Aetas, 1996 (11. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?
A történelem ugyanis szövegekben testesül meg, melyek arra szolgálnak, hogy olvassák őket. Ha vannak is ezek közt olyanok, melyek „belső használatra" készülnek, melyeket történészek egymásnak írnak, céhük outputeit a társadalom felé azok a szövegek alkotják, melyeknek nem történész olvasói akadnak. Az olvasó, mint mindenki más, saját mentális univerzumában i7 él. Ennek közelebbi vidékeit közvetlen tapasztalatai meglehetősen éles kontúrokkal rajzolják ki, de távolabb együtt kavarognak régen látott levelezőlapok képei az ausztrál sivatagról a purgatórium elképzelt képeivel, szappanoperák jeleneteinek töredékei iskolai emléktöredékekkel Menenius Agrippáról, s az, hogy „a lét határozza meg a tudatot", azzal, hogy Emc2. Egyes elemek csak magukban kerengenek ebben az univerzumban, míg mások összekapcsolódva százával struktúrákat alkotnak, olyanokat, melyekre építeni is lehet, s melyekhez szívesen kapcsol az ember, ha tud, újabb elemeket.58 Vallásos meggyőződésünk vagy a monetarista gazdaságelméletbe vetett hitünk egészen jó iránytűt adhat a mindennapokra. Ez a mindenkire egyénileg jellemző s ráadásul állandó változásban lévő mentális világ diakron természetű: benne egymás mellett található meg a múlt, a jelen és a jövő. A múltról alkotott képzetek forrása pedig csak kisebb részben a történelem, azaz a történészek munkássága, jóval inkább a szépirodalom, a filmek és az iskoláskönyvek. Egy olvasmány szükségképpen valamilyen funkciót tölt be olvasója számára. Ha a történelem nem akar közvetlenül identitást nyújtani (egy metananatíva szolgálóleányaként), a nemzeti tudatot erősíteni a magyarok, az osztályöntudatot a proletársarjak között, avagy az etnokulturális identitást bárkik körében, hanem csak az érdekességét tudja kínálni, akkor az irodalmi művekkel kerül egy versenypályára. Igaza van Hayden White-nak abban, hogy „általában vonakodnak annak tartani a történelmi narratívákat, amik pedig azok a legnyilvánvalóbban szöveges fikcióknak [verbal fictions)... '59, véleményem szerint mégis teljesen érvényes a történelemre is Northrop Frye azon megállapítása, miszerint általában arra jó az irodalom, hogy befogadója belebújhasson mások bőrébe, s megtldja, hogyan viselkednek az emberek 57 Vö. Róbert Redfield gondolatával, aki azt fejtette ki, hogy az emberi környezet elsősorban mentális jellegű: „ ... az embereket leginkább a hagyományok, érzelmek, normák és törekvések veszik körül és befolyásolják, s ezek a közös mentalitást (common mental life) alkotják." Redfield, Róbert: The little community. Vicipoints for the study of the Inmum whole. Chicago, 1955. 30. 58 A történelmi műnek pontosan jelölnie kell azt a referenciarendszert, melyben értelmezhető, mivel az olvasó így tudja az abból kiválasztott elemeket beépíteni mentális univerzuma valamely strukturált részébe. Egy narratíva sokszor egy metanarratíva részeként íródik, s többnyire annak kedvéért fogadják vagy vetik el. Az alapjában különböző dolgok összekapcsolódásai ritkák, inkább assimilis simile gondét" elv érvényesül: a feminista rátalál a nomené historyre, akinek pedig gondolkodásához az illik, az megtalálja Pierre Gaxotte-ot, mint a francia forradalom egyetlen krónikását, aki megmondja „az igazat". 59 White, Hayden: Historical Text as Literary Artifact. In: Canary, Róbert H. - Kozicki, Henry (eds.): The Writing of History. Literary Form and Historical Understanding. Madison, Wisconsin, 1978. 42.(a továbbiakban: White 1978.) (A tanulmány eredetileg a Clio 3. (1974) 3. számában jelent meg, s olvasható még White, Hayden: Tropics ofDiscmrse. Essays in Cidtural Criticism. Baltimore - London, 1978. című kötetben is, a 81-101. oldalon.)