esetében is. Egyetértünk Karel Kosukkal: „A viták arról folynak, hogy milyen a művész viszonya a valósághoz, hogy a művész milyen eszközökkel ábrázolja a valóságot, hogy ez vagy az az irányzat mennyire adekvátab, hűen és művészileg tökéletesen tükrözi a valóságot, de hallgatólagosan mindig feltételezik, hogy az, ami a legmagától értetődőbb és legismertebb, ami tehát a legkevésbé szorul kérdésekre és vizsgálódásra, az éppen maga a valóság. De mi a valóság? Gyümölcsözők lehetnek a realizmusról és nem-realizmusról folyó viták, ha másodlagos problémák fogalmait teszik pontosabbá, de az alapkérdés megválaszolatlan marad?" A válasz homálya, ill. hiánya kisugárzik sok más területre is, így pl. műfajelméleti vonatkozásokra, mindenekelőtt a líraelméleti kutatásokra, hiszen itt különös súllyal és sajátosan jelentkezik a „mi a valóság?" problémája. Nem véletlen, hogy éppen ezen a ponton — s a sok szempontból rokon területen, a zenénél — a legerőteljesebb és leggyakoribb a művészet valóságtükröző funkciójának tagadása, s az ún. „önkifejezés" koncepció hangoztatása. •* A sort sokáig lehetne folytatni, de már ez a két példa is elegendő lehet annak bizonyítására, hogy a fogalom alaposabb kifejtésére és értelmezésére szükség van. S mivel számunkra a probléma a művészi valóságtükrözés relációjában vetődik fel, a művészet vonatkozásában számításba veendő valóság fogalmának bizonyos körülhatárolására teszünk ki- Karel Kosík: A konkrét dialektikája. Bp. 1967. 96. 1.