Aetas, 1998 (13. évfolyam)
2-3. szám - HATÁRAINKON TÚL - „Európa kicsiben”. Beszélgetés Csáky Móriccal. (Az interjút készítette Deák Ágnes)
a történészek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy léteztek másfajta koncepciók is, melyek a pluralitás elfogadásán alapultak, s így a kutatók maguk is elsősorban az ellentéteket hangsúlyozzák. A mi célunk ezzel szemben olyan szövegek összegyűjtése a 19. század második feléből, e század első két évtizedéből, melyek ezeket a másfajta koncepciókat elénk tárhatják. A kutatási programban főképp ausztriai kutatók vesznek részt, de van egy zágrábi munkatársunk is, s a programot a századfordulós Zágráb és Graz társadalmi-szellemi arculatának elemzése egészíti majd ki. A Readerben olyan magyar gondolkodók írásai kaphatnak helyet, mint például Eötvös József, Deák Ferenc, Mocsáry Lajos, de főképp a - Nemeskürti István által Kőszívű ember unokáinak nevezett - későbbi generáció tagjai, Jászi Oszkár vagy a kevéssé ismert Szabó Oroszt (A magyar oroszokról. Budapest, 1913.), aki egy Magyarország minden nemzetiségét bemutató sorozat megjelentetését indítványozta az első világháború előestéjén. Magyarország ezen a régión belül olyan volt, mint egy mikrokozmosz - ahogy Csaplovics János azt a 19. század elején megfogalmazta, Magyarország Európa kicsiben, ugyanazok a problémák jellemezték, mint a régió egészét. A programba természetesen beleépítjük más, kisebb „mikrokozmoszok", például Szarajevó, Krakkó, Graz kutatását is. Az összegyűjtött szövegeket a kulturantropológia szemszögéből feldolgozva, bevezetővel és kommentárokkal együtt fogjuk megjelentetni. Igen aktuális lehet napjainkban ez a program, hiszen a multikulturalitás, a mobilitás, a modernizáció és a társadalmi integráció napjaink globális problémája is példa lehet erre akár az Egyesült Államok déli államainak spanyol és indián nyelvű, kultúrájú csoportjainak integrációs problémái, ezért lehet érdekes e századfordulós monarchiabeli példa. Másrészt pedig az is fontos tényező, hogy a nyelvi-etnikai pluralizmus kutatását Európa többi térségében némelyest elhanyagolták, pedig a nagyvárosokban az régóta létező jelenség. A tervbe vett európai unió egységesítő folyamata azonban a kultúra területére is hatást gyakorol majd, s ez a századfordulós Monarchia viszonyaira nagyon is emlékeztető konfliktusokat hívhat életre nemcsak a nemzeti államok egymás közötti viszonyában, hanem az azok keretein átnyúló régiók között is, gondolok itt Belgium flamand és francia területeire, vagy Tirol, Dél-Tirol és Bajorország példájára. Másfelől vannak bizonyos régióhagyományok, amelyek annak ellenére, hogy az érintett területeket a politikai államhatárok már huzamosabb ideje egymástól elválasztották, a mélybe szorítva, s a jelen politika megosztottságai által negligálva, de ma is léteznek a gazdaság vagy a kultúra tágabb szintjein, s ezek az európai uniós folyamaton belül új erőre kaphatnak. Példaként említhetem az Alpok-Adria együttműködés gondolatát, ami tulajdonképpen a régi Illíria területeit köti egymáshoz, holott ez a fogalom a mai politikai nyelvben egyáltalán nem létezik. Az államok határai között nem lokalizálható ökológiai problémák egyre erőteljesebb jelentkezése szintén ezt a folyamatot fogja erősíteni. Mindez hosszabb távon a nemzetállami keretek fontosságának halványallásához fog vezetni, ami mindenképpen pozitív, s persze ez nem feltétlenül jelenti a nemzetállamok megszűntét. A nacionalista újjobboldali törekvések viszont nem efelé, hanem az elzárkózás felé mutatnak, s a történész kötelessége is lehet ennek veszélyeire felhívni a közönség figyelmét a kultúra területén. E hosszú távú program mellett foglalkozom azzal a gondolattal, hogy valamikor majd megírom a közép-európai térség modern kori összefoglaló kultúrtörténetét. E munka kiinduló hipotézise az lenne, hogy a térségben a 18. századtól kifejlődő nemzeti kultúrák egyfajta speciális komplex kulturális szimbiózisban éltek. Ideális, tiszta nemzeti kultúrák a 19. században nem léteztek. Az itt tárgyalandó Közép-Európa fogalmát földrajzi tekintetben nem akarom határozottan rögzíteni, felfogásom szerint egyes szempontból tágabb, más szempontból viszont szűkebb terület számítható ide. Ha például a felvilágosodással foglalkozom, akkor tágabb lesz a tér, a jozefinizmus magyarázatánál például okvetlenül ki kell térnem Szászországra. Ha a barokkot vizsgálom, nem állhatok meg Magyarország vagy Ausztria határánál, hanem vissza kell nyúlni a spanyol és olasz változatig. Koncentrikus körökként lehet a kutatott témák által közrefogott területeket elképzelni. Az a fontos, hogy a kultúra rajzát ezeknek a kódoknak a speciális konfigurációja adja, s ez húzhatja meg a kulturális értelemben