ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XXV. SZEGED 1988
Latzkovits Miklós: Bornemisza Elektrájának chorusa (Némaszereplők a magyar reneszánsz drámákban)
LATZKOVITS MIKLÓS BORNEMISZA ELECTRÁJÁNAK CHORUSA Némaszereplők a magyar reneszánsz drámákban. Dolgozatomban egy részletprobléma megoldására teszek kísérletet. Egyúttal a magyar reneszánsz drámák egy olyan jelenségére szeretném felhívni a figyelmet - pusztán a regisztrálás szintjén, mely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Az említett részletproblémát a szakirodalomban Borzsák István vezetette fel először Bornemisza Electrájának Chorusáról szólva. Borzsák szerint a Chorus vénasszony és egy személy voltak a dráma eleji szereplőfelsorolásban Bornemisza a Chorust egy személynek, egy vénasszonynak titulálja) nem egyeztethető össze azokkal a különböző megszólításokkal, melyekre a Chorus válaszol: "szép lányok" (3/2), "asszonyok", "jóasszonyok", "leányasszonyok" (5/2). "Alig zárkózhatunk el az elől a feltevés elől - mondja -, hogy a magyar Elektrát - bár írója nyilván színpadra szánta - már csak a Chorus megfoghatatlansága miatt is nehezen adhatták elő." Pirnát Antal azonban, számolva e problémákkal, ismét a Chorus vénasszony és egy személy volta mellett teszi le a voksot, mondván, hogy a Borzsák által kiemelt kritikus helyek "a színpadi szituációból, vagy a szereplők lelkiállapotából jól megindokolhatók akkor is, ha a Chorust egyetlen öregasszonynak tekintjük". Ám két megszólítást még ő is érthetetlennek, elszólásnak minősít, s ezt a sietős munka rovására írja. Nézetem szerint valóban nincs akadály a Chorus vénasszonnyal való azonosíthatósága előtt. Azonban a fent idézett kritikus helyek értelmezésére más megoldást tartok alkalmasnak. Úgy gondolom, ezek a különleges utalások, megszólítások nem a Chorushoz, a vénasszonyhoz, hanem egy néma-